2011. január 19., szerda

Január 18.

Zákeus! Hamar szállj alá! Mert nékem ma a te házadnál kell maradnom.
Lukács 19,5

Uram! Sok gondolat torlódhatott Zákeus agyában, míg a fügefaágai közül látni akart téged. Sok vágy tölthette elszívét, amiért ilyen furcsa lépésre szánta el magát.Azt azonban semmiképpen sem remélhette, hogy Jerikó sok otthona közül éppen az ő otthonát választod szállásodul. Hiszen ő nem tette magát erre méltóvá. Ő maga jól tudta: háza "a bűnös ember háza". Ellenfelei ezt még hangosan kürtölték is. Amikor megmondtad neki: "Nékem a te házadnál kell maradnom", akkor nem is Zákeus érdemei kényszerítettek téged erre. A szíved kényszerített. Hiszen az "elveszettet" jöttél megkeresni.

Uram! Nemcsak Zákeusnak készítettél ilyen meglepetést. Ilyen üdvösséges meglepetést. Sokaknak már azóta. Közöttük nekem is. Bevonulásod előtt nem az ember méltóságát mérlegeled. A választást örök szereteted dönti el. Amikor hozzám tértél be, "bűnös ember házába szálltál meg", éppen úgy, mint akkor Jerikóban. De ugyanúgy hoztál változást is: békét, üdvösséget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése