A történelem URa...

URam! Add, hogy meglássam akaratodat minden nehézség közepette is, s ne kételkedjem soha szereteted megmentő erejében! Ámen

Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.
Ézs 46,10b

Isten mindenható... "szuverén" hatalom. Az ézsaiási (író)próféták erről tesznek bizonyságot ebben az igeversben is. Istentől van tehát minden jó, s nincs semmiféle rossz, ami ne az Ő tudtával történne... Vagy mégsem így van?

Abban régóta megegyeztek a hittudósok, hogy Isten mindennek, így a történelemnek is az URa, az azonban komoly fejtörést okozott nemcsak a régieknek, de korunk hívő emberének is, ha Isten a Legfőbb Jó, Aki ugyanakkor Mindenható is, akkor hogyan lehetséges, hogy az Ő akaratával, belegyezésével megtörténjenek a legborzalmasabb dolgok? Egy dogmatikus kijelentéssel az általános rossz problematikáját viszonylag egyszerűen meg lehet válaszolni, az persze megin csak egy másik kérdés, hogy egy dogmatikát totálisan elutasító rettenetesen bonyolult világban mire megy az átlag ember egy ilyen kijelentéssel?

Azt mindenki elfogadja, hogy Isten - mivel Ő Mindenható -, tervét mindig megvalósítja, az azonban komoly vita tárgyát képezi, hogy mi is az Isten terve valójában? (Az ismeretelméleti kérdés azonban itt sem kerülhető meg: Átláthatja-e a véges teremtmény a Végtelen Teremtő terveit?) A Biblia szerint Isten terve az, hogy megváltsa/kiváltsa az embert a bűn következményeiből. Megtanultuk: "a bűn zsoldja a halál", de akkor nem lett volna egyszerűbb az embert bűnmentesre teremteni? - replikálnak sokan. Az ember méltósága a szabadságából fakad, ezért minden, ami megfosztja őt ettől, az méltatlan dolog!

Isten terve - így tanít a Biblia, s ez a hittudósok véleménye is -, hogy minden ember eljusson az Igazság ismeretére. Az, hogy ez kinek mikor adatik meg - Isten titka. Van, aki fiatalon jut el erre a felismerésre, s van, aki öregkorában sem éri el ezt a tudást, s bizonnyal vannak olyanok is szép számmal, akik az utolsó földi magányos perceikben - amikor már itt alig vannak, vagy csak testileg vannak itt, de lelkük még nem lépett át abba a másik világba -, látják be, mi is az igazság...

Az igazság, hogy Isten szeretete határtalan. Az igazság az, hogy hiába minden emberi hatalom, a gonoszság csak a testet képes megtörni, a lelket nem. Aki "Istenben van", az jól tudja, hogy minden hatalom véges, csak az Istené nem. Ezért az megtartja örökké mindazokat, akik Őhozzá menekülnek! A farizeusok és főpapok Jézus URunkat keresztre juttatták, de a krisztusi gyöngeséggel szemben hatalmuk semmit nem ért...

A test könnyen elpusztítható, de a lelket megtörni soha nem lehet! Ez a mártírok örök evangéliuma! A hívő ember sokszor megtapasztalta, hogy lelke felett csak egy hatalom van: az Isten. Ő az, Aki megtart, s hitünk szerint egykoron megeleveníti azt is, amiről már lemondtunk, mert emberi távlatainkban az enyészetnek engedtük át...

Életünk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts nekem, hogy bölcsen tudjak dönteni életem dolgaiban, hogy amit építeni szándékozok, az maradandó legyen! Ámen


Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Zsolt 127,1a

Életed legnagyobb részét házakban töltöd. Házban születsz, és legtöbbször házban halsz meg. Házban laksz, és házban dolgozol. Számold csak ki, naponta hány órát töltesz el valamiféle építményben! Meglepődtél az eredményen? A nap huszonnégy órájából huszonkettőt, vagy még többet? Ha egy 70 éves városi embert nézek, legalább 64 évet valamilyen házban tölt el az életéből? Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. Nincs olyan ház, amelyik ne gondolatként létezett volna először . A gondolat nagyon finom "energia", és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Ezt az energiát még nem tudjuk mérni, a hatását viszont már igen: Eltervezünk valamit, s aztán idővel megvalósul...

A megvalósulás azonban nem csak a szándékunktól függ. Számtalan akadálya van, hogy az elhatározásunk, a szép terveink valóra váljanak. Vannak tervek, amik sosem valósulnak meg, némelyekre meg hosszú éveket, olykor évtizedeket kell várni. Mennyi - olykor generáción átívelő(!) - erőfeszítés eredménye egy-egy szép otthon létrejötte, mely védelmet ad a benne lakóknak. A prédikátor is megállapítja: "A fáradozásnak szép eredménye van." De ki az, aki mindehhez az erőt adja? Ki az, aki éltet, aki hordoz, aki segít? Csakis az Isten... Ezért mondja a zsoltáros: Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.

Ebben az egy versben nemcsak egy épület felépítéséről, hanem az egész életről, életünk "házáról" van szó. Isten az, aki azt építi. Próbálhatok én alapot venni, belekezdhetek "maszek" statikai számításokba, megválaszthatom én a helyet, de az okos ember sziklára (Krisztus-szimbólum!) épít... Sokszor látunk, tapasztalunk kiábrándult, olykor kétségbeesett embereket, akiknek egész életművük omlott össze, mert nem hallgattak az Istenre, s a saját eszükben, "házépítési technikájukban" bíztak. Bizony a nagy tervezésben-álmodozásban könnyen elfelejtjük, hogy még a mi kedvünkért sem szűnnek meg a törvényszerűségek, az ok-okozat egyetemes igazságát nem helyezi hatályon kívül a JóIsten.

Ezért jól tesszük, ha életünk házának építését rábízzuk arra Mesterre, aki ehhez a leginkább ért... Ez nem alkotói/önmegvalósító szabadságunk feladása, hanem az Istenrehagyatkozásunk kiteljesedése a Gondviselésben.

Hamis élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Tisztíts meg naponta, hogy Veled élhessek boldogan, embertársaim javára! Ámen


Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
1 Kor 3,1-3

Ahogyan Pál apostol korában, úgy ma sem mentes a gyülekezeti élet mindazoktól a kísértésektől, melyek végül megmérgezhetik egy közösség életét. Ha lenne olyan vallás, ahol az ún. hívő élet minden gyermekbetegségét már kiküszöbölték volna, akkor bizonyára mindenki azt a vallást gyakorolná. A tények azonban azt mutatják, hogy beszélhetünk ugyan buzgó katolikusokról, igazhitű muzulmánokról, a Tórát teljességében élni akaró zsidókról, de hamar kiütközik, mindegyiket "csak" emberek gyakorolják, nem pedig angyalok. Nekünk keresztényeknek az az evangéliumunk, hogy bár a cselekedeteink alapján ítélnek majd meg minket "akkor és ott", de felmentést csakis a hitünk alapján kaphatunk, hiszen "nincs igaz egy sem az ÚR előtt".

Az egyik legnagyobb feladatunk az életben, hogy testiségünkön túl - vagy éppen annak ellenére -, felfedezzük a lelkiséget, s a múló anyagaiak mögött rátaláljunk az elmúlhatatlan Örök Istenire. Nem könnyű az anyagban levés, de a kitűzött célja minden embernek - hogy ti. rátaláljon Istenre -, nem elérhetetlen! Az Örökkévaló úgy teremtette meg ezt a világot, hogy annak értelmes vizsgálata révén eljussunk az Ő felismerésére, hogy meglássuk a történelem mozgásában, az emberi lelkiismeretben munkálkodó Gondviselő szeretetét.

Az elsődleges ok, amiért elfordulnak az emberek a keresztény tanítástól az az anyag "vonzása": a pénz, a hatalom szeretete és az élvezetek hajszolása. Az, hogy ezekben a kísértésekben a keresztények is elbuknak - már csak "hab a tortán". Egyet bizonnyal kijelenthetünk: hiteltelen élet soha nem képes hiteles értékeket felmutatni. Márpedig a keresztények élete sokszor nemcsak hiteltelen, de visszás is: Azokat a rendkívül súlyos "isteni játékszabályokat", melyek betartásától az örök életet remélik, ők maguk alakítják át - természetesen a kegyesség látszatában - pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. Aztán így ezek a megmásított szabályok - egyszerű törvényeskedés ez(!) - romba döntik szeretteik életét, viszályt szítanak a családban, jobb esetben csak kompromisszumokba kényszerítik a feleket, melyek egyszerre nevetségesek és sírni valók. Olykor az is kiderül, hogy a hívő emberek azért térnek vissza gyülekezeteikbe egy-egy életroppantó krízis után, újra elfogadva az embertelen "hitéleti" törvényeket, amihez Istennek semmi köze, mert borzasztóan kínozza őket a magány.

Szeretetlenség, viszálykodás és irigység nem lehetnek kísérői a hívő életnek. Ha mégis jelen vannak benne, akkor csakis egyetlen lehetőség van a megmenekülésre: vissza kell Térni Istenhez, meg kell térni az Örökkévalóhoz...

Kapcsolatok...

A mai nap imádsága:
URam! Kívánom a Veled való közösséget, mert jó megtapasztalni, hogy Magadhoz emelsz. URam, add, hogy emelődjenek másokat is rajtam megnyilvánuló kegyelmeddel által, s mindannyian együtt dicsőíthessük Nevedet itt a Földön, s egykoron Örökkévaló Országodban! Ámen



Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják."
Lk 8,19-21

Voltak-e Jézusnak testvérei? - A kérdés bár naivnak tűnhet, nagyon is akadémikus! A katolikus Egyház szerint nem voltak/lehettek... Ha mégis, akkor azok csak féltestvérek (József korábbi házasságából) voltak/lehettek. Ellenkező esetben "dőlne" az egész "szűzmária-koncepció", a "hortus conclusus/bezárt kert"-elmélet, miszerint Mária, a "kegyelem csatornája" (ez a fogalom is egy dogmatikai igazság!) arra lett kiválasztva, hogy megtestesüljön benne az Isten, s ez egy olyan rendkívüli, férfi közreműködése nélküli isteni cselekedet, hogy ugyanabban a kertben (anyaméhben) még egy(több?) ember nem "testesülhet" meg... Ezen középkori spekulációknál azonban sokkal fontosabb az a kérdés, hogy kik Jézus igazi "rokonai", vagyis kik azok, akikkel Jézus Krisztus, az Emberfia közösségben van? Mert ugye nem az a kérdés, hogy mi választjuk-e Őt, hanem hogy Ő kiválasztott-e minket? Jézus URunk a tanítványainak egyszer azt mondta: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Jn 15,16

A Mester számos tanítása hívja fel a figyelmünket arra, hogy az "igazi" közösség, az nem vérségi, hanem hitbeli alapokon épül. Míg Jákób utódai (vagyis az izraeliták) azok, akik vér szerint is Ábrahám, Izsák és Jákób ivadékai - magyarul zsidóvá nem lehet válni, zsidónak születni(!) kell, s ez a származás-alapú felfogás természetesen előfordul más törzsi/nemzeti vallásokban is -, Jézussal "rokoni/vérségi" (s ennél nincs szorosabb kötelék!) csak azok kerülhetnek kapcsolatba, akik "Isten igéjét HALLGATJÁK és MEGTARTJÁK"...

Isten igéjét igen sokan hallgatják, de csak kevesen hallják meg, azaz kevesen vannak azok, kik meg is cselekszik mindazt, amit Jézus URunk kér/ajánl/parancsol. A lét ilyetén tudatosságára csak kevesek jutnak el (Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak!), de hála a JóIstennek, azért mégis vannak: szenteknek hívjuk őket, mert ők valóban Istenéi, hiszen ők nem csak hallgatták, de szívükbe is zárták mindazon dolgokat, melyek Isten országának épülését, eljövetelét munkálják! Ehhez a tudatos/következetes léthez nem kell különleges diploma, csak a szív őszinte elhatározása. Ezt a célirányos életstílust a hívő ember "Jézus-követésnek" hívja, azaz igyekszik azt tenni, úgy gondolkodni, ahogyan azt a Mester ajánlja. De miért is? A mennyei jutalomért? Nem... Elsősorban önnön-lelke békességéért, mely a legnagyobb elérhető jutalom itt ezen a Földön. Hiába ugyanis minden öröm és gazdagság, ha nem szövi át a béke, vagyis az isteni kegyelem megtapasztalásából fakadó megelégedettség. Ha nincs meg a lélek békéje, akkor szenvedés a gazdagság, s a szabadság is, mert céltalan... Aki ezt megérti, mindent megért, s akkor már nem csak "szimpatizáló barátja az ÚRJézusnak, de Vele egy Családban, az elkötelezett hívők közösségében" él, dolgozik...

Keresztény élet...

A mai nap imádsága:

URam! Hála Neked, hogy megtartasz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Rm 4,15

"Legyetek szegények, s mindenkit szeressetek... na, nekem ez az egyházi duma nem jön be!" - vélekedik egyik alkalmi, húszévkörüli beszélgetőpartnerem. "Mi a probléma?" - kérdezem. "Hát csak annyi, hogy ez így nem működik!" - fogalmazza meg sarkosan ez a fiatalember érzéseit - szemében látok egyfajta törést/kiábrándultságot is. Lehet, hogy munkanélküli - gondolom magamban -, de nem kérdezek rá. Sajnos egyre többször 'botlom' magam is ilyen sorsokba; spanyol fiatalok 42 százaléka(!) munkanélküli - olvasom egyik internetes portálon. Mi lesz ebből?!...

A kérdésfelvetés ugyan nem akadémikus, de azért megérdemelne legkevesebb egy teológiai/szociológiai tanulmányt; tényleg: Mennyire "működik" a kereszténységünk? Mennyire életszerű? Belső-körös, kevesek számára érthető, csak magával foglalkozó imádásos, vagy aktív, szolgáló jelenlétet sugárzó? Jézus URunk - emlékeim szerint folyamatosan nem arra buzdított, hogy szünet nélkül imádjuk, hanem hogy kövessük Őt, azaz cselekedjük az Isten igazságát. (Hegyi Beszéd vége!)

Pál arra buzdítja a világváros-Rómában élő testvéreit, hogy ne igazodjanak e világhoz. Apostoli üzenete ma különösen is aktuális itt Európában, hiszen feslettségben, élvhajhászatban nagyban hasonlítunk az egykori Rómához: Korrupció, hiteltelen politikusok, nyerészkedő bankárok, tisztességtelen kereskedők, s kiábrándultak milliói... akiktől, ha elveszik a demokrácia utolsó látszat-jelképeit is, rettenetesen el lesznek keseredve! S ha az Istenhit után a közösségbe vetett hit is elvész, akkor maradnak a rosszul értelmezett nacionalista jelszavak, s az erőszakban reménykedés. S ahogyan egykoron szétesett a római birodalom, széteshet ez a mostani világ is - hiszen tartóelemeiben már eléggé recseg-ropog...

Reménységünk szerint azonban, Isten kegyelme most is megújul(hat) rajtunk. Most is támadhatnak hétköznapi szentek, akik az Isten akarata szerint akarnak élni. Nem az emberi törvények beteges agyonszabályozottságában, hanem az istenadta felsőbb rend szeretetszabadságában. Ez utóbbira teremtettünk, nem pedig arra, hogy haszontalan pecsétek és plasztikkártyák tucatjaival igazoljuk: mi (még) rendes emberek vagyunk...

S mi az értelem megújulása? Az, hogy elsősorban nem a körülményeink, a pillanatnyi helyzetünk - ami lehet éppen lehangoló is - határozza meg életminőségünket, boldogságunkat, hanem az, hogy mi mindezt hogyan értékeljük. A keresztény ember mindent Isten elé visz, tudja, hogy minden javára van/válik, s hogy lehet függetlenedni az Istentől, de nem érdemes... ugyanis az emberi élet értelmét és tartalmát egyedül Isten jelenléte adja.

Tévelygéseink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Vezess, hogy irányt mutathassak! Ámen

Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

1 Pt 2,25

Féktelen, gonoszság-torzított, különféle "izmusokkal" anyagvilágba döngölt modern életünk egyik legnagyobb kísértése: az élmény... A pillanat rabul ejtése - szinte mindenáron. Ennek egyik megnyilvánulása a mesterségesen, ördögi céltudatossággal megtervezett és végbevitt folyamatosan izgalombantartása társadalmunknak: a reklámhadjáratok! Vannak hirdetések, amik nem nekünk - átlagembereknek - szólnak. Kihasználni a többmilliós árelőnyt a státuszszimbólumos autó vásárlásánál - nem a mindennapos egziszencia-szorítások közt élők gondja. Eltévelyedni az anyagvilág édeskés csábításai között nemcsak a gazdagok "kiváltsága", hiszen a kevésen is hűtlenné válhat az ember, nemcsak a sokon.

Ugyanakkor tévelyegni nemcsak a matéria világában lehet. A nem megfogható dolgok is megszédíthetnek, sőt csak azok igazán! Így vívja meg napi csatáját számos pénzvezérelt ezotéria-érdek, s ejti rabul mindazokat, akik elvetik az Isten realitását, s hozzá tartozó józanságot. Rohanni, minél több történésben részt venni, s mindenek előtt fogyasztani, a vásárlási lázzá deformálódott valamikor vadászszenvedélyt újra és újra megélni - a többség életcélja. Ez mozgatja a társdalmat - a közgazdászok szerint... Hogy élteti is? Ez egy másik nagy kérdés.

MIndannyian tévelyegtünk/tévelygünk. Nincs kivétel egy se. Az emberi kívánságot nem szünteti meg se templombajárós vallásosság, de teljes védelmet nem nyújthatnak kolostorok méteres falai sem. Megoldást, nyugalmat a lelkünk csak akkor talál, ha tartozunk - nem úgy általában valahová - hanem Őhozzá, a Pásztorhoz, Aki terelget minket, hogy iránytvesztett, mulasztásos életünk újra visszataláljon a Viágegybentartó Gondviselő Szeretethez.