2017. február 9., csütörtök

A csatának vége


„Beszéld el gyermekeidnek… a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV)
Nem elég elmenekülni a múltadból. Inkább meg kell törni a hatalmát fölötted, különben egész hátralévő életedben üldözni fog. Amikor kitörsz valamiből, ami újra és újra megpróbál foglyul ejteni, akkor létfontosságú, hogy legyőzd – különben nem tudsz továbblépni, és élvezni az Istentől neked készített áldásokat. Kegyetlen érzés azt hinni, hogy valami már véget ért, aztán rájönni, hogy mégsem. De ne feledd: Isten volt az, aki megengedte, hogy a fáraó Izráelt egészen a Vörös-tengerig üldözze. Miért? Két okból.
Először, „…hogy ezeket a jeleket mutassam [neked]…” (2Mózes 10:1 NKJ). Isten azt akarja, hogy lásd meg, hogy ha benne bízol, a nehézségek és akadályok nem jelentenek semmit. Azt akarja, hogy ez a tapasztalat olyan mérföldkő legyen az életedben, amelyből később is hitet meríthetsz, amikor a következő problémáddal nézel szembe.
Másodszor, „…hogy elmondhasd… [gyermekeidnek]… a hatalmas dolgokat, melyeket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV). Nem kell többé a fáraó (a sátán) uralma alatt élned. A páskához hasonlóan, ha Jézus vérét hittel szíved ajtófélfáira kened, a helyzeted megváltozik. Többé nem rabszolga vagy, hanem Isten gyermeke. A generációs átok megtört. Gyermekeid most már Isten áldása alatt nőhetnek fel. Lehet, hogy bántalmazás, alkoholizmus, harag és elhagyatottság volt a múltad története, de ez a jövődre többé már nem vonatkozik. Isten különböző módokon tudja megoldani a problémádat, de néha a Vörös-tengeren visz át, hogy a túlsó partra érve visszanézhess, és lásd a fáraót és seregeit „holtan a tenger partján” (2Mózes 14:30), és tudd, hogy a csatának vége!



A GECSEMÁNÉBAN VAGY?

„…elment… Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak…” (Máté 26:36)
A Gecsemáné szó azt jelenti: „olajprés”. Az összepréselt olívabogyókból lesz az olaj, ami gyógyít, világít és táplál. Mindenkinek megvan a maga Gecsemánéja. Ahhoz, hogy megértsd, és elfogadd a magadét, nézd meg az éjszakát, amit Krisztus ott töltött a keresztrefeszítés előtt. „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: »…Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!« Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal nem úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.«” (Máté 26:36-39). Figyeld meg: 1) Gecsemáné az, ahol az imáidra nem olyan választ kapsz, amilyet te szeretnél. Isten megérti, hogy érzel de valami jobbat tervez. 2) Gecsemáné az, ahol még a hozzád legközelebb állók sem tudnak segíteni. Krisztus tanítványaihoz hasonlóan egy darabig együtt imádkoznak veled, de aztán elfáradnak, és feladják. Ezen a ponton egyedül imádkozol. Egyedül mész tovább. 3) Gecsemáné az, ahol Isten akaratának teljes súlyát érzed. Az ószövetség prófétái gyakran fogalmaztak így: „az Úr igéjének terhe.” Lukács azt írja, hogy a Gecsemánéban Jézus „halálos gyötrődésben” volt, és „…verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lukács 22:44). Gyakran szoktuk énekelni a gyülekezetben: „Jézusért élek egészen, néki Íme átadom / minden vágyam, szóm és tettem / éjjelem és nappalom…” Ha úgy találod, hogy könnyebb énekelni, mint valóban mindent átadni, akkor a Gecsemánéban vagy!



Elhanyagolod a szeretteidet?

„…éljetek szeretetben…” (Efézus 5:2)

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt. A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: „Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.” A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét. A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: „Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.” Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” – zokogta. Jane halála után nem nagyon próbálkozott az írással. Te is elhanyagolod a szeretteidet?

Hadd legyenek rád büszkék a gyermekeid!

„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)
Gyermekeid most mennek végig azon a folyamaton, amelyből kifejlődik az a személyiség, akivé végül lesznek. Neveld hát őket fel úgy, hogy büszkék lehessenek rád! Ehhez kövesd ezt a hat alapelvet: 1) Biztosítsd őket szeretetedről! Tudniuk kell, hogy szereteted adott, hogy sohasem fogod visszavonni megjelenésük, eredményeik vagy tetteik miatt. Tudják meg, hogy szereted őket azért, akik, és értékük sosem kétséges a szemedben. 2) Legyen szilárd jellemed és Isten szerinti értékrended, és bennük is ezt építsd! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6). 3) Állíts fel egyértelmű határokat, és következetesen tartasd is be őket! Szeretik a gyerekek a szabályokat? Nem. De az elsődleges cél nem az, hogy örüljenek, hanem, hogy felelősséget tanuljanak, akkor azt majd a boldogság is követni fogja. 4) Segíts nekik, hogy felfedezzék magukban a bennük rejlő lehetőségeket! Ehhez az kell, hogy hallgasd meg őket, figyeld meg jól, és ha kiderült, mihez van tehetségük, akkor segíts azt fejleszteni! „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6). 5) Ne akard belőlük önmagad másolatát készíteni! Isten minden gyermekednek egyedi és különleges személyiséget adott, ne akarj hát belőlük olyan valakit formálni, akiből sem Istennek, sem az embereknek nem kell még egy ugyanolyan. 6) Biztasd őket, hogy törekedjenek álmuk megvalósítására! „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3:1). Lelkesedésük tüzére ne zúdíts hideg vizet, inkább élesztgesd! Ne bírálójuk, hanem legnagyobb támogatójuk légy! Ha ezt teszed, akkor büszkék lesznek rád!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése