2017. október 9., hétfő

A „DE ISTEN” PILLANATOK

„… nem ti küldtetek ide, hanem Isten…” (1Mózes 45:8)

Úgy érzed, sötétben tapogatózol, és nem tudod, merre vezet Isten? Jon Walker azt mondja: „Ha úgy döntünk, hogy megtesszük akaratát, mielőtt még tudnánk a részleteket… az fejleszti Isten jellemébe vetett bizalmunkat… A legtöbb ember ilyenkor az akaratok csatáját vívja… szeretnénk, ha előbb felfedné terveit… de Ő nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre döntsük el, hogy bízunk benne… és elhiggyük, hogy a legjobbat akarja életünkre… Ő tudja, hogy tétovázol. Nem lesz meglepve, ha ezt mondod: »Nem tudom, hogy hajlandó vagyok-e hitben kilépni anélkül, hogy mindent, ami történni fog, tudnék előre, de hajlandó vagyok hajlandóvá lenni«. Az egyik oka annak, hogy Isten mutatja meg a teljes képet, az, hogy … talán túl sok lenne neked… lehetetlennek tűnne… de éppen ez a lényeg – a küldetésed semmiképp sem viheted véghez Nélküle.

Amikor József újból találkozott testvéreivel Egyiptomban, azt mondta nekik: „ most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek… nem ti küldtetek ide, hanem isten…” (1Mózes 45:5-8). Józsefet eladták testvérei, „de Isten” ezt használta fel arra, hogy a zsidó nép fenn maradjon. Az izráeliták rabszolgaságban éltek, „de Isten” elküldte Mózest, hogy elvezesse őket az ígéret Földjére. Jézus meghalt a kereszten, „de Isten” az ő halálát használta fel arra, hogy megmentse a az elveszett világot. Oswald Chambers így nevezi Istent: „a Nagy Mérnök, aki olyan körülményeket teremt, amelyek előidéznek… isteni fontosságú pillanatokat, és elvezetnek minket isteni feladatainkhoz”. Gondolj csak vissza! Ugye emlékszel olyan „de Isten” pillanatokra, amikor már úgy érezted, nem bírod tovább, és Ő közbelépett érted?





A szeretet elhívása

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk. A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel. A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik. Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed. A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«. A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz. Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?« … Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!




Van egy állapot, amit úgy hívnak „aktív tehetetlenség”. Akkor történik ez, ha ragaszkodunk olyan régi elkötelezettségekhez, melyeknek nincs többé értelmük. Néhány esetben ez akár rombolhatja az egészségünket, a családi életünket és a lelki egészségünket is. Egészen addig folytatódhat, míg kritikus pontot érünk el. Például: Egy elfoglalt apa, akinek elhanyagolt lánya megszökött otthonról, és beszippantotta a függőség, hirtelen talál időt arra, hogy az egész országot átkutassa érte, aztán heteket tölt azzal, hogy megfelelő klinikát keressen a lánya kezeltetésére. Egy házaspárnak, akik túl elfoglaltak voltak egymás számára, hirtelen rengeteg idejük lesz tanácsadásra, ügyvédekre, jogi számlákra és lakáskeresésre, amikor a házasságuk szétesik. Egy munkamániás hirtelen talál időt arra, hogy feltegye a kérdést, mit is jelent valójában az élet, amikor szövettani jelentése megérkezik az orvosához, és ez van ráírva: „rosszindulatú”. Dr. Timothy Johnson írja: „A regényolvasás egyik öröme éppen abban rejlik, hogy nem tudjuk, hogyan fog alakulni a történet, amíg el nem jutunk az utolsó oldalra – aztán pedig abban, hogy visszagondolunk arra, hogyan élhettek volna a szereplők másként, ha tudták volna, hogy mi lesz a történet vége. A való életben azonban van egy sürgető tény, ami annyira különbözik a fantázia világától – az, hogy a végén nem lehet változtatni. Az élet jelentősége éppen az, hogy véget ér. Sohasem fogunk rájönni, hogyan kellene élnünk az életünket, ha nem értjük meg annak a ténynek a jelentőségét, hogy az élet véget fog érni. És akkor mi lesz?” Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy amit éppen most teszel (vagy nem teszel), azt nem fogod-e bánni később? Az élet története mindig előre halad; nem lehet visszafelé lejátszani. Pál tanácsa ebben a témában ez: „Éljetek szeretetben!”.


IGAZI MEGELÉGEDÉST TALÁLNI


„Bízd csak azért ő reá és légy békességben…” (Jób 22:21 Károli)
Egy gazdag üzletember megharagudott, amikor meglátott egy halászt a csónakja mellett üldögélni. „Miért nem mégy halászni?” – kérdezte. „Mert mára eleget fogtam” – felelt a halász. „Miért nem fogsz több halat, mint amennyire szükséged van?” - kérdezte tovább az üzletember. „Mihez kezdenék többel?” – így a halász. „Több pénzt tudnál keresni, nagyobb csónakot tudnál venni, még több halat fogni, és még több pénzt tudnál keresni. Hamarosan egész halászflottád lenne, és olyan gazdag lennél, mint én.” Erre a halász megkérdezte: „És akkor mit csinálnék?” „Leülnél, és élveznéd az életed” – mondta az üzletember. „Miért, szerinted most mit csinálok?” – jegyezte meg erre a halász. Két dolog kell a megelégedettséghez: jó kapcsolatok és Istentől kapott célok. A jó kapcsolatok közül pedig az első az Istennel való jó kapcsolat kell, hogy legyen. Jób könyvében ezt olvassuk: „Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.” A másik jó kapcsolat, aminek meg kell lennie, és amit kincsként kell értékelned: a családod. Amikor életed végére érsz, ez a kapcsolat fogja a legtöbbet jelenteni. Amikor pedig az Istentől kapott célokról van szó, először fel kell ismerned a fő erősségeidet, tudnod kell, mire hívott el Isten, aztán munkába kell kezdened. Sam Levenson humorista mondta: „Bevándorló családból származom. Szüleim elhitték az Amerikáról szóló legendát, hogy az utcák arannyal vannak kövezve. Amikor apám ideért, három dolgot fedezett fel: a) az utcák nincsenek arannyal kövezve; b) sok utca egyáltalán nincs is kövezve; c) az ő feladata az utcák kikövezése.” És neked mi a feladatod? Tedd meg, és megelégedettséget fogsz találni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése