AZ Ő EREJÉBEN VALÓ ÉLET KÖVETKEZMÉNYEI

"Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36).

"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzóereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.

Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt. Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).

E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust! Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit: "Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22). Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.

"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"

(Ésa 40,30-31)

"Az alpesi sast gyakran leveri a vihar a hegyek szoros, mély útjaiba. A viharfelhők bekerítik a hatalmas hegyi madarat, sötét tömegük elzárja előle a napsütötte magaslatot, ahol fészke van. Fáradozásai, hogy feljusson, kilátástalannak látszanak. Ide-oda csapong, erős szárnyaival verdesi a levegőt, kiáltásával felkelti a hegyek visszhangját. Végül diadalkiáltással szökken fel a magasba, és a felhőket áttörve újra a ragyogó napfényre jut, messze elhagyva a homályt és vihart. Így lehetünk körülvéve mi is nehézségekkel, csüggessztő körülményekkel és sötétséggel. Hamisság, szomorúság, igazságtalanság zárhatnak körül bennünket. Olyan felhők takarhatnak el, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülmények ellen. A menekülésnek csak egyetlen útja van. A föld felett felhő és pára száll, a felhők felett azonban Isten világossága fénylik. A hit szárnyai segítségével az Ő jelenlétének napfényébe emelkedhetünk."

(Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)

Igaz vagy

… nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való megigazulásom a hit alapján.

– Filippi 3:9

Nem érdekel, mekkora hibát követtél el tegnap, vagy hányadszor rontottad már el a dolgokat, azt akarom, hogy úgy kezdd ezt a napot, hogy tudod: igaz vagy! Nem azért, mert bármit is tettél, hanem mert a Jézusban való hit által elfogadtad Istentől a megigazultságot.[1]

Csak nézd meg a sok-sok jót, amit Isten Igéje szerint a megigazultság lehetővé tesz:

„Az igaz virágzik, mint a pálmafa” (Zsoltárok 92:12).

„Az igazak javán örül a város” (Példabeszédek 11:10).

„Az igazaknak magva megszabadul” (Példabeszédek 11:21).

„Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein” (1 Péter 3:12).

„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal” (Zsoltárok 5:12).

„Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” (Zsoltárok 34:17).

„Ifjú voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem hogy magzatja kenyeret kéregetett volna” (Zsoltárok 37:25).

„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).

„Szereti az Úr az igazakat” (Zsoltárok 146:8).

Ne hagyd, hogy az ördög kiraboljon bármelyik áldásból azzal, hogy azt mondja, nem vagy rá méltó. Rázd le. Kiáltsd hangosan: „Én Isten igazsága vagyok!” Azután lépj ki hitben, és élvezd azokat a kiváltságokat, amelyeket Isten elkészített neked!

Igei olvasmány:  Róma 3:21-28

Szomorú, tönkrement kép

Régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kivánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők.

(Titus 3, 3)

Milyen mélyre süllyedt az ember, a legnemesebb teremtmény! Nem szép az a kép, amit az apostol megrajzol itt, de pontosan megfelel a valóságnak. Esztelen az ember, míg távol van Istentől. Nincs világossága az ő akarata felől. Földi dolgokban lehet okos, éleselméjű, erkölcsi értékelése és felfogása mégis eltompult abban a tekintetben, hogy mi a helyes Isten előtt. A bölcsesség kezdete az istenfélelem és ahol ez hiányzik, ott az ember a maga mértéke és elgondolásai alapján cselekszik. Nem azt kérdezi, mit kíván Isten, hanem hogy pillanatnyilag mi hasznos és előnyös. Isten irányítását sem érti. Mindenben csak véletlent lát és megkeseredik, elégedetlenkedik, ha valami nem úgy történik, amint elgondolta vagy ahogy szeretné. Mivel nincs önismerete, nem érti meg a szenvedés és a bűn között levő rejtett összefüggést. Az erkölcsi tudatlanság teljes elsötétedéshez vezethet. Az ember gondolkodása kificamodik, a gonoszt jónak tartja, a jót pedig rossznak. Mindaddig, míg az ember nem engedi magát Isten Igéje és akarata által irányítani, tévelyeg. Ha nem rendeli magát Jézus Krisztus, az egyetlen igazi vezető alá, félrevezetők kezébe kerül, akik hamisan irányítják.

„Kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai voltunk." Aki a saját maga ura akar lenni, végül is a tisztátalan kívánságoknak és szenvedélyeknek a rabszolgája lesz. Akár akarja, akár nem, kénytelen az élvezeteknek, a kapzsiságnak és becsvágynak hódolni és mindig mélyebbre süllyed. - „Gonoszságban és irigységben élok." Mindenkit irigyel, akinek jobban megy a dolga, vagy akinek több van. - „Gyűlöltek voltunk" - mondja az apostol. Az önző és irigy ember nem éppen szeretetreméltó. Panaszkodik, hogy őt nem szereti senki, pedig ezen nincs mit csodálkoznia. Maga vágja el a szeretet szálait, bár később vágyakozik utána.

Ilyenek vagyunk mindnyájan, míg egy felülről jövő fordulat be nem következik. Míg Isten szeretetének napsugara át nem járja sötét és hideg lényünket. Ebben a sötétségben vagyunk még? Vagy elmondhatjuk az apostollal, hogy „régente" ilyen sötét és szomorú emberek voltunk?

Vadonatúj ember

Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.                         — 1Péter 2,2.
Amikor a bűnös Jézushoz jön, a bűnei eltöröltetnek — semmivé lesznek. Nemcsak a bűnei töröltetnek el, hanem mindaz, ami azelőtt volt szellemi értelemben, Isten szemében eltöröltetik.

A bűnei nem léteznek többé. Új emberré lesz Krisztus Jézusban. Isten nem veszi tekintetbe az életében azt, ami az újjászületése előtt történt!

A mai szövegben Péter olyan újjászületett keresztényekhez szól, akik új emberré lettek Krisztusban. A Biblia azt tanítja, hogy hasonlóság van a fizikai növekedés és a szellemi növekedés között. Senki sem születik teljesen kifejlett emberként, mindannyian csecsemőként születünk meg a teremtés világában, és azután felnövekedünk. Hasonlóképpen, senki sem születik újjá teljesen felnövekedett keresztényként. A keresztények szellemi csecsemőként születnek meg, azután felnövekednek. Nézz csak meg egy újszülött csecsemőt, ahogy ott fekszik anyja karjaiban. A csecsemő legjellemzőbb tulajdonsága az ártatlanság. A felnőttek így becézgetik: „Te csöppség, édes kicsi ártatlanság.” Senki sem gondol arra, hogy a babának múltja lenne! Érted már, hogy mit mond Isten itt Péteren keresztül? Azt mondja a Krisztusban újjászületetteknek: „Mint most született csecsemők…”, más szavakkal: Te új teremtéssé lettél, egy ma született csecsemő vagy! A múltad eltűnt! Én nem emlékszem semmi rosszra veled kapcsolatban!