A világosság fiai
Krisztus, ki vagy nap és világ,
Mennyországra út, igazság,
Hozzád kiált mind e világ,
Mert csak te vagy érte váltság,
Mert csak te vagy érte váltság.
KIRE HALLGATSZ?
Vajon kire hallgatsz? Azokra, akikről azt mondja az Ige: "A Sion hegyén lakó Seregek Urától vagyunk mi!" Vajon ott kérdezősködsz, ott keresed az Úr akaratát? Kétféle szellemi hatalom van. Két hang szól mindig. A kettő ellentmond egymásnak. Az egyik biztat, tedd meg! A másik azt mondja, hogy nem lesz ez jó, ne tedd! Rádióban hányszor nem tudsz valamit tisztán fogni, mert másik adó is beleszól. Hol az egyik a hangosabb, hol a másik. Istennek seregei vannak, de van egy másik sereg is, és annak is ura van. A démonvilág is hatalmas sereg. Nem csak őrző angyalok vannak, hanem őrző ördögök is. Annak az embernek az életében, aki nem Isten szavára hallgat, nincs hajnal, belevész az élet sötétségébe. Nincs hajnal, mert nincs hajnalcsillag. Jézus ama fényes haj-nali csillag, Aki jelzi a hajnalt. Felkelt már a szívedben, életedben? Megvilágosíthatott-e már? Gyerekkoromban mindig a regény végét olvastam el először. Amikor tudtam, hogy mi lesz a vége, nem kellett tovább izgulnom. Amikor megtértem, úgy éreztem, elolvastam az életem regényének a végét. Láttam, hol végződik: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2,9). Megkaptam a bizonyosságot, hogy hova megyek. Bármi érhet a földön, látom a boldog véget. A bizonyságtételre hallgass! Isten kitárja előtted mentő szeretetét az Úr Jézus Krisztusban ebben az adventben is. Várva vár egy igazi, boldog, szabad, az ő tanítására hallgató életre. "Jöjjetek én hozzám!" Engedj a szavának!
A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. (Zsolt 22,28)
Gyönyörű zárása lehetne ez az ige az "Emberiség üdvtörténete" című nem létező, képzeletbeli álomnak. Végre azt tenné földünk népe világteremtő és világfenntartó Urával szemben, amit egyedül helyes és kötelező cselekednie: hódolni, leborulni előtte, elismerni felsőbbségét és hatalmát, fenntartás nélkül alávetni magát akaratának. Isten pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére (1Tim 2,4). Hogy ez megvalósul-e majd, hogy ez csak vágyálom-e vagy jósálom, azt nem a mi dolgunk tudni és tudakolni. Én szeretném. Biztos nem vagyok egyedül.
Mint nappal, ékesen járjunk.
Római levél 13, 13.
Nappal senki sem teszi a sötétség cselekedeteit, mert szégyenli magát a másik előtt és tisztességesen viselkedik. Azt szokták mondani, hogy az éjszaka nem szégyenlős s ez igaz is. A nappal azonban szemérmes s ezért tisztességes viselkedésre kényszerít. A keresztyén ember éljen úgy; hogy cselekedetei ne szégyeljék magukat, még ha az egész világ látja is őket. Mert ha valaki úgy él, hogy nem szívesen venné, ha cselekedeteit valaki meghallaná, vagy nyilván meglátná, az bizony nem él keresztyén-módra. Ebből látnivaló, mennyire szükség van az ösztönző intelemre, hogy ébren legyünk s felöltsük a világosság fegyvereit. Ugyan hány keresztyén bírná ki ma, hogy minden cselekedete napvilágra jöjjön? De miféle képmutató keresztyén élet az, amely nem bírja el az emberek tekintetét, holott Isten és angyalai előtt máris meztelenül áll, az ítélet napon pedig mindenki előtt fedetlenné válik? A keresztyén ember éljen hát úgy, ahogyan szeretné, hogy az ítéletnap mindenek láttára találja. "Mint világosságnak fiai, úgy járjatok!"
Római levél 13, 13.
Nappal senki sem teszi a sötétség cselekedeteit, mert szégyenli magát a másik előtt és tisztességesen viselkedik. Azt szokták mondani, hogy az éjszaka nem szégyenlős s ez igaz is. A nappal azonban szemérmes s ezért tisztességes viselkedésre kényszerít. A keresztyén ember éljen úgy; hogy cselekedetei ne szégyeljék magukat, még ha az egész világ látja is őket. Mert ha valaki úgy él, hogy nem szívesen venné, ha cselekedeteit valaki meghallaná, vagy nyilván meglátná, az bizony nem él keresztyén-módra. Ebből látnivaló, mennyire szükség van az ösztönző intelemre, hogy ébren legyünk s felöltsük a világosság fegyvereit. Ugyan hány keresztyén bírná ki ma, hogy minden cselekedete napvilágra jöjjön? De miféle képmutató keresztyén élet az, amely nem bírja el az emberek tekintetét, holott Isten és angyalai előtt máris meztelenül áll, az ítélet napon pedig mindenki előtt fedetlenné válik? A keresztyén ember éljen hát úgy, ahogyan szeretné, hogy az ítéletnap mindenek láttára találja. "Mint világosságnak fiai, úgy járjatok!"
Krisztus, ki vagy nap és világ,
Mennyországra út, igazság,
Hozzád kiált mind e világ,
Mert csak te vagy érte váltság,
Mert csak te vagy érte váltság.
KIRE HALLGATSZ?
"A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok!" Ézsaiás 8,20
Vajon kire hallgatsz? Azokra, akikről azt mondja az Ige: "A Sion hegyén lakó Seregek Urától vagyunk mi!" Vajon ott kérdezősködsz, ott keresed az Úr akaratát? Kétféle szellemi hatalom van. Két hang szól mindig. A kettő ellentmond egymásnak. Az egyik biztat, tedd meg! A másik azt mondja, hogy nem lesz ez jó, ne tedd! Rádióban hányszor nem tudsz valamit tisztán fogni, mert másik adó is beleszól. Hol az egyik a hangosabb, hol a másik. Istennek seregei vannak, de van egy másik sereg is, és annak is ura van. A démonvilág is hatalmas sereg. Nem csak őrző angyalok vannak, hanem őrző ördögök is. Annak az embernek az életében, aki nem Isten szavára hallgat, nincs hajnal, belevész az élet sötétségébe. Nincs hajnal, mert nincs hajnalcsillag. Jézus ama fényes haj-nali csillag, Aki jelzi a hajnalt. Felkelt már a szívedben, életedben? Megvilágosíthatott-e már? Gyerekkoromban mindig a regény végét olvastam el először. Amikor tudtam, hogy mi lesz a vége, nem kellett tovább izgulnom. Amikor megtértem, úgy éreztem, elolvastam az életem regényének a végét. Láttam, hol végződik: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2,9). Megkaptam a bizonyosságot, hogy hova megyek. Bármi érhet a földön, látom a boldog véget. A bizonyságtételre hallgass! Isten kitárja előtted mentő szeretetét az Úr Jézus Krisztusban ebben az adventben is. Várva vár egy igazi, boldog, szabad, az ő tanítására hallgató életre. "Jöjjetek én hozzám!" Engedj a szavának!
Könyörülj rajtunk, Uram!
A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. (Zsolt 22,28)
Gyönyörű zárása lehetne ez az ige az "Emberiség üdvtörténete" című nem létező, képzeletbeli álomnak. Végre azt tenné földünk népe világteremtő és világfenntartó Urával szemben, amit egyedül helyes és kötelező cselekednie: hódolni, leborulni előtte, elismerni felsőbbségét és hatalmát, fenntartás nélkül alávetni magát akaratának. Isten pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére (1Tim 2,4). Hogy ez megvalósul-e majd, hogy ez csak vágyálom-e vagy jósálom, azt nem a mi dolgunk tudni és tudakolni. Én szeretném. Biztos nem vagyok egyedül.
Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem. (Aquinoi Szent Tamás)
Urunk, ki látod e világnak nehéz és véres harcait, könyörgök hozzád; esdve kérlek, fogd le a küzdők karjait! Szívünket, mely kígyófészek, gyilkos méreggel van tele, járja keresztül szent jóságod irgalmas, végtelen kegye! Nyisd meg, ó nyisd meg eged határát, teljesítsd szívünk vágyait, bocsásd le, kérlek, ó bocsásd le a béke szent galambjait! (Piován Győző)
Hálát adok neked, mindenható Istenem, hogy kijelentetted akaratod titkát. Akarod, hogy minden ember üdvözüljön. Imádom titokzatos akaratod csodáját, mindenek Ura! Mégiscsak kegyelmesen, javunkra, üdvösségünkre cselekszel mindent. Bizony, irgalmas Isten vagy te! Ámen. (Luther)
Isten a szövetségesünk
Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk. Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk. Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.
Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár! Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel. Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat. Szívvel-lélekkel együttérez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket. Milven óriási védelmet jelent ez számunkra! Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Istenellenségei is. Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.
Mikor ezek kezdenek meglenni, nézzetek föl és emeljétek föl a fejeteket, mert elközelget a ti válságtok!
Lukács 21,28
Uram!
Uram!
Isten a szövetségesünk
?De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak" (2Móz 23,22).
Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk. Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk. Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.
Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár! Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel. Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat. Szívvel-lélekkel együttérez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket. Milven óriási védelmet jelent ez számunkra! Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Istenellenségei is. Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.
Ami személyes dolgainkat illeti, ne legyenek ellenségeink. Az igazság és a becsületesség védelmében viszont harcba kell szállnunk.
Ebben a szent háborúban az örökkévaló Isten a szövetségesünk, és ha lelkiismeretesen engedelmeskedünk törvényének, azt ígéri, hogy teljes erejével mellettünk fog harcolni. Ezért senki emberfiától nem kell félnünk.
Mikor ezek kezdenek meglenni, nézzetek föl és emeljétek föl a fejeteket, mert elközelget a ti válságtok!
Lukács 21,28
Uram!
A visszajöveteledet megelőző jelekről tanítványaid könyörgésére válaszolva beszéltél. Mint viharban a fellegek, úgy torlódtak egymásra az elsorolt nehéz képek: háborúkról, üldöztetésekről, árulásokról, hitetésekről, meghasonlásokról. Olyan képek, melyeknek legnagyobb része a mi nemzedékünk számára nagyon ismerősek. Össze is tört miattuk sok ember hite. Ami meglep, ez: Te a jelek elsorolásakor a tieidnek mondod: "Nézzetek föl! Emeljétek föl a fejeteket!" Ítéletidők vihara csak a képzelt hitet ránthatja le az emberről és tépi ronggyá. De nem semmisíti meg a rád építő hitet. Inkább megválttatásunk bizonyosságát mélyíti el bennünk.
Uram!
Ha arra gondolok, hány emberben láttam csak magam is a hit megerősödését a legnehezebb életföltételek között, és hozzáveszem ehhez saját élettapasztalatomat, akkor ámuló lélekkel állok igéd megvalósulása előtt. Téged hozzám jöveteledben nem gátoltak háborúk, sem a sok nehéz gyűlölködés. Neked megvan az eltorlaszolhatatlan utad a lelkemhez. Utolsó eljöveteledben sem gátolhat a földi összeomlás. Megtalálod azokat, akik fölemelt fejjel várnak.
NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!
"Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." (1Kor 9:24-25)
Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse.
Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: "naponként halál révén állok" [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.
Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: "Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) (Historical Sketches, 181. oldal)
Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse.
Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: "naponként halál révén állok" [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.
Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: "Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) (Historical Sketches, 181. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése