2017. július 2., vasárnap

Az Istennel járás három lépcsőfoka

„…fölemelte tekintetét Ábrahám…” (1Mózes 22:4)

A Biblia háromszor írja, hogy „…fölemelte tekintetét Ábrahám…”. Ez a három alkalom Istennel járásod három szakaszát jelképezi. 1) Amikor Isten kijelenti magát neked. „Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket… földre borult, és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!” (1Mózes 18:1-3). Az életedben el kell jönnie egy pillanatnak, amikor találkozol Istennel, a lábai elé esel, és így szólsz: „Szükségem van rád, ne menj el mellettem!” 2) Amikor Isten megmutatja neked a helyes irányt. „…fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet [az áldozatbemutatás helyét]…” (1Mózes 22:4). Isten arra szólította fel őt, hogy áldozza fel fiát, Izsákot, akit annyira szeretett. Tőled mit kér ma Isten? Mondj igent, és sohasem fogod megbánni. 3) Amikor Isten csodálatos módon gondoskodik rólad. „…Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett” (1Mózes 22:13). Figyeld meg: Ábrahám nem akkor nevezte Istent „Jahve Jire”-nek, amikor a kos hirtelen felbukkant. Nem, Ábrahám még azelőtt mondta: „Isten majd gondoskodik…” (1Mózes 22:8), hogy a kost meglátta volna, még azelőtt, hogy elérték volna az áldozat bemutatásának helyét. A hit kijelenti: „Mielőtt még szükségben lennék, Isten már készenlétbe helyezte az isteni ellátmányt”. Jegyezd meg, mit mondott Ábrahám: „…Az Úr hegyén a gondviselés” (1Mózes 22:14). Ha ott vagy, ahol Isten akarja, hogy legyél, be fogja tölteni minden szükségedet.

Isten jutalmazási rendszere

„…jutalmat fog kapni” (1Korinthus 3:14)
Olvasd el a következő három igerészt: 1) „az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall…” (1Korinthus 3:13-15). 2) „senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt…” (Márk 10:29-30). 3) „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lukács 14:13-14). A Szentírás világosan tanít arról, hogy Isten feljegyzi cselekedeteinket, és megjutalmaz értük. Van olyan jutalom, amelyet még ebben az életben megkapunk, és van olyan, amit csak az elkövetkezőben. Ha ezt nem érted meg, azt fogod kérdezni: „Hűségesen szolgáltam Istent, akkor most miért küszködöm? Isten nem veszi észre, vagy nem törődik vele?” Dehogynem! Isten észreveszi és törődik vele. Azt viszont nem ígérte, hogy az érte most végzett munkádért mindig rögtön jutalmat fogsz kapni. Isten sok olyan jutalmat tartogat számunkra, melyek olyan nagyszerűek, hogy egy egész örökkévalóságra lesz szükség, hogy értékelni és élvezni tudjuk. Jézus azt mondta: „Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma” (Márk 9:41). Semmilyen Istenért végzett munka nem kerüli el az ő figyelmét, és nem marad jutalom nélkül – még egy pohár víz vagy egy az éjszaka közepén elsuttogott imádság sem.



Hogyan fogja Isten értékelni és jutalmazni, amit érte tettél földi életedben? Háromféle módon fogja tesztelni: 1) A kapcsolat próbája. Isten nem jutalmazza azt az életet, ami teljesített valamit, de vele nem volt kapcsolatban. Jézus rámutatott, hogy ha nem rendeljük magunkat irányítása alá, és nem engedelmeskedünk parancsolatainak, akkor nem fogunk gyümölcsöt teremni számára (ld. János 15:5). Az efezusi gyülekezet jó tetteit elismerte, de aztán ítéletet mondott, mert nem tartották életben az iránta való szeretetüket. „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról… de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” (Jelenések 2:2-4). 2) A motiváció próbája. Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál” (Máté 6:1 Károli). Figyeld meg ezeket a szavakat: „hogy lássanak titeket”! Mi legyen jó cselekedeteink indítéka? Az, hogy Istennek szolgáljunk, és dicsőséget szerezzünk neki! Ezt a legegyszerűbb dolgokkal is megtehetjük, még az étkezésünkkel is. „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31). Másrészt a legtöbb vallásos tevékenységünk nem ér semmit, ha azért tesszük, hogy saját énünket és hírnevünket nagyobbítsuk. 3) A szeretet próbája. Krisztus azt mondta: „…szeressétek ellenségeiteket. tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lest akkor a jutalmatok…” (Lukács 6:35). Amikor jó tettekről van szó, a miért mindig nagyobb kérdés, mint a mit. A Biblia azt mondja: „Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok” (2János 8). Ezért ügyelj szíved és motivációd tisztaságára!

NE VOND KÉTSÉGBE A MEGVÁLTÁSODAT!

„… a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (1János 4:18)

A tőled tehető legjobban igyekszel, hogy az Urat szolgáld, időnként mégis kételkedsz üdvösségedben? Bár nem tudsz arról, hogy lenne különösebb bűn az életedben, mégis méltatlannak érzed magad arra, hogy megállj Isten előtt, ne4m vagy biztos abban, hogy elnyernéd elfogadását. Akkor olvasd  el ezt az igét. vagy még jobb, ha le is írod, és mindenhová magaddal viszed: „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Nos, ah Isten nem tökéletes szeretettel szeretne, lenne miért aggódnod. Az emberi szeretet, ami nem tökéletes, feljegyzést készít bűnökről, és azt gyakran újra át is nézi. Isten szeretete azonban nem ilyen. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba helyezed, Isten „igazként” tekint rád, és attól kezdve teljesen elfogad. Szeretet kiűzi belőled a félelmet, mert a bűnt is elűzi. Emlékszel János leveléből ezekre a szavakra: „bár szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud” (1János 3:20)? Ez azt jelenti, hogy akkor is igaz, hogy bocsánatot nyertél, ha nem érzed így. Amikor tehát úgy érzed, hogy számodra nincs bocsánat, akkor az érzéseidet kérdőjelezd meg, ne Istent! Ne adj szavazati jogot az érzéseknek! Menj vissza a Szentíráshoz! Isten Igéje erősebb minden önkritikánál és önbizalomhiánynál. Ahogy Pál mondta Titusznak: „Isten kész mindenkinek megbocsátani. Az üdvösség mindenki számára hozzáférhető! … Ezt hirdesd! Biztasd és bátorítsd őket!” (Titusz 2:11,15 TM). Hiszed, hogy Krisztus a Megváltód? Bízol benne? Akkor kezdj el bátran szeretni és élni! Semmi sem táplálja úgy a bátorságot, mint az, ha fel tudjuk fogni a kegyelem lényegét. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Jegyezd meg jól ezeket a szavakat: „minden gonoszságtól”! Isten megbocsátott, élj hát bocsánatot nyert életet!


Tanulj meg félrevonulni!

„…pihenjetek meg egy kissé!” (Márk 6:31)

Az egyik legnehezebb dolog „szünetet tartani” úgy, hogy közben ne érezzünk bűntudatot, ne tartsuk önzésnek, vagy ami még rosszabb: ne érezzük kudarcnak, mert még annyi minden maradt elvégezetlenül az „elvégzendők listáján”. Egy gyorshír: mindig lesz még több tennivaló! Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megtanulj különbséget tenni aközött, hogy magasra teszed a mércét magadnak, és aközött, hogy minden realitást nélkülöző, lehetetlen elvárásokat támasztasz.


Felkapaszkodunk a sikerességig, aztán rájövünk, hogy nem bírjuk a vele járó nyomást. Akkor tehát mit kellene tenni? Tanulj meg félrevonulni! Jézus megtanulta. „Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban” (Márk 6:30-32). Jézus megértette, hogy ha nem tartunk szünetet, abba beleroppanunk. Tehát: a) Készíts egy listát azokról a dolgokról, amit csak te tudsz elvégezni, a többivel pedig bízz meg valaki mást, vagy egyszerűen csak hagyd őket! b) Tanulj meg kis lépéseket tenni, és ünnepeld meg a kis eredményeket, mert azokból áll az élet! c) Ne engedd, hogy azok a dolgok, amik még mindig elvégezetlenek, tönkretegyenek d) Törekedj az egyensúlyra; ne válj függővé, ne szokj rá valamire, amit élvezel! e) Ne engedd, hogy a túlteljesítők túlhajszolttá tegyenek! Hosszú távon kell teljesítened. Úgy tudsz győzni, ha te diktálod magadnak az iramot. f) Szánj időt azokra az emberekre, akik számítanak, különben elveszíted őket! Az állandó elfoglaltság a kapcsolatok tönkretevője. A világ minden sikere sem pótolja azt az örömet és kincset, amit a családod és szeretteid adhatnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése