Felélesztheted a lángot!

„Férfiak… szeressétek feleségeteket!” (Efézus 5:25)

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

LÉGY KEDVES!

„… legyetek egymás iránt gyengédek…” (Róma 12:10)

Néha az eredményességünkkel és a kemény munkával mentegetjük, ha a szeretet, szívesség, jóság, türelem, és a Lélek más gyümölcsei hiányoznak az életünkből. Ez azonban ellentmond Krisztus tanításának. Ő azt mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” (Máté 7:12). Mikor segítettél valakin legutóbb úgy, hogy nem vártál semmilyen viszonzást? Teréz anya mondta: „Az a nap, amikor nem vagyunk szeretettel mások felé, nem éri meg, hogy megéljük”. A szeretetnek életmóddá kell válnia, egy rögzült magatartásformává, minden napra vonatkozó elkötelezettséggé. William Barclay mondta: „Sokkal több embert hozott be az egyházba a valódi krisztusi szeretet kedvessége, mint a világ összes teológiai érvelése; és sokkal több embert űzött el az egyházból a magukat keresztyéneknek nevezők keményszívűsége és utálatossága, mint a világ összes kételye.”

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy azokat az apró bosszúságokat, amik utadba akadnak nap mint nap, éppen Isten küldi, hogy alkalmad legyen Krisztushoz hasonlóbbá válni? Évekkel ezelőtt ezt írta Chuck Swindoll: „Mi tesz az Úr azért, hogy kiszélesítse látóhatáromat és segítsen meglátni, milyen önző is vagyok? Nagyon egyszerű: négy csintalan gyereket ad nekem, akik rálépnek a lábujjamra, összekoszolják a ruhájukat, kiöntik a tejet, összemaszatolják az autó ablakát, és ragacsos cukorkákat ejtenek a szőnyegre… önzetlennek lenni nagy csapás lényünk legbelső lényegére. Azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk lemondani saját kényelmünkről, előjogainkról, időbeosztásunkról, álmainkról valaki más javára. Ez az, ami visszavezet minket Krisztushoz.”

Ne csak imádkozz, hallgass is!

„… ahogy hallok, úgy ítélek…” (János 5:30 NKJV)

Gondolkodtál már valaha azon, hogy lehet az, hogy Jézus soha, egyetlenegyszer sem hibázott? Ő azt mondja: „a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz… Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:19-20,30).

Jézus gyakran egész éjszaka imádkozott, de kevés imádságát jegyezték fel. Miért? Mert ő nemcsak beszélt az Atyához, arra is időt szánt, hogy hallgassa Őt, és útmutatást kapjon. Jézus imádkozott hegytetőkön és kertekben, imádkozott kint az utcán is, az előtt a ház előtt, ahol az előző éjszakát töltötte. Nem kétséges, hogy ha lett volna autója, akkor imádkozott volna munkába menet vezetés közben is. Az imádság és az Atyára figyelés olyan természetes volt számára, mint a lélegzetvétel; ez volt az a lelki oxigén, ami szárnyakat adott neki. Amikor a Biblia azt mondja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17), ez azt jelenti, hogy maradjunk mindig kapcsolatban Istennel, legyünk lelkileg érzékenyek, és legyünk ráhangolódva Lelkének halk hangjára a bensőnkben. Ehhez arra van szükség, hogy elménk és szívünk ne legyen tele mindenfélével.

Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?

Tedd, amit szeretsz, szeresd, amit csinálsz!

„Osztatlan szívet adok majd nekik…” (Ezékiel 11:19 NIV)

A sikeres emberek engedik, hogy az Istentől kapott tehetségük és vágyuk irányítsa az életüket. Egy dologra összpontosítanak, és osztatlan szívvel élnek. Isten nem azért adott neked tehetséget valamilyen területen, hogy majd azt kérje, valami másra add oda magad. Mindig van lehetőség a tehetségünk és a szenvedélyeink összehangolására, ha megvan a bátorságunk ahhoz, hogy megkeressük életünk célját, és vállaljuk a kockázatokat. Po Bronson, a What Should I Do With My Life? [Mihez kellene kezdenem az életemmel?] című könyv szerzője ezt írja: „Meg vagyok győződve róla, hogy a jövő üzleti sikere azzal a kérdéssel kezdődik: Mihez kellene kezdenem az életemmel? Igen, így van… az emberek nem azért érnek el sikereket, mert felkapott ágazatokba vándorolnak vagy felvesznek egy bizonyos karrier-építő sémát vagy jelmondatot. Boldogulásuk annak köszönhető, hogy arra a kérdésre összpontosítanak, kik ők valójában, és olyan munkát választanak, amit igazán szeretnek (és ezáltal olyan termékeny és alkotó erőket szabadítanak fel, amilyet soha nem is képzeltek volna).” Carly Fiorina mondta: „Szeresd, amit csinálsz, vagy ne csináld… Döntsd el, hogy azért csinálsz valamit, mert bele tudod adni a szívedet csakúgy, mint az elmédet. Azért dönts így, mert ez az egész valódat megragadja.”
Ne légy másvalaki álmainak a rabszolgája, mert ha magadévá teszel egy álmot, az fog birtokolni téged. Ha valaki más álmának rabszolgája vagy, az hamar rémálommá változik. Pál azt írja: „…ezek egymáshoz hasonlítgatják magukat… micsoda tudatlanság… Mi csak azzal dicsekszünk, ami az Istentől kapott munka határain belül történt…” (2Korinthus 10:12-13 NLT). Ha most össze vagy zavarodva, szem elől tévesztetted a célt, vagy csak körbe-körbe jársz, imádkozz így: „Uram, adj nekem tiszta látást, és osztatlan szívet!” Az ilyen imára Isten válaszol.