2017. december 28., csütörtök

A könyörületesség legyen a legfontosabb

Kérlek, mutasd meg nékem a Te dicsőségedet.

– 2 Mózes 33:18


 Szerinted mi Isten legkiemelkedőbb, legfontosabb tulajdonsága? Valaki azt mondaná, hogy az ereje. Más szerint a szentsége. De maga Isten más választ adna.

A választ a 2 Mózes 33-ban találod. Itt Mózes azt kéri Istentől, hogy mutassa meg a dicsőségét.

A „dicsőség” szó szerint „nehéz súlyt” jelent. A legsúlyosabb, legnagyobb, legfontosabb dolgot jelenti valakivel kapcsolatban. A teljes értékét jelenti.

Tehát Mózes valójában ezt mondta: „Uram, látni akarom a legnagyobb dolgot Veled kapcsolatban. A legfontosabb tulajdonságodat akarom megismerni.” Mit válaszolt neki Isten?

A 34. fejezet 6-7. verse választ ad erre: „És az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.”

Gondolkozz csak el ezen! Amikor Mózes arra kérte Istent, hogy mutassa meg a legfontosabb dolgot magáról, Isten a kegyelmét mutatta meg neki.

Ez azt jelenti, hogy ha követni, utánozni akarjuk Istent (ahogy az Efézus 5:1 mondja), akkor az a legfontosabb, hogy kegyelmesek legyünk. A viselkedésünket mindenek fölött kegyelemnek, jóságnak, megbocsátásnak és könyörületességnek kell jellemeznie.

Legyen a mások iránt való kegyelem a legfontosabb dolog az életedben, és akkor meg fogják látni Isten dicsőségét benned.

Igei olvasmány:  2 Mózes 33:7-23, 34:5-10


Az Atya szeretete

    Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás, nem az Iskarióti: Uram, mi dolog, hogy nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele néki Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.             — János 14,21–23.
Két dolog hangsúlyos a mai igerészben:
1) „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat” — mondta Jézus. Tartsd meg emlékezetedben, amiket Jézus parancsolt. Ő azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…” (Ján. 13,34)
Semmi okod bármely más parancsolat felől aggódni. A szeretetben járás mindent kielégít, mert Isten Igéje azt mondja: „A törvénynek betöltése a szeretet.” (Ha megtartod Jézus parancsolatait, ezzel betöltesz minden más parancsolatot.)
2) „…azt szereti az én Atyám…” Ha szeretetben jársz, akkor Isten birodalmában jársz, mert az Isten szeretet. Istent saját természete — mert Ő a szeretet — készteti arra, hogy gondoskodjon rólunk, hogy megvédjen minket és oltalmazzon minket!


FOLYTONOS VISSZATÉRÉS


"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).

Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk!


Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: "Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.



?Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.?
(Mt. 7:7)

?Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek és szeretete után vágyódjatok. ťKérjetek!Ť A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével... Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.

Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok... Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!... Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: ťUram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek megnyittatikŤ.

Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette??

(Gondolatok a hegyibeszédről, Kérjetek és adatik néktek c. fejezetből)


Riasztó mennyei jel

Vágd ki! Miért foglalja a földet hiába?
(Lukács 13, 7)

A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs: „Vágd ki!" - Rettenetes szó ez! Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson.

Isten sokáig vár a gyümölcsre és keresi azt. Irgalmas főpapunk könyörgésén megindulva még egy évet vár. - A Megváltó a végsőkig elmegy: megpróbálja szívünk kemény kérgét a szenvedés csapásaival feltörni. Trágyát szór a fa köré - ezek a kegyelem különös órái, isteni szeretetének erőteljes behatásai és megnyilvánulásai. Szinte körülfogja és bekeríti a lelket kegyelme, szeretete odakínálásával. De ha mindez hiába, akkor végül mégis sor kerül az isteni ítélet végrehajtására: „Vágd ki!"

Sok minden történik a függöny mögött, mely eltakarja előlünk a láthatatlan világot. A tulajdonképpeni döntés odafent történik. Valaki meghal és díszes temetést rendeznek neki, magasztaló búcsúbeszédet mondanak felette. De odafent ez a parancs hangzott el: Vágd ki! Tulajdonképpen nem „szép halál" volt, hanem rettenetes ítélet. A véget ért élet gyümölcstelen maradt, nem hozott termést Istennek. Lehet, hogy az illető sok pénzt gyűjtött, tisztességet szerzett magának, megbecsülték, de hiányzott az igazi istenfélelem gyümölcse, a Jézus iránt való bensőséges szeretet, önzetlen szolgálat embertársai felé. Az ilyen élet értéktelen Isten szemében és káros környezetére. A terméketlen fa hiába foglalja el a földet. Az az ember, aki nem terem az örökkévalóságnak gyümölcsöket, közönyösségével másokat is visszatart. Még ha kimondottan nem is él rossz életet, negatív hatással van környezetére. - Ne legyen hiábavaló rajtunk Megváltónk kegyelmes munkája, nehogy felettünk is elhangozzék az ítélet: „Vágd ki!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése