A világ szeretete...

A mai nap imádsága:
Uram! Jól tudod, hogy földporábagyúrt lelkemet oly sok kívánság kísérti. Szeretnék minél többet megismerni ebből a világból, s megtapasztalni milyen jó is élni... Te pedig rövidke néhány évtizedet adsz csupán, melynek nagyobbik része csak lemondás, s küszködés, s az elmúlástól való rettegés. Segíts meg Uram, hogy reménységgel nézzek Rád, elfogadjam akaratodat, s meg is cselekedve úgy tudjak élni és szolgálni Téged, mintha örökké élhetnék! Ámen.


   
Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1 Jn 2,15-17

Nem szeretni a világot? Éppen most, amikor annyi minden élveznivaló van benne? Szabadon utazhatunk, akár egzotikus országokba is - csak pénzünk legyen hozzá. Belekóstolhatunk távoli földrészek különleges ízeibe, s benne lehetünk oly sok történésben... Ki az, aki ezt a világot ne akarná szeretni... amikor oly sok csodálatos felfedeznivalót találhatunk benne? A szavak könnyen félreérthetőek, ha nem adunk időt annak, aki azt formálja... De mit is akar mondani János, a "szeretett tanítvány", ahogy önmagát nevezi írásaiban?

Mindenekelőtt a világot szeretni azt jelenti: a világ mértéke szerint élni. Igazából a legfélreérthetetlenebb fogalma ez: az élettel való kérkedés. Biztonsággal kijelenthető, hogy soha ennyire nem kérkedett az ember az erejével, az eszével, a szépségével vagy a fiatalságával. Óriási sodrása van a divatnak, a közfelfogásnak! Perfektre-sminkelt arcok mosolyognak ránk tévében, utcai plakátokon, de még a legutolsó "bóvli-áru" csillogó csomagolópapírjáról is. Divat fiatalabbnak kinézni, s akik tehetik a plasztikai sebészet szépségfarmjain hagyják évtizedes ráncaikat vagy fölösleges kilóikat...

A világ mértéke ma így hangzik: legyél szőke, kékszemű és karcsú, egészséges és fiatal, s természetesen gazdag. Amerikában - a korlátlan lehetőségek országában - ugrásra készen állnak a génsebészek, hogy a kívánság--gyermekeket génmanipulációval világra segítsék. S bármennyire is furcsának hangzik, a génmódosított ember genomját (DNS) szabadalommal védik le. Érdekes lesz, ha licencdíjat kell majd fizetni az embernek csak azért, mert él... Olyan ez, mintha valaki levédené az abécé egyik betűjét, s aki azt használná, annak jogdíjat kellene fizetni... (Kevesen tudják, hogy kényszersterilizációs gyakorlatot HItler az USA-ból vette át. A szabadság államában ugyanis igen nagy múltja volt a rasszizmusnak. Indiánok, afrikaiak, kínaiak...) Ne csodálkozzon senki, ha az "új világrend" egyszercsak ránkszakad.

A világ persze János idejében sem volt jobb, akkor is az önzés uralta, ahogyan ma is. Istenített fiatalság, korlátok nélküli szex, a birtoklás számtalan variációjában megélt bódulata egyszer mind elmúlnak, mert szembe kell nézni a halállal. A halál közelében pedig mindenki elkezd félni, mert egyedül jövünk ebbe a világba és egyedül is megyünk ki belőle... A magány súlya igazán akkor nehezedik ránk, amikor már nem is tudjuk elmondani senkinek, s eszközünk/lehetőségünk sincs már közölni, mennyire nyomaszt minket, hogy egyedül maradtunk.

Isten akaratának cselekvése nem más, mint a felelősségteljes szolgálata az Életnek. Először abban a közösségben amiben vagyunk, a családban, utána pedig minden területen, ahol Isten feladatot ró ránk...

Isten megtartó kegyelméért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Láttasd meg velem szeretetedet, hogy megállhassak a kísértések között! Ámen.

"Maga az Atya szeret titeket, mert ti szerettek engem". Jn 16,27

Nyilvánvaló, hogy a házasságban élők többsége nem azzal az elhatározással lép a házasságba, hogy férfi és nő szexuális életének társadalom által elismert védelmi intézményét kijátsza. "Kettőn áll a vásár" - tartja a népi szólás, melynek igazsága e terülten is megáll. Ez a történet nem a bűnös, házasságtörő nőről szól, hanem a kettős mércéről. A farizeusok "tetten érték"... nemcsak az asszonyt, hanem mindkettőt. Mégis a gyengén, a védtelenebben akarják "elverni a port". Tipikus képmutatás. Erősnek lenni a gyengével szemben...

Ha körülnézünk a világban, azt látjuk hogy mára a házasság "intézménye" válságba került. Szép magyar szó: ház-asság. Igen, a haza legkisebb építőköve a házasság. Amilyen a házasságfelfogásod, olyan a hazád! Tessék megnézni, hogy milyen hazaszeretet buzog manapság az emberekben... olyan, amilyen a házasságfelfogásuk! Ha a házasságot nem Istentől rendelt szövetségként, hanem csak az állam által jóváhagyott szerződésként fogjuk fel, akkor államunk lesz ugyan, de hazánk nem. Az igazi házasságban nemcsak férfi és nő testi-lelki szeretete, hanem az "Isten szerelme" is jelen van - az ilyen hármas szövetség mindent kibír.

Lehet-e helyrehozni a helyrehozhatatlant? (A törött váza, örökre törött marad, ha összeragasztják akkor is.) Lehet-e meg nem történtté tenni a kisiklást, a félrelépést, a hűtlenséget? Emberi módon nincs megoldás csak egy: a válás. Aki már elbukott, tudja, milyen nehéz a talpraállás... Isten nélkül szinte lehetetlen! Jézus azt mondja: "menj el... s többé ne vétkezz!". Azaz, tanuld meg itt és most, érezd át: az Isten megbocsát, s a kiúttalanságban utat mutat. A megszabadulás istenközeli élménye ez. Ha erre nem válaszol a lélek, hanem csak a test: ezt most "megúsztam!" - akkor az ilyen ember semmit nem ért se Istenből, se az ő világából... nem tapaszthatja meg mi az evangélium.

Kirekesztő gondolkodás.

A mai nap imádsága:
Uram! Ne engedd, hogy elfelejtsem a Legfőbb Jót: a Tőled kapott szeretetet. Tedd távlatossá gondolkodásomat Szentlelked által, hogy ne essek önigázságaim vermébe, s tükröződhessen életemben, hogy mindannyiunkat szeretetre teremtettél. Ámen

   

Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?
2 Kor 6,14-15

Amikor igazságtalanságok okozta krízisek gyötrik a világot, akkor mindig virágba borulnak a szekták fái... A szekta-probléma tehát nem újkeletű - örök probléma ez. Melyik világnézet a helyes, hol az igazság? Nemcsak ma teszik fel a nagy kérdést... Jézus követőit is szektásoknak gondolta Pál, aztán kiderült a damaszkuszi úton, hogy nem Jézus tanítása, hanem Saul-Pálé a csőlátásos, a szektás... Számos szekta kínálja "szellemi portékáját" egyedül üdvözítő megoldásként, s ilyenkor az egyébként is kétségbesett ember nehezen vagy egyáltalán nem igzodik el a különféle tanítások útvesztői között. Jóllehet a válasz igen egyszerű: Amelyik gyümölcs ehetetlen vagy nem érett, azt kiköpi a száj... Sokan annak ellenére, hogy jól érzik - miután beleharaptak a kívánatosnak látszó gyümölcsbe -, "Ez a gyümölcs bizony ehetetlenül savanyú!" - mégis lenyelik. A következmény nyilvánvaló: gyomorrontás, hasmenés és hányás... Kellemetlen, olykor súlyos tünetek is jelzik: ez a gyümölcs rossz, nem szolgálja a test egészségét, hanem veszélyezteti. Minden élőlény Isten teremtett világában levonja ilyenkor a megfelelő következtetést - kivéve az embert.

Az ember nem okul: elhiszi, hogy az egész Univerzumot Teremtő Isten egy olyan Isten, Aki súlyos áldozatot követel azért, hogy megadja a jót, beleértve a végső Jót is. Áldozattal kiengesztelni, befolyásolni az Istent? (Ez a zsidó, klasszikus Istenfelfogásban lehet hogy "működőképesnek" látszott - Jézus mindenesetre mást tanított. Volt is elég konfrontáció a farizeusok és a Mester között!) Mindenesetre a JóIsten észt is adott, talán azért hogy időnként használjuk is, s levonjuk a következtetéseket. De melyek ezek?

1) A szekták csak egy helyes tanítást ismernek el - az övékét, s aki azt nem fogadja el, az nem hisz.

2) Tanításaik különleges aspektusait hangsúlyozzák, azokat teszik előtérbe. Teljesen mindegy, hogy milyen kérdésről van szó: végidők, ruházkodás vagy éppen étkezés - csakis az ő interpretációjuk az elfogadásra méltó.

3) Támadhatatlannak vélt igazságaik mindig visszavezethetők egy "Vezető"-re, akinek tekintélyét tilos megkérdőjelezni. Amit a Vezető mond, az akkor is úgy van, a BIbliában éppen az ellenkezője áll.

4) A szekta-tagok abszolút intoleránsak a másképpen gondolkodókkal. A másik megértésének és meghallgatásának a minimális fáradtságát sem képesek megtenni, de a saját érvelésüket minden diskurzusban igyekeznek keresztül-verni.

5) Önálló és kritikus gondolkodás teljesen távol áll tőlük. Éppen ezért a szektán belül nem tűrik az egyéni elképzeléseket. Ha valaki mégis próbálkozik, szigorú, nemegyszer kegyetlen módszerekkel téritik vissza a "helyes" útra.

6) A szektás tanítás a függetlenség teljes feladására kényszeríti a tagokat. Szisztematikusan veszik el az egyéntől a minimális döntési lehetőséget is, legvégül a Vezető mondja meg, hogy mi az, amire az egyénnek szüksége van.

7) A fentiekből következik, hogy a szekta teljességgel átveszi a kontrollt a szektatagok privát élete fölött is. A Vezető, s az ő "bölcs tanácsa" dönti el, hogy kikkel tarthat kapcsolatot - sőt igen gyakori, hogy a családi köteléket is az "ördög igájaként" magyarázzák, s végül még meglévő szociális kapcsolatai feladására is kényszerítik - mindezt a "testvéri mentő szeretet" jegyében.

8) A szekta beleavatkozik az egyén legintimebb döntésébe - ez a tulajdonképpeni "agymosás" csúcsa -, s átveszi a kontrollt az egyén szexualitása felett is. Rendszeresek a szexuális zaklatások, a kényszerítések. Az egyén megszűnik önmagáért felelősséget hordozni képes, döntéseit egyedül meghozni akaró individuumnak lenni... Helyénvalónak találják a nő alárendeltségét, a férfi döntési-, véleményalkotási pozícója pedig megkérdőjelezhetetlen.

9) Az pedig más csak "hab a tortán", hogy a szekták az egyén financiális erejének a maximális kihasználására törekszenek. Mert se szeri, se száma a drága hétvégi kurzusoknak, a speciális projekteknek, melyek mind "hitből-fakadó" áldozatkészséget követelnek.

Pedig a Biblia világosan beszél a szektásokról/szektavezérekről: "magukat legeltetik" (Ez 34,2) "a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják" (2 Tim 3,5) "víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok" (2 Pt 2,17) "ámítók, akik még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve" (2 Tim 3,13) "prófétáik hazugságot prófétálnak, papjaik tetszésük szerint hatalmaskodnak" (Jer 5,31)

Örökélet...

A mai nap imádsága:
Uram! Fényeddel ölelj át, hogy betölthessem küldetésemet! Ámen



"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12

Fény nélkül nem lenne Földünkön olyan csodálatos az élet, amilyen... Központi fényforrásunk a Nap ezért is az élet, s ősidők óta az Isten szimbóluma. Nagyon is okos vallástörténészek még manapság is butítják (Uram bocsá' meddig még?) a vallásokban járatlanokat: a régiek a Napot imádták istenként. Egyre gyakrabban hallani manapság, hogy bizony elődeink - a technikai civilizáció alacsonyabb szintje ellenére - szellemileg semmivel sem voltak elmaradottabbak tőlünk, ők is ugyanolyan szimbólumokban gondolkodó, hús-vér, érző emberek voltak, mint mi. Nos, ők sem a Napot, hanem a benne rejlő Teremtő Erő birtokosát, a megfoghatatlan Istent imádták; s ahogyan nekünk is szükségünk van jelképekre a világ valóságának befogadására/megértésére, úgy nekik is szükségük volt jelekre, képekre, hasonlatokra.

Bármilyen egyszerűnek is tűnik, hogy Napunk hajnalonként felkél - s ilyenkor gyermeki örömmel gyönyörködünk sugaraiban, melyek szép lassan birtokba veszik a világ eladdig sötétségbe rejtett zugait és élvezzük egyre erősebb ölelő melegét, s meglett ragyogását -, a fény mégis az egyik legbonyolultabb jelenség az egész teremtettségben. (Fizikusan korrekt a megállapítás: fény az egész világ! A fény ugyanis számunkra látható "rádióhullám", sugárzás, azaz hullámenergia.) Fény nélkül nem láthatnánk a környező valóságot, ahogyan sok embertársunk sajnos nem is láthatja, csak kézzel tapogathatja ki, hangok alapján azonosíthatja be környezetét - ezért vigyázunk "szemünk világára".

Ablak a világra - emlegetjük korunk "Mädchen für alles"-ét, a televíziót. Sokmindent látunk rajta keresztül, olyan dolgokat is, amit nagyon ritkán vagy egyébként sosem láthatnánk meg... Hitünk is egyfajta ablak - rajta keresztül láthatjuk meg Isten dolgait. Van, akinek kicsi adatik, mégis sok-sok mindent lát meg, s van akinek nagy, panorámás kegyelmi ablak adatik, de belülről mégis elfüggönyözi mindenféle emberi elképzeléssel, okoskodással. Így aztán nem hogy nem látja a "Napot", de ablakában még hitének virága is elfonnyad...

Jézus önmagát a világ világosságaként nyilatkoztatja ki. Ezzel számunkra a legérthetőbb isteni önmgehatározást adja, hogy ti. Ő a szeretet. Aki a szeretetet követi, az az élet útján jár - minden értelemben. Az élet pedig - akár földi, akár mennyei - egyben az Istenben való létezést jelenti.

Nehéz nekünk elképzelni az örök életet, még nehezebb értékelni azt. Talán éppen a földi múlandóságunkba bezárva tanulhatjuk meg igazán, mit is jelent Teremtőnk ajándéka, hogy Vele, s általa létezhetünk. Olykor-olykor, kegyelemből, hitünk ablakán átkukucskálva az el nem múló világba, valami keveset megérthetünk Szeretetének titkából, melynek sugaraiból ha néhány nyalábot mi is tükrözni tudunk, akkor mi magunk is Fény-Titkának részeseivé válunk, betöltve Teremtőnk akaratát...