Isten elismerése
„…kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért…” (Filippi 3:8)
Sokan rohanunk egyik dologtól a másikig, szükségeink betöltése hajt, mégsem érezzük magunkat soha beteljesültnek, és nem állunk meg elég időre ahhoz, hogy Isten szemén keresztül mérjük fel saját értékünket. Maradandó elégedettséget nem ad az, ha elérünk egy újabb célt vagy határidőt. Pál írta az Újszövetség nagy részét, prédikált a világ vezetőinek, és építette az egyházat, szíve mégis így kiált: „hogy Krisztust jobban [személyesebben, meghitten] megismerjem…” (ld. Filippi 3:8,10). Amíg Istentől nem nyersz megerősítést, minden emberi dicséret csak lyukas szívbe fog hullani, és elcsorog. Miután véget ér a hajsza miatti izgalom, kell hogy legyen valami más, valami több is az életedben, mint csupán annyi, hogy elérj egy újabb célt. Az a feladatunk, hogy elbánjunk a kínzó elismerés-függőségünkkel (igen, függőség!), úgy hogy Istenhez fordulunk, hogy elnyerjük az egyetlen elismerést, ami valóban megelégít – az Ő tetszését. Pál keményen dolgozott, de ezt egyetlen egy okból tette: „Azért munkálkodunk… hogy az Ő tetszését elnyerjük” (2Korinthus 5:9 KJV). Kérdezd meg magadtól: „Miért teszem, amit teszek? Kiért teszem?” A válaszod mindent megmutat majd. Miből gondolod, hogy be tudod tölteni Isten életedre vonatkozó célját, ha nem szánsz elég időt és energiát arra, hogy kapcsolatot építs vele? Ha nincs a lelkedben friss tűz, ki fogsz égni. Egy újabb bizonyítvány vagy egy újabb trófea nem lesz elég. Csak Isten tudja helyreállítani mindazt, amit erőlködésed kimerített. Isten soha nem fog arra kérni, hogy bármi olyat csinálj, ami helyettesítené azt, amit egyedül az Ő jelenléte tud betölteni. Az ő jelenlétében a koronák elveszítik csillogásukat, és az emberi vállonveregetések jelentéktelenné válnak (ld. Jelenések 4:10-11).
Nyugodtan elengedheted tehát mindet, semmit sem fogsz veszíteni!
„… teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígért, azt meg is tudja teremteni.” (Róma 4:21)
Azért nem fordulunk többször Istenhez, mert valami alapvető tudatalatti szinten nem vagyunk igazán meggyőződve arról, hogy képes és hajlandó közbelépni az érdekünkben. Ezt ugyan megalázó lehet elismerni, ám ugyanakkor ez az a pont, amikor szembe tudsz nézni azzal, hogy hiányzik belőled az igazi Istenbe vetett hit. Semmi sem fog megváltozni az életedben, amíg így nem imádkozol: „Uram, segíts! Vannak dolgok, amiket kimondok ugyan szájjal, de viselkedésem nem követi szavaimat.” Ha egyszer elkezdesz így imádkozni, akkor elkezdheted újra végigolvasni a Bibliádat, újra felfedezve, hogy „Isten képes rá!” Képes gondoskodni rólad a pusztában, képes legyőzni az utadban álló óriásokat. Képes végigmenni veled a tüzes próbákon, és sértetlenül tud kihozni onnan. Képes előléptetni, amikor mindenki átnéz rajtad vagy ellened van. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3.20). Bármibe is kerül, hogy magadévá tudd tenni ezeket a szavakat: „Isten képes rá!”, tedd meg, különben nem fogsz tudni bizalommal imádkozni. Enélkül imádságod csupán kívánságok elsorolása lesz, de nem fogsz tudni kitartani az imában, amíg szíved mélyéig nem érzed, hogy Isten képes rá – sőt, akarja is! Neki semmi sem lehetetlen. Csak arra vár, hogy felismerd ezt, és hittel hozzá fordulj segítségért.
Sokan rohanunk egyik dologtól a másikig, szükségeink betöltése hajt, mégsem érezzük magunkat soha beteljesültnek, és nem állunk meg elég időre ahhoz, hogy Isten szemén keresztül mérjük fel saját értékünket. Maradandó elégedettséget nem ad az, ha elérünk egy újabb célt vagy határidőt. Pál írta az Újszövetség nagy részét, prédikált a világ vezetőinek, és építette az egyházat, szíve mégis így kiált: „hogy Krisztust jobban [személyesebben, meghitten] megismerjem…” (ld. Filippi 3:8,10). Amíg Istentől nem nyersz megerősítést, minden emberi dicséret csak lyukas szívbe fog hullani, és elcsorog. Miután véget ér a hajsza miatti izgalom, kell hogy legyen valami más, valami több is az életedben, mint csupán annyi, hogy elérj egy újabb célt. Az a feladatunk, hogy elbánjunk a kínzó elismerés-függőségünkkel (igen, függőség!), úgy hogy Istenhez fordulunk, hogy elnyerjük az egyetlen elismerést, ami valóban megelégít – az Ő tetszését. Pál keményen dolgozott, de ezt egyetlen egy okból tette: „Azért munkálkodunk… hogy az Ő tetszését elnyerjük” (2Korinthus 5:9 KJV). Kérdezd meg magadtól: „Miért teszem, amit teszek? Kiért teszem?” A válaszod mindent megmutat majd. Miből gondolod, hogy be tudod tölteni Isten életedre vonatkozó célját, ha nem szánsz elég időt és energiát arra, hogy kapcsolatot építs vele? Ha nincs a lelkedben friss tűz, ki fogsz égni. Egy újabb bizonyítvány vagy egy újabb trófea nem lesz elég. Csak Isten tudja helyreállítani mindazt, amit erőlködésed kimerített. Isten soha nem fog arra kérni, hogy bármi olyat csinálj, ami helyettesítené azt, amit egyedül az Ő jelenléte tud betölteni. Az ő jelenlétében a koronák elveszítik csillogásukat, és az emberi vállonveregetések jelentéktelenné válnak (ld. Jelenések 4:10-11).
Nyugodtan elengedheted tehát mindet, semmit sem fogsz veszíteni!
ISTEN KÉPES RÁ!
„… teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígért, azt meg is tudja teremteni.” (Róma 4:21)
Azért nem fordulunk többször Istenhez, mert valami alapvető tudatalatti szinten nem vagyunk igazán meggyőződve arról, hogy képes és hajlandó közbelépni az érdekünkben. Ezt ugyan megalázó lehet elismerni, ám ugyanakkor ez az a pont, amikor szembe tudsz nézni azzal, hogy hiányzik belőled az igazi Istenbe vetett hit. Semmi sem fog megváltozni az életedben, amíg így nem imádkozol: „Uram, segíts! Vannak dolgok, amiket kimondok ugyan szájjal, de viselkedésem nem követi szavaimat.” Ha egyszer elkezdesz így imádkozni, akkor elkezdheted újra végigolvasni a Bibliádat, újra felfedezve, hogy „Isten képes rá!” Képes gondoskodni rólad a pusztában, képes legyőzni az utadban álló óriásokat. Képes végigmenni veled a tüzes próbákon, és sértetlenül tud kihozni onnan. Képes előléptetni, amikor mindenki átnéz rajtad vagy ellened van. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3.20). Bármibe is kerül, hogy magadévá tudd tenni ezeket a szavakat: „Isten képes rá!”, tedd meg, különben nem fogsz tudni bizalommal imádkozni. Enélkül imádságod csupán kívánságok elsorolása lesz, de nem fogsz tudni kitartani az imában, amíg szíved mélyéig nem érzed, hogy Isten képes rá – sőt, akarja is! Neki semmi sem lehetetlen. Csak arra vár, hogy felismerd ezt, és hittel hozzá fordulj segítségért.
Megtisztulni Isten segítségével
„Míg elhallgattam bűnöm… rám nehezedett kezed…” (Zsoltárok 32:3-4 NAS)
Egy terapeuta, aki 34 éve diplomázott az Oregoni Egyetemen, felhívta az egyetemet és bevallotta, hogy csalt a záróvizsgáján. Ahelyett, hogy visszavonták volna a diplomáját, az egyetem felkérte a hölgyet, hogy írjon egy cikket a becsületességről. Egy nő, aki gyalog körbejárta a földet, megvallotta, hogy az út egy részét a kísérő teherautón tette meg. „Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint az első nő, aki körbejárta a földet gyalog, miközben csaltam” – mondta. Közülünk hányan ismernék be egyáltalán csalásaikat? A zsoltáríró azt mondta: „Míg elhallgattam bűnöm… rám nehezedett kezed…” Ha megvalljuk bűneinket, ez: a) Lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk Isten bocsánatát: Ő már úgyis tud róluk, de nem fog megbocsátani, amíg azzal vagy elfoglalva, hogy kifogásokat keresel, vagy másokat hibáztatsz. János azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja bűneinket…” (1János 1:9). Az első lépés rajtad múlik. b) Helyreállítja az érzelmi és a fizikai energiádat. Semmi sem olyan kimerítő, mint a tagadás, és semmi sem olyan felüdítő, mint a tiszta lap. Dávid ezt mondta: „Bűnöm miatt megrokkant az erőm…” (Zsoltárok 31:11). A Betsabéval elkövetett bűnére visszagondolva ezt írta: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam… és te megbocsátottad bűnömet…” (Zsoltárok 32:3-5). c) Lehetővé teszi, hogy továbblépj. A megvallás lehetővé teszi, hogy megnyomd a „törlés” gombot és újat kezdhess. Az is fontos, hogy határt húzz a múlt és a jövő között arra az esetre, ha kísértene, hogy újra megismételd a régi viselkedésed. d) Lehetővé teszi, hogy növekedj. Thomas Edison azt mondta, hogy a kudarcok ezernyi módon tanították arra, hogyan ne készítsen izzólámpát! Használd a tévedéseidet arra, hogy érted és ne ellened dolgozzanak, kezdd azzal, hogy megvallod őket Istennek, és elfogadod az ő bocsánatát!
Egy terapeuta, aki 34 éve diplomázott az Oregoni Egyetemen, felhívta az egyetemet és bevallotta, hogy csalt a záróvizsgáján. Ahelyett, hogy visszavonták volna a diplomáját, az egyetem felkérte a hölgyet, hogy írjon egy cikket a becsületességről. Egy nő, aki gyalog körbejárta a földet, megvallotta, hogy az út egy részét a kísérő teherautón tette meg. „Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint az első nő, aki körbejárta a földet gyalog, miközben csaltam” – mondta. Közülünk hányan ismernék be egyáltalán csalásaikat? A zsoltáríró azt mondta: „Míg elhallgattam bűnöm… rám nehezedett kezed…” Ha megvalljuk bűneinket, ez: a) Lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk Isten bocsánatát: Ő már úgyis tud róluk, de nem fog megbocsátani, amíg azzal vagy elfoglalva, hogy kifogásokat keresel, vagy másokat hibáztatsz. János azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja bűneinket…” (1János 1:9). Az első lépés rajtad múlik. b) Helyreállítja az érzelmi és a fizikai energiádat. Semmi sem olyan kimerítő, mint a tagadás, és semmi sem olyan felüdítő, mint a tiszta lap. Dávid ezt mondta: „Bűnöm miatt megrokkant az erőm…” (Zsoltárok 31:11). A Betsabéval elkövetett bűnére visszagondolva ezt írta: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam… és te megbocsátottad bűnömet…” (Zsoltárok 32:3-5). c) Lehetővé teszi, hogy továbblépj. A megvallás lehetővé teszi, hogy megnyomd a „törlés” gombot és újat kezdhess. Az is fontos, hogy határt húzz a múlt és a jövő között arra az esetre, ha kísértene, hogy újra megismételd a régi viselkedésed. d) Lehetővé teszi, hogy növekedj. Thomas Edison azt mondta, hogy a kudarcok ezernyi módon tanították arra, hogyan ne készítsen izzólámpát! Használd a tévedéseidet arra, hogy érted és ne ellened dolgozzanak, kezdd azzal, hogy megvallod őket Istennek, és elfogadod az ő bocsánatát!
Te is gondozó vagy?
„Az Úr… emlékezik rá, hogy porból lettünk.” (Zsoltárok 103:13-14)
Mivel manapság az emberek hosszabb ideig élnek, sokunk gondoskodik beteg és idős családtagjairól. De ki gondoskodik a gondozókról? Ki tölti be az ő szükségeiket? Ha te gondozó vagy, íme, néhány dolog, amit meg kell tanulnod megtenni magadért. Először is: kérj segítséget! John Donne írta: „Senki sem egy különálló sziget”. Először talán furcsa érzés, és nehezedre esik segítséget kérni, mégis tedd meg, és jobban fogod érezni magad! Kezdd azzal, hogy összeállítod azon területek listáját, ahol a szeretted segítségre szorul. Fogalmazz konkrétan: házimunkák, közlekedés, személyes pénzügyek, fürdetés, öltöztetés, egyebek. Ha nemet mondanak, ne vedd személyeskedésnek, fordulj máshoz, keresgélj másfelé! Vannak emberek körülötted, akik csak arra várnak, hogy megkérjék őket, emberek, akik örömüket lelik a szolgálatban. Másodszor: maradj kapcsolatban! Ne te akard feltalálni a spanyolviaszt! Használd ki az egyház, a közösségi programok, támogató csoportok, nyugdíjas központok és az internet adta lehetőségeket! Vond be a családodat, a barátaidat és a szomszédaidat is! A Biblia azt mondja: „Az egyedülálló ember legyőzhető… ha ketten vállvetve állnak, győzni tudnak. Három még jobb…”(Prédikátor 4:12 NLT). Harmadszor: ne feledd, te is csak ember vagy! Isten tudja ezt. Ne érezd tehát rosszul magad azért, mert rosszul érzed magad. Isten „irgalmas… hiszen tudja hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk”(Zsoltárok 103:13-14). Ha más valaki szükségleteire összpontosítasz, és kizárod a saját szükségleteidet, az nemeslelkűnek tűnhet, de ugyanakkor bűntudathoz, haraghoz, depresszióhoz és kiégéshez vezet. Érzéseid befolyásolják fizikai állapotodat, ezért engedd meg magadnak, hogy érezd, megéld őket, nemcsak azért, mert ez egészségesen tart, hanem azért is, mert ez teszi lehetővé, hogy együtt tudj érezni másokkal, és továbbra is gondoskodni tudj róluk.
Mivel manapság az emberek hosszabb ideig élnek, sokunk gondoskodik beteg és idős családtagjairól. De ki gondoskodik a gondozókról? Ki tölti be az ő szükségeiket? Ha te gondozó vagy, íme, néhány dolog, amit meg kell tanulnod megtenni magadért. Először is: kérj segítséget! John Donne írta: „Senki sem egy különálló sziget”. Először talán furcsa érzés, és nehezedre esik segítséget kérni, mégis tedd meg, és jobban fogod érezni magad! Kezdd azzal, hogy összeállítod azon területek listáját, ahol a szeretted segítségre szorul. Fogalmazz konkrétan: házimunkák, közlekedés, személyes pénzügyek, fürdetés, öltöztetés, egyebek. Ha nemet mondanak, ne vedd személyeskedésnek, fordulj máshoz, keresgélj másfelé! Vannak emberek körülötted, akik csak arra várnak, hogy megkérjék őket, emberek, akik örömüket lelik a szolgálatban. Másodszor: maradj kapcsolatban! Ne te akard feltalálni a spanyolviaszt! Használd ki az egyház, a közösségi programok, támogató csoportok, nyugdíjas központok és az internet adta lehetőségeket! Vond be a családodat, a barátaidat és a szomszédaidat is! A Biblia azt mondja: „Az egyedülálló ember legyőzhető… ha ketten vállvetve állnak, győzni tudnak. Három még jobb…”(Prédikátor 4:12 NLT). Harmadszor: ne feledd, te is csak ember vagy! Isten tudja ezt. Ne érezd tehát rosszul magad azért, mert rosszul érzed magad. Isten „irgalmas… hiszen tudja hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk”(Zsoltárok 103:13-14). Ha más valaki szükségleteire összpontosítasz, és kizárod a saját szükségleteidet, az nemeslelkűnek tűnhet, de ugyanakkor bűntudathoz, haraghoz, depresszióhoz és kiégéshez vezet. Érzéseid befolyásolják fizikai állapotodat, ezért engedd meg magadnak, hogy érezd, megéld őket, nemcsak azért, mert ez egészségesen tart, hanem azért is, mert ez teszi lehetővé, hogy együtt tudj érezni másokkal, és továbbra is gondoskodni tudj róluk.
„VEGYÉTEK EL A KÖVET!”
„Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ.«” (János 11:39)
Lázár
sírjának bejáratát egy nagy kő torlaszolta el. Ezért Krisztus mielőtt
feltámasztotta volna, megparancsolta: „Vegyétek el a követ.” Van ebben
egy tanulság: Isten helyreállítja az életedben, amit elvesztettél – ha
hajlandó vagy elmozdítani az akadályokat, melyek útjában állnak. Mi volt
a kő mögött? Egy bűzlő holttest! János azt írja: „Szeretteim, ha pedig a
szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1János 3:21).
Akkor tudsz bizalommal közeledni Istenhez, ha tudod, hogy elbántál
azokkal a dolgokkal, amik elválasztanak tőle. Ehhez bátorság kell. Addig
azonban nem fogod az új életet megtapasztalni, amíg nem vagy hajlandó
ezt megtenni. Isten vissza tudja adni neked, amit az élet elvett, helyre
tudja állítani, amit elvesztettél – de csak akkor, ha hajlandó vagy
szembenézni az igazsággal.
Dávid király ügyei igencsak bűzlöttek: házasságtörés és gyilkosság. A te dolgaid talán nem ennyire büdösek, de mielőtt Isten válaszolni tudna imádságaidra, el kell ismerned őket. A töredelmes bűnbánó és bűnbocsánatot nyert Dávid ezt írta: „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” (Zsoltárok 66:18-19).
Amikor valamilyen függőségben szenvedőn próbálunk segíteni, akkor nemcsak azzal kell foglalkoznunk, ami rabságban tartja, hanem azzal is, amivel függőségét eltakarni próbálja. Lehet, hogy hónapokig vagy akár évekig tartó kezelés kell hozzá, de a változás csak akkor kezdődik el, amikor hajlandóak vagyunk „elvenni a követ”, és engedni, hogy Isten kezdjen valamit azzal, ami mögött van.
Dávid király ügyei igencsak bűzlöttek: házasságtörés és gyilkosság. A te dolgaid talán nem ennyire büdösek, de mielőtt Isten válaszolni tudna imádságaidra, el kell ismerned őket. A töredelmes bűnbánó és bűnbocsánatot nyert Dávid ezt írta: „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” (Zsoltárok 66:18-19).
Amikor valamilyen függőségben szenvedőn próbálunk segíteni, akkor nemcsak azzal kell foglalkoznunk, ami rabságban tartja, hanem azzal is, amivel függőségét eltakarni próbálja. Lehet, hogy hónapokig vagy akár évekig tartó kezelés kell hozzá, de a változás csak akkor kezdődik el, amikor hajlandóak vagyunk „elvenni a követ”, és engedni, hogy Isten kezdjen valamit azzal, ami mögött van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése