Január 4.

Könyörgök, hogy üdvözüljenek

" 1Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek." (Róma 10,1)

Pál, mint Krisztus apostola, nemcsak prédikálta, hirdette az evangéliumot a zsidóknak, hanem imádkozott is érettük. Tudatában van annak, hogy az üdvösség az Isten ajándéka, és az, aki neki is üdvösséget adott, megadhatja, hogy ők is üdvözüljenek. Mennyire fáj nekünk az, hogy sokan vannak még az elveszettek táborában? Vagy nekünk ez mindegy? Pál azt mondja: kívánom, és könyörgök az üdvösségükért. Mennyire hiányzik ez a lelkület a mai gyülekezetekből! Sok helyen csak egy megszokott vallásoskodás folyik, és éppen ezért nincsenek megtérések, növekedések. Hol vannak a könyörgő Pálok, a közbenjáró Ábrahámok? Azok, akiknek nem mindegy, hogy szeretteik elvesznek-e vagy üdvözülnek? Testvéreim, ne legyünk közömbösek, ébredjünk fel, újuljunk meg, és könyörögjünk! Lehetünk eszközök Isten kezében mások megmentésében. Azt olvassuk a Lukács evangéliumában, hogy a dúsgazdag is könyörgött, de már túl késő volt, mert azt nem időben tette: ott akart közbenjárni testvéreiért, ahol már nem hallgattatnak meg az imádságok. A megtérésnek, az üdvösség elnyerésének is megvan az ideje. Ne hagyd nyomtalanul elmúlni a megtérés idejét! Lehet, éppen ez a mai nap az az idő! /KGy/

Hasonlóvá leszünk hozzá

" 1Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1János 3,1-2)

Amikor egy családba gyermek születik, sokszor felmerül a kérdés, hogy kihez hasonlít a szülők közül. János apostol tudatja velünk, hogy örüljünk, mert eljön az idő, amikor mi, akik még nem láttuk a Krisztust, hasonlóvá leszünk hozzá. A Biblia tudomásunkra adja, hogy Isten mindnyájunkat az ő képére és hasonlatosságára teremtett. A bűn bejövetele által azonban mindezt elveszítettük, már nem hasonlítunk hozzá. Mindaz, ami a golgotai kereszten történt, Isten irántunk tanúsított szeretetének megnyilvánulása. A megtérés és újjászületés által visszanyerhetjük azt, amit elveszítettünk. Isten gyermekei lehetünk! Milyen nagy kiváltság, csodálatos kegyelem! Volt-e részed benne? Érezted-e Isten Szentlelkének újjáteremtő hatalmát az életedben? Akkor örülj, és adj hálát! János látta őt mennybemenetele után is, azért írja levelében: "tudjuk, hogy hasonlóvá leszünk őhozzá". Hogyan ismernek minket az emberek, milyennek látnak? Valóban hasonlítunk-e hozzá? Nemcsak majd akkor, hanem már most! Jaj, ha nem! Péterről tudták, hogy Jézussal járt, ezt még a beszéde is elárulta. Mit mondanak rólunk, látják-e bennünk a Jézust? Ó, Uram, formáld hát életünk, míg az úton vagyunk! "Menny felé haladva, lelkemre vigyázva, / Tisztítom fehér ruhám, / Várom a nagy Királyt, égi kar hívását, / Itt hagyom nyomortanyám." (HH-R 273) /KGy/