AZ EGÉSZSÉGES TANÍTÁS FONTOSSÁGA
„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással!" (Titusz 2:1)
Manapság az „egészséges tanítást" felváltotta az „érezd magad jól teológia", és ez aggodalomra kell, hogy késztessen! A pilóták a fizika törvényei szerint és rögzített szabályokat követve repülnek; a sebészek meghatározott rend szerint operálnak. Nem örülsz annak, hogy ők fontosnak tartják a tantételeket? Egy pszichológiát tanuló diákot a hadseregben konyhai szolgálatra osztottak be. Elhatározta, hogy sárgabarack segítségével fogja megvizsgálni, hogy a katonák különböző csoportjai hogyan reagálnak dolgokra. Először a negatív megközelítéssel kezdte: „Ugye nem kérsz sárgabarackot?" 90% nemet mondott. Aztán a pozitív megközelítéssel próbálkozott: „Ugye kérsz sárgabarackot?" Több mint fele kért. A harmadik csoportnál választási lehetőséget kínált: „Egy tányér sárgabarackot kérsz, vagy kettőt?" Bár a legtöbb katona nem is szerette a sárgabarackot, 40%-uk két tányérral vitt, 50%-uk pedig egy tányérral. Légy óvatos: ha nincs saját biztos hitrendszered, meg fog tetszeni valaki másé! Pál így oktatta Timóteust: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Timóteus 4:2-4). Amikor az érzéseid nem nyújtanak támaszt, az egészséges tanítás meg fog tartani, mert az egyik érzelmeken alapul, a másik Isten örökkévaló Igéjén.
„…gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve…” (2Mózes 25:2)
Az ószövetségi szentély építésekor Isten ezt mondta Mózesnek: „Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40). Akár kapcsolatot, akár karriert, üzletet, szolgálatot vagy gyülekezetet építünk, az mindig együtt jár néhány fontos elemmel. Az egyik ilyen alapelem az áldozat. A szent sátor építése ezekkel a szavakkal kezdődik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat!” (2Mózes 25:2). Miért kér tőlünk Isten, aki olyan gazdag, hogy aranyból kövezhetné ki utcáit, felajánlásokat? Azért, mert csak akkor szánjuk oda teljes figyelmünket valamire, ha mi magunk is befektetünk valamit abba; akkor aztán kincsként őrizzük, első helyet kap fontossági sorrendünkben, és megvédjük mindenáron. Lelkipásztor, kérd el Istentől a tervet, aztán kérd el az emberektől a pénzt – nem pedig fordítva! Tanítsd meg népedet, hogy eszerint az alapelv szerint éljen: „Adj úgy, hogy fájjon; adj, amíg már nem érzed, hogy fáj; adj, míg jól nem esik adni!” Pál így írt a macedóniai keresztyének áldozatkészségéről: „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Korinthus 8:2-5). Nos, hajlandó vagy áldozatot hozni?
„Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40)
A másik alapelem, amely az ószövetségi szent sátor építését fémjelezte: a kiválóság. Isten elítéli a perfekcionizmust*, mert az megfojtja kreativitásunkat és azt a hamis látszatot kelti, mintha semmit nem fejlődtünk volna. Jézus pedig elítélte azokat, akik azért adakoznak, hogy másokban jó benyomást keltsenek. „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.” (Máté 6:2). Ha azonban emiatt azt gondolod, hogy bármit adhatsz Istennek, amihez csak kedved van, akkor nagyon tévedsz! A szolgálatban Isten azt várja, hogy a kiválóságra törekedj. Mózesnek azt mondta: „Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet… Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25:3-9). Miért kér Isten aranyat? Mert ő nem fogad el holmi vacakságot, másodrendű dolgokat. Tudod, hol ült le Jézus, amikor a jeruzsálemi templomba ment? A persely mellett, és figyelte az emberek adakozását. Lukács feljegyzi: „Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.«” (Lukács 21:2-4). Add Istennek a tőled telhető legjobbat! *megszállottan, betegesen tökéletességre törekvés (korábban már többször volt róla szó a Mai Igében és a Győzelem… kiadványokban is)
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16:15)
A szent sátor építésének harmadik eleme az egyenlő hozzáférés. Az eredeti elnevezés azt jelentette: „a találkozás sátra.” Ez volt az a hely, ahol Isten találkozott és kapcsolatot teremtett népével. Ezért a tábor közepén helyezte el, ahol mind a tizenkét törzs körbevette. Mindenki saját sátrának ajtajából láthatta Istent munkálkodni. Miért? Mert Isten közöttük lakott, köztük munkálkodott. Fontos tanulság van ebben számunkra. Isten nem azt nézi, hogy egy templom fehér, fekete, sárga vagy barna. Jézus azt mondta: „…felépítem egyházamat…” (Máté 16:18 NIV). Arra kaptunk elhívást, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést biztosítsunk Istenhez Krisztus által, tekintet nélkül a kulturális, faji vagy felekezeti különbségekre. Amikor Isten rámutat egy nagy igazságra, vagy kijelent valami fontosat, azt meg kell osztanunk másokkal, nem szabad kerítést építenünk köré! Jézus utolsó szavai ezek voltak tanítványaihoz: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16:15). És mit tettek a tanítványok? „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk 16:20). Az, hogy a te gyülekezeted egy bizonyos teológiát és dicsőítési stílust követ, még nem jelenti azt, hogy te első osztályon utazhatsz, míg a többiek csak a poggyászkocsiban. Nem, ha valaki bekerül Isten megváltottainak családjába, akkor testvérként kell bánnunk vele, ezt ne felejtsd el!
Manapság az „egészséges tanítást" felváltotta az „érezd magad jól teológia", és ez aggodalomra kell, hogy késztessen! A pilóták a fizika törvényei szerint és rögzített szabályokat követve repülnek; a sebészek meghatározott rend szerint operálnak. Nem örülsz annak, hogy ők fontosnak tartják a tantételeket? Egy pszichológiát tanuló diákot a hadseregben konyhai szolgálatra osztottak be. Elhatározta, hogy sárgabarack segítségével fogja megvizsgálni, hogy a katonák különböző csoportjai hogyan reagálnak dolgokra. Először a negatív megközelítéssel kezdte: „Ugye nem kérsz sárgabarackot?" 90% nemet mondott. Aztán a pozitív megközelítéssel próbálkozott: „Ugye kérsz sárgabarackot?" Több mint fele kért. A harmadik csoportnál választási lehetőséget kínált: „Egy tányér sárgabarackot kérsz, vagy kettőt?" Bár a legtöbb katona nem is szerette a sárgabarackot, 40%-uk két tányérral vitt, 50%-uk pedig egy tányérral. Légy óvatos: ha nincs saját biztos hitrendszered, meg fog tetszeni valaki másé! Pál így oktatta Timóteust: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Timóteus 4:2-4). Amikor az érzéseid nem nyújtanak támaszt, az egészséges tanítás meg fog tartani, mert az egyik érzelmeken alapul, a másik Isten örökkévaló Igéjén.
Gondolatok a szent sátorról
„…gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve…” (2Mózes 25:2)
Az ószövetségi szentély építésekor Isten ezt mondta Mózesnek: „Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40). Akár kapcsolatot, akár karriert, üzletet, szolgálatot vagy gyülekezetet építünk, az mindig együtt jár néhány fontos elemmel. Az egyik ilyen alapelem az áldozat. A szent sátor építése ezekkel a szavakkal kezdődik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat!” (2Mózes 25:2). Miért kér tőlünk Isten, aki olyan gazdag, hogy aranyból kövezhetné ki utcáit, felajánlásokat? Azért, mert csak akkor szánjuk oda teljes figyelmünket valamire, ha mi magunk is befektetünk valamit abba; akkor aztán kincsként őrizzük, első helyet kap fontossági sorrendünkben, és megvédjük mindenáron. Lelkipásztor, kérd el Istentől a tervet, aztán kérd el az emberektől a pénzt – nem pedig fordítva! Tanítsd meg népedet, hogy eszerint az alapelv szerint éljen: „Adj úgy, hogy fájjon; adj, amíg már nem érzed, hogy fáj; adj, míg jól nem esik adni!” Pál így írt a macedóniai keresztyének áldozatkészségéről: „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Korinthus 8:2-5). Nos, hajlandó vagy áldozatot hozni?
„Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40)
A másik alapelem, amely az ószövetségi szent sátor építését fémjelezte: a kiválóság. Isten elítéli a perfekcionizmust*, mert az megfojtja kreativitásunkat és azt a hamis látszatot kelti, mintha semmit nem fejlődtünk volna. Jézus pedig elítélte azokat, akik azért adakoznak, hogy másokban jó benyomást keltsenek. „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.” (Máté 6:2). Ha azonban emiatt azt gondolod, hogy bármit adhatsz Istennek, amihez csak kedved van, akkor nagyon tévedsz! A szolgálatban Isten azt várja, hogy a kiválóságra törekedj. Mózesnek azt mondta: „Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet… Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25:3-9). Miért kér Isten aranyat? Mert ő nem fogad el holmi vacakságot, másodrendű dolgokat. Tudod, hol ült le Jézus, amikor a jeruzsálemi templomba ment? A persely mellett, és figyelte az emberek adakozását. Lukács feljegyzi: „Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.«” (Lukács 21:2-4). Add Istennek a tőled telhető legjobbat! *megszállottan, betegesen tökéletességre törekvés (korábban már többször volt róla szó a Mai Igében és a Győzelem… kiadványokban is)
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16:15)
A szent sátor építésének harmadik eleme az egyenlő hozzáférés. Az eredeti elnevezés azt jelentette: „a találkozás sátra.” Ez volt az a hely, ahol Isten találkozott és kapcsolatot teremtett népével. Ezért a tábor közepén helyezte el, ahol mind a tizenkét törzs körbevette. Mindenki saját sátrának ajtajából láthatta Istent munkálkodni. Miért? Mert Isten közöttük lakott, köztük munkálkodott. Fontos tanulság van ebben számunkra. Isten nem azt nézi, hogy egy templom fehér, fekete, sárga vagy barna. Jézus azt mondta: „…felépítem egyházamat…” (Máté 16:18 NIV). Arra kaptunk elhívást, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést biztosítsunk Istenhez Krisztus által, tekintet nélkül a kulturális, faji vagy felekezeti különbségekre. Amikor Isten rámutat egy nagy igazságra, vagy kijelent valami fontosat, azt meg kell osztanunk másokkal, nem szabad kerítést építenünk köré! Jézus utolsó szavai ezek voltak tanítványaihoz: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16:15). És mit tettek a tanítványok? „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk 16:20). Az, hogy a te gyülekezeted egy bizonyos teológiát és dicsőítési stílust követ, még nem jelenti azt, hogy te első osztályon utazhatsz, míg a többiek csak a poggyászkocsiban. Nem, ha valaki bekerül Isten megváltottainak családjába, akkor testvérként kell bánnunk vele, ezt ne felejtsd el!
KEGYELEM
„…az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…” (János 1:16)
Isten kegyelmét ingyen kaptuk, tisztán, feltételek nélkül. Sőt, Isten sokkal elfogadóbb, és sokkal kevésbé ítélkező, mint közülünk sokan. Nem voltunk rá méltók, és nem érdemeltük meg, de mivel Krisztushoz tartozunk, „az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…”. Richard J. Neuhaus mondta: „Isten kegyelmének evangéliumát moralizálássá és törvényeskedéssé alakítani sötét eretnekség, melyet csalódott emberek terjesztenek, akik azért olyan haragosak, mert nem kapták meg azt, amire amúgy sem számíthattak alapos okkal.”
Amikor igazán megragadod a kegyelem lényegét: 1) újra értékelni fogod az Istentől kapott ajándékokat – a megváltást, a bűnbocsánatot, az élet ajándékát, az egészséget, a nevetést, a zenét, a szépséget és a barátságot. 2) Nem leszel többé annyira ítélkező, és kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy mit csinálnak mások. Hallottad már ezt a mondást: „Jól vagyok magammal, nincs szükségem arra, hogy mások rosszabbnak látszódjanak nálam?” Ha a kegyelemből eredő szabadság által élsz, nyugodtan tudod engedni, hogy más emberek saját maguk tervezzék meg útjaikat, és olyan döntéseket hozzanak meg, amilyeneket te talán nem hoznál. 3) Elfogadóbb leszel, és kevésbé törvényeskedő. Ahelyett, hogy a vallásos külsőségekre összpontosítanál, a hitelességet és az Isten iránti őszinte szeretetet fogod nézni. 4) Lelkileg növekedni fogsz. Dávid azt mondta: „Tágas térre vitt ki engem…” (Zsoltárok 18:20). A kegyelem kitágítja a horizontodat, így már nem fogsz tudni visszatérni oda, ahol valaha voltál.
Isten kegyelmét ingyen kaptuk, tisztán, feltételek nélkül. Sőt, Isten sokkal elfogadóbb, és sokkal kevésbé ítélkező, mint közülünk sokan. Nem voltunk rá méltók, és nem érdemeltük meg, de mivel Krisztushoz tartozunk, „az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…”. Richard J. Neuhaus mondta: „Isten kegyelmének evangéliumát moralizálássá és törvényeskedéssé alakítani sötét eretnekség, melyet csalódott emberek terjesztenek, akik azért olyan haragosak, mert nem kapták meg azt, amire amúgy sem számíthattak alapos okkal.”
Amikor igazán megragadod a kegyelem lényegét: 1) újra értékelni fogod az Istentől kapott ajándékokat – a megváltást, a bűnbocsánatot, az élet ajándékát, az egészséget, a nevetést, a zenét, a szépséget és a barátságot. 2) Nem leszel többé annyira ítélkező, és kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy mit csinálnak mások. Hallottad már ezt a mondást: „Jól vagyok magammal, nincs szükségem arra, hogy mások rosszabbnak látszódjanak nálam?” Ha a kegyelemből eredő szabadság által élsz, nyugodtan tudod engedni, hogy más emberek saját maguk tervezzék meg útjaikat, és olyan döntéseket hozzanak meg, amilyeneket te talán nem hoznál. 3) Elfogadóbb leszel, és kevésbé törvényeskedő. Ahelyett, hogy a vallásos külsőségekre összpontosítanál, a hitelességet és az Isten iránti őszinte szeretetet fogod nézni. 4) Lelkileg növekedni fogsz. Dávid azt mondta: „Tágas térre vitt ki engem…” (Zsoltárok 18:20). A kegyelem kitágítja a horizontodat, így már nem fogsz tudni visszatérni oda, ahol valaha voltál.
Ne kívánd!
„Megláttam a zsákmány között… Megkívántam és elvettem őket.” (Józsué 7:21)
Jártál már úgy, hogy fényes papírra nyomott lakberendezési magazint nézegetve hirtelen úgy érezted, hogy az az otthon, amiért még egy órával korábban hálás voltál, olyan lepusztultnak tűnt? Vagy láttál egy ügyes autóreklámot a tévében, és a kocsibejáródon álló autó hirtelen egy roncsnak tűnt? Isten elvárja tőled, hogy legyenek céljaid, és gondoskodj a családodról, de óvakodj attól, hogy annyira megkívánj valamit, hogy megszállottja legyél, és mindenáron meg akard szerezni! Amikor Izráel támadást indított Jerikó ellen, Isten azt mondta, hogy a városban mindent el kell pusztítani; hogy lesújt a haragja a kánaániakra a bűneik miatt. De később, mikor Izráel ostromot indított Ai városa ellen, annak lakosai legyőzték őket. Józsué megkérdezte Istent, miért veszítették el a csatát, és Isten azt mondta, hogy azért, mert bűn volt az izráeliek táborában. Amikor Józsué utánajárt a dolognak, az egyik katonája, Ákán, végül beismerte: „amikor megláttam a zsákmány között… megkívántam és elvettem őket”. Amikor megpróbálta elrejteni bűnét azzal, hogy az ellopott javakat elásta a sátra alá, ez az ő és a családja életébe került.
Amikor valamit megkívánsz, megkérdőjelezed Isten hajlandóságát és képességét. Ehelyett, ha észreveszed magadon, hogy vágysz valamire, imádkozz érte, és bízz Istenben, hogy megadja neked – ha ez az Ő akarata! Közben pedig légy hálás azokért az áldásokért, melyekben eddig részesített! Watchman Nee azt írta: „Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg”. A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Tehát: „Ne kívánd!”
Jártál már úgy, hogy fényes papírra nyomott lakberendezési magazint nézegetve hirtelen úgy érezted, hogy az az otthon, amiért még egy órával korábban hálás voltál, olyan lepusztultnak tűnt? Vagy láttál egy ügyes autóreklámot a tévében, és a kocsibejáródon álló autó hirtelen egy roncsnak tűnt? Isten elvárja tőled, hogy legyenek céljaid, és gondoskodj a családodról, de óvakodj attól, hogy annyira megkívánj valamit, hogy megszállottja legyél, és mindenáron meg akard szerezni! Amikor Izráel támadást indított Jerikó ellen, Isten azt mondta, hogy a városban mindent el kell pusztítani; hogy lesújt a haragja a kánaániakra a bűneik miatt. De később, mikor Izráel ostromot indított Ai városa ellen, annak lakosai legyőzték őket. Józsué megkérdezte Istent, miért veszítették el a csatát, és Isten azt mondta, hogy azért, mert bűn volt az izráeliek táborában. Amikor Józsué utánajárt a dolognak, az egyik katonája, Ákán, végül beismerte: „amikor megláttam a zsákmány között… megkívántam és elvettem őket”. Amikor megpróbálta elrejteni bűnét azzal, hogy az ellopott javakat elásta a sátra alá, ez az ő és a családja életébe került.
Amikor valamit megkívánsz, megkérdőjelezed Isten hajlandóságát és képességét. Ehelyett, ha észreveszed magadon, hogy vágysz valamire, imádkozz érte, és bízz Istenben, hogy megadja neked – ha ez az Ő akarata! Közben pedig légy hálás azokért az áldásokért, melyekben eddig részesített! Watchman Nee azt írta: „Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg”. A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Tehát: „Ne kívánd!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése