Nyilak

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)
A Biblia azt mondja, hogy a szülők olyanok, mint az íjászok, a gyermekek pedig nyilak. Szülő, íjászként az a dolgod, hogy: 1) Óvd őket a tegzedben (otthonodban)! Férje meggyilkolása után Jacqueline Kennedyt megkérdezték, tervezi-e, hogy politikai pályafutásba kezd. „Nem” – felelte ő – „minden erőmet a gyermekeimre fordítom. Ha belőlük rossz emberek lesznek, semmit sem tehetek, ami bármit is érne a nyilvánosság szemében”. Gyermekeink olyan generációban nőnek fel, ahol drogokhoz juthatnak hozzá, fegyvereket vásárolhatnak, rablókkal találkozhatnak, virtuális szexet folytathatnak, és mindezt a saját otthonukban, a számítógépükön keresztül. Ennek vészjelzésként kell hatnia rád! Azt mondod: „Én is felnőttem, ő is fel fog”. Nem! „A magára hagyott gyermek szégyent hoz szüleire… Fegyelmezd fiadat, akkor… örömöt találsz benne” (Példabeszédek 29:15,17 NKJV). De légy óvatos! Ha a gyermekeid ítélkezőnek és örömtelennek látnak, kerülni fognak, később pedig időzített bombaként robbannak. Legyen olyan az otthonod, ahol nyíltan feltehetik kérdéseiket, válaszokat kaphatnak, és életre szóló értékek formálódnak ki bennük! „Mint hős kezében a nyilak” – a „hős” azt jelenti, hogy harcolnod kell értük! 2) Helyes irányba célozz velük! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Nem szabad a széltől is óvnod őket, mert ezzel megfojtod kreativitásukat; ne áldozd fel őket anyagi javakért, és ne akard, hogy ők érjék el be nem teljesült vágyaidat! Segítsd őket, hogy felfedezzék tálentumaikat, és rájöjjenek, hogy mi Isten terve az életükre nézve, és amikor erre rájönnek, te legyél a legnagyobb biztatójuk! 3) Engedd útjukra őket! Az elengedés nehéz lehet. De könnyebb, ha tudod, hogy te az igazságot tanítottad nekik, hogy imádság óvja őket, és Isten védelme alatt állnak.

Ragyogjon a fényed!

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” (Máté 5:16)

Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába. Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Megláttam a lökhárítón a »Mit tenne Jézus?« feliratot, a rendszámtáblán azt, hogy »Válaszd az életet!«, a hátsó szélvédőn pedig a »Gyere velem a vasárnapi iskolába!« matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, így természetesen azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.” Nyilvánvalóan a rendőr egy olyan keresztényt követett, aki nem végzett valami jó munkát Krisztus követésében. A világnak elege van az olyan emberekből, akiknek az autóján keresztény matricák vannak, a polcaikon keresztény könyvek sorakoznak, keresztény állomásokat hallgatnak a rádiójukon, és keresztény műsorokat néznek a tévén, keresztény ékszereket hordanak a nyakukban, keresztény filmeket vesznek a gyerekeiknek, keresztény magazinokat tartanak a dohányzóasztalon, de életüket nem hatja át Jézus élete, és nincs a szívükben Jézus szeretete. Mi a válasz? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!”