A BIZONYSÁGTEVŐ LÉLEK

  "Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk." (Róm 8:16)
 
  Ha a Lélek bizonyságot tesz lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, mi lesz ennek az eredménye? A hívő lélek teljesen aláveti magát Isten akaratának. A mennyei Fenség szent és bensőséges kapcsolatba kerül azzal, aki teljes szívvel keresi Őt, és a hívő, Isten gyermeke - Atyja kegyelmének bőséges kiáradása által - gyermeki kapcsolatban él vele. Lelkedet és testedet oda kell szánnod Istennek, teljesen erejére és szándékára bízva magad, abban a bizonyosságban, hogy ő meg akar áldani téged, bármily gyámoltalan vagy méltatlan lennél is. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12)
  Ne légy nyugtalanul tevékeny, hanem légy buzgó a hitben, és egy cél vezéreljen, éspedig az, hogy lelkeket vonzzál Jézus Krisztushoz, a megfeszített Üdvözítőhöz. Nem az értelem meggyőződését szolgáló logikus prédikációk fogják ezt a munkát elvégezni. A szívet kell meggyőzni, és meglágyítani. Akaratodat Isten akarata alá kell rendelned, és minden törekvésedet a menny felé kell irányítanod. Az élő Isten Igéjéből kell táplálkoznod, és azt átvinned a gyakorlati életbe. Isten Igéjének meg kell ragadnia és irányítania egész lényedet...
  Ha Jézus a mi bizodalmunk, fel kell ajánlanunk magunkat áldozatként Istennek. Egyetlen reményünk Jézus Krisztus igazsága és közbenjárása. Nincs kétség, sem bizalmatlanság, hiszen hit által látjuk, hogy Isten Jézust bízta meg azzal, hogy békéltesse meg a bűnös világot. Jézus vállalta azt a sorsdöntő kötelezettséget, hogy közbenjár mindenkinek az érdekében, aki általa járul Istenhez, és mindenkinek biztosítja az üdvösséget, aki csak hisz benne. Isten azt az előjogot biztosította nekünk, hogy közvetlenül a kegyelem trónjához járulhatunk, irgalmat kérhetünk és kaphatunk is segítségül a szükség idején. (Manuscript Releases, 14. kötet, 276-277. oldal)

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, ... megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket... (Mt 2,16)

    
     A "napkeleti bölcsek" nagyszerű csillagászok lehettek, ám meglehetősen naivak voltak, a szükséges diplomáciával nem rendelkeztek. Az újszülött király felől a beteges, féltékeny és hírhedten zsarnok uralkodónál, Heródesnél érdeklődtek, pedig az ő kezéhez addig már sok ember vére tapadt, még saját fiait is kivégeztette.
     "Menjetek, ... (s ha) megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" - vezeti félre Heródes a bölcseket, s azok észre sem veszik, hogy ügynökeinek szervezi be őket. Amikor pedig Isten figyelmeztetése után nem mennek vissza hozzá, tucatjával öleti meg a kétéves és annál fiatalabb fiúkat Betlehemben és környékén. Heródeshez hasonló kegyetlen zsarnokot sokat tud felmutatni a történelem. Tetteit vér és könny, mérhetetlen szenvedés kíséri. Az Istent sem ismeri el önmaga felett. Hiszi és hirdeti magáról, hogy mindent népe boldogulásáért tesz, de csak önmagát, saját dicsőségét szolgálja. Minden dicséret, a legkisebb ajándék vagy elismerés, melyet nem ő, hanem más valaki kap, vérig sérti, mert meg van győződve arról, azt is egyedül ő érdemelné meg. Sajnos, nemcsak az uralkodók között vannak zsarnokok. Családban vagy munkahelyi közösségben, baráti körben és Isten népe között is fölébe nőhet egyik vagy másik ember a többinek. Az ilyen "mini-zsarnok" az önmagával eltelt, öntörvényű ember, aki mindig kevesli az ünneplést és az elismerést, s ugyanakkor elmarasztaló ítéletet mond mindenről és mindenkiről. Félő, hogy még az Úristen illetékességét is tagadja önmaga felett. Mindnyájan ismerhetjük ezt a kísértést. Pedig Isten szándéka szerint például szülőnek lenni nem rang, hanem hivatás: a szülő nem uralkodhat, hanem gyermekei javán kell munkálkodjék. A hivatali főnök sem lehet "élet és halál" ellentmondást nem tűrő ura, a magasabb beosztás nagyobb felelősséget jelent. "Akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon!" - mondja Jézus (Lk 12,48) . Igen, a beosztottak, a ránk bízottak életét, sorsát is számon kéri tőlünk az Isten!
     . . .

          URAM! Őrizz meg engem a hatalom megrészegültjeitől, de azt se engedd, hogy én akarjak bírói székedbe ülni, s uralkodni mások felett! Te vagy egyetlen Ura ennek a világnak! Te taníts meg arra, hogyan bánjak a rám bízottakkal, családtagokkal és mukahelyi beosztottjaimmal! Adj kellő tapintatot és kellő határozottságot! Add szívembe szeretetedet! Tudom, hogy felelős vagyok értük színed előtt. Ámen.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.

Máté 5,6

Uram!

Voltam már nagyon éhes is és nagyon szomjas is. Gyötrő, kínzó érzés ez. Rosszabb ennél csak az volt, amikor előttem állt a különben kívánatos étel, de étvágytalanság miatt nem tudtam belőle enni. Éhségem az egészség jele volt. Az ételtől való iszonyodás betegségre mutatott.
Te - az emberi lélek igaz ismerője - az igazságról használod ezt a hasonlatot. Belőle megértem: lelki életem egészségének bizonyítéka, ha szenvedélyesen vágyódom Isten igazságára. De téged - a lelkem orvosát - kell sürgősen keresnem, ha semmi sem hajt az igazság keresésére, vagy pedig ha fásultan elfordulok az igazságtól, amikor az nyilvánvalóan előttem van.

Uram!

Bibliámban olvasom: Ézsau még jogaitól is elállt, hogy éhségét csillapítsa. És bizonyos: az éhes embert az ételnek még az illata is messze elcsalogatja. Segíts Isten igazságáért mindent föláldoznom. S ha a földi életben meg nem találom, akkor az igazság olthatatlan vágya vezessen még a halál határvonalán át is oda, ahol ígéreted bizonyosan beteljesedik, és én - az éhező és szomjas ember - megelégíttetést találok.

Csöndes nyugalomban

"...biztonságban élhetnek" (Hós 2,20)

   Isten gyermekeit béke várja. Az igevers, amelyből ezeket a biztató szavakat kiemeltük, békességről beszél "a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal". Békességről földi ellenségeink, titokzatos bajaink és az apró bosszúságaink vonatkozásában. Ezek közül bármelyik elvehetné a nyugalmunkat, de nem fogja megtenni. Az Úr teljesen szétzúz majd mindent, ami népét fenyegetheti: "Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból". Akkor lesz majd igazán béke, amikor mindaz darabokra törik, ami a békességet fenyegeti.
   Ezzel a békességgel nyugalom jár. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 172,2). Az Istentől nyert békességben és bőségben csendes nyugalomban élhetnek a hívők.
   Ez a nyugalom biztonságot is jelent. Más dolog élni, és más biztonságban élni. Aki már az ígéret földjére került, az Atya házába, a szeretet hajlékába, Krisztus kebelére: már most biztonságban élhet. Jobb a hívő számára, ha békességben pihenhet, mint ha ébren kell aggodalmaskodnia.
   "Füves legelőkön deleltet" (Zsolt 23,2). Nincs addig igazi nyugalmunk, amíg nem a Vigasztalótól kapott biztonságban élünk.

KIKUTATHATATLAN

"Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő utai." Róma 11,33

Lehet, hogy már gyermekkorodban tele voltál tervekkel, kívánságokkal, elképzelésekkel. Az ember eltervezi az útját. Ezek az emberi utak. De nagyon sokszor másként történik minden. Mert Más is tervez! Utaid mögött és benne, vagy azokat keresztezve ott vannak Isten útjai. Szépen indul minden, úgy néz ki, hogy sikerül. De Isten kinyomozhatatlan útja keresztezi elgondolásodat. "Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én gondolataim gondolataitoknál" (Ézs 55,9). A samáriai asszony nem gondolhatta, hogy a kútnál Jézussal találkozik. Ő csak vízért ment oda. Mit tudhatta a 38 éve beteg, hogy a Bethesda partján Jézus lesz az "embere", és gyógyultan maga viszi haza nyoszolyáját. Gondolj Czirénei Simonra, aki fáradtan jön a mezőről, és útközben megfogják, és ráteszik a keresztet. És a vége: az egész család üdvössége. Isten útjai kikutathatatlan utak! Óriási lehetősége a földi életnek, ha valakin vagy valamin keresztül szembejön veled Jézus. Figyeld meg, hogy vonzódnak Hozzá az emberek. Péterék a gazdag halfogást hagyják ott érte. Péter kimondja: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Azt hitték, Jézus átveszi a hatalmat, és felül a királyi székre. Ki hitte, amikor énekelve mentek a Gecsemánéba, hogy az út vége a véres kereszt? Mert Isten felmérhetetlen szeretete Jézus szívében összeütközött a bűnnel. Engedd, hogy az önálló, önfejű, saját akaratú életedet keresztezhesse Isten kikutathatatlan és kinyomozhatatlan, és mégis végtelen szeretete.

Uram! Taníts meg bízni benned minden helyzetben!

Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre!
Hallgass meg, mert te hű vagy és igaz!

Ne szállj perbe szolgáddal,
hiszen egy élő sem igaz előtted!
Íme, ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet,
sötétségbe taszít engem, mint a régen meghaltakat.
Lelkem elcsüggedt bennem,
szívem is megdermedt bensőmben.
Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden
tettedet,
elmélkedem kezed alkotásain.
Imádkozva nyújtom feléd kezem,
lelkem, mint a szomjú föld, úgy eped utánad.
Siess, Uram, hallgass meg engem,
mert odavan a lelkem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert te hű vagy és igaz! (Zsolt 143)

Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? (Zsolt 10,1)

Hányszor panaszkodunk mi is hasonlóképpen a zsoltáríróval együtt! Mindannyian gyakran szembekerülünk szükséggel, szenvedéssel, problémákkal. A súlyos gondok közepette talán mi sem érezzük az Úr jelenlétét. Isten tényleg elrejtőzött volna előlünk? És ráadásul pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá? A látszat talán ezt mutatja. De tudunk-e a látszat ellenére is bízni az ő ígéretében: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged? Nem Isten rejtőzik el előlünk, hanem mi rejtőzünk el feltornyosuló problémáink mögé! Gondjaink annyira körülzárhatnak minket, hogy éppen a megoldástól választanak el, éppen Istent takarják el a szemünk elől. Átlátunk-e ezeken a hit szemével? Ha igen, nem kell gondjaink sötétségében tapogatóznunk. Szenvedéseink mögött feltündöklik előttünk az ő szent arca.

Higgy bennem, és légy bizalommal az én irgalmasságom iránt. Mikor azt gondolod, hogy messze szakadtál tőlem, sokszor igen közel vagyok hozzád. Mikor úgy ítéled, hogy már-már teljesen elvesztél, sokszor olyankor támad legjobb alkalmad arra, hogy megtalálj. Nincs minden elveszve, amikor kedved ellen alakul valami. Ne aszerint ítélj, amint épp érzed magad, és ne ragadj bele semmiféle gondba, bárhonnan szakad rád, azt ne hidd, hogy nincs már remény a kigázolásra. Ne gondold, hogy egészen magadra maradtál, még ha ideig-óráig rád bocsátok is valami zaklattatást vagy elvonom vigasztalásomat, amely után kívánkozol.
(Kempis Tamás)

Uram! Köszönöm, hogy mindig velünk vagy, akár érezzük, akár nem. Segíts, hogy kevesebbet foglalkozzunk problémáinkkal és többet veled! A te jelenléted adjon nekünk erőt a szükség idején! Bocsáss meg, hogy sokszor nem veszünk észre! Adj hitet, hogy megláthassunk! Ámen.