A mai nap meditációs fogalma:
Válás...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne meneküljek érzéseim elől, s ne akarjak mindent Rád hárítani. Adj nekem bölcs szívet, hogy mindig úgy döntsek, hogy az Neked tetszésedre és nekem, s mindazoknak, akikkel körülvettél engem, a javára váljék! Ámen
De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,17-18
Sokat változott a világ... Évezredeken keresztül csak a férfiak kezdeményezhették a válást, de azért régen is, aki gazdag családból származott, az nőként is kezébe vehette házassági ügyeinek irányítását.
Kicsiny hazánkban erre a manapság egyáltalán nem feltűnést keltő, de az házaspárok életét alapvetően befolyásoló procedúrát érdekesen világítják meg a KSH-adatok: Ezek szerint a válóperek 71 százalékát nők kezdeményezik. A két legfőbb válóok: a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. A válások többségét tehát a nők kezdeményezik, miközben ők a válások nagy vesztesei. Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre. Az elmúlt 10 évben a válások száma stagnált, így évenként mintegy 24-25 ezer házasságot bontanak fel. Tény, hogy egyre könnyebben bomlanak fel a házasságok/együttélések/élettársi kapcsolatok, és egyre nehezebben jönnek létre újak. A válás után két évvel az emberek mindössze felének volt új párkapcsolata a KSH felmérése szerint, s a tapasztalatok szerint a férfiak kétszer akkora eséllyel lépnek új viszonyba, mint a nők. A szakemberek szerint a manapság kötött házasságok több mint 40 százaléka fog a jövőben felbomlani. Az újrakezdés különösen nőként, gyerekkel és negyven fölött nehéz.
Mindez nem jelenti azt, hogy a meglévő házasságok jók lennének. A párkapcsolatukkal egyébként a házas férfiak a legelégedettebbek, legkevésbé pedig az élettársi kapcsolatban élő nők. A törvényből egyetlen vessző sem vész el! A lélek istenteremtette erői a lélek rejtett zugaiban is "dolgoznak". Nem lehet "kijátszani" az élet törvényszerűségeit - bár sokan megpróbálják -, idővel azonban mindenki beteljesíti sorsát...
Mi ebből a tanulság? Az, hogy jobban fel kellene készíteni a házasulandókat, hogy ne az egyedülléttől való félelmük irányítsák párválasztásukat, hanem azok az őszinte érzések, melyek garanciát adnak arra, hogy hosszú évek után is kívánsággal tekintsenek egymásra... Ez akkor lehetséges, ha nem törik meg bennük a hit: azt a másikat, az "Ő"-t, Isten is neki teremtette.
Társadalmunk jelenleg úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani, s meg kell próbálni egy másikkal. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, az megmérgezi az életét és nagyon sok kapcsolati zűrt okoz. Isten a házasságot a testi-, lelki-, szociális-, kiteljesedés műhelyeként hozta létre, azaz: nem két perfekt ember találkozik, hanem két rész-ember, akik együtt akarnak EMBERRÉ válni. Ha közös életükben egymásból - minden területen(!) előhívják a jót, s egymásban csillapítjak a rosszat, akkor ez megerősítő jel, hogy az Isten is egymásnak rendelte őket. Ha ennek az ellenkezője történik, sekélyesedik a jó, s erősödik a rossz, akkor nem egyszerűen a felek "szerződésszegéséről" van szó, hanem arról, hogy nem tudják betölteni a legnagyobb hivatást, hogy istenképűen, harmóniában éljenek.
Ilyenkor már csak egy lehetőség van: nem csüggedve (azaz buzgó imádsággal), de az élet normalitásában gyökeredző józansággal, szeretettel belekapaszkodni a JóIstenbe, hogy tegye meg azt, ami emberileg nézve lehetetlen, s a rosszat fordítsa jóra. S ha nem változik semmi? Akkor ez jele annak, hogy nekünk kell változtatni... Mert az ÚRIsten nem sírig tartó szolgaságra, hanem a kiteljesedés felelős szabadságára hívta el minden gyermekét...
Válás...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne meneküljek érzéseim elől, s ne akarjak mindent Rád hárítani. Adj nekem bölcs szívet, hogy mindig úgy döntsek, hogy az Neked tetszésedre és nekem, s mindazoknak, akikkel körülvettél engem, a javára váljék! Ámen
De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,17-18
Sokat változott a világ... Évezredeken keresztül csak a férfiak kezdeményezhették a válást, de azért régen is, aki gazdag családból származott, az nőként is kezébe vehette házassági ügyeinek irányítását.
Kicsiny hazánkban erre a manapság egyáltalán nem feltűnést keltő, de az házaspárok életét alapvetően befolyásoló procedúrát érdekesen világítják meg a KSH-adatok: Ezek szerint a válóperek 71 százalékát nők kezdeményezik. A két legfőbb válóok: a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. A válások többségét tehát a nők kezdeményezik, miközben ők a válások nagy vesztesei. Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre. Az elmúlt 10 évben a válások száma stagnált, így évenként mintegy 24-25 ezer házasságot bontanak fel. Tény, hogy egyre könnyebben bomlanak fel a házasságok/együttélések/élettársi kapcsolatok, és egyre nehezebben jönnek létre újak. A válás után két évvel az emberek mindössze felének volt új párkapcsolata a KSH felmérése szerint, s a tapasztalatok szerint a férfiak kétszer akkora eséllyel lépnek új viszonyba, mint a nők. A szakemberek szerint a manapság kötött házasságok több mint 40 százaléka fog a jövőben felbomlani. Az újrakezdés különösen nőként, gyerekkel és negyven fölött nehéz.
Mindez nem jelenti azt, hogy a meglévő házasságok jók lennének. A párkapcsolatukkal egyébként a házas férfiak a legelégedettebbek, legkevésbé pedig az élettársi kapcsolatban élő nők. A törvényből egyetlen vessző sem vész el! A lélek istenteremtette erői a lélek rejtett zugaiban is "dolgoznak". Nem lehet "kijátszani" az élet törvényszerűségeit - bár sokan megpróbálják -, idővel azonban mindenki beteljesíti sorsát...
Mi ebből a tanulság? Az, hogy jobban fel kellene készíteni a házasulandókat, hogy ne az egyedülléttől való félelmük irányítsák párválasztásukat, hanem azok az őszinte érzések, melyek garanciát adnak arra, hogy hosszú évek után is kívánsággal tekintsenek egymásra... Ez akkor lehetséges, ha nem törik meg bennük a hit: azt a másikat, az "Ő"-t, Isten is neki teremtette.
Társadalmunk jelenleg úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani, s meg kell próbálni egy másikkal. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, az megmérgezi az életét és nagyon sok kapcsolati zűrt okoz. Isten a házasságot a testi-, lelki-, szociális-, kiteljesedés műhelyeként hozta létre, azaz: nem két perfekt ember találkozik, hanem két rész-ember, akik együtt akarnak EMBERRÉ válni. Ha közös életükben egymásból - minden területen(!) előhívják a jót, s egymásban csillapítjak a rosszat, akkor ez megerősítő jel, hogy az Isten is egymásnak rendelte őket. Ha ennek az ellenkezője történik, sekélyesedik a jó, s erősödik a rossz, akkor nem egyszerűen a felek "szerződésszegéséről" van szó, hanem arról, hogy nem tudják betölteni a legnagyobb hivatást, hogy istenképűen, harmóniában éljenek.
Ilyenkor már csak egy lehetőség van: nem csüggedve (azaz buzgó imádsággal), de az élet normalitásában gyökeredző józansággal, szeretettel belekapaszkodni a JóIstenbe, hogy tegye meg azt, ami emberileg nézve lehetetlen, s a rosszat fordítsa jóra. S ha nem változik semmi? Akkor ez jele annak, hogy nekünk kell változtatni... Mert az ÚRIsten nem sírig tartó szolgaságra, hanem a kiteljesedés felelős szabadságára hívta el minden gyermekét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése