Január 17.

Isten Lélek. És akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
János 4,24

Uram! A samaritánus asszonynak - összekuszált lelki élete miatt - szüksége volt erre a tisztázó szóra. És a kuszált gondolkozású keresztyén embernek ugyanígy szüksége van rá. Az imádságos életről tanítottál. Az embernek mindig olyan az imádsága, amilyen a gondolkozása Istenről. Ha Istent rideg végzetnek, parancsot osztogató erőnek tudja csak, akkor az imádsága is csak a parancsoló akaratra válaszoló, remegő kötelességteljesítés. Ha az ember a számtan szabályai szerint képzeli el Istenét, akkor az imádsága is ebben a jegyben folyik: adok, hogy adj. Ha elérhetetlen, áthidalhatatlan távolban tudja magától Istent, akkor az imádság szárnyaszegett, értelmetlen kiáltás marad csupán.

Uram! Szentlelkedet küldd el a szívembe. Ő adjon nekem tiszta képet Istenről: lelkem Atyjáról, szeretetéről, igazságáról, jelenlétéről - mindenről, amit Te evangéliumodban tanítasz róla. És a Te Szentlelked adja az ajkamra az imádság szavát is. A szót, amelyben a lelkem van benne. A szót, amely igazat beszél.