Február 23.

Ahová én megyek, most énutánam nem jöhetsz. Utóbb azonban utánam jössz.
János 13,36

Uram! Rejtélyes volt Péter számára ez a szavad. Annak kellett lennie. Mi lehet az a "most", amikor követésedre még alkalmatlan és mi lehet az az "utóbb", amikor utánad mehet? Én úgy látom - és erről a történelem is tanúságot tesz -, a "most" és az "utóbb" között a választóvonalat kereszthalálod húzta meg. Most Péter még azt hiszi, a saját derekassága teszi alkalmassá a tanítványságra. Utóbb megtanulta: Keresztyén az ember csak kereszttel lehet. Ez a beszélgetés közted és Péter között folyt. Péter helyében ott állhatott volna bármelyik tanítványod. Ott állhatott volna a mi keresztyén világunk is, amelyre olyan büszkék voltunk. Örökségünkre, tudásunkra, magunkra voltunk büszkék. De valamiképpen Nagypéntek előtti keresztyénség volt ez, mely nem értette, miért van szükség a szeretet szenvedésére. Éppen ezért futott szét a kereszt láttán ugyanúgy, mint egykor a tanítványok.

Uram! A Golgotára irányítsd szememet. Ne féljek tőle. Ne is kerülgessem. Irántad való szeretetemmel inkább keressem azt és ott találjam meg, amiért érdemes élni és meghalni.