Egység...
A mai nap imádsága:
Uram! Szentlelked által tégy késszé a másokkal való építő együttműködésre, hogy életünkben nyilvánvalóvá váljon akaratod! Ámen
A
türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös
egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint,
Róm 15,5
Kölcsönös egyetértés... Minden szép és jó kialakulásának alapköve. Wolfgang Engler német szociológus mostanság megjelent "Lüge als Prinzip" (Hazugság, mint alapelv) c. könyve jól megfogalmazza korunk aktuális problémáját: Minden a hazugságra épül! Példamondatok sokaságával támasztja alá: "Az Ön pénze a mi bankunknál a legnagyobb biztonságban van!" "A mi autónk a legjobb a piacon!" "Ez a termék nem tartalmaz káros anyagokat!" ... de hasonló hazugságok sokasága szövi át a mindennapi életünket is. Házastársak közötti kommunikációban: "Nem, tényleg nincs semmi bajom!", barátnők egymás közt: "Persze van időm, csak mondjad!" vendégségben: "Igazán finom volt a vacsora!" stb...
Róm 15,5
Kölcsönös egyetértés... Minden szép és jó kialakulásának alapköve. Wolfgang Engler német szociológus mostanság megjelent "Lüge als Prinzip" (Hazugság, mint alapelv) c. könyve jól megfogalmazza korunk aktuális problémáját: Minden a hazugságra épül! Példamondatok sokaságával támasztja alá: "Az Ön pénze a mi bankunknál a legnagyobb biztonságban van!" "A mi autónk a legjobb a piacon!" "Ez a termék nem tartalmaz káros anyagokat!" ... de hasonló hazugságok sokasága szövi át a mindennapi életünket is. Házastársak közötti kommunikációban: "Nem, tényleg nincs semmi bajom!", barátnők egymás közt: "Persze van időm, csak mondjad!" vendégségben: "Igazán finom volt a vacsora!" stb...
Kölcsönös
egyetértés a "Krisztus akarta szerint" alapvetően más kapcsolatrendszert
jelent. Ebben az alapelv a szeretet, s nem a múlandó emberi kapja az
elsődlegességet, hanem az "isteni", amely áldozatrakész szeretet. A
keresztény ember ezt a szeretetet igyekszik képviselni, próbál egyre
jobban hasonlóvá válni, ahhoz a Krisztushoz, aki életének (m)értéke.
A krisztusi ember tudja, hogy élete véges, időbe és térbe bezárt, de azt is tudja, hogy lelke az örökkévalóságra teremtetett. Ezért nagylelkű az idővel kapcsolatban is! Vannak olyan keresztények, akik szívesen támogatnak közösségi "projekteket", de ha sajátjukból, saját idejükből, saját financiális erejükből kell áldozatot hozni, akkor pillanatok alatt bezárulnak... Nyomorúság ez, hiszen nagyon kis dolgokkal, nagyon nagy örömet lehet szerezni! Egy látogatás, egy meghívás, a másik meghallgatására áldozott félórácska óriási erőket szabadíthat fel! Sok keresztény ember életét azért nem találják vonzónak, mert csak "maguknak élnek", elzárkóznak a "bűnös világtól" - ahelyett hogy életük sóként feloldódva ízt adna környezetüknek. A Mester mondja: "Ti vagytok a föld sója!" -, ők ehelyett zárt közösségben koncentrálódva marják egymást - törvényeskedésben és képmutató ítélkezésben - a kegyesség látszatára kínosan ügyelve.
Az valódi kereszténység az igazságra alapul: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" - azaz, a világ vágyakozik a krisztusi emberek közelségére. Ha a keresztény ember nem vállalja fel hivatását, s nem oldódik fel, nem ad ízt a világnak, akkor mint "romlott sót" kidobják, s tudjuk, hogy ez a jézusi abszurd kijelentés mit takar...
A krisztusi ember tudja, hogy élete véges, időbe és térbe bezárt, de azt is tudja, hogy lelke az örökkévalóságra teremtetett. Ezért nagylelkű az idővel kapcsolatban is! Vannak olyan keresztények, akik szívesen támogatnak közösségi "projekteket", de ha sajátjukból, saját idejükből, saját financiális erejükből kell áldozatot hozni, akkor pillanatok alatt bezárulnak... Nyomorúság ez, hiszen nagyon kis dolgokkal, nagyon nagy örömet lehet szerezni! Egy látogatás, egy meghívás, a másik meghallgatására áldozott félórácska óriási erőket szabadíthat fel! Sok keresztény ember életét azért nem találják vonzónak, mert csak "maguknak élnek", elzárkóznak a "bűnös világtól" - ahelyett hogy életük sóként feloldódva ízt adna környezetüknek. A Mester mondja: "Ti vagytok a föld sója!" -, ők ehelyett zárt közösségben koncentrálódva marják egymást - törvényeskedésben és képmutató ítélkezésben - a kegyesség látszatára kínosan ügyelve.
Az valódi kereszténység az igazságra alapul: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" - azaz, a világ vágyakozik a krisztusi emberek közelségére. Ha a keresztény ember nem vállalja fel hivatását, s nem oldódik fel, nem ad ízt a világnak, akkor mint "romlott sót" kidobják, s tudjuk, hogy ez a jézusi abszurd kijelentés mit takar...
Elhivatás...
A mai nap imádsága:
Uram! Segíts növekedni szeretetben és alázatban, hogy közeledben tudjak élni! Ámen.
Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.
2 Pt 1,10
A teljesítmény-növeléssel/elvárással járó stresszről egyre gyakrabban esik szó a médiában. MIndenki vallja: valamit tenni kellene... De mit? Csak Európában 40 millió túlságosan nagy stresszel járó munkahalyet tartanak számon! A munkahelyi izgalmak, a megélhetés gondjai pedig olyanok, mint a savas eső - idővel mindent tönkretesznek: megfakulnak az emberi kapcsolatok, ellaposodik az életkedv, sőt még beteggé is tehetik az embert. S most az igében is azt olvashatjuk: "Igyekezzetek!" Akkor a lélek világában is a teljesítmény számít?
Ha így gondolnánk, akkor félreértenénk az igét. Sajnos mindig akadnak olyanok, akik nem értik, hanem koncepciójukat "beleértik" az Isten igéjébe, s a "buzgóságukért" így nagy árat fizetnek nemcsak ők maguk, de környezetük is. Péter apostol azonban nem azt mondja, hogy "még többet", hanem ezt: "még jobban" - s a két kifejezés alapjaiban mást jelöl. A mennyiség csak a materialista filozófiában csap át minőségbe, valójában bármilyen sok kavicsot gyűjtök egybe, abból még nem lesz virágzó rét, daloló madarakkal... "Kritikus tömeg" persze létezik, amikor minőségváltás következik be, mert már elegendően sokan vannak ahhoz, hogy kikényszerítsék a rosszat vagy megcselekedjék a jót.
Isten országának (ami bennünk és közöttünk van) törvényei egészen mások! Itt nem a mennyiség, a minőség számít, hiszen Jézus Urunk is így tanítja: "Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti". Azaz: egy fecske nem csinál nyarat, de jelezheti, hogy közeledik a nyár... Ezért fontos a "minőségi" Krisztus-követés, példa-adása annak, hogy mire teremtette Isten az embert.
Aki ezt felvállalja, aki ezt az életformát gyakorolja "még jobban", az "nem botlik meg soha"... Nem azért, mert annyira erős és ügyes, hanem azért, mert mindig biztos helyre lép, Megváltó Urának spirituális lábnyomába...
Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.
2 Pt 1,10
A teljesítmény-növeléssel/elvárással járó stresszről egyre gyakrabban esik szó a médiában. MIndenki vallja: valamit tenni kellene... De mit? Csak Európában 40 millió túlságosan nagy stresszel járó munkahalyet tartanak számon! A munkahelyi izgalmak, a megélhetés gondjai pedig olyanok, mint a savas eső - idővel mindent tönkretesznek: megfakulnak az emberi kapcsolatok, ellaposodik az életkedv, sőt még beteggé is tehetik az embert. S most az igében is azt olvashatjuk: "Igyekezzetek!" Akkor a lélek világában is a teljesítmény számít?
Ha így gondolnánk, akkor félreértenénk az igét. Sajnos mindig akadnak olyanok, akik nem értik, hanem koncepciójukat "beleértik" az Isten igéjébe, s a "buzgóságukért" így nagy árat fizetnek nemcsak ők maguk, de környezetük is. Péter apostol azonban nem azt mondja, hogy "még többet", hanem ezt: "még jobban" - s a két kifejezés alapjaiban mást jelöl. A mennyiség csak a materialista filozófiában csap át minőségbe, valójában bármilyen sok kavicsot gyűjtök egybe, abból még nem lesz virágzó rét, daloló madarakkal... "Kritikus tömeg" persze létezik, amikor minőségváltás következik be, mert már elegendően sokan vannak ahhoz, hogy kikényszerítsék a rosszat vagy megcselekedjék a jót.
Isten országának (ami bennünk és közöttünk van) törvényei egészen mások! Itt nem a mennyiség, a minőség számít, hiszen Jézus Urunk is így tanítja: "Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti". Azaz: egy fecske nem csinál nyarat, de jelezheti, hogy közeledik a nyár... Ezért fontos a "minőségi" Krisztus-követés, példa-adása annak, hogy mire teremtette Isten az embert.
Aki ezt felvállalja, aki ezt az életformát gyakorolja "még jobban", az "nem botlik meg soha"... Nem azért, mert annyira erős és ügyes, hanem azért, mert mindig biztos helyre lép, Megváltó Urának spirituális lábnyomába...
Elmúlás...
A mai nap imádsága:
Uram! Mutasd meg mindennap szereteted csodáit, hogy ne felejtsem el életem célját! Ámen
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
Zsid 13,14
Bolond ember az, aki hídra akar házat építeni - mégis sokan vannak, akik ezt teszik. Korunk egyik divatos szolgenje: "Nem a cél fontos, hanem az útonlevés maga". Ez az állítás azt kívánja bizonyítani, hogy életünk történései, élményei a lényegesek, s nem az, hogy mivé válunk általuk. Pontosan ennek az ellenkezője a valóság! Hiába hajszolja valaki magát bele egy olyan életritmusba, mely egyre több és több eseményben való részvételt eredményez, boldogabb nem lesz tőle. Az élvezetek eszelős gyűjtögetése sem visz közelebb a teljességhez, a legális és illegális drogok ígérete is csak tovaillanó délibáb.
A cél nagyon fontos, hiszen a teremtettségnek, benne minden egyes létezőnek célja van. Születésünk, a halálunk kezdete, s halálunk egy másik létformába való beleszületés. A célt nem mi tűztük ki, Termetőnk kódolta testünkbe-lelkünkbe. Amit mi tehetünk, hogy belesimulunk akaratába - vagy éppen ellenkezünk. Sajnos nagyobb bennünk a készség az ellenkezésre, mint a kooperációra. Az eredendő bűn generálja bennünk a tévhitet, hogy igazán akkor tudunk boldogok lenni, ha nem kötöz minket semmi, s igazán nagyot, ami szétfeszít minden korlátot, csakis Isten nélkül álmodhatunk.
Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy az igazi nagy szellemi kaland a világ, önmagunk megismerése Istenen keresztül. Ahogyan többgyökerű a valóság úgy az Isten megismerésének dimenziói/világai is különbözőek. Másképp látjuk Őt gyermekként és gondtalanul, s megint másképpen felnőtten és felelősséggel és megint másképp öregen, terhekkel megrakottan. A hívő ember azért hívő, mert hiszi, hogy az élet csak egy híd, amin át kell haladni. Hiszi azt is, hogy nem a haladás sebessége a lényeg, hanem a hívó isteni szónak való engedelmesség...
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
Zsid 13,14
Bolond ember az, aki hídra akar házat építeni - mégis sokan vannak, akik ezt teszik. Korunk egyik divatos szolgenje: "Nem a cél fontos, hanem az útonlevés maga". Ez az állítás azt kívánja bizonyítani, hogy életünk történései, élményei a lényegesek, s nem az, hogy mivé válunk általuk. Pontosan ennek az ellenkezője a valóság! Hiába hajszolja valaki magát bele egy olyan életritmusba, mely egyre több és több eseményben való részvételt eredményez, boldogabb nem lesz tőle. Az élvezetek eszelős gyűjtögetése sem visz közelebb a teljességhez, a legális és illegális drogok ígérete is csak tovaillanó délibáb.
A cél nagyon fontos, hiszen a teremtettségnek, benne minden egyes létezőnek célja van. Születésünk, a halálunk kezdete, s halálunk egy másik létformába való beleszületés. A célt nem mi tűztük ki, Termetőnk kódolta testünkbe-lelkünkbe. Amit mi tehetünk, hogy belesimulunk akaratába - vagy éppen ellenkezünk. Sajnos nagyobb bennünk a készség az ellenkezésre, mint a kooperációra. Az eredendő bűn generálja bennünk a tévhitet, hogy igazán akkor tudunk boldogok lenni, ha nem kötöz minket semmi, s igazán nagyot, ami szétfeszít minden korlátot, csakis Isten nélkül álmodhatunk.
Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy az igazi nagy szellemi kaland a világ, önmagunk megismerése Istenen keresztül. Ahogyan többgyökerű a valóság úgy az Isten megismerésének dimenziói/világai is különbözőek. Másképp látjuk Őt gyermekként és gondtalanul, s megint másképpen felnőtten és felelősséggel és megint másképp öregen, terhekkel megrakottan. A hívő ember azért hívő, mert hiszi, hogy az élet csak egy híd, amin át kell haladni. Hiszi azt is, hogy nem a haladás sebessége a lényeg, hanem a hívó isteni szónak való engedelmesség...
Küldetés...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szavaim és cselekedeteim mindig tudjanak a Te szeretetedről hitelesen bizonyságot tenni! Ámen
Timóteus,
őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek
nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, amelyeket
egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől.
1 Tim 6,20-21
Pált
- ha nem is valóságosan -, de megköveznék ma is... Modern, pluralista
társadalomban eleve elzárkózni a párbeszédtől, a saját igazságban való
megállásra buzdítani, egyet jelent a merevséggel. Ez pedig nem
vállalható fel a véleményszabadság korában! Azt pedig, hogy mennyire nem
lehet szabadon véleményt nyilvánítani, azt a médiában dolgozó
bértollnokok nagyon is tudják...
Ha
valakinek a fősodrástól eltérő véleménye van, azt hamar megbélyegzik.
Politikailag inkorrekt, ha valaki elmarasztalóan szól deviáns
csoportokról, jóllehet Mari nénje és Pista bátyja nem fasiszta, csak hát
rendet szeretnének meg egy kis biztonságot... Az persze egy egész
nemzet, de a világ politikai elitjének a szégyene is, hogy soha nem
csillapodó profitéhségük miatt megengedik a munkanélküliséget!
Dologtalan emberek százmilliói lézengenek a világban, jóllehet Isten
minden egészséges embert alkotásra hívott el. Micsoda dolgog az, hogy
tisztességesen dolgozó emberek nem tudnak tisztességgel megélni a
bérükből, ugyanakkor a tisztességtelenek pedig kiröhögik azokat, akiknek
a nyakán élnek!? Nos, új kenyér közeledő ünnepén el kellene gondolkodni
azon, hová is vezetett az, hogy a mindennapi kenyér kérdése már nem
istenkérdés...
Régi
bölcsesség, hogy az Egyházat az engedelmesség tartja meg, de az
engedetlenség viszi előbbre... Lutherünk is azt mondja. "Nem jó az, ha
az ember a lelkiismerete ellen cselekszik" - lelkünk legmélyén ugyanis
Istennel diskurálunk! Nagyon is jól tudjuk - a szívünkbe vésett
törvények okán -, mi az, ami jó, s mi az ami nem tetszik az Istennek, s
romboló az ember számára is. Pál rombolónak tartja a Jézus-szektát,
ezért lábbal tiporja Krisztus egyházának első zsengéit. Üldözni valakit
azért, mert másképpen gondolkodik ugyanarról? Nos, a világ Saul-Pál óta
semmit nem változott! Az emberiség történelme szinte csak erről szól: a
másképpen gondolkodókat megsemmisíteni!
Vezetés...
A mai nap imádsága:
URam!
Add, hogy Rád tudjak hagyatkozni életem minden dolgában, s ne a magam
igazát, hanem mindenben a Te igazságodat keressem! Ámen
Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki oket a világból, hanem hogy orizd meg oket a gonosztól.
Jn 17,15
"Na, ebből elég!" - sokan sóhajtoznak így, amikor a "körülmények szorítása" egyre elviselhetetlenebbé válik, mert: idegesítő a főnök, lusta a munkatárs, inkompetens az ügyintéző, mert romlik a gazdasági helyzet, mert hűtlenné vált a férj/feleség/partner az egykor szépnek álmodott párkapcsolatban, s mert már megint 'beszólt' a mindig mindent jobban tudó, még mindig irányítani akaró"lélek-mérgező" szülő, avagy az okoskodó anyós... Okot mindig látnak az emberek, hogy bizonyítva lássák sorsuk igazságtalanságát! Ilyenkor aztán egyedüli megoldásként kínálkozik: kilépni, elmenekülni...
A látszat azonban igencsak csal, mert idővel kiderül, az új munkahelyen is idegeskedik a főnök, hogy ott is vannak lusta munkatársak, hogy egy új párkapcsolat sem maga a mennyország. Azaz: a problémákat nem hátrahagyni kell, hanem megoldani! Sokan mégis a kényelmesebb megoldást választják, s szőnyeg alá söprik életvezetési gondjaikat, mígnem aztán egyszer - s ez bizony előre igen jól prognosztizálható - el nem buknak rajta. Kilépni tehát az életből, mint egy "rossz cipőből", ahogyan a klasszikus pop-musicalban éneklik - nem lehet... A kísértés nagy, hogy megfutamodjunk - s talán ez az első reakció mindenkinél -, de a gondjaink árnyékként mindenhová követnek minket, ebben biztosak lehetünk.
Sokan mégis a menekülést választják, s elkülönülnek. Az egyik a kolostor négy falával veszi körül magát, a másik szenvedélyek el-elilló édeskés burkában látja védelmét, a harmadik pedig csúsztatások, féligazságok színes tégláiból felépített házába/kastélyába vonul vissza. Pedig függetleníteni magunkat a világtól soha nem tudjuk, hiszen mi magunk egy külön világ vagyunk! Jézus éppen ezért imádkozik így: "Őrizd meg őket a gonosztól!" Kivenni az embert saját maga világából ugyanis nem lehet! A diszharmóniát, a fájdalmat mindig az ártó gondolataink, a világ hamis ígértei, s a kapkodásunk következtében kialakult élet-káoszunk okozza...
Megoldást egyedül a megnyugvás adhat, amit az elfogadás munkál. Elfogadni azt, amiben éppen vagyunk nem mindig egyszerű, ha azonban Isten kezéből vesszük dolgainkat, akkor alapvetően másképp alakulnak körülményeink. Ha Isten tenyeréből fogadjuk sorsunkat, akkor nem az élet sikereinek hajszolásával telnek napjaink, hanem eredményesen emelődünk, hogy a megtapasztalt kegyelem révén emberebb emberek, azaz "istenképűbbek' legyünk. A cél ugyanis nem az, hogy 'túléljük' az életet, hanem hogy megéljük benne: Isten szeretet, s minket is szeretetre rendelt...
Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki oket a világból, hanem hogy orizd meg oket a gonosztól.
Jn 17,15
"Na, ebből elég!" - sokan sóhajtoznak így, amikor a "körülmények szorítása" egyre elviselhetetlenebbé válik, mert: idegesítő a főnök, lusta a munkatárs, inkompetens az ügyintéző, mert romlik a gazdasági helyzet, mert hűtlenné vált a férj/feleség/partner az egykor szépnek álmodott párkapcsolatban, s mert már megint 'beszólt' a mindig mindent jobban tudó, még mindig irányítani akaró"lélek-mérgező" szülő, avagy az okoskodó anyós... Okot mindig látnak az emberek, hogy bizonyítva lássák sorsuk igazságtalanságát! Ilyenkor aztán egyedüli megoldásként kínálkozik: kilépni, elmenekülni...
A látszat azonban igencsak csal, mert idővel kiderül, az új munkahelyen is idegeskedik a főnök, hogy ott is vannak lusta munkatársak, hogy egy új párkapcsolat sem maga a mennyország. Azaz: a problémákat nem hátrahagyni kell, hanem megoldani! Sokan mégis a kényelmesebb megoldást választják, s szőnyeg alá söprik életvezetési gondjaikat, mígnem aztán egyszer - s ez bizony előre igen jól prognosztizálható - el nem buknak rajta. Kilépni tehát az életből, mint egy "rossz cipőből", ahogyan a klasszikus pop-musicalban éneklik - nem lehet... A kísértés nagy, hogy megfutamodjunk - s talán ez az első reakció mindenkinél -, de a gondjaink árnyékként mindenhová követnek minket, ebben biztosak lehetünk.
Sokan mégis a menekülést választják, s elkülönülnek. Az egyik a kolostor négy falával veszi körül magát, a másik szenvedélyek el-elilló édeskés burkában látja védelmét, a harmadik pedig csúsztatások, féligazságok színes tégláiból felépített házába/kastélyába vonul vissza. Pedig függetleníteni magunkat a világtól soha nem tudjuk, hiszen mi magunk egy külön világ vagyunk! Jézus éppen ezért imádkozik így: "Őrizd meg őket a gonosztól!" Kivenni az embert saját maga világából ugyanis nem lehet! A diszharmóniát, a fájdalmat mindig az ártó gondolataink, a világ hamis ígértei, s a kapkodásunk következtében kialakult élet-káoszunk okozza...
Megoldást egyedül a megnyugvás adhat, amit az elfogadás munkál. Elfogadni azt, amiben éppen vagyunk nem mindig egyszerű, ha azonban Isten kezéből vesszük dolgainkat, akkor alapvetően másképp alakulnak körülményeink. Ha Isten tenyeréből fogadjuk sorsunkat, akkor nem az élet sikereinek hajszolásával telnek napjaink, hanem eredményesen emelődünk, hogy a megtapasztalt kegyelem révén emberebb emberek, azaz "istenképűbbek' legyünk. A cél ugyanis nem az, hogy 'túléljük' az életet, hanem hogy megéljük benne: Isten szeretet, s minket is szeretetre rendelt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése