2017. június 7., szerda

Bátornak kell lenned!

„…a mi Istenünktől bátorságot kaptunk…” (1Thesszalonika 2:2)
Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor – mert Isten néha olyan dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”(Róma 14:12). A kritika sérti az embert. De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol magatartását. „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.” (1Korinthus 4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást, mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra, hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.




EVEZZ A MÉLYRE!

„Evezz a mélyre!” (Lukács 5:4)
Dr. Rebert Schuller egyik hobbija a koi pontyok tenyésztése. Amikor megkérdezték tőle, miért van az, hogy néhányuk egész nagyra megnő, míg mások kicsik maradnak, így felelt: „Ha egy koi kis akváriumban él, soha nem fog 5-8 centiméteresnél nagyobb nőni. Egy nagyobb medencében akár 25 centisre is megnő – akkora tavacskában, mint az enyém, akár a fél métert is elérhetik – ha azonban egy nagy tóban élnek, ahol elég terük van az úszásra és növekedésre, akár egyméteresek is lehetnek. A medence mérte meghatározza a hal méretét. Hasonlóképpen a kicsinyes elmék kis ötletei kis dolgokat érnek el. Ha azonban nagyban gondolkodó elmék ragadnak meg kis ötleteket, akkor hatalmas dolgokat tudnak elérni.” Jézus azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). Hited és látásod mérete meghatározza ötleted kimenetelét. Edison kénytelen volt ingyen beszerelni elektromos izzókat egy irodaépületbe, mielőtt bárki is komolyan vette volna. Az első varrógépet felzúdult csőcselék szétrombolta Franciaországban. Morse tíz évet várt arra, hogy a világ érdeklődni kezdjen a távíró iránt. Amikor a vasúti közlekedés ötlete felmerült, az emberek kigúnyolták és széles körben elterjedt tévhit volt, hogy 50 km/órás sebességnél az ember szervezetében leáll a vérkeringés. Ronald E. Osborn mondta: „Vállalkozz valami nehézre, ez hasznodra lesz. Ha nem próbálsz ki valamit, ami nagyobb annál, mint amibe már jól beletanultál, soha nem fogsz növekedni.” Amit elérsz, egyenesen arányos azzal, mit próbálsz meg. Ezért mondta Jézus a tanítványinak: „Evezzetek a mélyre!”





Kiálts!


„…kiáltsatok, akkor le fog omlani a fal…” (Józsué 6:5 NKJV)
Csatát vívsz, és félsz, hogy nem fogod megnyerni? Kire számítasz: Istenre vagy magadra? Amikor Ammon, Moáb és a Széir hegység lakóinak összevont seregeivel néztek szembe, Isten ezt mondta népének, Izráelnek: „…nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). És Isten még sohasem vesztett csatát! Ő mondta Józsuénak: „…én kezedbe adtam Jerikót…” (Józsué 6:2 NIV). Figyeld meg, nem azt mondta: „kezedbe fogom adni” vagy „lehet, hogy kezedbe adom”. Nem, azt mondta: „…kezedbe adtam Jerikót…”! Izráel már megszerezte a győzelmet, most arra kapott felszólítást, hogy aszerint is cselekedjen. De a kérdés megmaradt: hogyan? Isten válasza ez volt: „Kiáltsatok!” Józsué ezt mondta az izráelitáknak: „És ha majd… meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat… egyenest előre” (Józsué 6:5). Emberi ésszel senki sem várhatta, hogy egy kiáltás, bármilyen hangos, le tudja rombolni egy nagy város falait. De ez nem valami átlagos kiáltás volt, hanem a hit kiáltása, amely Isten ígéretén alapult.
Bár a győzelem lehetetlennek tűnt, amikor Izráel kiáltott, Isten azzal válaszolt, hogy lerontotta a falakat, és megnyitotta a kapukat az Ígéret Földjére. Ha nyitott ajtót keresel, de csak kőfalat látsz, a legkevésbé ahhoz van kedved, hogy ezt kiáltsd: „Győzelem!”, igaz? De mégis ezt kell tenned, mert: 1) a dicsőítés kiáltása vezet a győzelemhez; 2) ez mutatja meg a hitedet; 3) összezavarja az ellenséget, és megfosztja két legerősebb fegyverétől: a kétségtől és a csüggedéstől; 4) az engedelmesség, még ha nem is érted, mindig meghozza gyümölcsét. Tehát kiálts, mert a győzelem a tiéd!




Még mindig első akarsz lenni?

„Ha valaki első akar lenni…” (Márk 9:35)


Amikor Dan Mazur a Mount Everestre vezette hegymászócsoportját, a feltételek ideálisak voltak a csúcs eléréséhez. Aztán kétórányira a csúcstól belebotlottak Lincoln Hallba, egy hegymászóba, aki egy nappal korábban eszméletét vesztette a csúcsról lefelé tartva. Egyedül volt és hallucinációi voltak, nem volt semmilyen felszerelése, fagyásoktól szenvedett és teljesen ki volt száradva. (Később megtudták, hogy Hall csapatának a vezetője felhívta Hall feleségét, és közölte vele, hogy a férje meghalt!) Habozás nélkül odaadták neki oxigénpalackjaikat, ételüket és vizüket, és mire a segítség megérkezett, a csúcs meghódítása már nem jöhetett szóba. Feláldozták évek tervezését, több heti mászást és egy élet álmát, hogy megmentsenek egy másik hegymászót. Nem meglepő, hogy ma Mazur iskolák és kórházak építését segíti Nepál olyan részein, ahol nincsenek utak, nincs elektromos áram, nincs telefonhálózat és nincs vezetékes víz. Ő egy ilyen ember. Te feladnád életed álmát azért, hogy megments egy másik embert? Az átlagemberek ezt teszik nap mint nap: szülők, akik két állást vállalnak azért, hogy etetni és ruházni tudják gyermekeiket; szülők, akik nem fogadják el az áthelyezést, hogy családjukat ne kelljen kiszakítani a megszokott környezetből; olyan hozzátartozók, akik a nap 24 órájában gondozzák szerettüket, akik minden tekintetben tőlük függnek. Jézus azt mondta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. Isten országában a dolgok másképp működnek. A legkisebbet tartják a legnagyobbnak (Lukács 9:48). A főhelyet annak tartják fenn, akin mások keresztülnéznek (Lukács 14:8-10). Mi másokat magunknál többre becsülünk (Róma 12:10 és Filippi 2:3). Odaadjuk a kabátunkat, és elmegyünk a második mérföldre is (Máté 5:40-41). Keresztelő János ezt mondta Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Még mindig első akarsz lenni?

SZÁMÍTOK, MERT ISTEN SZERET ENGEM

„Isten mesterművei vagyunk…” (Efezus 2:10 NLT)

Ha attól félsz, hogy csak egy nagy nulla vagy, ez könnyen önbeteljesítő próféciává válhat. Például amikor állásinterjúra kellene menned, a félelem betámad, és arra kezdesz gondolni: „Sosem tudok jó benyomást tenni rájuk, hülyének fognak nézni. Olyanokat fognak kérdezni, amire nem tudok válaszolni.” Egy egérnek az oroszlánbarlangban jobb esélyei lennének. Így aztán nyomorúságosan kudarcot vallasz, és még mélyebbre süllyedsz a „vesztes vagyok” tudatban. Vagy vegyük azt az esetet, amikor egy lányt randira hív egy jóképű srác. Annyira jóképű, hogy a lány azon kezd tűnődni, vajon mit láthat ez a fiú őbenne? Biztos benne, hogy amint a fiú jobban megismeri, ott fogja hagyni őt. Így a bizonytalanságérzet miatt az egyetlen eszközhöz folyamodik, amiben bízik: a testéhez. Lefekszi vele az első randi után, mert attól fél, hogy a második úgysem lesz, és épp azt éri el, amit a nem akart: eldobható nőnek érzi magát. A jelentéktelenségtől való félelem épp azt termeli ki, amitől retteg, és épp oda jut, amit mindenáron el akart kerülni. Állj meg! Hiszen ezzel ellentmondasz Istennek! Megkérdőjelezed ítélőképességét és ízlését. Igéje azt mondja, hogy ő folyton rád gondol. Meg sem tudnád számolni veled foglalkozó gondolatait: „Számolgatom, de több a homokszemnél…” (Zsoltárok 139:18). Miért szeret Isten ennyire? Azért, amiért egy festőművész szereti a festményeit. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Így tehát, ha reggelente felkelsz, nézz bele a tükörbe, és mondd ezt magadnak: „Igenis számítok, mert Isten szeret engem!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése