Atyánk, Istenünk! Köszönjük Neked, hogy örök végzésed folytán mi is idejöhettünk élni. Áldott légy érte, hogy porszem voltunk ellenére szemmel tartasz, hűtlenkedésünk ellenére szeretsz és magasságaid felé ragad bennünket a LÉLEK. Maradj velünk múló időnkben, s ha földi pályánk végén megérkezünk Hozzád, hadd vihessük magunkkal a hálát a bűneinkből való szabadulásért, a megtartatásért. Ámen.


Atyánk, kegyelmed által mutasd meg, mit akarsz az életünkben és a körülöttünk élőkében látni. Segíts önzetlennek lennünk, hogy szolgálhassunk másoknak azzal, amit Tőled kaptunk! Ámen


Atyánk, köszönjük, hogy jó a testvéreinkkel egységben lenni. Ámen.


Atyánk, segíts megértenünk, hogy a megbocsátás meggyógyítja a lelkünket, és közelebb visz hozzád. Ámen


„Az ajtódnál állok és kopogtatok,” mondja az Úr.
Milyen csodálatos kitüntetés, hogy a Mindenek Ura arra vágyódik, hogy hozzám jöjjön.
Örömmel fogadom Őt.


Az egész hét üzenetét hadd köszönjük most meg Urunk. Köszönjük azokat az igéket, amelyek utolértek. Áldj meg most még ezen a napon, hogy végtelen kegyelmed is utolérhessen. Készíts még fel bennünket az egész napra, hogy elvégezhesd bennünk munkádat, nevedért. Ámen.


Az ember ebben a világban, amilyen a világ, csak úgy
tud tovább élni, ha mélyen hiszi, hogy nem marad olyan
amilyen, hanem olyan lesz, amilyennek lennie kell.
(Ima a német Losungenből)


Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.
ÁMEN
/Hajdú Zoltán Levente/