DÖNTÉSEK
„Utaidon, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts engem!” (Zsoltárok 25:4)
Még az egyszerű döntések is lehetnek idegfeszítőek. Láttad már, milyen nehezen tud dönteni egy kisgyerek arról, hogy csokoládé vagy eperfagylaltot kérjen? És minél nagyobb a döntés, például kivel házasodj össze, milyen pályát válassz, vegyél-e házat, vagy alávesd-e magad egy kockázatos műtétnek stb., annál gyötrőbb a küzdelem. A stressz szintet azonban csökkenteni tudod azzal, hogy követed ezeket a bibliai alapelveket: 1) Végezz kutatást, járj utána a dolgoknak! „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vizsgálj meg mindent egyszerűen, vigyázz, nehogy olyan döntést hozz, amit később megbánnál! Sosem volt könnyebben hozzáférhető a tudás, mint ma; ott van az Internet, tanácsadó könyvek és legfőképpen: Isten Igéje: „Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké” (Zsoltárok 119:98). 2) Beszélj Istennel! „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Ha Istennel tanácskozunk, az segít megelőzni az elhamarkodott döntéseket, tisztázza a fontossági sorrendet, és felkészíti szívünket arra, hogy meghalljuk Isten útmutatását. Vajon fontos Istennek, hogy döntünk? Igen! „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23) 3) Légy nyitott az ötletekre! Ne ess a régi beállítottságok csapdájába! „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15). Az ismerőshöz való ragaszkodás bénító lehet. Isten talán egy új ösvényen szeretne vezetni, új látásmódot szeretne adni. Tehát vegyél nagy levegőt, keresd az ő bölcsességét, és nyisd meg szíved a fogadására! 4) Kérj tanácsot megbízható barátoktól! Egy régi kelta közmondás szerint: „Nehéz út az, amin egyedül kell járnod.” Kövesd hát Salamon bölcsességét: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15).
Még az egyszerű döntések is lehetnek idegfeszítőek. Láttad már, milyen nehezen tud dönteni egy kisgyerek arról, hogy csokoládé vagy eperfagylaltot kérjen? És minél nagyobb a döntés, például kivel házasodj össze, milyen pályát válassz, vegyél-e házat, vagy alávesd-e magad egy kockázatos műtétnek stb., annál gyötrőbb a küzdelem. A stressz szintet azonban csökkenteni tudod azzal, hogy követed ezeket a bibliai alapelveket: 1) Végezz kutatást, járj utána a dolgoknak! „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vizsgálj meg mindent egyszerűen, vigyázz, nehogy olyan döntést hozz, amit később megbánnál! Sosem volt könnyebben hozzáférhető a tudás, mint ma; ott van az Internet, tanácsadó könyvek és legfőképpen: Isten Igéje: „Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké” (Zsoltárok 119:98). 2) Beszélj Istennel! „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Ha Istennel tanácskozunk, az segít megelőzni az elhamarkodott döntéseket, tisztázza a fontossági sorrendet, és felkészíti szívünket arra, hogy meghalljuk Isten útmutatását. Vajon fontos Istennek, hogy döntünk? Igen! „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23) 3) Légy nyitott az ötletekre! Ne ess a régi beállítottságok csapdájába! „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15). Az ismerőshöz való ragaszkodás bénító lehet. Isten talán egy új ösvényen szeretne vezetni, új látásmódot szeretne adni. Tehát vegyél nagy levegőt, keresd az ő bölcsességét, és nyisd meg szíved a fogadására! 4) Kérj tanácsot megbízható barátoktól! Egy régi kelta közmondás szerint: „Nehéz út az, amin egyedül kell járnod.” Kövesd hát Salamon bölcsességét: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15).
Ki mint vet, úgy arat
„… amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.” (Példabeszédek 12:14)
Egy nő hajtott végig egy vidéki úton a fülledt, meleg időben, amikor elhaladt egy idős férfi mellett, aki a defektes gumiját próbálta kicserélni. Ha egy nő egyedül van, nem lehet elég óvatos – gondolta magában –, de azért remélte, hogy valaki megáll majd segíteni. Amikor senki nem állt meg, visszament. Az idős férfit elgyengülten és verejtékben fürödve találta. „Köszönöm” – suttogta az idős úr – „Imádkoztam, hogy álljon meg valaki.” A nő segítségért telefonált, és megvárta az öregúrral, míg a segítség megérkezett. Az öreg bemutatkozott: Bill Krumweide volt a neve. Beszélt a családjáról, és a hobbijáról, hogy régiségnek számító földművelő eszközöket gyűjt. Felajánlotta, hogy fizet a hölgynek a segítségéért, de „az irgalmas szamaritánus” azt mondta: „elég az a tudat, hogy válasz vagyok egy imára”. Tíz évvel később ugyanez a hölgy aggódott idős édesapja miatt, aki nem tudott többé gondoskodni a családi farmról. Amikor egy önkéntes szervezetet hívott segítségül, négy férfi érkezett komoly felszerelésekkel, és három nap alatt elültették a terményt. Az egyik férfi ismerősnek tűnt, és amikor bemutatkozott, a nő rájött miért. Kiderült, hogy ő az idős férfi fia, ifjabb Bill Krumweide. „Köszönöm, hogy segített apámnak akkor, sok évvel azelőtt” – mondta. „Én tartozom hálával önnek” – válaszolta a nő. „Csodálatos, ahogyan egy kis kedvességet követ egy másik, és összeköti családjainkat a hála kötelékével. És az egész egy idős ember imájával kezdődött.” Ki mint vet, úgy arat: „…aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Példabeszédek 24:12). Nem légüres térben élsz. A Biblia azt mondja: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8).
Te csak hajts, és engedd, hogy Isten rendezzen!
„Uram, vezess engem… egyengesd előttem a te útadat!” (Zsoltárok 5:8 Károli)
Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy. Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”.
Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre. 2) Több időt kell eltöltened imádságban, kérve, hogy jelentse ki tervét. 3) Lépned kell és engedelmeskedned, akkor is, ha nem mond el mindent, amit tudni szeretnél. 4) Biztosnak kell lenned abban, hogy még a nehéz időkben is ő irányítja lépteidet. A Ben-Hur című film forgatásakor Charlton Hestonnak hosszú órákon át gyakorolnia kellett a fogathajtást a film kocsiverseny jelenetéhez. Nagyszerű fejlődést ért el, de meg volt győződve arról, hogy a feladat sokkal nagyobb, semhogy meg tudna birkózni vele. Ezért odament a legendás filmrendezőhöz, Cecil B. DeMille-hez, és ezt mondta: „Keményen dolgoztam azért, hogy beletanuljak a fogathajtásba. Azt hiszem, tudok úgy hajtani, hogy meggyőző legyen a jelenet, de nem hiszem, hogy meg tudom nyerni a versenyt.” Egy percnyi csend után DeMille elmosolyodott, és azt mondta: „Te csak hajts, én majd rendezek.” Heston megtette, és a kocsiverseny lett a film egyik legemlékezetesebb jelenete. Nincs szükséged minden válaszra, csak abban kell biztosnak lenned, hogy teljesen engedelmeskedtél az Istentől kapott utasításoknak. Ha ezt tudod, csak hajts, és engedd, hogy Ő legyen a rendező!
Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy. Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”.
Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre. 2) Több időt kell eltöltened imádságban, kérve, hogy jelentse ki tervét. 3) Lépned kell és engedelmeskedned, akkor is, ha nem mond el mindent, amit tudni szeretnél. 4) Biztosnak kell lenned abban, hogy még a nehéz időkben is ő irányítja lépteidet. A Ben-Hur című film forgatásakor Charlton Hestonnak hosszú órákon át gyakorolnia kellett a fogathajtást a film kocsiverseny jelenetéhez. Nagyszerű fejlődést ért el, de meg volt győződve arról, hogy a feladat sokkal nagyobb, semhogy meg tudna birkózni vele. Ezért odament a legendás filmrendezőhöz, Cecil B. DeMille-hez, és ezt mondta: „Keményen dolgoztam azért, hogy beletanuljak a fogathajtásba. Azt hiszem, tudok úgy hajtani, hogy meggyőző legyen a jelenet, de nem hiszem, hogy meg tudom nyerni a versenyt.” Egy percnyi csend után DeMille elmosolyodott, és azt mondta: „Te csak hajts, én majd rendezek.” Heston megtette, és a kocsiverseny lett a film egyik legemlékezetesebb jelenete. Nincs szükséged minden válaszra, csak abban kell biztosnak lenned, hogy teljesen engedelmeskedtél az Istentől kapott utasításoknak. Ha ezt tudod, csak hajts, és engedd, hogy Ő legyen a rendező!
Úgy döntött, hogy téged ment meg!
„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni…” (Máté 27:42)
Amikor a lelkész bemutatta a vendégszónokot, egy idősebb prédikátor ment fel a szószékre, és mondta el történetét: „Egy apa, a fia, és a fiának a barátja a Csendes-óceáni partvidéken hajóztak, amikor egy vihar felborította a hajójukat és kisodorta őket az óceánra. A mentőkötelet megragadva, az apának a másodperc töredéke alatt kellett meghoznia élete leggyötrelmesebb döntését – melyik fiúnak dobja oda a kötelet, és melyiket áldozza fel? Tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de a fiú barátja nem. Gyötrődve így kiáltott: »Szeretlek, fiam!«, és a kötelet a fiú barátjának dobta. Mire a másik fiút felhúzta a felborult hajóra, a saját fia eltűnt a hullámok között. A holttestét sohasem találták meg. Az apa tudta, hogy a fia Jézussal fog az örökkévalóságba lépni, és nem tudta volna elviselni a tudatot, hogy a barátja Jézus nélkül nézzen szembe az örökkévalósággal.” Az istentisztelet végén egy tinédzser fiú jött oda az idős emberhez, és ezt mondta: „Szép történet, de melyik apa az, aki ép ésszel feláldozná a fiát abban a reményben, hogy a másik fiú talán kereszténnyé lesz?” „Igazad van” – felelte az idős lelkész – „nem életszerű. De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked, ez a történet bepillantást engedett nekem abba, hogy milyen lehetett Istennek feláldozni egyetlen fiát értünk. Tudod… én voltam az az apa, és a ti lelkipásztorotok volt a fiam barátja.” A farizeusok, akik látták Krisztus halálát, ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” És igazuk volt, mindkettőt nem tehette, ezért úgy döntött, hogy téged ment meg. Elfogadod ma az üdvösséget, amikor neked kínálja?
Amikor a lelkész bemutatta a vendégszónokot, egy idősebb prédikátor ment fel a szószékre, és mondta el történetét: „Egy apa, a fia, és a fiának a barátja a Csendes-óceáni partvidéken hajóztak, amikor egy vihar felborította a hajójukat és kisodorta őket az óceánra. A mentőkötelet megragadva, az apának a másodperc töredéke alatt kellett meghoznia élete leggyötrelmesebb döntését – melyik fiúnak dobja oda a kötelet, és melyiket áldozza fel? Tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de a fiú barátja nem. Gyötrődve így kiáltott: »Szeretlek, fiam!«, és a kötelet a fiú barátjának dobta. Mire a másik fiút felhúzta a felborult hajóra, a saját fia eltűnt a hullámok között. A holttestét sohasem találták meg. Az apa tudta, hogy a fia Jézussal fog az örökkévalóságba lépni, és nem tudta volna elviselni a tudatot, hogy a barátja Jézus nélkül nézzen szembe az örökkévalósággal.” Az istentisztelet végén egy tinédzser fiú jött oda az idős emberhez, és ezt mondta: „Szép történet, de melyik apa az, aki ép ésszel feláldozná a fiát abban a reményben, hogy a másik fiú talán kereszténnyé lesz?” „Igazad van” – felelte az idős lelkész – „nem életszerű. De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked, ez a történet bepillantást engedett nekem abba, hogy milyen lehetett Istennek feláldozni egyetlen fiát értünk. Tudod… én voltam az az apa, és a ti lelkipásztorotok volt a fiam barátja.” A farizeusok, akik látták Krisztus halálát, ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” És igazuk volt, mindkettőt nem tehette, ezért úgy döntött, hogy téged ment meg. Elfogadod ma az üdvösséget, amikor neked kínálja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése