A terv és a Tervező

„Tekintsetek föl a magasba…” (Ézsaiás 40:26)
Wernher von Braun, a NASA Marshall Űrrepülési Centrumának első igazgatója, akit az „amerikai űrkutatás atyja” néven emlegetnek, egy 1974-es újságcikkben kijelentette: „Ha az ember a világmindenség törvényeit és rendjét látja, mindenképpen azt a következtetést vonja le, hogy emögött tervnek és célnak kell lennie… Minél jobban megértjük az univerzum bonyolultságát… annál több érvet találunk arra, hogy csodáljuk a benne rejlő tervet, melyre épült… kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az a feltételezés, miszerint a világmindenség véletlenül jött létre, a tudomány objektivitását sérti… Miféle véletlenszerű folyamat eredményezhette az emberi agyat vagy a szem felépítését? … Ők [az evolucionisták] vitatják Isten létét, felszólítják a tudományt, hogy bizonyítsa azt. De valóban gyertyát kell gyújtanunk ahhoz, hogy meglássuk a napfényt? ... Azt mondják, nem képesek maguk előtt látni a tervezőt. Nos, vajon egy fizikus látja az elektront? Milyen furcsa eszmefuttatás vesz rá néhány fizikust arra, hogy valósnak fogadja el a megfoghatatlan elektront, míg elutasítja a tervező létét azért, mert nem képes őt felfogni?” Ez az elmélkedés, amit most olvasol, nem egy nyomdában történt robbanás eredménye. Nem, ha könyv van, akkor írónak is kell lennie. Ha épület van, akkor tervezőmérnöknek és kivitelezőnek is lennie kell. Ha művészeti alkotás van, akkor művésznek is lennie kell. „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.” (Ézsaiás 40:26).

A „vízpróba”

„…Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott!...” (Bírák 7:4)

Ha valaki egyszerűen nem hajlandó támogatni téged, engedd el – vagy azt fogod kívánni, bárcsak elengedted volna. Ezt különösen nehéz elfogadni akkor, ha természetednél fogva gondoskodó vagy; olyan valaki, aki sokat tett azért, hogy egy kapcsolat működjön, bármi jöjjön is. Nem változtathatod át a rettegőket hűségesekké. Ez Isten dolga, és az Ő „vízpróbája” mutatta meg Gedeonnak, hogy kikre számíthat, és kikre nem. Isten azt mondta Gedeonnak: „…Túl nagy a sereged… maguknak fogják tulajdonítani az érdemet… hirdesd ki, hogy akinek kétségei vannak… elmehet… Huszonkétezer ember hazaindult. Tízezer ottmaradt. Isten azt mondta… Még mindig túl sokan vannak. Vidd le őket a patakhoz, és én majd megejtek egy végső válogatást…” (Bírák 7:2-4 TM).

Általában olyankor veszíted el a legtöbb támogatást, amikor az ellenség úgy sorakozik fel ellened, mint tengerparton a homok. Ne aggódj! Isten munkálkodik. Az első létszámcsökkentéskor, amikor Gedeon 22 000 embert vesztett, ami hátránynak tűnt, az valójában isteni terv volt annak eldöntésére, hogy ki megbízható. Gedeon „levezette a népet a vízhez… És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. Az Úr ezt mondta… ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek… adom a kezedbe Midjánt” (Bírák 7:5-7). Két dolgot tanulhatunk meg ebből a történetből:

1) Képesnek kell lenned arra, hogy meglásd a közelgő ellenséget. Azok, akik letérdelve ittak, feláldozták a látásukat sürgető szükségeikért.

2) Amikor Isten lecsökkenti a támogatásodat, ez azért van, hogy csodálatos győzelmet adjon. Azért van, hogy megmutassa, hogyan tud valaki szakképesítés nélkül vállalatot vezetni, vagy hogyan tud talpra állni valaki, aki mindent elvesztett. Ha tehát a körülötted lévő emberek nem mennek át Isten „vízpróbáján”, engedd el őket, és bízz Istenben! Ő valami jobbat készít.

PANASZKODÁS HELYETT VÁLTOZTASS!

„... vizsgáljuk meg útjainkat..." (Jeremiás siralmai 3:40)

Egy gyermek így panaszkodott bátyjára édesanyjának: „Anyaaa, megütööött!" A kislány meg volt győződve róla, hogy ez valóban a testvére hibája, és meg kell őt büntetni, neki pedig el kell nyernie anyja együttérzését, hogy ő maga felmentést nyerjen minden felelősség alól. Csakhogy a bátyja éppen ennyire biztos volt a maga igazában: „Ó kezdte! Elvette a játékomat!" Felnövünk ugyan, de nem mindig leszünk bölcsebbek! „Csak úgy megtörtént" - mondjuk, és továbbra is az em­bereket vagy a körülményeket okoljuk. Táncolunk a zenére, de nem akarjuk megfizetni a muzsi­kust, így aztán a körülményekre panaszkodunk, és azt mondjuk, nem a mi hibánk volt. Isten azonban nem így intézi a dolgokat, mert ez a módszer nem működik. „Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?" (Jeremiás siralmai 3:39). Isten szerint egyetlen módszer működik. Először: ismerd el helytelen cselekedeted, viselkedésedet! Lehet, hogy másvalaki kezdte, de a te részed a te felelősséged. Továbbá a panaszkodás sérti Istent. „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt." (4Mózes 1:11). Hagyd mások bűnét Istenre, te a magadét igyekezz rendezni! Másodszor: figyeld meg a saját viselkedésedet! … vizsgáljuk meg útjainkat...". Láss túl ezen az egy bizonyos eseményen, és gondold át, hogyan viselkedsz általában hasonló helyzetben! Tanulj belőle, hogy meg tudj vál­tozni! Harmadszor: vizsgáld meg, hogy a saját módszered valóban működik-e: „Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat..." Figyeld meg, vizsgáld meg, elemezd és ítéld meg, hogy használhatók voltak-e saját útjaid, vagy nem! Végül, ha nem működtek, változtass rajtuk: térjünk meg az Úrhoz!" (Jeremiás siralmai 3:40). Ha folyamatosan a helytelen viselkedést ismételjük, akkor ga­rantált az ismételt kudarc. Térj vissza Isten módszeréhez, vess véget a keserűségnek és a csaló­dottságnak, hadd kezdődjön el életedben az öröm és a megelégedettség!