Csak gyakorold tovább!
„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:
1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”
2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.
4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:
1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”
2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.
4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!
ÉLJ ÚGY, HOGY SEMMIT NE KELLJEN BÁNNOD!
„... hogy elvégezhessem futásomat örömmel..." (Apostolok cselekedetei 20:24 NKJV)
Képzeld el, hogy az életed véget ért, és te egy nagy DVD-lejátszó előtt állsz. Isten behelyez egy lemezt, melyen a te neved van, és ez: „Ami lehetett volna". Mindent felsorol, amit Isten szeretett volna általad elvégezni: hogyan akart megáldani anyagilag, de te túlságosan féltél attól, hogy vess az Ő országába, és nagylelkű légy másokkal; hogyan akarta használni ajándékaidat, de hiányzott belőled a fegyelem a fejlesztésükhöz és a bátorsága használatukhoz; hogyan akart nagyszerű kapcsolatokat adni neked, de nem voltál elég hűséges és szerető, hogy megtartsd őket; hogyan vágyott arra, hogy benned is kifejlessze Krisztus jellemét, de te nem voltál hajlandó elbánni a bűneiddel, nem akartál ellenállni a kísértésnek, és nem törekedtél a lelki növekedésre. Egy költő egyszer így fogalmazott: „Sok szomorú szó van a nyelvben, de mind közül a legszomorúbbak ezek: »lehetett volna«". De van jó hírem is. Amíg még lélegzel, megtudod szüntetni a szakadékot a között, aki vagy, és aki lehetnél. Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az, amit most megtehetek, hogy később ne kelljen sajnálkozva visszanéznem az életemre?" Megmondom, mit tehetsz: kezdd el megújítani elmédet minden nap Isten Igéjével, ahelyett, hogy szeméttel tömnéd. Használd ajándékaidat és anyagi javaidat Isten országának építésére, saját birodalmad építgetése helyett. Ha megteszed, rájössz majd, hogy Isten „magot ad a magvetőnek" (2Korinthus 9:10). Minél többet vetsz, annál több vetőmagot fog adni Isten neked. Megtehetnéd azt is, hogy időt fordítasz arra, hogy másokat tanítvánnyá tégy. így örökséged nagyobb lesz, mint az élettartamod. Nem késő azzá lenni, aki lehettél volna - ha hajlandó vagy még ma elkezdeni.
Képzeld el, hogy az életed véget ért, és te egy nagy DVD-lejátszó előtt állsz. Isten behelyez egy lemezt, melyen a te neved van, és ez: „Ami lehetett volna". Mindent felsorol, amit Isten szeretett volna általad elvégezni: hogyan akart megáldani anyagilag, de te túlságosan féltél attól, hogy vess az Ő országába, és nagylelkű légy másokkal; hogyan akarta használni ajándékaidat, de hiányzott belőled a fegyelem a fejlesztésükhöz és a bátorsága használatukhoz; hogyan akart nagyszerű kapcsolatokat adni neked, de nem voltál elég hűséges és szerető, hogy megtartsd őket; hogyan vágyott arra, hogy benned is kifejlessze Krisztus jellemét, de te nem voltál hajlandó elbánni a bűneiddel, nem akartál ellenállni a kísértésnek, és nem törekedtél a lelki növekedésre. Egy költő egyszer így fogalmazott: „Sok szomorú szó van a nyelvben, de mind közül a legszomorúbbak ezek: »lehetett volna«". De van jó hírem is. Amíg még lélegzel, megtudod szüntetni a szakadékot a között, aki vagy, és aki lehetnél. Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az, amit most megtehetek, hogy később ne kelljen sajnálkozva visszanéznem az életemre?" Megmondom, mit tehetsz: kezdd el megújítani elmédet minden nap Isten Igéjével, ahelyett, hogy szeméttel tömnéd. Használd ajándékaidat és anyagi javaidat Isten országának építésére, saját birodalmad építgetése helyett. Ha megteszed, rájössz majd, hogy Isten „magot ad a magvetőnek" (2Korinthus 9:10). Minél többet vetsz, annál több vetőmagot fog adni Isten neked. Megtehetnéd azt is, hogy időt fordítasz arra, hogy másokat tanítvánnyá tégy. így örökséged nagyobb lesz, mint az élettartamod. Nem késő azzá lenni, aki lehettél volna - ha hajlandó vagy még ma elkezdeni.
Vigyázz a szádra!
„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)
„Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!” Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok, és sokat jelentenek! „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.
