Gondolatok az imádságról

„Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:4)
Időbe telik ugyan, de végül a juhok megtanulják felismerni pásztoruk hangját, és megtanulnak bízni benne, hogy megad nekik mindent, amire szükségük van. Hogyan tanulhatod meg te is felismerni Isten hangját? Íme, néhány ötlet:
1) Add Istennek első gondolataidat, amik rögtön ébredéskor jönnek! Amikor fejed még a párnán nyugszik, és szemed még csukva van, napod első pillanatait ajánld Istennek! Mondd: „Köszönöm az éjszakai pihenést. Ma is a tiéd vagyok.” C. S. Lewis írta: „Amikor reggel felébredsz… napod minden óhaja és reménye rád zúdul, mint valami rohanó állatcsorda. Minden reggel az az első feladat, hogy visszaverjük őket; ha arra a másik hangra figyelünk, az ő nézőpontját választjuk, azzal engedjük, hogy az a másik, nagyobb, erősebb, nyugalmasabb élet beáradjon.” 2) Add Istennek a várakozások közbeni gondolataidat! Az érett házaspárok megtanulták már értékelni a közös csendeket; nem érzik szükségét, hogy folytonos beszélgetéssel telezsongják. Elég nekik az, hogy együtt vannak. Próbálj meg csendben lenni Istennel. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Isten hangját csak úgy tudjuk meghallani, ha előtte elcsendesedtünk Isten előtt. Jézus így imádkozott: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy higgyen a világ…” (János 17:21 NIV). Mikor voltál olyan mélyen tudatában Krisztus jelenlétének „benned” úgy, ahogy Ő ígérte? Mennyire tudatosan hívtad be őt, hogy legyen egyre inkább otthon a szívedben? Hogyan tudtad mélyíteni az Istennel való bensőséges kapcsolatodat az utóbbi években?




„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)
Add Istennek elsuttogott gondolataidat! Az évszázadok során a keresztyének megtanulták a rövid, egymondatos fohászok értékét. Ezek olyan imák, amiket bárhol, bármilyen körülmények között el lehet suttogni. Frank Laubach úgy ápolta töretlen kapcsolatát Istennel, hogy kérdéseket tett fel neki. Két-három percenként így imádkozott: „Akaratodban járok, Uram? Tetszésedre vagyok?” Képzeld el, hogy minden szabad percedet arra használod fel, hogy Istennel közösségben töltsd! Életünk során legalább hat hónapot töltünk közlekedési lámpáknál várakozva, nyolc hónapot azzal, hogy postánkból kiválogatjuk a kéretlen reklámújságokat, másfél évet fordítunk arra, hogy eltűnt dolgokat keresünk, és öt évet állunk sorban különböző helyeken. Miért ne adhatnánk ezeket a perceket Istennek? Ha ilyenkor neki adjuk elsuttogott gondolatainkat, a szokványos rendkívülivé válik. Az olyan egyszerű mondatok, mint: „Köszönöm, Uram”, vagy: „Ráállok Igédre”, vagy: „Arra vágyom, hogy tetszésedre legyek” a napi munkába járást zarándoklattá teszik. Nem kell kimenned az irodából, nem kell letérdelned a konyha közepén, csak imádkozz ott, ahol éppen vagy. Hadd legyen a konyhád katedrálissá, az osztálytermed kápolnává. Add Istennek utolsó gondolataidat! A nap végén engedd, hogy elméd nála nyugodjon meg. Zárd a napot úgy, ahogy kezdted: Istennel beszélgetve! Köszönd meg neki napod jó részeit! Kérdezd meg őt a nehézségekről! Kérd kegyelmét! Keresd az erejét! Amikor becsukod a szemed, találj biztonságérzetre az ígéretben: „Bizony nem szunnyad, nem alszik, aki [reád] vigyáz!” (Zsoltárok 121:4 NIV). Ne aggódj amiatt, hogy esetleg elalszol imádság közben! Mi jobb helyet találhatnál az elszenderedésre Atyád ölelő karjánál?

MINDIG AZT TEDD, AMI HELYES!

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!” (Mikeás 6:8)

Ha csak arra összpontosítasz, mi az, amit megtehetsz, anélkül, hogy először eldöntenéd, milyen embernek kellene lenned – ez nagy hiba. A tehetséged ismertté teheti a nevedet, de a jellemed határozza meg, hogy az embereknek mi fog eszébe jutni a nevedről. A tehetséged talán meghatározza a lehetőségeidet, de a jellemed fogja meghatározni az örökségedet. Mi a jellem? Az, hogy azt akarod tenni, ami helyes, akkor is, ha az nem könnyű. Az, hogy előre eldöntöd, mi az, amiről nem lehet alkudozni. Számíts rá, el fog jönni az a nap, amikor az úgynevezett „haladás” rá akar bírni arra, hogy engedj a meggyőződésedből. Ezen a ponton az erkölcsi tartásod forog majd kockán. Ezért tisztában kell lenned azzal, mi a meggyőződésed. Kísérteni fog a gondolat, hogy ha egyszer elérsz a sikernek egy bizonyos szintjére, ezek a kihívások majd eltűnnek. Nem, a siker semmit nem tesz könnyebbé, sőt csak emeli a tétet. Ami valaha dicsértet hozott, ma egésze egyszerűen elvárt. Sokkal könnyebb elnyerni a címet, mint megvédeni. Ráadásul a siker miatt hajlamos leszel azt hinni, hogy tiéd a végső döntés joga abban, hogy mi a jó és mi a rossz. Nézz csak körül, és hamar észreveszed, hogy a vezetők gyakran kettős mércét használnak. A csúcsról minden egészen másként néz ki! Aki egyszer megrészegült a sikertől, kezdi azt hinni, hogy a szabályok rá nem vonatkoznak. Ez pedig végzetes lehet. A végső vizsgálat során a hírneved azt fogja mutatni, milyennek ismertek az emberek, de a jellemed azt, milyennek ismert Isten! Azt mondod: „Miért ragaszkodjak olyasmihez, ami idejétmúlt, és valószínűleg csak visszahúz és lelassít?” A Biblia így válaszol: „Ezt kívánja tőled Isten… hogy azt tedd, ami helyes” (Mikeás 6:8 NLT).