2017. április 19., szerda

A változásokhoz őszinte közösség kell

“Mivel hallottatok Jézusról és az igazságról, ami rajta keresztül jött el, vessétek el a régi bűnös természeteteket és a korábbi életformátokat, amely kényelemmel és megtévesztéssel van megfertőzve. Helyette hagyjátok, hogy a Szentlélek megújítsa a gondolkozásotokat és hozzáállásotokat. Vegyétek fel az új természetet magatokra, amellyel hasonlóvá lehettek Istenhez - őszinte, igazságos és szent. Ne hazudjatok többé, hanem hagyjátok, hogy a körülöttünk lévőknek igazat mondhassunk, hiszen ugyanannak a testnek vagyunk a részei. “(Efézusi levél 4: 21-25 NLT)

Ahhoz, hogy az életedben jelenlévő hibákat kijavítsd, kell, hogy legyenek az életedben olyan emberek, akik igazat mondanak. Magadtól nem fogsz javulni, mások is kellenek hozzá. Támogatásra van szükséged. Egy kis csoportra, egy őszinte közösségre van szükséged.

Van pár dolog az életben, amin nem fogsz tudni változtatni egyedül, általában ezek a legbonyolultabb élethelyzeteid és nem akarod, hogy más is tudjon róla.

Ezek azok a dolgok, amelyeken nem fogsz túljutni, amíg el nem mondod valakinek. Nem kell mindenkinek elmondanod, csak találnod kell egy embert aki megbízik benned és akiben megbízol - valaki, aki bizalmasod lesz, aki feltétel nélkül szeret, nem ítélget, és imádkozik érted. Az érzéseid felfedése az első lépés a gyógyulás útján.

Ez nem egy olyan kis csoportot jelent, ahol az emberek felületesek és mindenki “jól van” és “ragyogóan”. Olyan érettségű kiscsoportra van szükséged ahol azt mondhatod: “Ez a hét nagyon nehéz volt. Az élet fájdalmas. Hát ez történt velem.”

“Tehát ne hazudjatok többé, hanem hagyjátok, hogy a körülöttünk lévőknek igazat mondhassunk, hiszen ugyanannak a testnek vagyunk a részei.” (Efézusi levél 4:25 NLT)

Ha hívő vagy, akkor tartozol is valahova. Az Isten családjába tartozol, és minden más hívő is hozzád tartozik. Nem változhatsz, amíg nem tartozol. Nem válhatsz azzá, akivé Isten akar formálni, amíg nem tartozol egy olyan megfelelő szintű kis csoportba, ahol őszinte lehetsz. Tedd félre a hazugságokat. Beszélj a körülötted lévőkkel. Mondd el a barátodnak az igazságot, mert egymáshoz tartoztok.

Ha komolyan gondolod azt, hogy a szíved legmélyebb dolgaiban akarsz változni, az életed legnagyobb hibáit szeretnéd kijavítani, akkor szembe kell nézned az őszinteségtől való félelmeddel. Nem szabad megjátszanod magadat. Tedd félre a hamisságot. Légy igazi.

Leélheted az életedet úgy is, hogy tetteted, hogy minden rendben. De addig nem lesz minden rendben, amíg azt megjátszod. És soha nem leszel jobban, nem gyógyulsz meg és törsz ki abból a helyzetből, ami lehúz, amíg nem beszélsz róla valakinek.



Beszéljünk róla:
Hogyan írnád le a kicsoportod átláthatóságát? Igazak vagytok egymással?

Mi volt annak az eredménye, amikor tetteted, hogy minden rendben? Most hogy érzel?


Amikor másokat irigyelsz, megtagadod a saját egyediséged


"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. ...csodálatosak alkotásaid, ...Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt.139:13-16)

Isten elkészített neked egy személyre szóló életet, ami azt jelenti, hogy nem kell mások életstílusát utánoznod! Ha Isten a te életedre vonatkozó tervére összpontosítasz és arra, hogy életed neki tetsszen, akkor nem kell foglalkoznod az irigységgel.

A Biblia azt írja, az a megoldás, ha úgy nézel magadra, ahogy Isten tekint rád. A Zsoltárok 139:13-ban ezt látjuk: "Te formáltál anyám méhében." Egyedi vagy, különbözöl a többiektől, nincs senki olyan, mint te az egész világon. Akkor miért hasonlítanád magad másokhoz?

Pozitív irányba változtatni dolgokon és segíteni másoknak mindig jó, de mikor elkezdesz arra törekedni, hogy az az ember legyél, akinek Isten teremtett, akkor találod meg az életed igazi jelentését, célját, beteljesülést és elégedettséget.

Természetesen lehet, hogy olyan körülmények között élsz, hogy nehéz értékelni az egyediséged, és nehéz megérteni, hogy ez kulcsfontosságú, hogy az irigyésge el tudd engedni. Légy bátor! Bárcsak láthatnád mindazt, amit Isten érted tesz és bár tudnád, mennyire fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy gondot viseljen a szükségeidről. Megígérte, hogy jót fog kihozni minden körülményből, hibából, tragédiából.

Ismerd fel egyediségedet! Nem kell senkire irigykedned. Csak azzá kell lenned, akinek Isten eleve teremtett.

Mikor én arra összpontosítok, hogy Isten legyen az első az életemben, emlékezve arra, hogy ő engem is egyedinek teremtett és külön terve van az életemre, akkor a versengés elveszíti a jelentőségét. Ez azért van, mert nem akarok versenyezni senkivel. Egyedi vagyok, akárcsak te!

Beszéljetek róla

Szentelj rá időt, hogy felfedezd az ajándékaidat, tálentumaidat és jellegzetességeidet, amelyektől egyedivé válsz. Dicsőítetted már Istent azért a kivitelezésért, amit rajtad végzett?
Milyen nehéz körülménnyel szembesülsz ma? Kérd Istent, hogy segítsen neked bízni az ő előrelátásában és tervében a nehézségek közepette is.


Jézus megfizetett minden bűnért, amit valaha is elkövettél


"Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából." (Efézus 1:7, GWT fordítás)


A történelem során sok vallási tanító volt, akik nagyon sok jó dolgot mondtak, de ami megkülönbözteti őket és Jézust az az, hogy Jézus meghalt és feltámadt.

És ez döntő jelentőségű, mert nem Jézus élete az, amely megment téged. És nem is Jézus tanításai. Az Ő halála és feltámadása által nyílik meg számodra az üdvösség kapuja.

A Biblia azt mondja, mindnyájan bűnösök vagyunk, mindannyian követünk el hibát és egyikünk sem tökéletes. És ez eléggé nyilvánvaló is! Nem felelünk meg a saját mércénknek sem, még kevésbé az Isten által felállított mércének. Mindnyájan vétkesek vagyunk.

A Biblia még azt is mondja, hogy az igazság megköveteli, hogy büntetést kapjon az, aki bűnt követ el. Ha valaki áthágja a törvényt, vállalnia kell annak a következményeit is. Ha Isten törvényét megszegi valaki, akkor annak Isten büntetését kell elszenvednie. A Biblia a következőt mondja: "a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6:35, NLT ford.)

Más szavakkal megfogalmazva, valakinek fizetnie kell azokért a dolgokért, amiket az életedben helytelenül tettél. És ez az a pont, ahol Isten azt mondja, "én megteszem", és vállalja mindenért a felelősséget. Jézus Krisztus - vagyis Isten emberi alakban - eljön a földre, és azt mondja, "én fogok fizetni a bűneidért."

A jó hír tehát a következő: minden bűnért vagy rossz dologért, amit valaha is tettél vagy a jövőben tenni fogsz, Jézus Krisztus már megfizette az árat a kereszthalálával: "Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából." (Efézus 1:7, GWT ford.)

Két dologra mutat rá az, hogy Jézus meghalt érted a kereszten:

1. Megmutatja, hogy milyen árat kell fizetni azért, hogy te bűnbocsánatot nyerj. A legmagasabb ár, amit valaki fizethet az, hogy az életét adja valamiért. És ez az, amit Jézus tett. A kegyelem számunkra ingyen van, de nem kaptuk olcsón.

2. Megmutatja azt is, hogy Isten mennyire értékesnek tart, mennyire becsül téged. Megmutatja, mennyit számítasz Istennek. Jézus érted halt meg a kereszten.

Mennyire vagy értékes? Jézus kinyújtott karral a kereszten azt mondta, "hajlandó vagyok meghalni érted, mert ennyire sokat jelentesz nekem". Talán azt gondolod, értéktelen vagy a rossz cselekedeteid miatt. De Jézus azt mondja, "felbecsülhetetlenül értékes vagy, és én hajlandó vagyok az életemet adni azért, hogy megfizessem az árat a bűneidért.

Beszéljetek róla:

* Milyen módon próbálsz meg még mindig te magad megfizetni a bűneidért, jóllehet Jézus az Ő halála és feltámadása által már elfedezte azokat?



Jézus megszabadít, hogy láss


"Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket, kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától." (2 Mózes 6:6-7)


A Pászka ünnepe arról szól, hogy Isten hogyan teszi szabaddá az embereket. A Pászka vacsorában 4 ígéretet láthatunk arra nézve, hogy Isten megszabadítja az ő népét. A Húsvét Isten ígéreteinek ünnepe, hogy Ő Jézuson keresztül szabaddá tesz minket: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (János 8:36)

A Pászka vacsora az első kehellyel kezdődik, amit úgy nevezünk, hogy a megszentelődés kelyhe. Ekkor elmondasz egy áldást: "Áldott legyen az Isten, a világmindenség alkotója és a szőlőtő gyümölcsének teremtője." És ezután iszol a kehelyből.

Ez az imádság, a Kadays, és ez a kehely az embereket arra emlékezteti, hogy megtisztultak. Ez nem mást jelent, mint hogy el lettek különítve Isten szeretete számára, elkülönítve mindarra, amit Ő tenni akar az életükben.

Isten megszabadítja Izrael népét. Elkülöníti őket és megszabadítja őket a szolgaságból. Jézus meg akar téged szabadítani; Ő el is akar téged különíteni: “Ki foglak hozni az egyiptomiak igája alól. Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül..." (1Thessz. 5:23a)

A szent azt jelenti, hogy elkülönített. Isten szentté akar téged tenni, és egésszé is. Ha megnézed az életedet a múlt héten, a múlt hónapban, az elmúlt évben és azt gondolod, hogy nincs bennem semmi sem, ami összekapcsol Istennel, akkor Isten ezt mondja neked: "Nem, én szeretnélek téged elkülöníteni, hogy azzá az emberré válj, akivé én szeretném, hogy legyél. Szeretnélek felszabadítani azokra a célokra, amiket elkészítettem számodra."

Most felfogtam. Értem. Rátekintesz az életedre és csalódottnak érzed magad. Én is. "Miért nem tudom azt tenni, amit szeretnék, amikor szeretném?" "Miért kapom magam azon, hogy olyat teszek, amit nem akarok, amikor nem is akarom azt tenni?" Ezért akar Jézus szabaddá tenni téged – nem csak azért, hogy új életet kezdj, hanem azért is, hogy megszabadítson a hibáid és tévedéseid okozta bűntudattól.

Jézus azt mondja, hogyha hozzá jövünk, akkor ő szabaddá tesz minket. A megszentelődésnek ez a kelyhe egy képe a mi megszentelődésünknek, az út, ahogy Jézus elkülönít minket, és megszabadít, hogy azzá lehessünk, akivé lennünk kell.
Jézus az egyetlen út


„Jöjjetek énhozzám… tanuljátok meg tőlem…” (Máté 11:28-29)
Képzeld el, hogy gyermek vagy, aki csillagászatot tanul. Elolvasod az első holdraszállás történetét, és elkezdesz mindenféléket kérdezni a tanárodtól az űrutazásról. „Milyen érzés a Holdon lenni?” A tanár erre így válaszol: „Nos… azt hiszem…” vagy: „Szerintem talán…” vagy: „Lehet, hogy olyan, mint…”. Hiszen ő még sohasem volt ott. De másnap Neil Armstrong asztronauta lép be az osztályterembe. „Most feltehetitek a kérdéseiteket” – mondja a tanár, és Armstrong biztosan válaszol mindegyikre. Ő ismeri a Holdat, már járt ott. Nincs feltételezés és bizonytalanság – ő meggyőződésből beszél. Így tett Jézus is: „…úgy tanította őket, mint akinek hatalma van…” (Máté 7:29). Jézus ismeri a Menny dimenzióit. Tudja annak az éneknek a szövegét, melyet az angyalok kórusa énekel. Vitathatatlan ismerete van Istenről – és meg akarja osztani tudását veled: „…senki sem ismeri igazán az Atyát, csak a Fiú, és azok, akiket a Fiú kiválaszt, hogy kijelentse nekik őt” (Máté 11:27 NLT). De figyeld csak, hogyan folytatja Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és nehéz terheket hordoztok… Hadd tanítsalak titeket… és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11:28-29 NLT). Húzd alá ezeket a szavakat: „Hadd tanítsalak titeket”! „Hadd tanítsalak meg, hogyan kezeld a pénzedet, a házasságodat és a hangulatváltozásaidat. Hadd tanítsalak meg, hogyan élhetsz helyesen a földön, és hogyan juthatsz a mennybe, ha meghaltál.” Talán nincs szükséged tanulásra? Az információk kora a zavarodottság kora is: túl sok tudás a „hogyanról” de alig valami a „miértről”. Válaszokra van szükségünk. Olyan válaszokra, melyeket csak Jézus adhat meg. „De bízhatok-e Benne?” Csak egy mód van arra, hogy kiderítsd!


Jó halál

„Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6)
Krisztus, a keresztyénség alapítója volt az egyetlen, aki képes volt arra, hogy halála előtt tett ígéretét halála után is betartsa. Jézus azt mondta tanítványainak: „… miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába” (Máté 26:32), és ezt valóban meg is tette. Ha meglátogatod a világ nagy vallásalapítóinak sírját, ott fogod őket találni bennük. Ha azonban Jézus sírjához mész, azt üresen fogod találni, és hallani fogod, ahogy az angyalok szava ma is visszhangzik: „Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6). Ezek a szavak minden keresztyén temetést ünneppé változtatnak. Jézus megígérte: „… mert én élek, ti is élni fogtok” (János 14:19 Károli). Végül te is meg fogsz halni valahogyan, a kérdés: hogyan lehet jól meghalni? Két helyes válasz létezik: 1) Előre felkészülve. Nagyon is emberi érzésekről árulkodik az a sírkő, melyre ezt vésték: „Számítottam erre, de még nem most.” Hogyan lehet felkészülni a halálra? „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róma 10:9). 2) Elvégezve a megbízatást, amit életedre kaptál. Jézus azt mondta: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (János 17:4). A végső elszámoláskor ott fogsz állni Isten előtt, és ő azt fogja kérdezni: „Mihez kezdtél az ajándékokkal, amiket tőlem kaptál? Elvégezted feladatodat, amit rád bíztam a földön?” Abban a pillanatban semmi sem lesz fontosabb annál, mint hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.





Támogasd a házastársadat!


„Ura szívből bízik benne…” (Példabeszédek 31:11)
Egy költő így fogalmazott: „A szeretet a szívedben nem azért van, hogy csak úgy ott legyen. A szeretet nem szeretet, amíg nem adod tovább.” El tudjuk viselni az elutasítást, akárhány embertől is ér, mindaddig, míg hazaérve találunk valakit, aki szeret. Időnként az élet földre dönt, ezért tedd otthonodat szentéllyé! Íme, egy történet, amely segíthet megmutatni, hogyan.
A férfi végül úgy döntött, hogy fizetésemelést kér. Mielőtt elindult munkába, elmondta ezt a feleségének. Az asszony egész nap nyugtalan volt. Végül, késő délután a férfi összeszedte bátorságát, hogy megkérdezze főnökét. Nagy örömére megkapta a kért fizetésemelést. Diadalittasan hazatérve gyönyörű terített asztal fogadta, a legjobb étkészletükkel és égő gyertyákkal. Megérezte a különleges étel finom illatát is. Azt gondolta, hogy valaki az irodából felhívta a feleségét, és szólt neki. Az asszonyt a konyhában találta, és rögtön elújságolta a jó hírt. Megölelték egymást, majd leültek elfogyasztani a finom ételt. A tányérja mellett egy kis kártyát talált, melyre ez volt írva: „Gratulálok! Tudtam, hogy meg fogod kapni az emelést. Ez a vacsora azért van, hogy megmutassa, mennyire szeretlek.” Később, amikor kiment a konyhába, hogy segítsen behozni a desszertet, egy másik kis kártyát talált, amely a felesége zsebéből esett ki. Felvette a földről, és ezt olvasta rajta: „Ne aggódj amiatt, hogy nem kaptad meg a fizetésemelést. Az biztos, hogy megérdemelnéd. Ez a vacsora azért van, hogy megmutassa, mennyire szeretlek.” Szeretet! Elfogadás! Ez a feleség a férje mellett állt, bármi is történjen – hogy tompítsa az ütéseket, begyógyítsa a sebeket, hogy higgyen benne. Ez a mai ige számodra is: támogasd a házastársadat!
Bölcsesség...

A mai nap imádsága:
Uram! Szeretnék szépen, s jól élni! Küzdök és dolgozom, s mégsem jutok el abba az állapotba, amit szívem szerint kívánok magamnak... Kérlek segíts meg, s légy velem, költözz be szívembe, hogy féljelek, s végre úgy szerethessek és éljek, ahogyan azt szeretném, s ahogyan Te is elvárod tőlem! Ámen



Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Zsolt 90,12

Fiatalon lenne jó bölcsnek lenni... Kikerülhetnénk sok ifjúkori butaságot, olykor életvezetési tragédiát. Tartani tudnánk a fontossági sorrendet, s mindenek előtt nem mulasztanánk. Elkeserítő érzés, amikor nem más, csakis mi magunk - azaz a lelkiismeretünk vádol: Akkor és ott... Miért szóltál vagy nem szóltál, miért tetted vagy nem tetted? Utólag látjuk meg, hogy bizony igen súlyos árat kellett fizetnünk makacsságunkért! A Szentírás arról tanúskodik, hogy az élet minden formáját és állapotát tisztelni kell. Nem lehet büntetés nélkül áthágni ezt az Isten-adta fontos szabályt! Nem azért, mert ilyen könyörtelen az ÚRIsten, hanem azért mert az Életnél nincs nagyobb kincs... Az, hogy egy élet, a folyamatos mozgás a megszámlálhatatlanuk sok történés és találkozás mekkora ajándék, igazából a halál mozdulatlanságában válik nyilvánvalóvá számunkra...

A létezés felfoghatatlan gazdagsága ellenére az emberek százmilliószám pusztították egymást, korra, vallásra, technikai- és kulturális szintre való tekintet nélkül! De nemcsak az Élet elleni tetteink, de már sértő kijelentéseink is következménnyel bírnak ránk nézve. Ősi megfigyelése ez az embernek, amit a Biblia is rögzített: "Tiszteld apádat és anyádat!"... "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Azt, hogy tagadásaink, gonosz indulataink mélyen legbelül minket gyilkolnak, azaz rövidítik életünket, többnyire csak életünk második felében látjuk be... Ezért ajánlja Jézus: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat... Mert ahogyan az Élet elleni tiszteletlenségünk kihat saját életminőségünkre, ugyanúgy áldás száll vissza ránk, ha másoknak minden jót kívánunk, s imádkozunk értük.

A bölcs szív az élet tiszta szeretetét jelenti. Mivel nem vagyunk az Élet urai, csak részesei az Életnek, ezért egyedül csak Isten tehet minket bölccsé - amikor beengedjük Őt a szívünkbe. A bölcsesség nem rögtön és teljességgel birtokolható fölülről jövő adomány! Időre van szükség ahhoz, hogy érlelődjön bennünk, mint a gyümölcs, s kiteljesedjen életünkben.

A bölcsességnek haszna addig van, amíg élünk, ezért kell törekednünk rá ezért jó minél hamarabb elkezdeni az "előkészületeket", hogy megértsük mi is az Isten akarata - velünk. S hol kezdődik a bölcsesség? Ott, amikor az ember elkezdi Istent félni, s szeretni...





Elhivatás...

A mai nap imádsága:
Uram! Éltess, hogy akaratod szerint élhessek másokért! Ámen

   

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.
Jn 15,16a

Nem is gondoljuk, hogy amikor az eklézsia szót használjuk, akkor az egyház alapjául szolgáló isteni cselekedetet hangsúlyozzuk, hiszen maga a szó azt jelenti: kihívottak közössége. Az általános görög szóhasználatban gyűlést, a nép politikai jellegű összegyülekezését jelentette. Kétezer éve azonban az eklézsia (kihívottak/elhívottak közössége) az Isten gyülekezetére is értendő, mely összegyülekezés nem egyszerűen alkalmi esemény, hanem egy tudatosan választott életközösséget jelöl, Isten, a központ körül. Fontos kiemelni, nem csupán azért van eklézsia, mert egyszer valamit "életre hívtak", megalapítottak, s aztán minden változatlanul maradt benne. Az egyház az együvétartozás, az összegyülekezés állandóan megújuló, konkrét eseményének az eredménye, melyekben a Szentlélek "munkálkodik".

Az eklézsiának hármas jelentése van: fordíthatjuk gyülekezetnek, egyházközségnek és egyháznak. Mindegyik értelmezés más szerepet hangsúlyoz. Az egyház az "a szenteknek közössége" -, de mégis emberi intézmény. Jóllehet Isten ügyét szolgáljuk benne, de nem vagyunk mentesek a világi hatásoktól - emberek vagyunk, esendőek. Az egyháztörténet arra tanít minket, hogy a folyamatosan változó egyházi élet az elvilágiasodás és a megújulásra koncentráló bezárkózottság két szélső pontja között ingázik. Ha hivatásunkat komolyan vesszük, úgy a pillanatnyi külso forma felett mindig diadalmaskodik a belső tartalom, s az emberi intézmény felett győzedelmeskedik az életformáló isten-létrehívta lelki közösség.

Minden azért történik az eklézsiában, az eklézsiával, hogy az javunkra váljék, s aztán gyümölcsöt teremjünk. A "termésben" soha nem a mennyiség a lényeg - az Istentől eltávolodott ember ugyan profit-orientált, de az Isten(!) nem az - , hanem maga folyamat: a növekedés, a gyarapodás, a megújulás átélése, a továbbadás. Mindez csak akkor történik meg, ha úgy az egyháztagok, mint a lelki vezetők képesek a személyes áldozathozatalra, azaz vállalják az mag-létük szolgálatos szétfoszlását, mely lehetőséget teremt az istenes értékek napi-aktuális megnyilvánulására...

A gyümölcs nemcsak továbbadja az életet-hordozó magot, maga is táplálék. Mondhatni a mag 'mellékterméke' az, amibe jóízen beleharapunk... Van-e ezért szebb, ízletesebb, mint hálaadással élni az életet Isten rendelése szerint? Bizony nincs, mert az Isten azért adta az Életet, hogy benne megnyilvánuljon az Ő kegyelmes szeretete.





Lélekőrző békéért...




A mai nap imádsága:
Uram! Békétlenségeim okait kérlek szüntesd meg, s irgalmad palástjával takard be életemet, hogy megbékélt szívvel boldogan adhassak hálát mindenkor, mindenért! Ámen

   

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Fil 4,7

A béke akkor válik nagyon fontossá, ha már nincs, ahogy a türelem is akkor kezd nagy kinccsé válni, ha már fogytán van. Sok dologgal vagyunk így életünk folyamán. Amíg normális körülmények között élhetünk, dolgozhatunk, addig ezt magától értődőnek vesszük. Csak ha kezd megbomlani a harmónia, akkor válik nyilvánvalóvá: mit is adott valójában a megszűnő munkahely, az elhidegülő (házas)társ, a családi fészekből kiröppenő gyermek vagy éppen a meg-megkopó egészség.

Vannak pillanataink, amikor az "általános" békesség, az "eleve" jószándék egyszerűen kevésnek bozonyul. Vérpezsdítő disznóságok, égbekiáltó gonoszságok hírei bombáznak minket naponta. Nemcsak a távoli világok nyomorúsága világlik be egyre nagyobb felbontásban és élénkebb színekben a nappalik tévénézős nyugalmába, de szűkebb világunkban is utolérnek minket a romboló erők. Ilyenkor hamar eluralkodik rajtunk is a békétlenség... s ilyenkor kell igazán a fölülről jövő békesség, mely minden értelmet meghalad! Amikor kicsúszik a talaj a fiatal lába alól, mert elhagyta a kedvese, amikor izzadságcseppes munkaórák százai fekszenek az adott "projektben", s a siker elmarad, amikor szépreményű terveink nem válnak valóra, azaz amikor süllyedni kezdünk, mint Péter a hullámok között, akkor nagyon kell(ene) az Isten békessége!

Az Ige szerint Krisztusban, a Legnagyobb Titokban, "Minden Értelmet Meghaladóban" a megélhető szeretetben ez az erő folyamatosan, jön, itt van közöttünk és bennünk, és megőrzi szíveinket... "Csak ennyi?" - kérdezhetik a felületesen gondolkodó szkeptikusok - "És a csoda?" A csoda az, hogy még élünk, s nem pusztultunk el, mert a történelem Istene a rosszból is mindig a jót hozta elő, pedig mi következetesen a jóból is a rosszat kerekítjük...

Minél idősebb az ember, annál több a lélek mélységes raktárában felgyülemlő emlék. Sok közöttük a rossz, a maró, a fájó élmény, melytől nem tudunk szabadulni, mert ezekben mi magunk vagyunk a fájdalomtól megkötözöttek. Külső erő nélkül nincs szabadulás, a "münchauseni nagy trükk", önmagunk üstükét megragadva kihúzni magunkat a bajok ingoványából - csak nagyotmondások világában sikeres akció, az élet mindennapi valóságában, ha a körülmények vasmarkának szorításába kerülünk: ott nincs menekvés, a mulasztást, a bűnt követi a büntetés, a dolgok sosem maradnak következmények nélkül. A hívő ember a bölcsesség keskeny ösvényén menetel előre, melyet ő maga hit útjának nevez. A bölcsessége azonban nem evilági bölcsesség, több annál, mert alapja az ÚR félelme.




Múlandóság...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy kegyelmed révén meg tudjam különböztetni a természetest a természetellenestől, a múlandót az elmúlhatatlantól! Ámen



Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
Mt 10,28

Lélekölő... Sokszor használjuk ezt a kifejezést, ha valami olyat kell csinálnunk, aminek nem látjuk semmi értelmét. A felesleges adminisztráció az egyike ezeknek. Ha belegondolunk abba, hány olyan papirost, plasztik-kártyát nyomnak kezünkbe, melyek egy-két pillanat, nap vagy év múlva már semmire sem valók, akkor elgondolkodhatunk: vajon mi volt ezeknek az értelme? Kinek az érdekét szolgálta? Amíg nem voltak számítógépek, a fontos dolgokat papiroson rögzítették - jóval korábban pergamenre írták vagy kőbe vésték - manapság pedig számítógépeken tárolják, s ugyanúgy mind régen, papirosra is kinyomtatják... De minek is? Biztos, ami biztos... hogy megmaradjon! De kinek?

Annyi bizonyos, hogy a bizonyítványok, igazolások, nyugták s egyéb papirosok következtében nagyságrendekkel nem javult az emberek élete, inkább csak a bosszúság költözik a szívbe, ha ezt vagy azt a tanúsítványt nem találjuk, amivel bizonyíthatjuk, hogy mi természetesen mi vagyunk, s ami a mienk, az papíron is a mienk... Aztán eltelik pár évtized, kiköltözünk ebből a világból, s utódaink - ha vannak - értetlenül nézegetik a megsárgult adminisztrációs terméket: a sok hivatalos iratot, a szépen rendszerezett adóbevallásokat, a pénzügyi-, s egyéb jelentéseket - melyek elkészítésére ezer vagy tízezer órára volt szükség az ember amúgy is rövidke életéből - s egy darabig talán még megőrzik, s aztán megsemmisítik. Hiszen mire is lenne jó az a sok-sok papír, ha már rég a temetőben fekszik adóbevalló és adóellenőr, jelentést író és azokat követelő? De bizony még az is lehet, hogy a történelem vihara elsöpör egy-egy nemzetet vagy országot papirosaival együtt - az emberi civilizációban nem először, s gyaníthatóan nem is utoljára...

Nemcsak a túlburjánzott adminisztráció lélekölő... Lélekfojtogató az is, ha nincs távlat, ha bizonytalan holnap, ha reménység nélküli a várakozás. Megsemmisítően hat lelkünkre az is, ha tartalmatlanul telnek napjaink, mert azt gondoljuk, nincs kit szeretnünk, s úgy hisszük, minket már nem szeret senki, legfeljebb valamilyen teljesítményünkért kedvelnek minket. De elsorvasztja a lelket az is, ha nincs eredménye a megharcolt sikernek, mert azt őszintén senkivel nem tudjuk megosztani...

Az evangélium üzenete tegnap, ma és mindörökké ugyanaz: a test(i élet) elmúlik, de a lélek megmarad. Ezért nem a múlandóságra ítélt szertefoszlása miatt kell(ene) keseregnünk, hanem annak kell(ene) örülnünk, hogy a néhány évtizedes ideiglenesben felfedezhetjük az örökkévalót. Van-e szebb, s nagyobb boldogságot adóbb annál, ha szülő és gyermek őszintén megbeszélheti az élet nagy kérdéseit? Lehet-e értelmesebb időtöltés annál, minthogy őszinte emberi találkozások részeseivé válhatunk? Aligha... Sokan mégis az élettelenre, a matériára szavaznak. Az anyag meg is fizeti nekik, amit megérdemelnek: "túléli" őket...






Szavaink..


A mai nap imádsága:
URam! Sokszor szóltam, amikor hallgatnom kellett volna, s amikor meg szólnom kellett volna, hallgattam... Add, hogy tanuljak hibáimból, s gondolataimat ne az én igazam, hanem a Te szereteted formálja! Ámen


Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot;
1 Pt 3,10

Érvényes igazság ez minden kapcsolatunkban, nemcsak a felebarátaink viszonylatában, de a legszűkebben, a párkapcsolatiban is! Szeretnénk örülni az életnek - örömre teremtett minket az Isten(!) -, de valahogyan mégsem tudjuk igazán hogyan is kellene csinálnunk...

Nagy szerelembe esünk, eljegyzést tartunk, házasságot kötünk - aztán "beüt a krach", s elválunk. Ha csak a prominenseink, a "celebek" élnék elénk ezt a mintát! Jóllehet a gyermekek háromnegyed része még mindig családban nő fel, de hogy mennyire "patchwork family" a családok nagy része - tessék csak szétnézni egy-egy óvodai csoportban,iskolai osztályban! (Európában a megkötött házasságok 40%-a válással végződik, de arról soha nem szól a statisztika, hogy kinek hányadik az éppen megkötött házassága... ezek után azt állítani, hogy a párkapcsolatban élés egyfajta "sikermodell" - nagy merészségre vall!) Nem elhanyagolható "trend", hogy a válások mintegy kétharmadát a nők kezdeményezik!

Ami elgondolkodtató, hogy a fiatalok gyors házassága utáni elválást még csak-csak megérti a szűkebb környezet - ha nem megy együtt, hát nem megy... -, de amikor 20-25 év után válnak el a házastársak, akkor értetlenül állnak a közeli hozzátartozók is a jelenség előtt! Az okok között megtalálhatóak a klasszikus esetek - hűtlenség, beteges féltékenység, veszekedés -, de egyre gyakoribb indokként vetődik fel az elhidegülés, illetve a felismerés: "Ennek így semmi értelme!"

Az élet bizony folyamatos prezentáció és improvizáció! Mindezt relatíve harmóniában teljesíteni csak egyféleképpen lehetséges: ha kommunikálunk! A tartalmas beszélgetés, az egymás megértését munkáló bölcs hallgatás, az őszinte beszéd eleddig még mindig eredmény hozott. Sajnos a párbeszédek jelentős része azért alakul át induló értelmes vitából értelmetlen veszekedéssé, mert mindenki a maga igazát véli az objektív igazságnak, s így a vélt saját igazság "mindenáron-sikeréért" feláldozza a közös megegyezés csöppet sem elhanyagolható eredményességét.

Megzabolázni a nyelvünket - az egyik legnagyobb tudomány! Mindenki csak "mondja a magáét", pedig ez nem a közeledést, hanem a távolodást szolgálja. Az üres fecsegés megterhelő, s hatásosan kioltja a közös öröm tábortüzét... Mindezeken túl a gonosz indulatok szavakban megformálódva, később a legváratlanabb szituációkban vetődnek fel, s fejtik ki hatásukat - újra. Védekezni ezek ellen csak egyféleképpen lehet: meg kell tanulnunk figyelni a JóIstenre! Ha Ő része életünk mindennapjainak, ha Vele járunk, akkor nemcsak a teher válik könnyűvé, de az Isten szeretet-igazsága mellett eltörpül a mi igazságunk, s nemcsak másokhoz leszünk irgalmasok, de mi magunk is irgalmat nyerünk...




Törvény...

A mai nap imádsága:
URam! Tisztítsd meg szívemet, hogy tisztán lássak vele! Ámen


Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát! Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR! Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig! A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az ÚR!,
3 Móz 19,11-14

Az írott törvények - beleértve a mai hatályosakat is - évezredek óta szabályozzák az emberek életét, de ezek mellett vannak "íratlan törvényeink" is. Azt szoktuk erre mondani, hogy "szokásjog", ami ugyan nincs leírva sehol, de mégis alkalmazzuk, mert emberi kapcsolataink alapjait képezik. Ez a fajta "jogi meggyőződés" elsősorban a szívben gyökerezik - ugyanis ott mindenki érzi, hogy mi a jó, s mi a helyes... Mindenki tudja, hogy mi az, ami "jó erkölcsbe ütköző" - ez egyébként a Polgári Törvénykönyv szerint megtámadhatósági alap -, ezért bosszankodunk, amikor szemünkbe vigyorogva mondják a nyakkendős tolvajok: "Ez így jog-szerű!" S, ha jog mellettük is áll, az igazság - amit mindenki érez -, az ÚRIsten soha...

Ahhoz tehát, hogy Istenhez forduljunk, nem kell "bújni a Bibliát"... Lehet, sőt olykor kell is, de a megtérésnek nem ez az alapfeltétele. Ezért olyan szánalmas, amikor azzal érvelnek önjelölt térítők: "De hát meg van írva a Bibliában!" Aki nem veszi észre, hogy az Isten mindent beleírt a szívünkbe is(!), az hamar eltévedhet a bibliai szövegek között - lásd keresztény felekezetek, külön hitvallással rendelkező gyülekezetek irdatlan nagy számát!

Milyen jó az írott törvény? azt mondják erre, hogy civilizációs előrelépés! Valóban? Az állatoknak - egy fajon belül - nincs törvénykönyve, mégsem ölik egymást (a rang-harc/küzdelem az más... A Tízparancsolat tehát nem előrelépés, hanem a visszalépés bizonyítéka! Le kellett írni azt, aminek íratlanul a szívben kellene hogy lakozzék: a SZERETETről van szó!

Van nekünk egy apostolunk (Szent) Saul-Pál, aki maga is a zsidó kazuisztikus törvények szigorában nevelkedett - sőt még "kezdő" rabbiként a farizeusi kegyesség ifjú "frontemberének" is számított; aki jól látja, hogy nem az Írás betűje, hanem a Lélek szerint kell szolgálnunk, élnünk. Abban viszont nincs igaza, hogy a törvény nélkül ne tudnánk, hogy "Ne kívánd a másét!", hiszen a rossz, ami az ütközik az általános jóval! Ha egy férjet arra kell "törvényi úton" rá-idomítani, hogy ne tegyen szexuális ajánlatot barátja feleségének, hogy egy humanoidot arra kell rávezetni, hogy reflexből ne lopja el azt, amiért más megdolgozott, hogy az emberfia-lánya ne hazudozzon össze-vissza - még ha a médiából ezt is tanulta -, akkor az ilyen ember nemcsak erkölcsi nulla, de potenciálisan hulla is... mert saját maga munkálja evilági poklát, s túlvilági kárhozatát...

A törvény akkor működik jól, ha azt mindenki betartja. A zsidók "bibliája" a Tóráh - jóllehet törvénynek mondják, de sokkal inkább az "Istentől kapott rendet", az "élet beszédét" értik alatta -, nemcsak a hétköznapi élet legkülönfélébb vetületeiben ad eligazítást, de még a kultikus törvények átlagember számára alig átlátható rendjét is "beszabályozza". Mindezek ellenére még sincs tökéletes életvezetése a zsidó embernek sem - hiszen akkor nem lenne liturgiájukban ott a "jóm kippúr", az engesztelés napja.

A törvény tehát - a szeretet viszonylatában - csak tükör. Persze hiába "fényesítjük" újabb és újabb rendeletekkel - egyházon belül zsinati határozatokkal - a törvény tükrét, ha soha nem nézünk bele, akkor semmi, de semmi értelme sincs... Ezért fontos eljutni a felismerésre - s ez a kegyelmi élet -, hogy Isten szabadságra teremtett mindannyiunkat, s ennek az isteni szabadságnak csak akkor van kiteljesedése, ha az szeretetből fakad...