2011. január 30., vasárnap

Január 29.

Eltemetve és feltámadva Krisztussal

"11Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róma 6,11)
Jézus Krisztus halála és feltámadása a világtörténelem központi eseménye. Két évezrede a Golgotán érettünk történt meg, most pedig bennünk kell megtörténnie. Krisztus meghalt a bűnért, nekünk pedig meg kell halnunk a bűn számára. Ez abban áll, hogy újjászülettünk, és Jézus átvette az uralmat fölöttünk. Amikor pedig jön a kísértés, érzéketlenek vagyunk iránta, az ördög csábítása pedig süket fülekre talál nálunk. A Krisztus halálával való azonosulás lezárja a bűn útjának mindkét irányát, azt a sávot is, amelyen a bűn közeledne hozzánk, és azt is, amelyen mi tennénk lépéseket a világ felé. Így fogalmaz az apostol: "nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára" (Gal 6,14).
Krisztus nemcsak a bűn útját szeretné elzárni az életünkben, hanem megnyitni az élet útját. Ezért a feltámadásában is azonosulnunk kell vele. Ha meghaltunk a bűnnek, akkor élhetünk teljes szívvel Isten számára. Nem gondolkodhatunk könnyelműen az életvitelünk felől, mert Krisztus nagy árat fizetett értünk. Ahhoz tartsuk magunkat, hogy nekünk Istennek kell élnünk mindennap! /FGy/


Vigyázzatok magatokra!

"7Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. 8Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. 9Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. 10Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, 11mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel." (2János 1,7-11)
Gyakran túlságosan beleéljük magunkat abba, hogy másokra vigyázzunk, másokat figyelmeztessünk. Aktuális a figyelmeztetés: vigyázzunk magunkra. Talán nehezebb magunkra vigyázni, mint másokra. Mások figyelmeztetése könnyen jön, azonban a magunk fegyelmezése óriási erőfeszítésbe kerül. Így ír erről Pál apostol: "megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre" (1Kor 9,27).
Az ördög gyakran használja a figyelem elterelésének módszerét. Észreveteti az emberrel a mások hibáját, a mások feladatát, és miközben erre figyel, elmarad a saját életében az előrehaladás. Az Úr Jézus nagyon jól illusztrálja ezt a hegyi beszédben. Egy ember, akinek a szemében gerenda van, a "szívén hordozza" atyjafia sorsát, akinek szálka ment a szemébe! Lehetne önzetlennek nevezni, önfeláldozónak, aki maga elé helyez másokat, nem is törődik a saját bajával, csak a másiké legyen megoldva. Ez nem működik így a lelki életben. A magunk tisztaságára, jellemére feltétlenül vigyáznunk kell, hogy az egymással való törődés szép szolgálatát méltóképpen végezhessük. /FGy/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése