Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
?Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ok vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ok öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ok kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta
szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.?
Mt 5,1-12a
Elmélkedés:
Ehető boldogság?
A napokban könyvesboltban járva megakadt a szemem egy könyvön. Elmosolyodtam
a címén: A csokoládé a boldogság forrása. A gyerekek és a felnőttek egyaránt
szeretik az édességeket, a különféle cukrokat és finom csokikat, de valóban
ez volna a boldogság forrása? Ilyen egyszerű volna megtalálni a boldogságot?
Ehető volna a boldogság? Csak megeszünk egy fincsi csokoládét és máris
boldog lesz az életünk? A mai evangéliumban Jézus egészen másról beszél.
Egy alkalommal, amikor fiatalokat kérdeztem, hogy boldogok akarnak-e lenni,
kivétel nélkül mindenki igennel válaszolt. Mindannyian egyetértettek abban,
hogy az ember boldogságra vágyakozik. De amikor ez után azt kérdeztem tőlük,
hogy miként képzelik el boldogságukat, akkor szinte mindenki mást mondott.
Egyikük például azt állította, hogy az ő számára a családja jelenti a
boldogságot, amire néhányan azonnal elhúzták a szájukat, mert ők éppen
hadilábon álltak szüleikkel. Egy másik fiatal azt mondta, hogy ő akkor érzi
boldognak magát, amikor sikerei vannak a sportban, amivel persze a futásnál
mindig utolsóként cammogók egyáltalán nem értettek egyet. Valakinek a
festészet jelentette a boldogságot, de ezt az utat a maguk számára
járhatatlannak tartották a többiek, akik még megfogni sem tudták rendesen az
ecsetet. Szóba került továbbá, hogy talán a vagyon, a gazdagság adja a
boldogságot, de ezt a többség ellenezte. Megemlítették még többek azt is,
hogy sokan az alkoholtól vagy a kábítószerektől várják a boldogság érzését,
de rögtön hozzátették, hogy ezek a szerek legfeljebb pillanatnyi örömöt
tudnak adni, amely azonban távol áll az igazi boldogságtól.
Egyáltalán nem reméltem, hogy az ennyire különféle elképzelések között
rendet tud majd tenni Jézus tanítása a boldogságokról, az ember
boldogságáról, s ez így is lett. Mert valljuk be őszintén: nem könnyű Jézus
szavaival egyetérteni. Ő a szegényeket, a sírókat, az éhezőket, az
üldözötteket nevezi boldognak, tehát olyan embereket, akik tulajdonképpen
nélkülözik mindazt, ami szerintünk a boldogsághoz szükséges. Bizonyára a
fiatalokon kívül sok más ember képzeli el saját boldogsága útját egészen
másként, mint amit Jézus elénk állít, s amellyel el szeretne bennünk is
indítani. Kételkedésünkben azonban mégis megtorpanunk, mert hiszen a mi
Urunk biztosan nem mondott olyat, ami nem igaz. Bármennyire is furcsának
tűnnek boldogság-mondásai, elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az igazság
ebben mégis? Mi Jézus szavainak a nyitja? Mi a kulcs e kijelentések
megértéséhez?
Abban egyetérthetünk, hogy ha valaki abból indul ki, hogy rögtön önmagára
vonatkoztatja ezen ellentmondásosnak tuno kijelentéseket, akkor nem fogja
megérteni azok értelmét. Nem önmagunkból kell ugyanis kiindulnunk! Inkább
onnan érdemes elindulnunk, hogy a nyolc boldogságban Jézus mindenekelőtt
önmagáról beszél. Jézus az, aki szegényként élt köztünk a földön. Ő az, aki
tudott sírni és szelíd volt. Ő az, aki sokszor éhezett, szomjazott és
nélkülözött. Jézus gyakorolta az irgalmasságot és ő hozta el a földre a
békességet. Jézus az, akit gyaláztak, üldöztek, sőt, keresztre feszítve
megöltek. Mindezen nehézségek ellenére sem volt boldogtalan az élete. A
boldogságok, amelyekkel a hegyi beszédet kezdte, őbenne valósultak meg.
Tehát e boldogságok csak Jézus életét szemlélve érthetők meg, illetve csak
rajta keresztül válnak útmutatásokká számunkra. Ha Jézus él bennünk és ha őt
követjük, akkor megtaláljuk boldogságunkat.
Jézus nem csupán hirdette a boldogság útját, hanem élte is. Minket is arra
hív, hogy kövessük őt útján. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az
úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót
akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Ez az út mindig
biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok boldogtalanságba vezetnek.
Induljunk Jézussal a boldogság útján!
? Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az
általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi
boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden
embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése