2017. november 13., hétfő

A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket


"Szeretném, ha segítenénk egymást a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).


A hiteles keresztény közösségekben fontos, hogy az emberek megtapasztalják a kölcsönös függőséget. Ez a kölcsönösség, az adni és kapni művészete; az egymástól való függés.

A Biblia azt mondja: "Az Isten által megalkotott testünk a modellje annak, ahogyan nekünk egymáshoz kell viszonyulnunk, mint gyülekezet: mindegyik rész függ a másiktól" (1. Korinthus 12:25 - Angol egyszerű fordításból szabadon fordítva).

A kölcsönösség a közösség szíve - kölcsönös kapcsolatok építése, a felelősség megosztása, egymás segítése. Pál azt mondja: "Szeretném, ha segítenénk egymást, a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).

Mindannyian állhatatosabbak vagyunk a hitünkben, ha mások velünk együtt mennek előre, és bátorítanak minket. A Biblia a kölcsönös elszámoltathatóságra, a kölcsönös bátorításra, kölcsönös szolgálatra és a kölcsönös tiszteletre szólít fel minket.

Az Újszövetség több mint ötvenszer szólít fel arra, hogy tegyünk különböző dolgokat "egymásért", "egyik a másikért". A Biblia azt mondja: "Tegyetek meg mindent azért, ami a békességhez, és az egymás épüléséhez szükséges" (Róma 14:19 - Angolból szabadon fordítva).

Nem vagy mindenkiért felelős a Krisztus testében, de mindenkinek felelősséggel tartozol. Isten azt várja tőled, hogy tegyél meg mindent, amit tudsz, azért, hogy segítsd őket.

Beszéljünk róla!

* Ha a családodnak szüksége lenne segítségre egy nagy feladatban vagy egy krízis idején, kik lennének azok az emberek, akiknek legelőbb szólnál? Ezek az emberek a házi csoportodban, vagy a gyülekezetedben vannak?
* Hogyan tudsz ezen a héten előrelátó lenni egy szükséget illetően a gyülekezetedben vagy a házi csoportodban?


Befektetni Isten nagy missziós munkájába


„Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.” (3 János 1:8)



Isten használni akar minket abban, hogy anyagiakat szánjunk szerte a világon a Jó Hír terjesztésére. Mindig, amikor pénzt szánunk olyan dolgokra, amik örökkévalók, akkor másokat segítünk oda Jézushoz.
Amikor arra gyűjtesz, hogy egy missziós útra menj, akkor az egy befektetés Isten globális tervébe. Ha másoknak segítesz abban, hogy missziós útra menjenek, akkor az is befektetést jelent Isten nagy missziós munkájába.
Ha a barátainkat bátorítjuk, hogy bízzanak Jézusban, akkor az színtén ide tartozik. (Luk. 16 9)
Képzeld el, ha majd meghalsz és a mennybe mész, a barátaid üdvözölnek téged és ezt mondják, „Köszönjük, hogy áldoztál ránk”. Én is a menyben vagyok a te segítséged által! A földi életben nem lehettem a barátod; de az örökkévalóságban az lehetek. A mennyben vagyok, mert te eléggé fölvállaltál engem. Vettél nekem egy Bibliát. Vettél nekem egy jegyet egy alkalomra. Kaptam tőled egy keresztény könyvet.
Mások azt fogják mondani, áldoztál a pénzedből arra, hogy terjesszem a Jó Hírt a falumba, akkor is, ha soha nem láttál minket ezelőtt. Mivel te akkor adtál, ezért én is Krisztus követője vagyok, és a mennyben lehetek.”

Másoknak segíteni abban, hogy megtalálják Jézust, ez a legmagasabb fokú befektetése a pénzünknek.
Hogyan szeretnél befektetni Isten Globális missziós munkájába?
Szeretnél menni egy missziós útra, vagy másokat segítenél abban, hogy ezt tegyék?

Szeretnél áldozni, hogy a barátaid halljanak Jézusról?


Végezz rendszeres testmozgást


"Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem és az Isten helyes szolgálatának gyakorlása, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez."
(1Tim. 4:8)

Az istenfélő életbe beletartozik az is, hogy figyelünk rá, hogy fizikailag is egészségesek maradjunk. Az igazság az, hogy a testünket nem tétlenségre teremtette Isten. Fizikai és szellemi jólétünk szempontjából már egy napi séta is számít.

Azt vettem észre, hogy a legtöbb hívő tudja, hogy ez így van, azonban nem elkötelezett ezen a téren. Tudjuk, hogy a testmozgás jót tesz, erről mindannyian meg vagyunk győződve, viszont nem határozzuk el, hogy rendszeresen mozgunk.

Mit hozunk fel leggyakrabban kifogásként? Azt, hogy nincs időnk.

De kérdezem én, arra van időnk, hogy betegek legyünk? Ha nem szakítunk időt a rendszeres testmozgásra, valószínűleg rá leszünk kényszerítve, hogy időt szakítsunk a betegségekre. Így akarjuk tölteni az időnket?

Milyen hibát szoktunk leggyakrabban elkövetni? Azt, hogy túlságosan megerőltetjük magunkat az elején. Rájöttünk, hogy testi egészségünk fontos ahhoz, hogy Isten tervei meg tudjanak valósulni életünkben a következő tíz évben. Talán néhányan már ezt is mondtuk: "Formába hozom magam akkor is, ha belepusztulok!"

Úgy gondolkodunk, hogy ha valami jó, akkor abból a több csak jobb lehet. Évekig nem végeztünk rendszeres testmozgást, most viszont egy hét alatt formába akarunk jönni! Így aztán halálra erőltetjük magunkat, teljesen kimerülünk és elfáradunk, és a végén feladjuk.

Pedig az egésznek a titka az, hogy edzzük, és ne megerőltessük a testünket. Ha hamarabb szeretnénk formába jönni, hosszabban, és ne erőteljesebben edzzünk. Így hosszú távon is képesek leszünk a kitartó és rendszeres mozgásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése