2011. február 23., szerda

2011. február 19. szombat

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Az önkéntes maga keresi a feladatot. Ami neki tetszik. Maga ajánlja fel az idejét egy szervezetnek vagy magánszemélynek – rendszeresen, vagy ad hoc – annak a feladatnak az elvégzésére, ami neki testhezálló. Lassan megérzi a jócselekedet izét, zamatát, hogy ilyenkor nemcsak ad, de kap is cserébe: köszönő szót, hálás tekintetet, viszont-szeretetet. (S csalódik, megkeseredik, ha még meg sem köszönik, amit tett!) Egyházilag csatlakozunk az önkéntesség évéhez, ezzel azt is szeretnénk kifejezni, hogy sok-sok önkéntes van egyházunkban. Szeretnénk ezt a világnak is megmutatni. Érdemes felkeresni közösségeinket, csatlakozni az akciókhoz: szeretethíd, cipős doboz akció vagy épp más jótékonykodás. De miben más az egyházi önkéntes? Hiszen ő is szabad akaratából cselekszik. Aki keresztyén és szolgálatot teljesít, az nem valaminek, hanem Valakinek az elkötelezettje, s nem a köszönömért, a hálás tekintetért teszi. Nem ráérő idejében, nem csupán akciók alkalmával. Aki keresztyén, az hálából cselekszik. Isten iránti hálából! Tudja, hogy elveszett volt, s Isten megkereste, megtalálta és megváltotta őt. Nem hagyta, hogy bűnös állapotában maradjon, hanem Jézus Krisztus áldozatáért megkönyörült rajta. Kiterjesztette rá a kegyelmét. Még fülünkben cseng, amit karácsonykor hallhattunk: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! Egy ilyen óriási áldozathozatal Isten részéről lenyűgöz. Értem, kis porszem emberért ekkora áldozatot hozott a Teremtő? Válaszképpen e kegyelemért, hálából a szabadulásért, igyekszünk Istennek szentelni az életünket.

/P. Tóthné Szakács Zita/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése