2011. január 30., vasárnap

2011. január 29. szombat

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Keresztyén létünk a legnagyobb prédikáció! S ha hiteltelenek vagyunk, szeretetlenség van köreinken belül, próbálhatunk hatni az emberekre a legszebb szavakkal, vagy bármilyen gyülekezeti megmozdulással, higgyétek el, nem fog menni. De az életformát mindig észre fogja venni a világ. Nincs csalogatóbb dolog, mint a keresztyének békessége Istenben. Ez a lelki, statikus erő felelőssége, de egyben a lehetősége is! Felelősség, mert sok múlik rajta, akár romboló is lehet hanyagságunk, szeretetlenségünk, békétlen állapotunk. De lehetőség is lehet, mert megérintheti az embereket ez által Isten, mert Ő maga lakik ott a tagok életében. Isten Igéje ma ezt ajánlja számunkra.

Be kell látnunk, ezért nem működik mindig az, hogy állandóan ismételgetjük az Igét valakinek. Inkább próbáljuk megélni mi magunk! Teremtsünk helyzetet, amiben észreveheti a másik! Természetesen amennyiben lehetséges ragadjuk meg az alkalmat és számoljunk be csendesen, ha számon kérnek minket a bennünk lévő reménységről – ahogy Péter apostol mondja. De higgyük el, előbb mindig az Úrban való meggyökerezésünk, a benne való békesség a legfontosabb. Ez statikus erő. Életforma, amelyre Isten hív, s ami hatalmasabban beszél száz bizonyságtételnél. Lássuk meg, hogy hitvallásaink mögött mindig legyen élet és így igazolhassa Isten általunk is másoknak, mennyire igazak az Ő dolgai, és mennyire működőképesek a mindennapokban.

Az Úr erőt ad népének - olvassuk - és ez a békesség erőivel ajándékoz meg! Vegyük el, változtasson ez meg bennünket, cserélje ki szívünket és figyeljük meg, hogyan reagálnak az emberek erre a belső változásra! Ez az erő rendelkezésre áll, éljünk általa!

(Berencsi Balázs)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése