Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)
2011. az Önkéntesség Éve az Európai Unióban, s ehhez kíván csatlakozni Egyházunk is. Nekünk, református nőszövetségi és gyülekezeti tagoknak egyértelmű, hogy önként felvállalunk gyülekezetünkben és szűkebb, vagy tágabb környezetünkben feladatokat. De mi is a különbség az önkéntesség és a keresztyén ember szolgálata között? Van egyáltalán? Az önkéntes az, aki szabad idejében erejéhez mérten vállal valami feladatot a közösségben, a közösség érdekében. Szabad akaratából. Kiveszett mai világunkból az önkéntesség fogalma. Ami a két világháború között még természetes volt, hogy aki tehette jótékonykodott, önképzőkört szervezett, részt vett mozgalmakban, tevékenykedett nemcsak pénzért, az mára kiveszőben van. Akkor sokan a kor szellemiségéhez igazodva igyekeztek úgy szervezni az életüket, hogy abba mindig beleférjen egy kis önkéntesség is. Mára megváltozott a helyzet. Individualista világunkban sokan csak a maguk hasznát keresik. S ha egy-egy rendkívüli feladatra megkérik őket, akkor ott a kérdés azonnal – hangosan, vagy kimondatlanul – megéri ez nekem? Mi hasznom belőle? Profitálok-e abból – akár magánéletemben, karrierépítésemben, akár vállalkozásomban, családomban, ha részt veszek egy meghirdetett alkalmon? Mivel ez a szemlélet nagyon eluralkodott, s társadalmaink ezért nyögnek többek között a terhek alatt, az elidegenedés ellenszereként, az elmagányosodás gyógyítására, vagy megelőzésére, társadalmunk építésének érdekében hirdetik meg az önkéntesség évét…
2011. az Önkéntesség Éve az Európai Unióban, s ehhez kíván csatlakozni Egyházunk is. Nekünk, református nőszövetségi és gyülekezeti tagoknak egyértelmű, hogy önként felvállalunk gyülekezetünkben és szűkebb, vagy tágabb környezetünkben feladatokat. De mi is a különbség az önkéntesség és a keresztyén ember szolgálata között? Van egyáltalán? Az önkéntes az, aki szabad idejében erejéhez mérten vállal valami feladatot a közösségben, a közösség érdekében. Szabad akaratából. Kiveszett mai világunkból az önkéntesség fogalma. Ami a két világháború között még természetes volt, hogy aki tehette jótékonykodott, önképzőkört szervezett, részt vett mozgalmakban, tevékenykedett nemcsak pénzért, az mára kiveszőben van. Akkor sokan a kor szellemiségéhez igazodva igyekeztek úgy szervezni az életüket, hogy abba mindig beleférjen egy kis önkéntesség is. Mára megváltozott a helyzet. Individualista világunkban sokan csak a maguk hasznát keresik. S ha egy-egy rendkívüli feladatra megkérik őket, akkor ott a kérdés azonnal – hangosan, vagy kimondatlanul – megéri ez nekem? Mi hasznom belőle? Profitálok-e abból – akár magánéletemben, karrierépítésemben, akár vállalkozásomban, családomban, ha részt veszek egy meghirdetett alkalmon? Mivel ez a szemlélet nagyon eluralkodott, s társadalmaink ezért nyögnek többek között a terhek alatt, az elidegenedés ellenszereként, az elmagányosodás gyógyítására, vagy megelőzésére, társadalmunk építésének érdekében hirdetik meg az önkéntesség évét…
/P. Tóthné Szakács Zita/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése