Január 11.

Lélek szerint szolgálunk

"6Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben." (Róma 7,6)

A megtérés alapvető változást jelent az életünkben. Nem egy mérföldkő az utunk során, hanem egy új út, ami már a mennyei Atya felé tart. "Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége" (Zsolt 146,5). Minél jobban ismerjük az új utunkat, annál kevésbé tud a kísértő becsapni és megtéveszteni. A régi és az új élet közötti különbséget jól mutatja Jézus Krisztus tanítványai és a farizeusok összehasonlítása. Az egyik csoport a lehető legpontosabban akarta megvalósítani a különböző elvárásokat, előírásokat és szokásokat. Attól érezték biztonságban magukat, ha egyre több szabály vette őket körül. Ezek betartása lett az ő istentiszteletük. A törvény templomában laktak és ez vált egyben a börtönükké is. A tanítványoknak ezzel ellentétben ott kellett hagyniuk az addigi megszokott, biztonságos életüket, hogy kövessék a Mesterüket. Tőle várták az útmutatást. Benne volt minden reménységük. A biztonságot az jelentette számukra, hogy Jézus velük van. Az újjászületéssel kezdődő élet alapvető jellemzője a Lélek szerinti szolgálat, a szeretetből fakadó gondolkodás és tettek útja. Ezen járt a mi Urunk, ezen haladtak az apostolok, és ez visz bennünket is egyenesen felfelé az Atyához. /PZs/ Paróczi Zsolt

Bűneinket maga vitte fel a fára "20De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. " (1Péter 2,20-25) Aki átlépi a megengedett sebességhatárokat, vagy figyelmen kívül hagyja a közlekedési szabályokat, az ne lepődjön meg, ha egyszer csak megbüntetik! Dicséretet senkitől se várjon, ha ekkor szó nélkül befizeti a kirótt bírságot! Ez az ő vétke miatt kiszabott büntetés. Azon se csodálkozzunk, hogyha rendszeresen átlépjük a szeretet határait, vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten országának alaptörvényeit, akkor a környezetünkben felelősségre fognak ezért vonni! Bocsánatot kérni, a bűneinket elrendezni másokkal nem dicsőség, hanem a krisztusi természetünkből fakadó kötelességünk. Megváltónk nagyon sokat szenvedett mások bűnéért az emberek gonoszsága miatt. Hatalma és lehetősége is lett volna ahhoz, hogy ne hagyja szó nélkül a gyalázást, ne engedje az igazságtalan szenvedést, de ezt rábízta arra, aki igazságosan ítél! Ez az igazi bizalom a mennyei Atya felé. Teljes mértékben rábízni az ítéletet és a bosszúállást (Róm 12,19). Jézus Krisztus által Isten nem megbüntette a világot, hanem kifizette az emberiség vétkeit. Az Úr elviselte az igazságtalan kereszthalált, hogy mi már az igazságnak élhessünk. Gyógyultan, számláink lerendezése után hittel kövessük Megváltónk nyomdokát! /PZs/ Paróczi Zsolt