2017. február 15., szerda

A csalódás kezelése


„Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt…” (1Sámuel 3:19)

Isten hozott az életben – a csalódás garantálva! A Webster értelmező szótár szerint a csalódás az, „amikor a remények meghiúsulnak, s ez haragot, frusztrációt, szomorúságot és csüggedést eredményez”. Íme néhány példa, ami segíthet neked, amikor:

1) Csalódsz azokban, akikre felnéztél. Gondolj Sámuelre és Élire (1Sámuel 1-4.). Sámuel édesanyja rábízta gyermekét Élire, a főpapra, bízva abban, hogy ő majd mentorálja a gyermeket, és felkészíti Isten szolgálatára. De Élinek komoly jellemhibája volt. Gyenge szülő volt, aki tétlenül nézte, ahogy a fiai visszaélnek papi előjogaikkal, és szégyent hoznak szolgálatukra. Ki hibáztatta volna a fiatal Sámuelt, ha ő is elbukik, amikor az az ember, akire felnézett, csúnyán kudarcot vallott? De nem, ő legyőzte csalódottságát, és nem vette le tekintetét Istenről: „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt”. Az eredmény pedig az lett, hogy Isten Izráel egyik legnagyobb prófétájává tette őt. Tehát ne vedd le tekinteted Istenről!

2) Csalódsz azokban, akikkel együtt élsz. Ha van valaki, aki sohasem hagyna cserben, az bizonyára a családod lenne. Igaz? Tévedés! Kérdezd csak meg a fiatal Józsefet! Amikor Isten nagyszerű előmenetelt ígért neki, azt gondolta, hogy a testvérei majd ünnepelni fogják. Ehelyett ők féltékenységgel, gúnyolódással és nehezteléssel reagáltak, és eladták őt rabszolgának. Távol az otthonától és a barátaitól börtönben sínylődött egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Milyen könnyen teret nyerhetne a keserűség, ha folyton felemlegetné a sérelmeket, amiket elkövettek ellene, és a bosszút tervezgetné. De ha így tett volna, akkor ismeretlen elítéltként meghalt volna egy idegen ország börtönében. Ehelyett ő hagyta, hogy Isten tisztázza, felhasználva a körülményeit, hogy felkészítse és Egyiptom kormányzójává léptesse elő; neked is így kell kezelned a csalódottságot.



„… Menj, vezesd a népet…” (2Mózes 32:34)

Hadd álljon itt a csalódás két további formája, amivel meg kell küzdened az életben:

1) Csalódás azokban, akikkel együtt dolgozol, akikre számítasz. A sikerhez emberekre van szükséged; nélkülük nem megy. És ha ezek az emberek cserbenhagynak, az fájdalmas. Képzeld csak el Mózes csalódottságát! A bátyját, Áront bízza meg, amíg ő egy csúcstalálkozón vesz részt Istennel, és megkapja a Tízparancsolatot. Visszatérve Izráel népét anarchiában, bálványimádásban és kimondhatatlan eltévelyedésben találta. És hol van Áron? Ő vezeti a lázadást! Amikor Mózesnek a legnagyobb szüksége volna rá, Áron nyomorultul cserbenhagyja. De figyeld csak meg Mózest: igazi vezetői karakter mutatkozik meg a mély csalódottságban. Szembeszáll Áronnal, Isten elé viszi ezt a zűrzavart, tőle kérve megoldást, és imában bocsánatot kér Izráel számára. Isten meghallgatja, majd emlékezteti Mózest megbízatására: „…menj, vezesd a népet… az én angyalom megy előtted…” (34. vers). A csalódottság nem érvényteleníti a megbízatásodat – sem Isten jelenlétét. Tedd azt, amiért ő elküldött!

2) Csalódás azokban, akikért kitetted a lelkedet. Nézzük csak meg újra Mózest, a Kritikusok és Hálátlanok Gyülekezetének alapító pásztorát. Ez a gyülekezet volt rabszolgákból áll, akik megszabadultak, bőséges áldást nyertek, úton vannak az Ígéret Földjére, de nincs bennük egy szemernyi hűség és hála sem a felé az ember felé, aki mindent kockára tett azért, hogy ezt lehetővé tegye. Alig jönnek ki Egyiptomból, máris Mózes ellen fordulnak, vádolva, hibáztatva és szidalmazva őt (2Mózes 14). Csalódott és sértődött volt Mózes? Igen. De valahányszor ki akart szállni, Istennel beszélte meg, imádkozott panaszkodó nyájáért, új parancsokat kapott a főparancsnokságtól, és visszatért a munkához. Az Istentől elhívott férfiak és nők így tesznek, amikor csalódottak, és feladni volna kedvük.



„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)

Végül pedig ott van a Csalódás önmagunkban. Ez a fajta csalódás az, amely a legjobban le tud gyengíteni, mert ez egy örvénybe taszíthat, amiből nehéz kijutni és felépülni.

Péter örök szeretetet és hűséget esküdött Jézusnak. „Uram, bárki más elhagyhat, de én nem! Én a tiéd vagyok mindhalálig” (Máté 26:33-35 parafrázis), és tényleg minden szót komolyan gondolt. De a keresztrefeszítés körüli nyomás megtörte, és háromszor letagadta, hogy ismeri Jézust. Később, visszaemlékezve Jézus szavaira: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem,” Péter, a saját elszomorító kudarca miatt összetört szívvel, „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:62). Kérdezted már valaha: „Istenem, hogyan is tudnál használni egy olyan elrontott életet, mint az enyém?” Péter nem tudott megfelelni a saját elvárásainak, és ez teljesen lesújtotta. De Jézus nem döbbent meg. Ő jól látta Péter hiányosságait, amikor elhívta a szolgálatba. Azt is tudta, hogy ennek a nagyhangú, szókimondó tanítványnak érző szíve van, ezért kiterjesztette rá kegyelmét, ahelyett, hogy eltávolította volna őt hivatalából. Amikor Jézus feltámadása után azt a parancsot adta, hogy „…mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7), hogy Galileában találkozhatnak vele, akkor ezzel megerősítette a bukott tanítvány kiválasztását. Péter történetének további része pedig már újszövetségi történelem.

Amikor (és nem ha!) kudarccal szembesülsz: a) Ne tetézd a bajt azzal, hogy hagyod, hogy a csalódottság reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszítson! b) Alázd meg magad, és térj meg! Valld meg a bűnöd; ne keress mentségeket, ne magyarázd meg, és ne fogd a körülményekre vagy másokra! c) Fogadd el Isten kegyelmét és bocsánatát hittel, nem az érzésekre támaszkodva! Ne engedd, hogy a Sátán meggyőzzön arról, hogy amit tettél, megbocsáthatatlan! d) Vegyél igénybe minden segítséget, amire szükséged van ahhoz, hogy visszatérj a helyes útra! Inkább előbb, mint utóbb!





ÜDVÖZÖLLEK ISTEN CSALÁDJÁBAN!

„Ez bűnösöket fogad magához…” (Lukács 15:2)

Nézzünk meg két bűnöst, akiket Jézus magához fogadott: az első Máté. Adószedőként a rómaiaknak dolgozott, ezért saját népe, a zsidók gyűlölték őt. Jézusnak azonban terve volt vele. Máté jól értett a feljegyzések készítéséhez, ezért Jézus nem csupán a lelkét mentette meg, hanem a talentumait is. Így Máté írta meg a négy evangélium közül az egyiket. Még ezek után is azt gondolod, hogy Isten téged nem tud használni? Dehogynem! Az, hogy Máté meghívta Jézust az otthonába vacsorára, meglepő. Az, hogy Jézus el is fogadta a meghívást, egyenesen csodálatos. Mégis megtette, mert ő „…bűnösöket fogad magához…”. A másik bűnös Zákeus. Zákeus annyira szerette volna látni Jézust, hogy felmászott egy fára. Képes volt kimászni egy faágra, hogy megtalálja Istent. „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: »Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: »Bűnös embernél szállt meg.« Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.« Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak…«” (Lukács 11:6). Keresd hát őt szorgalmasan! Légy kitartó a kutatásban és fáradhatatlan zarándoklatodban! Fordulj el az anyagiak és pozíciók hiábavaló hajszolásától és keresd Istent! Ő nem fog csalódást okozni!


Vezetésre hivatva

„…kelj fel, és állj a lábadra…” (Apostolok cselekedetei 26:16)
Ha Isten vezetésre hívott el, semmilyen más szerepben nem fogod beteljesültnek érezni magad. Isten azt mondta Pálnak: „…kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek…” (ApCsel 26:16). Figyeld meg, mi szükséges a vezetésre hivatottsághoz:
1) Hozzáértés. Fel kell ismerned ajándékaidat, és oda kell összpontosítanod energiádat, ahol a siker a legvalószínűbb. Ugyanakkor el kell ismerned korlátaidat, és keresned kell olyanokat, akik azon a téren segíteni tudnak. De csak akkor tudod elfogadni mások segítségét, ha helyes az önértékelésed, és nem érzed bizonytalannak magad attól, hogy nem tudsz mindent egyedül megoldani.
2) Bátorság. Scott Peck mondta: „A legjobb döntéshozók azok, akik hajlandók megszenvedni döntéseik következményeit, mégsem válnak döntésképtelenné.” A jó vezetők nem feltétlenül a legokosabb vagy legötletesebb emberek, de ők azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy elsőnek elinduljanak. Tehát: „…légy igen bátor és erős…” (Józsué 1:7).
3) Tisztánlátás. Az életedre vonatkozó mennyei látást talán egy pillanat alatt kapod meg, de a megvalósulásához elvezető lépéseket csak fokozatosan mutatja meg Isten. Ne hagyd, hogy a válaszok hiánya megbénítson! A lényeg, hogy világosan lásd magad előtt a célt, még ha a részletekben nem is vagy biztos.
4) Tréning. Jó edző nélkül senki sem lesz olyan jó, mint amilyen lehetne. Ha azt hiszed, hogy mindent megtanulhatsz személyes tapasztalatból, hát sok sikert hozzá – tovább kellene élned, mint Matuzsálemnek!
5) Jellem. Megpróbálhatsz vezetni jellem nélkül, de akkor olyan vezető leszel, akit nem érdemes követni. A jellem ad erkölcsi tekintélyt ahhoz, hogy összegyűjtsd az embereket és a szükséges forrásokat a feladat elvégzéséhez. A tehetséged eljuttathat magaslatokra, de jellem nélkül nem fogsz tudni megmaradni ott. Ez a gondolat térdre kell, hogy kényszerítsen.



„tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Máté 28:20)
Ha Isten arra hívott el, hogy tanító légy egy gyülekezetben, akkor három fontos alapelv szerint kell élned: 1) Mielőtt másokat akarnál táplálni, neked kell táplálkoznod. Ne csak azért vedd a kezedbe a Bibliádat, hogy legyen mit mondanod, hanem azért, hogy saját magadat tápláld vele! Jeremiás azt mondta: „Ha eljutott hozzám igéd, faltam azt, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…” (Jeremiás 15:16 KJV). Az emberek felismerik, ha olyan dologról beszélsz, ami saját életedben nem valósul meg. Olyan ez, mintha ki akarnál nyomni valamit egy tubusból, de közben a kupakot rajta hagyod! Csak akkor leszel hatékony vezető, ha magad is megéled, amit elérni kívánsz.
2) Szeresd az embereket, de ne kapaszkodj mindenáron beléjük! Ők Isten népe, nem pedig a te tulajdonod! A rád bízott feladat egy bizonyos célra és egy bizonyos időszakra vonatkozik; ha a végére értél, engedd át őket Isten kezébe! Te pedig folytasd életedet, és Krisztus legyen a középpontjában! 3) Az igazság örök, a módszerek változnak. Ami eljuttatott oda, ahol most vagy, nem biztos, hogy segít eljutni oda, ahol lenned kell. Az elhívatás azt jelenti, hogy mindig mozgásban vagy valahonnan valahová. Ha nem működik az, amit csinálsz, kérj Istentől új utasításokat! Ha az a célod, hogy kényelmesen illeszkedj abba a keretbe, ahonnan elindultál, és ne kelts nagy hullámokat, akkor sohasem fogod élvezni mindazt, amit Isten az út további részében tartogat számodra. Nincs értelme növekedésért imádkozni, ha közben ellenállsz a változásnak. Jézus különböző módon gyógyította meg a vakokat. Tudod miért? Hogy sohase mondhassuk: „ez az egyetlen módszer.” Ennek elismerése segíti, hogy ne tompuljon el értelmed, alázatban tart, és hiteles vezetővé tesz.



„…az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt…” (2Mózes 17:5)
Ahhoz, hogy jó vezető légy, a következő két dolgot kell tenned: 1) Tölts időt az emberekkel! Izráel fiainak négyszáz évig nem volt vezetőjük. Emiatt aztán nem volt identitásuk és önértékelésük sem. Rabszolga gondolkodásmódjuk volt. Mózes ezért gyakran járt végig köztük, mert a juhok is akkor érzik magukat biztonságban, ha érzik a pásztor szagát, és hozzá tudnak dörgölőzni. Érted a lényeget? Ha félsz attól, hogy közel kerülj az emberekhez, ez talán azért van, mert van valami rejtegetnivalód, de az is lehet, hogy a büszkeséged, bizonytalanságérzeted vagy gyengeséged az oka. Az emberek csak akkor fognak értékelni és követni, ha érzik, hogy te is értékeled őket. 2) Járj előttük! Honnan tudod, hogy mikor van itt az ideje továbblépni egy új területre? „…zúgolódott a nép Mózes ellen…” (2Mózes 17:3) Azért zúgolódtak, mert nem volt víz azon a helyen, és a szomjas birkák mindig panaszkodnak. Ha elkezdődik a suttogás és duruzsolás, akkor valószínűleg túl sok időt töltöttél a közösségépítéssel, ideje már a vezetésre figyelni! „…az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt… vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!... Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép…” (2Mózes 17:5-6).
Amikor már nem próbálkozol többé azzal, hogy sikeresen elvegyülj köztük, hanem hajlandó vagy előállni, Isten természetfeletti forrásokat bocsát rendelkezésedre, hogy az előtted álló kihívással sikeresen megbirkózhass. Sosem állított még le nagy terveket véglegesen a pénzhiány, de a hit és bátorság hiánya igen, és az, ha nem volt senki, aki hajlandó lett volna előlépni és vállalni a kockázatot. Ha vállalod, hogy előállsz, felfedezed majd, hogy Isten „…be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel…” (Filippi 4:19). Hallod? Az ő gazdagsága szerint! Az pedig hozzáférhető, ha hajlandó vagy kilépni komfortzónádból és bátran cselekedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése