Kényszerek irányítanak, vagy a rangsor?
„…és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit” (Dániel 7:25)
Egy
napon egy hernyó találkozott egy barátjával a pszichiáter rendelőjében,
és megkérdezte: „Te most jössz vagy mész?” A barátja így felelt: „Ha
ezt tudnám, nem lennék itt!” A sátán célja az, hogy addig gyötörjön,
amíg már nem tudod, hogy jössz vagy mész! Ezt úgy teszi, hogy megterhel
olyan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül bűnök, de fizikailag és
érzelmileg kimerítenek. Dániel azt mondja, hogy az utolsó napokban az
ellenség „kimeríti a szenteket”. Ha kételkedsz ebben, nézd csak meg,
mekkora nyomással nézel szembe naponta: munka, anyagiak, gyülekezeti
kötelezettségek és család. Nem csoda, ha kikészülsz!
A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és… fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Tudnod kell, hogy mit vegyél fel, és mit tegyél le – ez a te dolgod, nem Istené.
Állíts fel fontossági sorrendet, és követeld meg magadtól, hogy aszerint élj! Senki sem szentelte magát jobban Isten munkájára, mint Jézus, de még neki is szüksége volt az Atyával egyedül töltött időre. Az újszövetségi gyülekezeti vezetők számára az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy Isten Igéjének és az imádkozásnak szentelték magukat. Hogyan? Úgy, hogy másokat bíztak meg az adminisztratív terhek kezelésével (ld. ApCsel 6).
Tanuld meg a) mit kell letenni; d) mit kell másra átruházni; c) mi az, amit fel sem kell venni. És nem tudod elintézni annyival, hogy azt mondod: „nincs időm”. Mindenki ugyanazt a huszonnégy órát kapja, hogy vagy a kényszernek, vagy a fontossági sorrendjének megfelelően cselekedjen. Döntsd el, mi az, amit csak átmenetileg kell félre tenni, és mi az, amitől végleg meg kell szabadulni valami jobb érdekében. Ne bonyolódj bele annyira Isten munkájába, hogy elhanyagold a munka mögött álló Istent!
A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és… fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Tudnod kell, hogy mit vegyél fel, és mit tegyél le – ez a te dolgod, nem Istené.
Állíts fel fontossági sorrendet, és követeld meg magadtól, hogy aszerint élj! Senki sem szentelte magát jobban Isten munkájára, mint Jézus, de még neki is szüksége volt az Atyával egyedül töltött időre. Az újszövetségi gyülekezeti vezetők számára az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy Isten Igéjének és az imádkozásnak szentelték magukat. Hogyan? Úgy, hogy másokat bíztak meg az adminisztratív terhek kezelésével (ld. ApCsel 6).
Tanuld meg a) mit kell letenni; d) mit kell másra átruházni; c) mi az, amit fel sem kell venni. És nem tudod elintézni annyival, hogy azt mondod: „nincs időm”. Mindenki ugyanazt a huszonnégy órát kapja, hogy vagy a kényszernek, vagy a fontossági sorrendjének megfelelően cselekedjen. Döntsd el, mi az, amit csak átmenetileg kell félre tenni, és mi az, amitől végleg meg kell szabadulni valami jobb érdekében. Ne bonyolódj bele annyira Isten munkájába, hogy elhanyagold a munka mögött álló Istent!
MONDD EL!
„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket…” (Jakab 5:16)
Jólesik szégyen nélkül élni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy soha nem fogsz megbotlani, csupán annyit jelent, hogy Isten kegyelméből képes leszel újra felállni. Emlékszel még rá, hogy igazolást kellett íratnod, ha hiányoztál az iskolából? Vannak, akik igazolást adnak maguknak arra, hogy gyengék legyenek, mert megfáradtak a harcban. Igen, ez egy hosszú harc, de ha akarsz, győzhetsz benne! Íme a győzelem egyik kulcsa: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Ha azzal küzdesz, hogy megtörj egy szokást, amely megpróbál megtörni téged, Isten nem akarja – soha nem is akarta – hogy egyedül küzdj. Bármilyen szokás vagy más probléma legyen is az, amikor elérkezik a pillanat – mondd el! Ha bevallod, elkezdi elveszíteni erejét. Azt kérdezed, kinek mondd el? Valakim olyannak, aki már átment ezen, aki együtt tud érezni veled, aki melletted tud állni imában, aki számon tudja kérni a fogadalmaidat, aki nem fog visszaélni bizalmaddal. A Biblia azt mondja: „…jaj az egyedülállóknak, mert ha elesik, nem emeli föl senki… egyet legyőzhet a túlerő, de ha ketten állnak ellen, megvédhetik magukat…” (Prédikátor 4: 10-12 NIV). A római katonák egymásnak vetették hátukat, és így védték egymást, ha a támadás különböző irányból érkezett. Ki védi meg a hátadat? Még valamit figyelmeztetésül: a saját bűneidet valld meg, ne valaki másét! Ha mások bűnét vallod be, az nem hoz gyógyulást neked. Valld be a saját bűneidet, és engedd, hogy Isten meggyógyítson! Ma Isten újra egészségessé akar tenni, és szabaddá, hogy élvezhesd áldásait. Engeded neki?
Jólesik szégyen nélkül élni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy soha nem fogsz megbotlani, csupán annyit jelent, hogy Isten kegyelméből képes leszel újra felállni. Emlékszel még rá, hogy igazolást kellett íratnod, ha hiányoztál az iskolából? Vannak, akik igazolást adnak maguknak arra, hogy gyengék legyenek, mert megfáradtak a harcban. Igen, ez egy hosszú harc, de ha akarsz, győzhetsz benne! Íme a győzelem egyik kulcsa: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Ha azzal küzdesz, hogy megtörj egy szokást, amely megpróbál megtörni téged, Isten nem akarja – soha nem is akarta – hogy egyedül küzdj. Bármilyen szokás vagy más probléma legyen is az, amikor elérkezik a pillanat – mondd el! Ha bevallod, elkezdi elveszíteni erejét. Azt kérdezed, kinek mondd el? Valakim olyannak, aki már átment ezen, aki együtt tud érezni veled, aki melletted tud állni imában, aki számon tudja kérni a fogadalmaidat, aki nem fog visszaélni bizalmaddal. A Biblia azt mondja: „…jaj az egyedülállóknak, mert ha elesik, nem emeli föl senki… egyet legyőzhet a túlerő, de ha ketten állnak ellen, megvédhetik magukat…” (Prédikátor 4: 10-12 NIV). A római katonák egymásnak vetették hátukat, és így védték egymást, ha a támadás különböző irányból érkezett. Ki védi meg a hátadat? Még valamit figyelmeztetésül: a saját bűneidet valld meg, ne valaki másét! Ha mások bűnét vallod be, az nem hoz gyógyulást neked. Valld be a saját bűneidet, és engedd, hogy Isten meggyógyítson! Ma Isten újra egészségessé akar tenni, és szabaddá, hogy élvezhesd áldásait. Engeded neki?
Ne zárd el a szeretetedet!
„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.” (Márk 14:3)
Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!
Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése