Isten soha nem mond le rólad

„Kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)

Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”

A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?

Ne várj tovább, beszélj!

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

Kevés dolog olyan hatásos, mint a megfelelő időben kimondott megfelelő szavak. Ugyanakkor nagyon nehéz a ki nem mondott szavak terhével élni a lehetőség elmúlta után. Visszatekintve egy kapcsolati szakértő ezeket a megindító szavakat ajánlja: „Emlékszem, amikor elvittem az új autódat egy útra, és összetörtem. Azt hittem, nagyon dühös leszel, és keményen fogsz bánni velem, de nem tetted. Emlékszem, amikor elmentünk a tengerpartra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Elmentünk, és esett. Biztosra vettem, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy: „én megmondtam”, de nem tetted. Aztán volt az is, amikor áfonyalét öntöttem az új fehér szmokingodra. Tudtam, hogy ideges leszel, és hibáztatsz majd. De nem tetted. És emlékszel arra a bizonyos estére? Tévedtem, és azt mondtam, hogy nem kell kiöltözni. Farmerben jöttél, és úgy érezted magad, mint a partra vetett hal. Biztos voltam benne, hogy tombolni fogsz, engem pedig jól otthagysz. De nem tetted. Szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire nagyra becsüllek mindezekért. Szerettem volna elmondani, amikor hazajössz Vietnamból. De nem jöttél.” Salamon azt mondta: „Megvan az ideje… a beszédnek” (Prédikátor 3:1,7). De ez egy korlátozott időszak, és ha elmúlt, akkor vége. Ne töltsd a jövődet megbánással, és ne hordozd magadban a ki nem mondott szavakat, melyeket valakinek hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Ne várj tovább, mondd ki!