2017. december 29., péntek

Emlékezz Noéra

És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszómászó állatokat és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

– 1 Mózes 6:7-8


 Az ördög egyik legmocskosabb, legártalmasabb hazugsága a következő: „Nem vagy fontos.” Soha ne hidd ezt el.

Fontos vagy! Jézus Krisztus Gyülekezetében minden újjászületett tagnak része van Isten tervében. Isten tud olyan dolgot, amit senki más nem tud úgy elvégezni, mint te. Ha nem foglalod el a helyedet, és nem teszed meg a részed, a dolgok nem fognak jól menni.

Már hallom is, mire gondolsz: „Ó Gloria, én csak egy ember vagyok.  Mi fontosat tehetek én?”

Nézd meg az 1 Mózes 6-ot, és megtalálod a kérdésre a választ. A földön olyan gonosszá váltak az emberek, hogy Isten megbánta, hogy megteremtette őket. Ki akarta irtani az egész emberiséget – de nem tette. Miért? Egyetlen ember – Noé – miatt! Egyetlen engedelmes férfi mentette meg az emberiséget.

Gondolkozz el ezen! Mi lett volna, ha Noé azt mondja: „Túl nagy a nyomás rajtam. Nem élhetek igazul Isten előtt ilyen istentelen emberek között. Úgy értem, körülöttem mindenki más úton jár. Mindenki csak gonoszat gondol a szívében. Nem tudom jobbá tenni úgysem ezt a sötét világot. Én csak egyetlen ember vagyok.”

Dicsőség Istennek, Noé nem mondta ezt. Nem gondolta magát jelentéktelennek, olyannak, akinek nem számít az élete. A Zsidókhoz írt levél szerint olyan embernek tekintette magát, akihez szólt Isten, és ő hittel engedelmeskedett Neki. Ezért ő lett az, aki megakadályozta az emberiség teljes pusztulását.

Legközelebb, amikor kísértést érzel, hogy megvond a vállad Isten utasításaira, és engedetlen legyél, legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy azt gondolod, „nem számít, mit teszek”, akkor jusson eszedbe Noé. Gondolj arra a tényre, hogy akár érted, akár nem, Isten számít arra, hogy te véghezviszed a részedet az Ő tervében. Élj úgy, hogy fontosnak tekinted magad Isten királyságában. És előbb vagy utóbb fel fogod fedezni, hogy az is vagy.

Igei olvasmány:  1 Mózes 6


?Felelt Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát... A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki a Lélektől született.?
(Jn. 3:3, 8)

?A keresztény élet nem a régi élet megjavításából áll. Az ember természetének teljesen át kell alakulnia! Meg kell ölni az ťénŤ-t és a bűnt! Ennek nyomán pedig új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre.

A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szél zúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is.

Egyesek lelkében ? néha teljesen öntudatlanul ? lassan-lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek Krisztushoz vonzzák őket. Ezeket a tapasztalatokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mind erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig valójában Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye.

A szél maga láthatatlan, de hatásai láthatók és érezhetők. Így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája is a megtért lélek minden cselekedetében. A harag, az írigység és a civakodás helyébe szeretet, alázatosság és béke lép. A szomorúság örömre változik. Az ember tekintete pedig a menny fényességét tükrözi vissza.?

(Jézus élete, Nikodémus c. fejezetből)


Halálunk napjára vagy az Úr napjára várunk?

Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus!
(Jelenések 22, 20)

Hívo őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza.

Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint „sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19).

„Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté. Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás (Lk 22, 18). Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!


Mennyivel inkább

    Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle.       — Máté 7,11.
Te szülőként azt terveznéd, az lenne a célod és akaratod a gyermekeidet illetően, hogy szegénységtől sújtottan, betegen, elnyomottan, legyőzötten, lecsúszottan gürcöljék végig az életet? Nem, egész biztosan nem.
Az én öcsém csak nagy nehézségek árán tudta elvégezni az iskoláit. Apánk elhagyott minket, amikor ő még csak hat hónapos volt. A középiskolát a gazdasági válság éveiben végezte úgy, hogy a helyi pamutfonodában dolgozott esti műszakban, tizenegytől reggel hétig, közvetlenül a munka után pedig ment az iskolába.
Idővel aztán megházasodott, született egy fia, és igen sikeres üzletember lett. Azt mondta nekem, — és szerintem ez volt a hajtóerő az életében — „Én inkább hagynám meghalni a fiamat, mintsem, hogy olyan élete legyen, mint nekem volt. De mindent el fogok követni, hogy neki ne legyen olyan nehéz, mint nekem volt.” A testvérem keményen dolgozott, hogy jobb életet biztosítson a családjának, mint amiben neki része volt gyermekként. Pusztán természetes szemszögből vizsgálva is, azért tett meg mindent értük, mert szerette őket.
Jézus pedig pontosan erre gondolt, amikor azt mondta, ha az emberek tudnak jó ajándékokat adni a gyermekeiknek, mennyivel inkább ad a mi szerető mennyei Atyánk jókat azoknak, akik kérnek tőle!



SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY

"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait.

Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése