2017. december 5., kedd

A védelem bástyái

?Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára.  Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16).

   Akinek Isten megadta a tiszta élet ajándékát, az tökéletes biztonságban élhet.
   A magasban lakozhat, felülemelkedve a világon, túl az ellenség lőtávolságán, az éghez közel. Magasztos céljai és indítékai vannak, igazi vigasztalásra és társakra talál. Örvendezik az örök szeretet hegyei között, ott talált lakóhelyet is.
   Óriási sziklák védelmezik. A világmindenség legerősebb sziklái ezek, a változhatatlan Isten ígéretei, ezek őrzik az engedelmes hívőt.
   Övé a nagy ígéret: ?kenyerét megkapja". Ahogy az ellenség nem tudja megmászni ezt az erődítményt, sem lerombolni a falait, nem tudja azt kiéheztetéssel vagy ostrommal sem bevenni. Az Úr, aki mannát hullatott a pusztában, mindig ellátja népét élelemmel, még akkor is, ha a körülvevő ellenség ki akarja éheztetni.
   De mi lesz, ha a víz fogy el? Ez sem történhet meg, hiszen ?vize állandóan van". Soha ki nem apadó kút van a bevehetetlen erődítményben. Az Úr gondoskodik arról, hogy az övéi semmiben se lássanak hiányt. Sion polgárának senki nem árthat. Akármilyen ádáz legyen is az ellenség, az Úr meg tudja őrizni választottait.


AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN
       

  "Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van." (Jel 12:12)
 
  Akik mindenüket Istennek szentelték, nem kerülik el a lelkek ellenségének zaklatását. Sátán különleges kísértéseivel jön hozzájuk, hogy terve szerint elcsábítsa őket Isten iránti hűségüktől. A megvesztegetés tárgyát ajándékként kínálja, ahogy azt Jézusnak is felajánlotta a megkísértés pusztájában, ilyen szavakkal: "Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9)
  Milyen választ adhat a keresztény a gonosz minden kísértésére? Azt kellene mondania: "Nem fogom befolyásomat semmi másra felhasználni, csupán Krisztus ügyének előmozdítására. Nem vagyok a magamé; áron vétettem meg. Nem azért élek, hogy a magam kedvében járjak; megvásároltak, Krisztus vére volt a váltságdíj. Nem tudok neki többet adni, mint azt, ami az övé, mert életem minden pillanata az ő tulajdona. Én az ő szolgája vagyok, akit a Mester akaratának teljesítésére alkalmazott."
  Ez az egyetlen álláspont, amit biztonsággal elfoglalhatunk; ha a gyülekezet minden tagja egyénileg így érezne, micsoda erő áradna, mely Krisztushoz vonzana és megmentene lelkeket. A félszívvel végzett munka az az erőfeszítés, hogy egyidőben szolgáljuk Istent és az ördögöt, megfosztja az egyházat a Szentlélek jelenlététől.
  Bár a gyülekezet tagjai Istennek szentelték magukat, bár a Lélek egységében és a békesség kötelékében élnek, szerveződnének bár abból a célból, hogy másokra is jó befolyást árasszanak, akkor a gyülekezet valóban a világ világossága lesz. Ha a tagok egyénileg is arra törekednének, hogy jellemükben és életükben a világ előtt Krisztust képviseljék, akkor ezrek vonzódnának a Megváltóhoz, olyanok is, akik ma még okot találnak arra, hogy azok szavait és tetteit kritizálják, akik Krisztus nevét vallják. "Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4:6-7) (Home Missionary, 1892. október 1.)


Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.János 18,3b
Uram!
Ki tudná a számát azoknak a királyoknak, akik emberi történelmünk folyamán kisebb, vagy nagyobb birodalom határain belül uralkodtak! Egyben hasonlók egymáshoz: hatalmuk biztosítása érdekéből emberéleteket áldoztak föl. Egyre növekvő arányokban. Mostanában már millió-számban. Te a magad életét adtad áldozatul országodért, és így biztosítottad a tieid örökéletét és békességét. Ezért nem ismerte föl Pilátus benned a királyt. Még egyházadban sem értettek meg téged azok, akik nagy buzgalommal siettek evangéliumod mellé fegyvereseket állítani és népeket, vagy egyeseket nyomtak el a kard hatalmával. Naponkénti tapasztalat mutatja, milyen nehéz a ma emberének is beletörődnie fegyvertelenségedbe. Sopánkodva mondják: így egészen aránytalan a küzdelem és a keresztyénségnek föltétlenül el kell buknia, ha a teljes kiszolgáltatottság állapotában él.

Uram!

Te nem civakodtál uralkodókkal birodalmi határkérdéseken. Neked nem országok, vagy földrészek kellenek. Te az emberek szívét akarod megnyerni. Arra pedig alkalmatlan eszköz a fegyver vagy az erőszak. Megszámlálhatatlan híveddel együtt engem is szereteted hatalmával tettél a magadévá - örök Királyunk!


Ki fogadja be?
    

     Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy  lsten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.
     János l, 12.
    
     Halljátok, mekkora dicsőséget és kibeszélhetetlen örök kincset kaptak Isten Fiának eljövetelében mindazok, akik hittel befogadják s meglátják benne Isten emberét, akit azért küldött, hogy megmentse a világot s mindent újjá teremtve, Isten fiává tegye mindazokat, akik nevében hisznek?!
     Röviden megtudod itt, hogy nincs más út, sem eszköz, se mód, mely Isten fiává tehetne, csak Krisztus megismerése és a benne való hit. Ezt a dicsőséget hirdetik s nyújtják nekünk évről-évre naponként, ámde akkora az, hogy senki emberfia nem képes eléggé felfogni, még kevésbbé szóval kibeszélni. Mi, Ádám kárhozatra szült, bűnös, nyomorult ivadékai oly felséges nemesi kiváltsághoz juthatunk, hogy a mindenható, örök Isten Atyánk, mi meg gyermekei, hogy a Krisztus testvérünk s mi örököstársai s hogy az angyalok nem uraink, hanem szolgáink. Haj, micsoda óriási, erőnkfeletti dolog ez! Ha valaki jól belegondol, szinte rémülve kérdezi: Vajon igaz lehet ez?!
     Azért e hitre s Krisztus megismerésére csak a Szentlélek vezethet el minket. Csak Ő győzhet meg arról is, hogy a Krisztusban való hittel csakugyan Isten gyermekei lettünk s mindörökké azok is maradunk.
    
          Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja,
          Ki az ő népét így meglátogatta
          És megváltotta, mint fogadta régen,
          Ő jó kedvében.


Uram, köszönöm, hogy rád tekinthetek, és te vezetsz engem!



Uram, szereteted az égig ér,
hűséged a fellegekig.

Igazságod, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység.
Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyaid árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében,
Örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. (Zsolt 36)

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok. (Lk 21,28)

Sokszor azt gondoljuk, hogy ha mindig a földet bámuljuk, amikor járunk, akkor biztosan nem botlik meg a lábunk. Lehet, hogy így van ez, de biztosan nekimegyünk, nekiütközünk valaminek. Sokszor aprólékosan kiszámítjuk tennivalóinkat, gondosan határidőbe rendezzük életünket, de akkor is mindig közbejön valami nem várt. Ha mindig csak magunkra figyelünk, ha mindig csak magunkba bámulunk, akkor nem fogjuk meglátni, hogy közeledik felénk a mi Megváltónk. Ameddig a tükörbe csak magamat bámulom, addig nem fogok másra figyelni. Mit kér tőlünk Isten igéjén keresztül? Egy nagyon egyszerű dolgot: Tekints rá! Emeld fel tekintetedet! Mert az Úr előtt csak így egyenesen lehetséges a megállás, az Úr előtt csak az egyenes emberek állhatnak meg. A görbe életűek nem. Mert aki görnyedt, az valamit takargat, annak valami szégyellnivalója van. Arra bíztat minket igénk, hogy mi terhektől megrakott emberek, akiket nyomaszt a bűn, a gonosz, emeljük fel tekintetünket az Úrhoz, mert csak onnét jön szabadításunk. Aki pedig felemelte a szívét, az fel is egyenesedik, az fel tud állni, mert Krisztus megváltása kiemel, felemel a bűnből. A megváltás pedig örömöt ad. Aki örül, és ujjong, az egyenesen áll, kitárt karokkal dicséri Istent. Aki hálát ad valamely öröméért, az az égre tekint, odafordul Istenhez. Emeld hát fel szívedet, mert jön a Megváltód.

Ember, csodáld ezt a nagy titkot: A legnagyobb Úr
megmutatta magát a világnak. Felfedte előttünk a
mennyei kincseket, Isteni mannát készített nekünk, -
Mekkora csoda! - a tiszta szeplőtlen marad.
Így jön el Isten dicsősége és trónja mellől Az ő
Egyszülött Fia. A Júda nemzetségéből származó hős, Aki
örömmel siet útján, Hogy megváltsa az elbukottakat. Ó,
Fényesség, áldásunk csodálatos forrása!
Harcolj és győzz, hatalmas Vitéz! Hadd növekedjen
előttünk alakod, Segíts, hogy bennünk, gyengékben is
Megerősödhessen a jóra való készség!
(J. S. Bach: 62.kantáta 2-4 tétel.)


Ha az Isten nyugtalanít téged, ne engedd, hogy az emberek megnyugtassanak. (J. Warneck)

Mennyei Atyám! Hozzád fordulok, mert nagy mélységekbe süllyedt életem. De te hozzám érkezel, meggyógyítod görnyedt életemet. Tekintetemet reád emelem, mert csak tetőled jön szabadításom. Ámen.



VÖLGYEK - HEGYEK

"Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé." Ézsaiás 40,4

Gondoltál-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült földre küldeni a Fiát? Mit jelenthetett Istennek leüzenni - készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet, küldöm a Fiamat?! És mit jelenthetett advent a pokolban? Biztos vagyok benne, oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított a pokol: jön Jézus! Az Ördög mindent kitalált, ami létezik, hogy az emberek figyelmét másra fordítsa. Amikor látom a nagy karácsonyi készülődést, mindig eszembe jut, hogy jól mozgósított a pokol. Az üzletek tele vannak vásárlókkal. Mire eljön a karácsony, holtfáradt a család, és mindenki boldog, hogy túl vannak az ünnepen.Mit kellene tenni, hogy igazán karácsonyunk legyen? Mi múlik rajtunk, hogy ne csak egy napra, hanem egy életre legyen karácsonyunk? Mit vár tőlünk az Úr ahhoz, hogy megjelenjen "az Úr dicsősége"? Térképezzük fel belső világunkat. Ott vannak völgyek, ahol valami hiányzik. Szorosan mellette a hegyek, ahol sok van valamiből. Amikor itt a bécsi utat készítették, hónapokon át gyalulták a hegyeket. Istennek is vannak gyalui. Úgy hívják: szenvedés. Mik ezek a hegyek? Ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, különb vagyok a másik embernél. Látod életedben a hegyet, ami mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Talán az indulataid, a meggondolatlan mondataid. Amikor életre-halálra mondod, véded a magad igazát. Nem lesz karácsonyod, amíg egyenetlenségek vannak az életedben. Kérjed az Urat, hogy Lelke által mutassa meg, hol kell engedned ahhoz, hogy egészen betöltessen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése