EGYÜTT DOLGOZNI

...egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai." (Róma 12:5)

Ha bölcs vagy, így imádkozol: „Uram, kire van most szükségem?"; és: „Ki az, akinek segítenem kell?" Az első kérdéshez alázat kell, a másodikhoz önzetlenség. Bármi elérhető, nincs semmilyen határ, amikor az emberek nem azzal törődnek, hogy kié lesz az érdem az elért eredményért. Nagyszerű illusztrációja ennek Tenzing Norgay, egy nepáli születésű serpa élete. Elmondja, hogyan érte el ő és az új-zélandi Edmund Hillary azt, amit addig még soha senki emberfia: a Mount Everest meghódítását. Tenzing azt mondja: „Minden elért szintnél egyre nagyobb fokú csapatmunkára volt szükség. Az egyik csapat teljesen kimerült csupán attól, hogy felhozta a felszerelést a hegyre a következő csapat számára. Két ember dolga az volt, hogy ösvényt találjon, vagy vágjon, biztosítsa a köteleket. Minden erejüket arra fordították, hogy a sorban utána jövő mászónak legyen hol megvetnie lábát a következő lépésnél. Egy olyan hegyet, mint az Everest, nem mászhatsz meg úgy, hogy lehagyod a társaidat, vagy versenyre kelsz velük. Nem, a csúcsot csak lassan és óvatosan haladva, önzetlen csapatmunkával érheted el. Természetesen el akartam jutni a csúcsra, erről álmodtam egész életemben. De ha másra kerülne a sor, azt is férfiasán elviselném, nem úgy, mint egy síró kisbaba. Hol lenne Hillary, és hol lennék én a többiek nélkül? Azok nélkül a mászók nélkül, akik megtervezték az útvonalat? A serpák nélkül, akik a felszerelést vitték? Azok nélkül, akik megtisztították előttünk az utat? Mindannyiuk együttes munkája és áldozathozatala együtt tette lehetővé, hogy esélyünk legyen eljutni a csúcsra." A Biblia így tanít: „...egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai". Tartsuk tehát ezt ma észben, és próbáljunk együtt dolgozni!

ISTEN AZT MONDTA, VÁRJ!

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki."(Zsoltárok 37:23)
Mit kell tenned, amikor egy ajtó, amiről azt hitted, Isten nyitotta meg előtted, hirtelen bezárul? Gondolkozni kezdesz: „Uram, mindent jól csináltam. Miért történt ez?" Nyu­godj meg, még mindig Isten irányítja a lépteidet. Amikor reményeid összeomlani lát­szanak, amikor módosítanod kell terveiden, bízz Isten nagyobb bölcsességében és el nem múló szeretetében. Isten már eltervezte az életedet, elejétől a végéig, ezért bízz benne, hogy a dolgokat javadra fogja alakítani (Id. Ézsaiás 46:10-11). Csak egy kis időt adj neki, és fájdalmad dicsőítéssé változik, amint felismered, hogy Isten egy jelentéktelen ajtót zárt be, hogy egy nagyszerűt nyithasson meg. Az időzítés nagyon fontos! Amint elkezded megérteni Isten időzítését, egyre jobban képes leszel együtt munkálkodni vele. Ha most még nem tudsz valamit, tanulj meg bizalommal várni Rá, aki tudja, hogy mit csinál. A legtöbbünk életében az a probléma, hogy mi akarjuk ját­szani a vezető szerepet Istennel való kapcsolatunkban, és ez nem működik. Ez Isten szerepe, és nem fogja nekünk adni! Útmutatásokat ad, amelyeket követnünk kell, ak­kor is, ha nem tetszenek, vagy ha nem értjük az utat, amelyen vezet minket. „Miért tart ilyen sokáig Istennek, míg elvégez valamit?" - kérdezed. Azért mert a megválaszolat­lan kérdések teremtik meg a bizalmat. Amikor nem tudsz valamit, bíznod kell Benne, aki tudja - ez segít növekedni a hitben. Istennek meghatározott terve és menetrendje van, és amíg fel nem készülsz, addig a várószobában fog tartani. Ha most ott vagy, ne feledd, csak ha elérted az érettség újabb fokát, akkor fogja Isten kiárasztani rád újabb áldásait.