1) Végy fontolóra néhány negatív hatást: A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés…” (Példabeszédek 12:18). Annyira letörhetsz velük valakit, hogy nem lesz bátorsága élni. „…a romlott [nyelv]… összetöri a lelket” (Példabeszédek 15:4). A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. „Megrontja szájával embertársát az elvetemült…” (Példabeszédek 11:9). A szavak érzelmi, sőt akár fizikai halált is okozhatnak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21).
2) Most figyelj meg néhány pozitív hatást: Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4). A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot. „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. „…a nyájas ajkak gyarapítják a tudást” (Példabeszédek 16:21). A megfelelő időben kimondott szavak közelebb vihetnek minket egymáshoz. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Példabeszédek 25:11 NCV). Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra!
Válaszoljunk meg néhány kérdést a kommunikációval kapcsolatban: 1) Milyen a jó kommunikáció? Őszinte, olyan, amit pozitív szándék vezet, kétoldalú. Nem „rázúdítás”, nem ész-osztás! A beszéd első környezetvédelmi szabálya: a szemét nem bomlik le biológiai úton! A szavak visszatérnek, felgyülemlenek és elmérgesednek. „A rágalmazó szavai… behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 18:8). Sok szó egészen a sírig elkíséri azt, aki hallotta. 2) Miről beszélgessünk? Az igazságról. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Az igazságot mondhatod úgy is, mintha az lesújtó nagykalapács lenne, de baráti jobbként is nyújthatod azt a másik felé. Csak akkor szabad kimondanod, ha előre megfontoltad, hogy milyen hatása lesz. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz” (Példabeszédek 15:28). 3) Mennyit kell elmondanom? Amennyit Isten Igéje, a szeretet és a bölcsesség diktál. Gyermekeknek és szenvedő embereknek gyakran csak korlátozott mennyiségű információra van szükségük. „Minden gondolatát kibeszéli az ostoba, de a bölcs magában tartja” (Példabeszédek 29:11 KJV). 4) Hogyan mondjam el? A „hogyan” éppen olyan fontos lehet, mint a „mit”, ezért beszédedben mindig légy tekintettel a hallgató érzéseire. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). A hallgató válaszát az határozza meg, hogy te milyen szavakat használtál. 5) Figyelj oda az időzítésre, ez létfontosságú! „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23). Ha nem vagy biztos abban, hogy eljött a megfelelő idő, várj, és imádkozz bölcsességért!
„Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!” Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok, és sokat jelentenek! „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.
1) Végy fontolóra néhány negatív hatást: A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés…” (Példabeszédek 12:18). Annyira letörhetsz velük valakit, hogy nem lesz bátorsága élni. „…a romlott [nyelv]… összetöri a lelket” (Példabeszédek 15:4). A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. „Megrontja szájával embertársát az elvetemült…” (Példabeszédek 11:9). A szavak érzelmi, sőt akár fizikai halált is okozhatnak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21).
2) Most figyelj meg néhány pozitív hatást: Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4). A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot. „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. „…a nyájas ajkak gyarapítják a tudást” (Példabeszédek 16:21). A megfelelő időben kimondott szavak közelebb vihetnek minket egymáshoz. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Példabeszédek 25:11 NCV). Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra!
Válaszoljunk meg néhány kérdést a kommunikációval kapcsolatban: 1) Milyen a jó kommunikáció? Őszinte, olyan, amit pozitív szándék vezet, kétoldalú. Nem „rázúdítás”, nem ész-osztás! A beszéd első környezetvédelmi szabálya: a szemét nem bomlik le biológiai úton! A szavak visszatérnek, felgyülemlenek és elmérgesednek. „A rágalmazó szavai… behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 18:8). Sok szó egészen a sírig elkíséri azt, aki hallotta. 2) Miről beszélgessünk? Az igazságról. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Az igazságot mondhatod úgy is, mintha az lesújtó nagykalapács lenne, de baráti jobbként is nyújthatod azt a másik felé. Csak akkor szabad kimondanod, ha előre megfontoltad, hogy milyen hatása lesz. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz” (Példabeszédek 15:28). 3) Mennyit kell elmondanom? Amennyit Isten Igéje, a szeretet és a bölcsesség diktál. Gyermekeknek és szenvedő embereknek gyakran csak korlátozott mennyiségű információra van szükségük. „Minden gondolatát kibeszéli az ostoba, de a bölcs magában tartja” (Példabeszédek 29:11 KJV). 4) Hogyan mondjam el? A „hogyan” éppen olyan fontos lehet, mint a „mit”, ezért beszédedben mindig légy tekintettel a hallgató érzéseire. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). A hallgató válaszát az határozza meg, hogy te milyen szavakat használtál. 5) Figyelj oda az időzítésre, ez létfontosságú! „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23). Ha nem vagy biztos abban, hogy eljött a megfelelő idő, várj, és imádkozz bölcsességért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése