A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA

"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).

A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti. A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben. Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata. Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmáelt, mielőtt feláldozta Izsákot. Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul. A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül.

Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. Akkor most kell fegyelmezned magadat. Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.

Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.

Halálfélelmünkben Isten vigasztal

Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
(2 Kor 5, 4)

A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában. A halál mindig természetellenes marad. Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált. Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket. Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata. Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.

Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot. Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét. Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak. Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18). Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt. - Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát. Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók ohozzá. Ez után sóhajtozik Pál is.

De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként. A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk. A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban. Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat. Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle. Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd. Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?

Isten dicsősége nélkül

    Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.              —Róma 3,23.
Az ember megtette az elképzelhetetlent! Hatalmat kapván Isten kezének minden munkája felett, Ádám eredetileg e világ istene volt. Ádám azonban tudatos felségárulást követett el Isten ellen azzal, hogy átadta a sátánnak azt a hatalmat, amelyet Isten eredetileg neki adott. Ádám a felségárulást saját jogán követte el, így Isten nem tudta semmissé tenni a szerződést, amelyet Ádámmal kötött, Ádám pedig az őt megillető helyet átadta a sátánnak. Ettől fogva a sátán — nem pedig Ádám — lett e világ Istene. (2Kor. 4,4) Ezzel kezdetét vette a sátán pusztító uralma.
Így jött az emberre a szellemi halál — ami az Istentől való elkülönülés. Amikor Isten lejött a hűvös alkonyatkor, hogy Ádámmal legyen és társalkodjon vele, szólította őt: „Ádám, hol vagy?” Ádám így felelt: „Elrejtőztem.” Elkülönült Istentől!
A szellemi halál másik oldala — a sátán természetéből való részesedés — szintén öröksége lett az embernek. Az ördög lett az ember szellemi atyja. Emlékszel, Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Ti az ördög atyától valók vagytok.” (Ján. 8,44)
Az ember szellemileg az ördög gyermeke. Részesedik atyja természetéből. Ez magyarázza, hogy az ember miért nem üdvözülhet megfelelő életvitel által. Nem tud megállni Isten jelenlétében amint van, mert atyjának, az ördögnek a természete van benne.
Ha üdvözül is az ember, valaki által kell üdvözülnie, aki kifizeti a bűneiért a büntetést, és valakitől kapnia kell egy új természetet.

Keresd először Istent

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

– Máté 6:33

 Akármikor Kennel a hitből való életről beszélünk, tudom, hogy vannak, akik ezt gondolják: „Ó, nektek könnyű. Prédikátorok vagytok. Nektek már sikerült!” Igen, így van valahogy. Nekünk sikerült, mert az elhívásunkhoz elengedhetetlen, hogy Isten legyen a figyelmünk középpontjában, és ha Őrá figyelünk, az mindig sikert hoz.

Azonban nem mindig éltünk így. Valójában, amikor először megláttam Kenneth Copelandet, olyan messze volt a szolgálattól, amennyire csak lehetett. Repülőt vezetett, és éjszakai bárokban énekelt. Én pedig egy főiskolás lány voltam, aki elhatározta, hogy soha nem fog olyan prédikátorhoz feleségül menni, ami még csak nem is hallott az újjászületésről.

Miután összeházasodtunk, Ken egy üzleti vállalkozásba fogott, és úgy gondoltuk, abból meg fogunk gazdagodni. Ezért otthagytam a munkámat, és odamentem dolgozni. Két héttel később a cég összeomlott.

Az lett a vége, hogy egy összecsukható, bérelt ágyban aludtunk, aminek a közepe besüppedt. Volt egy kovácsoltvas asztalkánk, amit Ken a középiskolában csinált, és egy fekete-fehér tévénk. Semmi más. Nem volt hűtőnk, sem tűzhelyünk. A kávés edényemben és egy serpenyőben főztem. A verandán egy kartondobozban tartottam hidegen az élelmiszereket.

Teljesen tönkrementünk. Nem volt munkánk, csak hatalmas adósságunk. Nem volt hova mennünk. Nem voltak bútoraink. Nem volt semmink.

Aztán egy nap fogtam a Bibliát, amit Ken édesanyja adott neki a születésnapjára. Az elejére ezt a verset írta: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Odalapoztam, és elolvastam a Máté 6-ot. Azt írta, hogy Isten törődik a madarakkal. Életemben először érintette meg a szívemet, hogy Istent érdekli, hol vagyok, és mit csinálok. Arra gondoltam, hogy ha a madarakkal törődik, akkor velem is! Letérdeltem az üres szobában, és azt mondtam Jézusnak, hogy ha bármit tud tenni az életemmel, akkor Neki adom. Ennyire emlékszem.

Fogalmam sem volt, hogy újjászülettem. Két héttel később Ken talált munkát. Elköltöztünk egy új, bútorozott lakásba, és vettünk egy jobb kocsit. Mindeközben valami más is történt – Ken és én újjászülettünk.

Ne aggódj, ha te még nem vagy sikeres. Természetesen mi sem voltunk, amikor ez az egész kezdődött. Csak maradj Istennel, és hadd tegyen Ő sikeressé. Ő egy jó Isten, aki mindenki iránt jó (Zsoltár 145:9).

Határozd el a szívedben, hogy ŐT keresed először, és akkor minden más dolog is meg fog neked adatni.

Igei olvasmány:  Zsoltárok 128

?Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.?

(Péld. 3:7)

?Még a legjobb emberek is, mihelyt magukra hagyatnak, elveszítik helyes ítélőképességüket... Bárcsak mindenkivel megláttatná a jó Isten a maga gyengeségét és tehetetlenségét, hogy képtelen élete kicsiny hajóját biztosan és egyenesen kikötőbe vezetni.

Pál prédikátori hivatásának gyakorlása közben gyakran volt kénytelen egymagában megállni. Néha súlyosan nehezedett rá a teher, de ennek ellenére határozottan síkraszállt az igazságért. Tisztában volt azzal, hogy a gyülekezetnek sohasem szabad emberi hatalom alá kerülnie. Sem a hagyományok, sem az emberek által felállított alapelvek nem tehetők a kinyilatkoztatott igazságok helyébe. Egyesek előítélete, önkényeskedése ? bármilyen magas állást töltsenek is be a gyülekezetben ? ne álljon a gyülekezet haladásának útjában.

Pál Isten szolgálatára szentelte minden képességét. Közvetlenül a mennyből kapta az evangélium igazságait és prédikátori szolgálatának végéig valódi összeköttetése volt a mennyel. Ezért tudott sziklaszilárdan kitartani az álláspontja mellett. Annak ellenére, hogy Isten személyesen oktatta őt, nem becsülte túl saját egyéni felelősségét. Bár mindenekelőtt Istenhez fordult közvetlen vezetésért, kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt is, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívők összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul... Imában egyesült hittestvéreivel és Istentől kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozzanak...?

(Apostolok története, Zsidó és pogány c. fejezetből)