2017. december 28., csütörtök

A GYŐZELEM BIZTOS

  "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." (Jn 16:33)
 
  Amíg itt élünk e földön, nem lesz menekvésünk a küzdelmektől és kísértésektől. De minden viharban van egy biztos menedékünk. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Sátán erői felsorakoztak ellenünk. Elszánt és kitartó ellenséggel kell szembeszállnunk, de ha figyelünk Krisztus intelmeire, akkor biztonságban leszünk. "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek." (Mt 26:41) Van ellenség, melynek ellene kell állnunk és amelyet le kell győznünk, de Jézus a mi oldalunkon áll, készen arra, hogy erőt adjon minden támadásnál. "Az a győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)
  Hitszemünkkel láthatjuk, amint Jézus közbenjáróként Isten jobbján áll. Hitszemeinkkel szemlélhetjük azokat a lakóhelyeket, melyek végett Jézus elment, hogy elkészítse az Őt szeretőknek. Hitünkkel szemlélhetjük a ruhát és a koronát, mely a győzőkre vár. Hitben hallhatjuk a megváltottak énekét és közel érezhetjük magunkhoz az örök dicsőséget. Szeretetből fakadó engedelmességgel kell közelednünk Jézushoz, ha látni szeretnénk a Királyt teljes pompájában.
  A hitben békét találunk, örömet a Szentlélekben lelünk. Higgy! Higgy! Szívemből kiáltom, hogy higgy! Pihenj meg Istenben! Ő képes megtartani azt, amit rábíztál és Ő, aki szeretett téged, sokkal többet ad neked, mint a győzelmet.
  De emlékezz arra, hogy a nagy megméretésnél az kerül ki győztesen, aki a menyegzői ruhát magán viseli. A kísértések nagy hullámai mindannyiunkra rázúdulnak. De az őrködés nehéz munka. A viszontagságok éjszakája már majdnem elmúlt. Krisztus nemsokára eljön. Készülj hát! Isten angyalai arra törekszenek, hogy figyelmedet elvonják önmagadról és a földi dolgokról. Ne fáradozzanak hiába. Hitre, élő hitre van szükséged, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Emlékezz a Golgotára és a rettenetes, végtelen áldozatra, melyet Jézus hozott az emberért. Ő hív téged ma, hogy jöjj hozzá, amint vagy, és legyen Ő erőd forrásává és örök barátoddá. (Review and Herald, 1894. április 17.)


KÉSZ A SZÍVEM

"Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek." Zsoltár 108,2

A zsoltárosnak kész a szíve arra, hogy dicsérje az Urat. Isten elkezdte benned a munkát, de még nem vagy kész. Vajon kész-e a szíved arra, hogy odaállj az Úr elé? Dávidnak arra kész a szíve, hogy dicsérje az Urat. ő az életének legrettenetesebb időszakában is ezt tette az 57. zsoltár szerint, amikor Saul üldözte. Amikor nehézségek vannak körülötted, dicséred-e az Urat? Valaki mondotta: most adjak hálát, amikor minden a feje tetején áll?! Dávid így mondja: "Serkenj fel, te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt." Amikor hajnalodik, kész-e a szíved, hogy dicsérd és magasztald az Urat? Képes vagy-e a népek között dicsérni, és emberek előtt nem szégyellni az ő nevét? Meddig ér ez a dicséret? "Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!" Az egek felett, a felhőkig, a földön - minden tele az ő dicsőségével. Minden az Úré, és örül, ha szétoszthatja. Ebben az osztásban neked is megvan a részed. Elégedett vagy-e azzal, amit neked osztott Isten? Családdal, lakással, körülményeiddel? Adtál-e hálát azért, amit Tőle kaptál? Nem csak embereket, képességeket is, mindazt, amit adott, ami a te részed. Csak ő adhatja oda a részed, amivel boldog leszel, mert őt szolgálhatod. Elfoglaltad már? Isten örült, hogy kioszthatta, amit a kereszten megszerzett neked. Éle-ted, szavaid az ő dicsőségét hirdetik-e ? Bár mindennap elmondanád: "Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön." Legyen kész a szíved mindennap, hogy énekelj és zengedezz az Úrnak, hozzád való hűséges voltáért!


Melletted biztonságban vagyok, a te akaratod jó nekem, Uram!

A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)

Egy újabb év vége felé elgondolkodunk: Mit hozott ez az esztendő? Tanultam-e valami újat? Volt-e olyan esemény, amely váratlanul ért, melyen esetleg elcsodálkoztam? A bulvársajtó éhes vadállatként csap le valamennyi szenzációra, melyet, miután szétmarcangolt, kiköp, friss húst, friss vért keresve, mellyel kielégíti soha sem csillapodó vágyait. A csoda kihirdetése, továbbadása ma egy lélek és élet nélküli réteg monopóliuma. Szegény, csodák nélküli ember! Ahit is, amely eredetileg Isten - a világ történetébe és az ember életébe történő - beavatkozásának, odahajlásának megragadását és továbbadását jelentette, manapság csupán megállapító funkcióval bír. Ez pedig ennyit jelent: igaznak vagy hamisnak, hihetőnek vagy elképzelhetetlennek tartok-e valamit.
Hűség és bizalom egy tőről fakadnak. A hit "tövéről", mely akkor is hű marad, akkor is bizalommal fordul valaki felé, amikor a helyzet valami egészen mást követelne. A hit a remélt dolgokban való bizalom... A hit megragadja és nem engedi el az ígérettevőt. Ezt a ragaszkodást a levél írója olyan személyek felsorolásával nyomatékosítja, akik megragadták Isten ígéretét. Ők elhitték, hogy Isten hűséges azokhoz, akiknek az ígéretet tette. Hűséges akkor is, ha az ígéret beteljesülését nem láthatják meg. Hűséges hozzám akkor is, ha ennek az évnek a végén a remélt dolgok nem váltak láthatóvá számomra, mert hű az, aki az ígéretet tette.

A hit abban áll, hogy örömmel üdvözöljük azt, amiben hiszünk. Tehát a hit több mint egyszerű elhívés. Ténynek üdvözli azt, amiben mint eszmében hittünk. A hit igenlés is, cselekvés is. (E. Stanley Jones)


Uram, mindent látni és érteni szeretnék. Segíts, hogy amikor láthatatlan és számomra érthetetlen módon vezetsz, bízni tudjak benned! Ámen.


Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert mindenkor
azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.
János 8,29
Uram!
Páratlan szép, áldott életed egyik fő okát apostolod engedelmességedben ismerte föl. Így írt rólad: "Mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Filippi 2,8). Mai igédben magad is erről beszélsz. Engedelmesen simultál Atyád akaratához. És a föltétlen engedelmességed nem volt könnyű életforma. Ezt bőségesen látom az evangéliumok írásában. De nem is mondhatta el életében senki olyan igazsággal, amint Te mondod: "Nem hagyott engem az Atya egyedül." A kifogástalanul engedelmes, a mindig Istennel együtt töltött élet ezen a földön egyedül a Te életed volt.

Uram!

Az Atya iránti szereteted leghívebben ebben az engedelmességben jutott kifejezésre. Emberek sokszor beszélnek Isten iránti szeretetükről. Én is. De minden más emberrel együtt én is gyakran választottam a saját akaratom útját. Még akkor is, ha szent igéd határozottan óvott tőle, vagy lelkiismeretem tiltakozott ellene. Utólag aztán keseregtem, mintha Isten fordult volna el tőlem. Pedig csak én szakítottam el magamat tőle. Mennyei Atyám iránti szeretetemet taníts meg engedelmességgel megpecsételnem.


Simeon
    

     Akkor karjaiba vevé őt és áldá az Istent és monda: Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat a te beszéded szerint békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.
     Lukács 2, 28-30.
    
     A vén Simeon immár farkasszemet néz a halállal. Testén-tagján érzi, hogy egyre közelebb kúszik hozzá. Mintahogy az öregember napról-napra hanyatlik. Simeont azonban ez nem bántja, sőt kívánja, hogy legyen meg mielőbb. Semmit sem búsul, hogy meg kelt halnia, sőt üdvözli a halált, mert látta a Megváltót. Ha nem így volna, nem tudná örvendező szívvel fogadni a halált.
     A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk, hogy Megváltóra szorulunk. Megváltónkul pedig azt kell elfogadnunk, akit nem ember talált ki, hanem maga Isten rendelt. Benne nem csalódhatunk, mert biztos nála a segítség. Hiszen e Gyermek azért van, hogy Isten akaratából rajtunk segítsen. Akinek tehát ez az Isten-küldötte Megváltó a Megváltója, - az nyugodt lehet.
     Azon fordul meg minden, hogy Simeonnal meglássuk a Gyermeket, karunkra vegyük, dédelgessük és csókoljuk, bizodalmunkat belé-vessük, örömünket, vigaszunkat tőle várjuk. Mert ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentől jött Megváltónak, magától jön a békesség, és se bűn, se halál nem rettent többé. Hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk.
    
          Krisztus, te vagy életem,
          Nyereség halálom;
          Reményem beléd vetem,
          A halál csak álom.


Teljes bizonyosság hűségéről


?Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5).

   Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.
   Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az  gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az  örökkévaló Isten szeretetét.
   Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged,  sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a  kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése