2011. január 30., vasárnap

2011. január 27. csütörtök

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Tegnap a dinamikus erőről szóltam, ma pedig a másik fajta erőről, ami számomra mindig is szimpatikusabb volt és az előzőnél is erőteljesebbnek gondolok a maga helyén: ez a statikus erő. A statika szó egy helyben állást, mozdulatlanságot jelent. Bírhatnak-e erővel az ilyen dolgok, amik nem törekszenek, nem lármáznak, nem harsányak, s nem követelőzőek? Hogyne! Gondoljunk a Napra, ami körül földünk forog. Statikus, egy helyben álló, mozdulatlan erő. Mégis nélküle megállna az élet. Ezt az erőt érzem, amikor megállok valami lélegzetelállítóan nagy épület előtt, s hatása leírhatatlan az emberre. Ha valaki órákig ecsetelné nekem kicsiny voltomat sem érezném úgy át, mint egy gigantikus méretű templom mellett ezt az érzést. Ilyen statikus erő az emberi jellem, személyes vonásaink. A szeretetet egy szempillantás alatt képes kifejezni egy mosoly, sokkal inkább, mint ezer szó, mint ahogyan egy elegánsan megjelenő ember látványa azonnal elbizonytalaníthat bennünket, s elkezdjük ruházatunkat, megjelenésünket a másikhoz mérni, s bár még egy szót sem szólt a másik, önbizalmunk egy pillanat alatt porig rombolódhat. S folytathatnánk azzal, hogy maga az életforma szavak nélkül is jobban nevel, mint a legkiválóbb pedagógus, sajnos minden oktatás, felzárkóztató program ellenére negatív irányba is. Valamint így töprenghetünk el azon, hogy egy céltudatos ember mellett érezzük a leginkább, hogy mi csak sodródunk, ahogy más jósága fényében fogjuk magunkat sokkal inkább bűnösebbnek érzékelni, mintha más rámutatna vétkeinkre. Ez a statikus erő hatalma! Jellemzője: nem kívülről, hanem belső világunkat megérintve hat ránk! Szavak, cselekedetek, mindenféle kényszerítés nélkül formál át bennünket.


(Berencsi Balázs)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése