2011. január 19., szerda

2011. január 17. hétfő

A kísértés jelentése és természete.( folytatás)
A Sátán megpróbálja az embert.

A Sátán kísértése mindíg a bűnre való csábítás.Sajnos, bűnös természetünkből adódóan, hajlamosak vagyunk belemenni az ő taktikai játékaiba. Egyedüli erőnk a Szent Szellem, aki figyelmeztet minket mindenkor. De aki nem megtért hívő annak vajon ki az aki a segítségére van? Ingadozik mind a nád.

Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért  engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság  megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Jakab 1:13-14

Ha belegondolunk abba amikor megbotlottunk, akkor bizony a saját kívánságaink vittek a rolmás útjára. De hála Istennek a mi Urunknak, hogy van aki figyelmeztet minket.

A Sátán kísértette az angyalokat, Ádámot, és Jézust. Emellett kísérti Ádám összes leszármazottját.

Ekkor oda ment hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mond, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Ő így válaszolt : "Meg van írva : Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."
Máté 4:3-4,

Jézust az Atya Isten is megpróbálta, a Sátán is megpróbálta.  De kiállta a próbát, mert egyfolytában az Atya akaratát kereste, és ellen állt a Sátánnak.
A Názáreti Jézus olyan ember volt akit Isten igazolt. Az Atya szólt a mennyből, hogy ő az én szeretett Fiam. Ő nem használta isteni kiváltságait, az Atya akaratán kívül, hanem alávetette magát a Szent Szellem által, és engedelmes volt a kereszt halálig. Legyen életünkben ő a példakép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése