Hitben járni
„Az igaz ember hitből fog élni.” (Zsidókhoz írt levél 10:38 KJV)
Hitben járni nem könnyű. Amikor elhatározod, hogy bízol Istenben, akkor az esélyek általában ellened szólnak. Emlékszel Nóéra? Amikor a bárkát építeni kezdte, még soha senki nem látott esőt! A végeredmény nem mindig az, amire számítasz. Hitben járni nem azt jelenti, hogy a problémáid hirtelen eltűnnek. Néha a hit nem változtatja meg a körülményeket, hanem téged változtat meg azáltal, hogy állhatatosságot ad, hogy ki tudj tartani, amikor az utalvány nem jön meg a postával; amikor az orvos kimondja, hogy „rosszindulatú”; amikor a házastársad válni akar, amikor a gyerekeid ámokfutóvá válnak; vagy amikor a hely, ahol 30 évig dolgoztál, egyszer csak bezárja a kapuit. A hit erőt ad arra, hogy elviseld ezeket, annak biztos tudatában, hogy Isten munkálkodik a te érdekedben. „A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy:
1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem. Amikor a Biblia azt mondja: „az igaz ember hitből fog élni”, nem időnkénti fellángolásokra gondol. Nem, ez egy életmódról szól! Bárki kibírja az első néhány menetet a ringben, de ha kiütöttek a kilencedik menetben, akkor hitre van szükséged, hogy felállj, és folytasd a harcot. Ha a repülő, amin utazol, légörvénybe kerül, nem dobod el a jegyet, és nem ugrasz ki ejtőernyővel, hanem nyugton maradsz a helyeden, és bízol a pilótában. Tehát számítsd le a körülményeket, foszd meg trónjuktól a kételyeidet, és kezdj el hitben járni!
Isten munkáját Isten szerint végezni
„Mert
az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
(Efézus 2:10)
Ha bármikor azt kérdezed: „Miért élek egyáltalán?”, a Biblia így válaszol: „hogy jó dolgokat tegyél, amelyeket Isten előre elkészített számodra”. Isten egy előre eltervezett küldetésre teremtett. Besorozott vagy, nem pedig önkéntes. Nem te döntöd el az elhivatásodat. Az pedig hiba, ha megpróbálod lemásolni valaki más elhivatását. Emlékszel Mózesre? Isten arra hívta el, hogy megszabadítsa Izráelt Egyiptomból, de ő a maga módszereivel próbálkozott. Megölt egy ellenséget, hogy megmentsen egy szövetséges életet, és végül negyven év számkivetettség várt rá. Miután a pusztában élt, és megtanulta a leckét, visszatért, hogy teljesítse Isten akaratát – Isten módszerei szerint. Mi mindannyian, nemcsak a felszentelt lelkészek, arra lettünk elhívva, hogy Isten munkáját végezzük, Isten szerinti módon. „De honnan tudom, hogy mi az én elhivatásom?” – kérdezed. 1) Használd a lelki ajándékaidat! Mindannyian kapunk ajándékokat Istentől, „aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Korinthus 12:11). Hadd mutassa meg Isten legmélyebb vágyaidon és legbelsőbb képességeiden át, hogy milyen szolgálatra vagy legalkalmasabb. 2) Rendeld alá magad Isten szerinti vezetőknek! A lelkipásztorod segíthet felkészülni és vezethet téged. Isten adott „némelyeket… pásztorokul…, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére” (Efézus 4:11-12). Mindannyiunknak szüksége van segítségre; egyedül nem tudjuk elérni a nekünk rendelt célt. 3) Kötelezd el magad arra, hogy képességeiddel és erőforrásaiddal a helyi gyülekezetet fogod építeni! Isten „a Krisztus testének építésére” (Efézus 4:12) tervezte ajándékainkat és elhivatásunkat. 4) Alakíts ki magadban szolgáló lelkületet! „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak” (1Péter 4:10). Nem tudod, milyen ajándékot kaptál? Kezdj el szolgálni, és Isten majd megmutatja neked!
Ha bármikor azt kérdezed: „Miért élek egyáltalán?”, a Biblia így válaszol: „hogy jó dolgokat tegyél, amelyeket Isten előre elkészített számodra”. Isten egy előre eltervezett küldetésre teremtett. Besorozott vagy, nem pedig önkéntes. Nem te döntöd el az elhivatásodat. Az pedig hiba, ha megpróbálod lemásolni valaki más elhivatását. Emlékszel Mózesre? Isten arra hívta el, hogy megszabadítsa Izráelt Egyiptomból, de ő a maga módszereivel próbálkozott. Megölt egy ellenséget, hogy megmentsen egy szövetséges életet, és végül negyven év számkivetettség várt rá. Miután a pusztában élt, és megtanulta a leckét, visszatért, hogy teljesítse Isten akaratát – Isten módszerei szerint. Mi mindannyian, nemcsak a felszentelt lelkészek, arra lettünk elhívva, hogy Isten munkáját végezzük, Isten szerinti módon. „De honnan tudom, hogy mi az én elhivatásom?” – kérdezed. 1) Használd a lelki ajándékaidat! Mindannyian kapunk ajándékokat Istentől, „aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Korinthus 12:11). Hadd mutassa meg Isten legmélyebb vágyaidon és legbelsőbb képességeiden át, hogy milyen szolgálatra vagy legalkalmasabb. 2) Rendeld alá magad Isten szerinti vezetőknek! A lelkipásztorod segíthet felkészülni és vezethet téged. Isten adott „némelyeket… pásztorokul…, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére” (Efézus 4:11-12). Mindannyiunknak szüksége van segítségre; egyedül nem tudjuk elérni a nekünk rendelt célt. 3) Kötelezd el magad arra, hogy képességeiddel és erőforrásaiddal a helyi gyülekezetet fogod építeni! Isten „a Krisztus testének építésére” (Efézus 4:12) tervezte ajándékainkat és elhivatásunkat. 4) Alakíts ki magadban szolgáló lelkületet! „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak” (1Péter 4:10). Nem tudod, milyen ajándékot kaptál? Kezdj el szolgálni, és Isten majd megmutatja neked!
MEGFELELŐ EMBERT TALÁLNI A MUNKÁRA
„…Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak” (Filemon 1:1)
Pál Filemont „szeretett testvérünknek és munkatársunknak" nevezi. Pál nyilvánvalóan megtalálta a megfelelő embert a munkára. Te hogyan csinálod? Talán úgy, hogy élvezed a különlegességüket. Fred Smith azt mondja: „Egy fiatal nő dolgozott nekem a színösszeállításnál. Egy bizonyos kék árnyalatnál könnyek futották el a szemét. »Hát nem csodálatos szín?« - kérdezte. Sosem jöttem rá, mi játszódott le gondolataiban, amitől olyan rendkívüli módon tudott a kék árnyalatokkal bánni. Ahhoz, hogy megőrizzem a motiváltságát, nekem csak annyit kellett tennem, hogy osztoztam a lelkesedésében és értékeltem munkáját." Meg lehet találni a megfelelő embert, ha ismerjük képességeiket. Ha egy zenésznek kevés tehetsége van, tévedés, sőt kár vele arról beszélgetni, milyen öröm egy Mozartnak lenni. Amikor valakit ösztönzünk, a vágynak a képességhez illőnek kell lennie. Továbbá azt is tudnunk kell, mennyi felelősséget tudnak kezelni. Vannak emberek, akik nagy felelősséget is fel tudnak vállalni, de azt nem, ha egyedül ők felelősek valamiért. Valami a lelkükben ezt súgja: „Nem akarom az egész terhet. Szükségem van valakire, akire támaszkodhatok, akinek elszámolással tartozom." A megfelelő személy megtalálásának egyik módja, hogy jó hírnevet előlegezünk nekik, amit meg kell őrizniük. Egy vezető ezt írja: „Az egyik főnökömnek az volt a módszere, hogyjó dolgokat mondott az alkalmazottairól, ami visszajutott hozzájuk... nem győztünk még jobbak lenni, mint amiket mondott rólunk. Az emberek keményen dolgoznak azért, hogyjó hírüket megtartsák." Végül ismernünk kell, hogy mi után szomjaznak. Az emberek különböző dolgok után vágyakoznak. Az egyik titka szomjuk felismerésének, ha meglátjuk, mi ösztönözte őket a múltban. Az emberek ritkán növik ki alapvető szomjúságukat. Ha enyhíteni tudjuk ezt a szomjúságot, motiválni is tudjuk őket.
Pál Filemont „szeretett testvérünknek és munkatársunknak" nevezi. Pál nyilvánvalóan megtalálta a megfelelő embert a munkára. Te hogyan csinálod? Talán úgy, hogy élvezed a különlegességüket. Fred Smith azt mondja: „Egy fiatal nő dolgozott nekem a színösszeállításnál. Egy bizonyos kék árnyalatnál könnyek futották el a szemét. »Hát nem csodálatos szín?« - kérdezte. Sosem jöttem rá, mi játszódott le gondolataiban, amitől olyan rendkívüli módon tudott a kék árnyalatokkal bánni. Ahhoz, hogy megőrizzem a motiváltságát, nekem csak annyit kellett tennem, hogy osztoztam a lelkesedésében és értékeltem munkáját." Meg lehet találni a megfelelő embert, ha ismerjük képességeiket. Ha egy zenésznek kevés tehetsége van, tévedés, sőt kár vele arról beszélgetni, milyen öröm egy Mozartnak lenni. Amikor valakit ösztönzünk, a vágynak a képességhez illőnek kell lennie. Továbbá azt is tudnunk kell, mennyi felelősséget tudnak kezelni. Vannak emberek, akik nagy felelősséget is fel tudnak vállalni, de azt nem, ha egyedül ők felelősek valamiért. Valami a lelkükben ezt súgja: „Nem akarom az egész terhet. Szükségem van valakire, akire támaszkodhatok, akinek elszámolással tartozom." A megfelelő személy megtalálásának egyik módja, hogy jó hírnevet előlegezünk nekik, amit meg kell őrizniük. Egy vezető ezt írja: „Az egyik főnökömnek az volt a módszere, hogyjó dolgokat mondott az alkalmazottairól, ami visszajutott hozzájuk... nem győztünk még jobbak lenni, mint amiket mondott rólunk. Az emberek keményen dolgoznak azért, hogyjó hírüket megtartsák." Végül ismernünk kell, hogy mi után szomjaznak. Az emberek különböző dolgok után vágyakoznak. Az egyik titka szomjuk felismerésének, ha meglátjuk, mi ösztönözte őket a múltban. Az emberek ritkán növik ki alapvető szomjúságukat. Ha enyhíteni tudjuk ezt a szomjúságot, motiválni is tudjuk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése