„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:12)
Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?
1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”
2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.
3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!
Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?
1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”
2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.
3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése