2017. október 26., csütörtök

Érzéseink...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm, hogy érző szívet adtál nekem! Add, hogy ne váljak érzéketlenné mások gondjára-bajára, s magam is részt vállaljak mások nehézségeiből! Adj Uram mindannyiunknak egymásra figyelő lelkületet, hogy Szentlelked által épüljön Egyházad! Ámen

Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket,
Zsolt 95,7b-8a

Kőszívű! - mondjuk akkor, ha valaki érzéketlen a másik ember sorsával kapcsolatban. Abszurd, de mégis találó a hasonlat, hiszen, akinek kőből van a szíve, az nem él, s aki nem érzékeny az élet apró dolgaira, azt a nagy dolgok sem hatják meg. Modern korunk napi-krimi-, s akciófilmekkel gyötört lelkű emberének többnyire magától értődő, hogy kőszívvel is lehet élni... "Csak ki ne mutassam azt, hogy meghatna valami, hiszen az már a gyengeség jele!" - gondolják, s így élik le egész életüket. Nem akarnak lemaradni semmiről, s közben mindenről lemaradnak! Az élet ugyanis nem egyenlő a sikerrel, az élet része a veszteség, s a fájdalom, sőt a kudarc is. Az ÚRIsten ráadásul úgy intézte sorsunkat, hogy mindenkinek "kijusson" a szenvedésből is.

A szívet nemcsak a hétköznapok harca keményíti. Keményíti a szeretetlen gondolat, a reménytelenség, s mindenekelőtt a hitetlenség. A hit - ami bizonyos értelemben meggyőződésből fakadó tudás -, életünk alapja. Ebből fakad biztonságérzetünk, boldogságunk is. Hiszünk a társunknak, hogy kitart mellettünk, s a társunk hisz nekünk, mert ígéretet tettünk neki, hogy egy életen át hűségesek leszünk hozzá. Ez a hit töretlen mindaddig, amíg ki nem derül az ellenkezője...

Az Isten is ígér, s ígéretét be is tartja. Számonkérni Tőle, hogy mikor és hogyan valósítja, váltja be ígéreteit - lehetséges ugyan -, de nem sok értelme van, mert bölcs végzése szerint alakítja sorsunkat. Nem azt adja, s nem rögtön, amit mi szeretnénk, hanem azt, amire szükségünk van. Az Ő számára az eszközök sem annyira fontosak, mint számunkra. Amíg az embernél nem, az Istennél mindig áll, hogy "a cél szentesíti az eszközt". A teremtmény soha nem veheti a jogot magának, hogy a célját bármi áron elérje, az Isten azonban bármi áron is, de el akarja juttatni az embert a "célba", azaz Önmagához.

Az Isten ezért hív, hivogat. Olykor még meg is fenyít minket, hogy "észhez térjünk", de van, amikor a fenyítés sem segít, s mivel szabad akaratunk van, ezért valamiért - ki tudja pontosan miért, egyedül az Isten tudja -, az ellenkező hatást váltja ki a mennyei dorgálás, s megkeményítjük a szívünket. Isten szava azonban megtartó hatalom. Ezért érdemes odafigyelni, amikor szól, még akkor is, ha elsőre nem is értjük, mi az Ő akarata...


Látás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy lássak! Ámen

   

"nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra"
2 Kor 4,18ab

"Nézz a lábad elé!" - "Nyisd ki a szemed!" - ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel bombázzuk egymást, ha az egyébként LÁTHATÓ-t, a nyilvánvalót sem veszi észre a felebarátunk. Csoda-szerkezet a szem, de maga az ember is "fura egy szerzet". Amit ugyanis meglátunk, azt egyfajta torzító, láthatatlan szemüvegen át látjuk, azaz másnak látjuk, mint, ami. Erre szoktuk mondani: "A látszat csal" avagy: "Nem minden az, aminek látszik..."

A hívő ember a láthatatlan dolgokra "néz", ahogyan a régiek mondták az van a "homlokterében" - vagyis szemmagasságban -, magyarul: az foglalkoztatja, arra figyel "lelki" szemeivel. A láthatóak színükkel, formájukkal esztétikai élvezetet okoznak, jóllehet láthatatlan a szépség, a jóság, az őszinte barátság, a tiszta szerelem - mégis ezek nélkül üresnek éreznénk életünket.

A hit is láthatatlan, s az is, Akiben hiszünk. Ez nem azért van, mert nem látjuk, nem tapasztaljuk kellőképpen az Isten csodáit, melyekből következtetni tudunk Őreá, hanem azért, mert amit lát(hat)unk és tapasztal(hat)unk Belőle - akár egy egész életen át az élmenyeket, tudásunkat gyarapítva -, az olyannyira kevés az Ő Mindenható Teremtői Egészéhez viszonyatva, hogy emebri léptékben szinte ki sem fejezhető. Ha Ő az EGY, s a VÉGTELEN, akkor a végesnek hogyan lehetne metódusa befogni a Végtelent?

A keresztény ember "tudása" az, hogy az Istenhez vezető egyetlen utat Ő maga készíti elő számunkra a krisztusi méltóságban. Az út keskeny és olykor göröngyös, de mégis gyönyörűséges, mert földi vándorlásunk 70-80 - Isten tudja csak hány esztendejében - a legszebb kilátása a hívő embernek van, hiszen Teremtő URa kegyelme révén, hit által nemegyszer nem csak a lét földi horizontjáig, hanem azon túl is elláthat...


Szavaink tisztaságáért .

A mai nap imádsága:
Urunk! Ajándékozz meg minket a közösség örömével, hogy egymásban felfedezhessük a Te képmásodat, s hálát adjunk Neked! Ámen.

   

Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és meghagyta nekik, hogy semmit ne vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben - saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát.
Mk 6,7-9

Az élet próbatételeit csak kettesben, azaz közösségben lehet elviselni. Nincs olyan erős ember, akit a magány meg ne törne. Elvisel az ember hideget, meleget és éhséget is, de egyedül viselni a lélek kínjait senki sem képes. Aki pedig erősnek hiszi magát, az "vigyázzon, hogy el ne essék". A közösség tehát kell, mert láthatóan, hús-vér testben hordozza az egyént. Ezért mennek a tanítványok kettesével.

Vándorbot, ami vándorlás az ideiglenesség szimbóluma - no meg a pásztorkodásé (vezetés!) is - elengedhetetlen kellék, mert a mérges kutyák acsarkodásától valamivel védeni kell magukat. Tarisznya, pénz, kenyér, tartalék (komfort-növelő) ruha a kirándulás kellékei, de azok, akik felvállalják a küldetést nem kellemes sétára indulnak. A saru azért fontos, mert egy kis tüske a lábban az egész testet, sőt a lelket is gyötri, márpedig a kiküldöttek feladata az előbbrejutás, azaz menni kell... A külsőségekben is megnyilvánuló egyszerűség nagyon fontos, mert az ember gyarló, s először az evilági alapján ítél, s csak jóval később - ha alkalom nyílik a beszélgetésre - látja meg a nem látható, belső értékeket.

A Mester azért küldi ki választottait, mert a tudja, hogy a "világ fiai sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését". Tudja, hogy minden lélek vágyakozik Teremtője után, s azt is tudja, hogy a hívó szó rendkívül fontos, mert aki tévelyeg a világ viharában az sokszor az utat sem találja Alkotójához. Kell az iránymutató hang! (Régen, ha nagy hóvihar volt, a harangozónak időnként meg kellett kondítania a harangot, hogy aki még úton van, tudja, merre van a biztos menedék...) Manapság az ember az életét akkumulátorokra bízza, s nagyon nagy biztonságban érzi magát - de régen más volt a világ. A mobiltelefonok világában könnyedén elhisszük, hogy bárhol is vagyunk, otthon vagyunk, mert halljuk szerettünk hangját - de ez csak illúzió -, mert igazából ott vagyunk otthon, ahol várnak ránk, s ahol a harang, a mi harangunk nekünk s értünk szól...


Szerelem...

A mai nap imádsága:
URam! Adj igaz szerelmet mindenkinek! Ámen

  

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
Énekek 8,6-7

Elgondolkodtató idézetek...

A szerelem tényleg a legcsodálatosabb dolog a világon és ha az ember őszintén és igazán szeret, akkor csakis egyetlenegyszer lehet szerelmes az életben. Ha csalódik, vagy bármilyen ok miatt elválank egymástól, és újból társra találnak, az nem lesz ugyanaz. A szív mindig és örökké azt az egyet fogja szeretni, még akkor is, ha nem lehetnek együtt. Sidney Lawrence

Választás nélkül nincs szabadság. Szabadság nélkül nincs igaz szerelem. Jotge Bucay

Isten úgy tudja keresztezni az utakat, hogy előkészíti az embert arra, hogy adott ponton meg tudjon születni a felismerés: ki is az igazi. Mohay Tamás

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki? Csitáry-Hock Tamás

S végül Weöres Sándortól egy gyönyörű mondat:
Ha minket földbe letesznek,
ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.


Titkaink...

A mai nap imádsága:
URam! Engedd, hogy titkaidat forgathassam szívemben! Ámen

   
És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve.
Jel 5,1

"Hétpecsétes" titok... Már zsenge gyerekkorunkban mindannyian átéreztük létünk egyik - ha nem legnagyobb(!) - mozgatórugóját, a későbbi nagy döbbenetet, amikor azt kérdeztük bizalmasan barátunktól: "De ugye tudsz titkot tartani?" ...S még jól emlékezhetünk, a válasz kivétel nélkül mindig ez volt: "Persze, hogyne tudnék!" -, hiszen ki az, akit ne érdekelne a titok? Ami gyerekkorban mesés/varázslatos világ volt, később pedig fontos döntéseink biztonságot nyújtó helyévé válik - az égigérő fa képzeletbeli ága, amin gondolatban ülve lábunkat lógathatjuk a semmibe - nem más, mint felismerés: titkok vonzásában éljük le egész életünket...

Oly sok mindent megtanulunk életünk folyamán, de teljességel soha nem ismerhetjük meg az életet magát. (Ha ez sikerülne, akkor felépülne Bábel, akkor ez azt jelentené, hogy megtaláltuk az örök élet forrását - s fölöslegessé válna az ÚRIsten...) Nagyon régi ismeretelméleti megállapítás ez is, amit így olvashatjuk a Példabeszédekben: "Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal." Az tény azonban, hogy képtelenség eljutnunk az ismeret perfekciójára nem akadályozza meg az örök embert abban, hogy ne 'kereskedjen' a titkokkal. Szánalmas, olykor bosszantó is ez a kupeckodás a megfoghatatlannal, de valljuk meg, mindig jövedelmező volt és az is marad az ezotéria! Könyvek ezrei - borsos áron(!) - ígérik manapság is a biztos "tudást", pedig csak egyet tudhatunk biztonsággal, hogy valójában nem tudunk semmit...

Mindezek ellenére számos 'magyarázó' akad, akik különös elhivatottsággal magyarázzák az Élet hétpecsétes titkait - Jelenések könyvéből, Dániel prófétától vagy éppen saját "látomásaikból". Ami megdöbbentő, hogy minden korban szép számmal akadnak lelkes hallgatók/követők, akik elveszítve maradék józanságukat is, boldogan hallgatják "bölcs tanítóikat", mert - sok oka van ennek is - erre viszket a fülük...

A krisztuskövető ember jól tudja, töredékes a tudás, sőt hamar megkopik az ismeret is, s az áhított megismerés teljességére, a színről színre látásra majd csak 'odaát' kerülhet sor. Eladdig azonban élni kell az Életet... ez pedig teljességgel, harmóniában, azaz hétköznapi boldogságban Isten nélkül sosem, csak Vele együtt lehetséges...


Valóság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add nekem a Benned való felszabadult hitet, hogy lássam a célokat, melyeket kitűztél az én számomra is! Ámen



Hitben járunk nem látásban.
2 Kor 5,7

Ha látjuk a dolgok igazi hátterét, akkor másképpen járunk, azaz másképpen élünk. Sokan tartják "normálisnak", hogy a hitet el kell választani a világi dolgoktól. Vulgárisan így is mondják: "Hinni a templomban kell!" Gyakran noszogatják az emberek egymást így: "Nézz az orrod elé!", azaz vedd már észre, ami előtted van, figyelj rá, mert a végén még elbotlasz! Ugyanakkor ha valaki csak az orra elé néz, az rövidlátó - átvitt értelemben is. Ha valakinek (még) jó a szeme, akkor a horizonton is élesen látja a formákat, de a szemüveget használók jól tudják mit jelent, ha összemosódnak színek és alakzatok...

A hit egy különleges szemüveg, amely segít minket ebben a világban. Nemcsak élesíti a világról alkotott képünket, de helyére teteti velünk az élet dolgait: ami eddig fenn volt, az lekerül, ami lenn volt - mert nem tartottuk annyira fontosnak -, felkerült az őt megillető helyre. Ezen a "szemüvegen át" azonban nemcsak a horizontig, hanem azon túlra is ellátunk. Igaz, a horizonton, azaz az anyagvilág határain túl a képek kezdenek elmosódni, de azért még kivehetők a célok... S ez hit igazi ajándéka!

A hitben járás ugyanis célratartást jelent. Az utcán egészen másként halad az, aki meghatározott céllal kelt útra, mint az az ember, aki csak céltalanul lődörög. A tanulás is lehet tudatos munka, mert a diáknak célja van, amit el akar érni és vannak diákok, akikből hiányzik a szorgalom, a lendület. Az életünkben is kellenek a célok. Hiszen a közös célokból következik az összefogás, az együtt küzdés, egymás áldozatának megbecsülése. Ahol nincsenek célok ott az élet megfakul, az akarat és az elszántság alábbhagy. Ez aztán kihat az egészségünkre, belebetegedhetünk - nemcsak lelkileg, testileg is.
A hit célratartás nélkül csupán homályos vallásoskodás. Így mondja a Mester: "Keressétek először Isten országát és igazságát." Jézus nem kizárólagosságról, hanem sorrendről tanít. Sajnos a hit megrontói, a Gonosz - a személytelen személy, ahogyan Karl Barth mondja -, prófétái szívesebben beszélnek kizárólagosságról. Azt hirdetik, a hit embereinek kizárólag Isten országának dolgaival kell foglalkozni... Ezért a hit nem kell a világ irányításához, a napi gondok megoldásához... Ez bizony tévedés, s bizony vaksághoz ("fától az erdőt"-szindróma) vezet, s beteljesedik amit Jézus Urunk így mond: "Vak vezet világtalant, s mindketten gödörbe esenek..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése