Alázatért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Kérlek segitsd meg mindazokat, akik Hozzád igyekeznek! Ámen

   

Az ÚR az alázatosaknak kegyelmet ad.
Példabeszédek 3,34

Manapság nagyon elővigyázatosak vagyunk az alázat szavunkkal, ha lehet akkor kerüljük még a használatát is. Úgy gondolják sokan e sikerorientált világunkban, hogy aki a gyengeségét mutatja, azt nemcsak hátrébb teszik, de hamar kiszorítják az erősebbek és egyik pillanatról a másikra a perifériára szorul, vagyis elvész - ami a boldogságról való lemondással egyenlő. Márpedig ez nem így van. Pontosan ellenkezőjét mutatja az élet, s erősíti a Szentírás Igéje is.

Aki el tudja fogadni maga fölött az Istent, vagyis megalázza magát, az a legnagyobb Erőforrást, életének Erejét találja meg. Hasonlóképpen, ha egy párkapcsolatban nem restek a felek beismerni tökéletlenségüket, esendőségüket, akkor soha nem tapasztalják meg az egymás általi megújulást, s nem is lesz terhelhető közös életük. Ha mégis, akkor derűvel hordázzák el nemcsak egymást, de a rájuk bízottakat is. Aki ilyen családban él, az hálát ad naponta az ilyen közösség nyújtotta biztonságárt, elrejtettségért, az ebből fakadó naponkénti szavaknélküli biztatásokért: fontos vagy nekünk, szeretünk, áldozatra is képesek vagyunk érted. Ezt az üzenetet bizony fogja a lélek, s képes lesz olyanná válni, hogy maga küzdjön és vállaljon terheket másokért.

Sajnos mára elszaporodtak azok a materialisták, akik nem elsősorban a marxi-lenini ideológiának, hanem bírvágyuknak engedelmeskednek. Minél többet, csak nekem, bármilyen áron, ha pusztul a másik, ha egzisztenciális nyomorúságba, szociális zsákutcába kerül, az sem számít... hiszen ilyen az élet: "Hadd hulljon a férgese!" Az ilyen gondolkodás nem politikai beállítottságtól, nem is vallásos világnézetből - legyen az keresztény, muszlim, hindu vagy zsidó - fakad, hanem önszeretetből, magyarul önzésből. Aki az egóját teszi meg legfontosabbnak (istennek), az önmagát dicsőíti, s eközben nem veszi észre, hogy aki más mértéket is (Istent) ismer, az csak szánakozva nézi paprikajancsi-életének ripacsos ellentmondásait, s önáltató hazugságait, melyből hálót fon maga köré, s abban vergődik. Az ilyen ember még vergődésében is azt hiszi, hogy küzd a körülményekkel, valójában nem azok, hanem önmaga foglya.

Az alázat nem más, mint az Isten hatalmának elismerése az élet minden területén. Ennek egyetlen következménye van: az épülés, s az építés. Ami fölfelé törekszik, az Isten szilárd alapjára építve, az ékességé, széppé válik, nemcsak önmaga, hanem mindenki számára. Így válik igazsággá, hogy az alázatosoknak az Isten kegyelmet ad, hiszen, aki Istenre tekint, az megtalálta a harmóniát önmagával is, amit az Írás békének nevez.

Bálvány...

URam! Add, hogy semmi ne válhasson fontosabbá számomra, mint az, amit Te adni akarsz! Ámen



Mottó:
A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség/démon miatt tisztelnek.

Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
1 Jn 5,21

Bálvány... régies csengésű, nehezen érhető szó. Mai generációnak különösen is. Ha valaki valamelyik pop-idolt bálványnak meri nevezni, megkap(hat)ja a magadét! Az ószövetség 'régletűnt' világában - amikor Jáhve-isten más istenségekkel hadakozott - még érvényessége volt ennek a fogalomnak, no de manapság? 2014-ben? A harmadik évezred elején, amikor idegen bolygókon keressük az ÉLETET? Amikor meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek istenek, hiszen csak EGY Teremtő ERŐ létezik, az Örökkévaló, Akitől jön a REND, s Akié a hatalom? Nos, most bálvány-istenekkel előhozakodni - nem népszerűtlen, hanem egyenesen megmosolyogtatónak tűnik. Aki pedig abban a félelemben él, hogy ő 'prédája' a démonoknak - azt csak őszintén sajnálni tudjuk... (A hátborzongató, hogy a szélsőségeseknek, a társadalmi keretekbe még illeszthető, de egyértelműen vallásos vakságban, olykor zavarodottságban szenvedőknek, amit hisznek, az nemegyszer megtapasztalt VALÓSÁG! Ha a kiváltó ok ugyan csak elképzelt, az okozat, az ÉLMÉNY teljesen valóságos!)

Kálvin János az Institutio c. művében azt írja: "A mi szívünk egy bálvány-gyár!" Az újkor hajnalán élő humanista tudósnak ebben tökéletesen igaza van. De mit kell/lehet értenünk a bálvány szó alatt? A bálvány tulajdonképpenanyag/dolog, amit az ember istenít. Isten és az ember "koprodukciójában" készült bálvány különösen is érdekes... Az anyagot Isten teremtette, a formát azonban én, az ember adom, annak a képességemnek következtében, amire a Teremtőm teremtett. Az alkotás ezért öröm, sőt vallásos tevékenység is, gyümölcse a szép tárgy, aminek szintén örülünk. Nincsen tehát tárgy ember nélkül és nincsen ember Isten nélkül. Az öröm - út a tárgytól Istenig. Ha keressünk valamilyen szép tárgyat, alkotást vagy természeti jelenséget, amiért hálásak tudunk lenni, akkor közelebb kerültünk Istenhez. Az örömtelenségünk egyik oka, hogy a jelenségek mögött nem látjuk meg se az embert sem a Teremtő Istent. Az ember-hiányos (magányos) ember hála-hiányos is egyben, hiszen örömét nincs kivel (még Istennel se) megosztania.

A bálvány tehát nem más, mint istenpótlék. Hasznosnak tűnik az ember életében, pedig nem az. Azt a hazugságot erősíti, hogy erőt ad, közben pedig elerőtlenít. Elhiteti, hogy amit időben, energiában belefektettem, az meg is térül, no meg azt is, hogy mennyiség mámora értékesebb, a minőség józanságánál... S ami a leglényegesebb: megfoghatóságában, birtokolhatóságában azt sugallja, hogy az anyagból származik az öröm... A bálvány az, ami Isten és az ember kapcsolatát szép lassan felmorzsolja. Észre sem lehet venni, mikor változik meg a viszony Istennel, de egyszer csak tudatosul: Nem én uralkodom a bálvány felett, hanem az ural engem... Amikor ez megtörténik, akkor már igen nagy a baj! A bálvány többé már nem eszköz, hanem cél. Csak a bálvány közelében lehessek, hogy újra enyém lehessen az ÉLMÉNY... A bálvány bármi lehet, ami fontosabb számunkra, mint Isten, bármi, ami lefoglalja a szívünket és képzeletünket jobban, mint Isten maga, bármi, amitől azt várjuk, hogy olyasmit adjon számunkra, amit csak Isten adhat. Olyan valami, amit ha elveszítünk, úgy érezzük, hogy nincs értelme tovább az életünknek...

Korunk két legnagyobb bálványa, amiért mindent, ami valódi érték képesek sokan feladni: a PÉNZ és a SIKER. Nem a pénzzel van a baj, sem az eredménnyel, hanem az azt istenítő emberrel! Aki hamis pénzt gyárt, kereskedik vele, azt a látszatot kelti, hogy a pénzzel valódi értéket teremt, az az ember maga is hamis. A pénz csak pénzt képes "teremteni", érték előállítására azonban egyedül csak az ember képes! Azok az emberek, akik a sikeristenség börze-oltárán áldoznak nap, mint nap, "áldás"-ként csak sikert könyvelhetnek el maguknak, de ebből semmit nem vihetnek át magukkal az "odaátba". Ja, hogy őket nem érdekli, hogy mi van a halál után, s utánuk jöhet akár a vízözön is?... Nos, ezek az emberek a legdrágábbakat veszítik el az élet minden területén: emberség, s bizalom... s legvégül a békességüket is.

Erő...

A mai nap imádsága:

URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen


Isten ruház föl engem erővel.
Zsolt 18,33

Talán nincs is szülő, aki gyereknevelési pályafutása alatt legalább egyszer ne mondta volna gyermekének: "Tessék megenni ezt vagy azt, mert ettől leszel erős!" Öröm, jól eső érzés tölti el az édesanyákat, amikor látják, hogy főztjük sikert aratott, s a család minden tagja elemi megelégítettség-érzéssel áll fel az asztaltól. Ha nem eszünk, akkor idővel elerőtlenedünk - biológiánk alapszabálya ez. Szükségünk van vitaminokra, ásványi sókra, s ezért táplálkozásunk életünk alapvető, központi része. Ha nem kap elég figyelmet (megérdemelt helyet) az étkezésünk, akkor annak bizony következményei vannak! Rohanva, gyorsétkeken élve, az egészségünk szenved csorbát, mert nem ez az élet rendje. Ha erősek akarunk maradni, akkor el kell fogadnunk a teremtettség játékszabályait...

Testi erőnlétünket, egészségünket azonban nemcsak étkezési szokásaink befolyásolják. Mindennapokban bevethető erőnk nagysága, "hatásfoka" alapvetően függ lelki állapotunktól is. Nátha, kisebb-nagyobb testi diszharmónia/diszfunkcionalitás akkor gyötör meg minket, amikor legkevésbé kívánjuk azt, hiszen éppen elég gondunk-bajunk akad a munkahelyen, esetleg a családban is. Életünk persze nem képzelhető el stressz nélkül, de ha túl sok ér belőle minket, akkor nem segít, hanem rombol. A stressz "feldolgozását" alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunk, magyarul a lelki életünk. Ha Isten tenyerén érezzük magunkat, akkor másként látjuk a világot, a másik embert, önmagunkat!

Hogyan lehet ezt megélni? Tudatosítanunk kell naponta, hogy Isten szeretet. Ha hiszünk Jézus URunknak, aki a Tékozló fiú példázatában arról az Atyáról beszélt, Aki mindannyiunk Mennyei Atyja, s Ő elébeszalad a vagyont elherdáló gyermekéhez, akkor el kell fogadnunk annak az igazságát, hogy Isten minden mulasztásunk, vétkünk, bűnünk ellenére: re-habilitál minket, azaz visszahelyez oda, ahol nekünk a legjobb, vagyis Magához fogad... Isten szeretete tényleg ennyire "abnormális": nem rosszal fizeti meg a rosszat, hanem megbocsájt. Nem azért, hogy újra vétkezzünk, hanem azért, hogy végre megértsük: szeretetre teremtett mindannyiunkat....

Jóság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Nevelj, növelj a jóra! Ámen


A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?
Lk 6,45-46

Panaszkodó világunkban ritkán hallani ilyet: "jó ember"... Jó emberek márpedig vannak - Jézus URunk szerint is! Vannak, akik szívesen gabalyodnak bele önnön bűnösségük mindennapi harcába, s szerintük eredendő jóság nincs, csakis eredendő bűn létezik. A Mester számára - úgy tűnik - mégis létezik olyan kategória, hogy "jó ember", aki "szíve jó kincséből hozza elő a jót". Tehát szívünknek vannak kevésbé jó, sőt rossz dolgai is, amiket "kincsnek" tartunk, de tudatossággal, Istenre-figyeléssel, csak is a jót hozzuk elő. Aki nem figyel Istenre, az azt hozza elő, ami szívében a felszínen kavarog, azaz a könnyebbet, a kisebb fajsúlyút... nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a hitványat, a szemetet, ami egyébként is a felszínen úszik...

Ha értékkel (nehéz)dolgokkal van csordultig a szív, akkor az kiszorítja a többit, a "nem-oda-valót", a járulékos sallangokat... Aki persze soha nem gondolkodott el azon, hogy mi az érték, s miért is lenne érdemes az Isten RENDje szerint élni, aki soha nem törődött azzal, hogy mik cselekedetei rövid-, és hosszútávú következményei, annak szíve csak értéktelennel, sok-sok csillogó, múlandó gagyival telt. Ezért fontosak a felismerések, s a (cél)tudatosság, a következetesség. Krisztus példázatai nem véletlenül sarkallnak/inspirálnak döntésre, hiszen elhatározás, tudatos választás nélkül nincs élet(minőség)változás, se előbbre, sem pedig a lelki életben való feljebb-jutás.

Döntés és cselekedetek... egy érem két oldala, egyik nem létezhet a másik nélkül. Éppen ezért, ha valakinek a cselekedetei nyilvánvalóan nem istenesek, építőek, előbbrevivőek, akkor hiába "papol" arról, hogy mennyire jó volt az ő döntése! Sokan éppen azért halogatják a döntést - hogy Istenre igent mondjanak -, mert nagyon is jól érzik lelkük mélyén, hogy akkor bizony egész életüket meg kellene változtatni, el kellene hagyni azokat a bűnöket, amik édeskésen már életük részévé váltak. Éppen ezért hiába keresztény valaki szavakban, ha cselekedetekben nem Jézus-követő, akkor nem csak érvénytelen a krisztuskövetése, de ráadásul még a világ is kineveti - teljesen "jogosan"...

Józanság...

A mai nap imádsága:
Uram! Vibráló világunkban oly nehéz a megállás! Segíts, hogy ne tévesszenek meg az ígéretes hamis fények, és adj szívembe hívő bizodalmat, hogy Igéd szerint élhessem mindennapjaimat, s Veled együtt útmutató bölccsé válhassak az élet országútján! Ámen



1Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8beszéded legyen feddhetetlen és egészséges.
Tit 2,1-8a

"Édes fiam! Használd a józan eszed!"... Hány szülő ajkát hagyja el ez az aggódó mondat, amikor azt látják, hogy öntudatra ébredő gyermekük nem azt teszi, ami a javát szolgálná. Józanság és egészség szorosan összefüggenek egymással, hiszen hogyan is lehetne valaki egész-séges, ha valami elveszi a fél eszét?

Sokan gondolják, hogy a hívő élet az a gyengék és a hiszékenyek végső menedéke, pedig ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Az igazi hit az, ami mindennek utánakérdez, tusakodik, ahol használjuk az Istentől kapott józan eszünket, miközben szívünket igyekszünk tisztán tartani, hogy a nemes érzések határozzák meg felelős döntéseinket. Ahogyan a szerelmesek között bőven vannak, akik a szerelem rózsaszínű szemüvegét egy pillanatra sem képesek letenni, ugyanígy a hívő emberek között is akadnak szép számmal, akik rajongásuk emelkedettségéből még rövid időre sem képesek kiszakadni. Így szakadnak el teljesen a valóságtól, s látják olyannak a világot, amilyennek szeretnék, s nem olyannak, amilyen. Az ebből fakadó tragédiák minden vallásban megtalálhatóak.

De mi az apostoli intésben búvópatakként újra és újra felbukkanó fogalom: józanság? Az az állapot, ami: jó. Jó nekem, jó a környezetemnek, a szűkebbnek és tágabbnak egyaránt. Az Isten előtti felelős, józan élet mindig áldást hoz a családra, nemzetre egyaránt. A józanság nem más, mint elfogadása annak a teremtői akaratnak, hogy Isten engem nem az élvezkedő, mások helyzetét súlyosbító életre rendelt, hanem az önmagam és mások emelésének szolgálatára adott megbízást. Ennek az elhívásnak engedelmeskedve találhatjuk meg életünk ritmusát, legyünk annak bármelyik szakaszában. Ebben a mértéket - idősnek és fiatalnak egyaránt - az a szeretet munkálja, amit a Mester elénk is élt...

Szeretet...

A mai nap imádsága:

Uram! Szeretedet fényét hadd tapasztalhassam meg ma is, s engedd, hogy a békesség eszközévé válhassak ott, ahová helyeztél engem! Ámen

   

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
1 pt 3,9

Miért válik az ember agresszívvé? Okolhatjuk-e a géneket, a politikai-gazdasági környezetet vagy egyszerűen csak az önzésünk az, mely lassan, de szívósan gyűjtögeti az önérdek csillogó homokszemeit, melyek egyszercsak mozdíthatatlan, élet-nyomorító kupaccá állnak össze? Egy biztos: a világ nem mentes a gonoszságtól.

A butaság és a gonoszság egymásnak édestestvérei. Mindkettő hihetetlen találékony, ötletgazdagsága - vagy, ami annak tűnik - szinte határtalan! A jóérzés hiánya talán már az anyaméhben kezdődik, amikor a megfogant élet szentségét a leendő szülők "tehernek" érzik. Felelőtlen férfiak és könnyelmű nők ritkán válnak jó édesapává és édesanyává - de ha valakit az élet csodája nem hat meg, akkor azzal a JóIsten se tud mit kezdeni... Így reprodukálódik a szociális csődtömeg, pedig nyilvánvaló: Az anyagi-egzisztenciális szorítások fájdalmait az utódokon "levezetni" egyszerűen primitívség. Még az állatok is mindent igyekeznek megtenni az utódaikért - sajnos csak az ember képes arra, hogy gyerekein keresztül meglopja a saját jövőjét is...

Péter apostol a gonoszság és a gyalázkodás ellen emeli fel apostoli hangját, mert jól tudja - maga is hirtelen-szavú lévén -, hogy az első reakciónk minden minket ért szeretetlenségre a saját "válaszcsapó" erőnk fitogtatása. Pedig Jézus Urunk tanításából tudhatnánk: "aki kardot fog, az kard által vész el." Azaz: az erőszak nem lehet megoldás - legfeljebb a lélekben gyengék kereshetnek benne utolsó menedéket.

A keresztény ember jól tudja, önmagától képtelen a jóra, ezért ajánlja magát naponként Isten kegyelmébe, s érdekes módon, az áldás nem marad el! Nem mintha Istennek kötelessége lenne áldással válaszolni, hanem azért, mert, aki istenes távlatokba helyezi életét, az nemcsak ebben a világban, hanem más "dimenziókban" is valóságosan él. Ezt a Mester "mennyek országának" és "Isten királyságának" nevezi, s azt is tanítja róla, hogy "bennetek, közöttetek van"...

Ez a "lét-titok" nemcsak elrejtettséget, védelmet ad a gonoszság ártó nyilai ellen, de megtanít minket újra gyermekként élni, rácsodálkozni a világra, s észrevenni kis és nagy dolgokban az Isten szeretetét. Aki ennél többet vagy mást akar, az nem értette meg, miért született emberként erre a világra...

Vihar...

A mai nap imádsága:
URam! Te írányítsd életem hajóját, hogy eljuthassak Hozzád! Ámen
    

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

Mk 4,39

Az evangéliumok egyik legmarkánsabb Jézus-bemutatása a "viharos tenger lecsendesítése". Igaz, ez a "tenger" csak a Tibériás-tava, no de akkor is... az elemeknek parancsolni valami abszolút különlegességet jelent. Jézus személyével kapcsolatban számtalan hitetlenkedő kérdés hangzott el az elmúlt kétezer esztendőben -, s ez így természetes! Nehéz az emberi észnek, születés és halál közé bepréselt materiális létünknek megérteni, hogy mekkora az Isten ereje... Isten URa, a nem láthatónak és a láthatónak egyaránt, jóllehet a hit világa nem a látható, hanem a nemlátható dolgokról szól! Sokan megérteni szeretnék az isteni dolgokat, valójában ezeket csak befogadni lehet, s megélni. A vallás az nem filozófia, nem alkalmazható lexikális tudás, hanem élet-érzés, melynek teremtő, életújító ereje megtapasztalható. Mindazonáltal az életérzés nem lehet parttalan, át kell hogy fogja a józanság, hiszen a hit csak így hozhat gyümölcsöt. A józan ész kizárása, a rajongás mindig rombol, csak a pusztító hatása többnyire később látszódik meg...

Jézus lecsendesíti a vihart, s ez túlmutat a tapasztalható világ normalitásán. Éppen ezért sokan azt mondják: "ezt azért már nem hiszem el!" De ezt nem kell elhinni, csak lehet. Ahány ember, annyiféle hit és meggyőződés, s hogy valaki csak a földi világ urának tudja elképzelni az Istent, s megint más az egész univerzum URának - ez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Nem az számít ugyanis, hogy ki mit gondol, ki mit hisz - valójában egyedül Isten tudja, hogy mit is hiszünk -, hanem az, hogy ki hova jut el hitével, azaz mit cselekszik! A nemlátható dolgok felismerésének ugyanis csak akkor van értelme, ha a látható világban annak építő-szépítő, nevelő-emelő hozadéka van. A Jézus csodák nem azért kerültek be az evangéliumokba, hogy azokon ámuljanak az elkövetkezendő nemzedékek, hanem hogy jelként hangsúlyossá tegyék az üzenetet: az ember "dolga" itt a Földön: szeretni, szeretni, s újra csak szeretni... Ahogyan Isten nem szűnik meg fenntartani ezt a világot, ugyanúgy nekünk sem lenne szabad meglankadni annak cselekvésében, amire teremtettségbéli elhívásunk szól!

Van egy szép latin szólás: Navigare necesse est, vivere non est necesse. Ezt Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába. Magyarra így fordíthatnánk: hajózni szükséges, élni nem muszáj. Régi igazságot hangsúlyoz ez: a tengeri kereskedelem és szállítások nélkül nincs élet. Bizony az élet mozgás, kereskedés és mindenek előtt kooperáció - számos egzisztenciális viharral egyetemben! Az élet tengerének hullámai sokszor félelmet keltenek, s ha nincs mibe, ha nincs Kibe kapaszkodnunk, akkor nem tudjuk tartani a helyes irányt, s életünk hajója könnyen zátonyra futhat! Ezért nagyon fontos tudni, hogy hova, melyik kikötőbe igyekezünk, s hogy ki a Kapitány életünk hajóján...

Aggódsz a pénz miatt?

„Ne aggódjatok…!” (Máté 6:31)

A zsoltáríró azt mondta: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Cserben hagyott-e valaha is Isten? Nem, és most sem fog: „Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek…” (Jóel 2:26). Hagyj fel azzal, hogy mindent magad akarsz megoldani. Inkább bízd magad Istenre! „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Csak tedd továbbra is azt, amit Isten mondott, hogy tegyél: „… tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz… Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:7-9). Ne aggódj, Isten nem fog cserbenhagyni! „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? … a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:31-33). Nyugodj meg, Ő Jahve Jire, az Isten, aki gondoskodik rólad.

Tarts ki!

„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!

VIGYÁZZ, MIT MONDASZ!

„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni..." (Példabeszédek 10:32)

Nyelved nagyszerű áldások forrása lehet, mert két olyan dolgot tud biztosítani az embereknek, amire szükségük van. Először: bölcsességet. „Az igaz ember szája bölcs tanácsot ad... Az igaz ember ajka segítő szavakat szól..." (Példabeszédek 10:31-32 NLT). Pál azt mondta Timóteusnak: „És amit tőlem hallottál..., azokat add át megbízható em­bereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2Timóteus 2:2). Add tovább, amit Istentől tanultál azoknak, akiknek szükségük van útmutatásra, és szomjazzák a tudást! Ne akard ráerőltetni senkire, de ne légy félénk sem; oszd meg másokkal, amit Isten megosztott veled! Ha egy éhes embernek halat adsz, megél belőle egy napig, de ha megtanítod halászni, megél belőle egy életen át. Másodszor: nyelved helyreigazítást is tud adni. Senki sem örül annak, ha kiigazítják. De: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!" (Példabeszédek 15:31-33). Senki sem mondja ki szívesen az igazságot, hiszen ezzel együtt jár az elutasítás kockázata, de: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek..." (Példabeszédek 27:6), vagyis abban a barátban bízhatsz igazán, aki vállalja, hogy ha kell, helyreigazít. Három fontos alapelv érvényes itt. Először: az igazság kimondása a barátság alapján történjen! Ha még nem bizonyítottál ebben, hagyd az igazság kimondását másra, aki már barátnak bizonyult! Ki kell érdemelned a jogot! Másodszor: az igazság nem jogosít fel arra, hogy vadászat­ra indulj! Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot.

…az igazsághoz ragaszkodva... szeretetben" (Efezus 4:15). Harmadszor: el fog jönni az ideje, amikor értékelni fogják- de készülj fel arra, hogy talán csak sokára! „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg" (Példabeszédek 28:23).




Szavaid két dolgot hozhatnak. Először: biztatást. Ella Wheeler Wilcox ezt mondta: „A hátba veregetés csupán néhány csigolyát mozgat meg, a fenékbe rúgás hatékonyabb­nak tűnik, de az előbbi juttat mérföldekkel előbbre." Salamon azt mondta: „A kedves szavak segítenek és gyógyítanak; az éles szavak megsebeznek és megnyomorítanak" (Példabeszédek 15:4 TM). Amikor az élet nehéz, „...milyen jó az idején mondott szó!" (Példabeszédek 15:23). Ilyenkor a remény áthatol a kétségbeesésen, és az emberek elkezdik hinni, hogy tényleg van esélyük megtenni, elérni azt a dolgot. Sok megsebzett lélek jutott mártúl a legmélyebb völgyön a biztató szavak ereje által. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek" (Példabeszédek 16:24). Az embereket megsebzi az élet, a biztató szavak pedig gyógyítják őket. Egyetlen képeslap, e-mail, tele­fonhívás - a Biblia így nevezi őket: „mint az aranyalma ezüsttányéron" (Példabeszédek 25:11). Másodszor, szavaid megváltást hozhatnak. „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg" (Példabeszédek 11:30). Nyelved úgy tudódj legjobban használni, ha Jézusról beszélsz. Nem kell őt védened, csak bemutatnod. „Életnek for­rása az igaz ember szája..." (Példabeszédek 10:11). Életadó szavakat mondhatsz az elveszetteknek, és segíthetsz megváltoztatni múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Szavaid abban is segíthetnek, hogy növekedjenek és érettebbé váljanak Istennel való kapcso­latukban. Igen: „Az igaznak az ajka sokakat vezet..." (Példabeszédek 10:21).




Egy második világháborús plakáton ez állt: „A meggondolatlan szavak emberek életébe kerülnek". Ha tehát valakiről valami rosszat hallasz, tégy fel magadnak egy pár kérdést! Először: Igaz ez? „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" (2Mózes 20:16). Ez egyike a Tízparancsolatnak - nem csupán javaslat! Amíg nem vagy biztos igaz voltáról, ne mondj semmit! Várj! Az idő mindig felfedi az igazságot. Másodszor: Bizalmas ügyről van szó? Lehet, hogy úgy jutott el hozzád, hogy valaki elárulta másvalaki bizalmát? Ha tovább­adod, te magad is bűntárssá válsz a bizalom megtörésében. Emlékezz: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot" (Példabeszédek 11:13). Isten csak akkor tud használni, ha nem áldozod fel becsületedet azzal, hogy elárulod valaki bizal­mát. Harmadszor: Segít ez valamit? Lerombol másokat, vagy felépít? A Sátán annak él, hogy romboljon, elcsüggesszen, és vereséget okozzon - ne légy ebben bűntársa! „Sem­miféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" (Efezus 4:29). Hasznos és bátorító, ha mások meghallják? Végül: Feltétlenül szükséges ez? Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit nyernek abból mások, és mit nyer Krisztus ügye azzal, ha elmon­dom, és mit veszít azzal, ha nem mondom el?" Mindig tartsd ezt szem előtt: nagyobb valószínűséggel fogod bánni azt, amit kimondtál, mint azt, amit nem. „Az ő egész indu­latját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt" (Példabeszédek 29:11). Légy bölcs: vigyázz, mit mondasz!

Isten szeretetének mélysége

Az Úr lenyúlt felülről és megfogott engem, ő húzott ki engem a mély vizekből. (18:16 Zsoltár)


Vannak esetek, amikor mindannyian úgy gondoljuk, hogy végünk van, el fogunk teljesen süllyedni. Nem számít, milyen mély pontra kerültél, Isten szeretete mélyebb, mint a te problémád.

Corrie ten Boom és Betsy ten Boom keresztények voltak, akik Hollandiában éltek a második világháború idején. Zsidókat rejtegettek a saját otthonukban, hogy megvédjék őket a náciktól. Amikor mindez kiderült, nemcsak a zsidókat vitték el a koncentrációs táborba, hanem Corrie-t és Betsy-t is, és ott maradtak a háború végéig.

Miután egyik szörnyűséget a másik után látta, Corrie ezt mondta Betsy-nek: “Ez a hely a pokol legmélyebb része!” Betsy így válaszolt: "De nincs olyan mélysége a pokolnak, amelynél Isten szeretete ne volna mélyebb."

Az utóbbi néhány hónapban talán reménytelen helyzetbe kerültél pénzügyileg, és ezt gondoltad: „Tönkre fogok menni”, vagy talán érzelmileg érted el a mélypontot, esetleg a házasságod került válságba, vagy egészségügyi problémák miatt szenvedsz. Frusztrált vagy és csak arra tudsz gondolni, hogy a helyzeted egyre rosszabbá válik.

Hol van az Úr, mikor eljutsz a legmélyebb pontig? Ott van pontosan alattad. Ő "a menedéked, és az Ő örökkévaló karjai alattad vannak". (5Móz 33:27, NLT fordítás)

Vesd magad az Ő szeretettel teli karjaiba. Engedd, hogy elkapjon és támogasson, amikor nincs kihez fordulnod.


Beszéljünk róla

* Milyen mély Isten szeretete? Eléggé mély ahhoz, hogy bármit meg tudjon oldani ! Milyen fájdalmat vagy problémát kell ma Vele megosztanod?
* Hogyan kellene, hogy megváltozzon a problémákhoz való hozzáállásod, ha úgy nézed a dolgokat, hogy Isten "örökkévaló karjai alattad vannak"?

Isten titka a teljes átformálódásra

"…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával." (Róma 12:2)

Az e heti áhítatokat Buddy Owens, a Saddleback Gyülekezet pásztora, a Way of a Worshiper (Egy dicsőítő útja) című könyv szerzője írja.

A külső változások nagyszerűek, de a valódi változás belülről kifelé történik. Ez több, mint kozmetikázás; több, mint a régi éned karcsúbb változata. Isten azt szeretné, ha teljesen megújulnál belülről kifelé – szellemi, lelki és testi értelemben.

Isten ilyen sorrendben említi ezt a három dolgot az Igéjében: "Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelketeket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1 Thesszalonika 5:23.)

Isten tudja, hogy a valódi változás belülről kezdődik. Ugye jó érzés kimosni a hűtőt, és megszabadulni a romlott ételektől a kamrában? De mi a helyzet a fejünkben lévő rossz dolgokkal, a régi hazugságokkal, a megüresedett értékekkel, a hibás nézeteinkkel? Az Efézus 4,23 ezt mondja: "Újuljatok meg elmétekben és lelketekben."

Van két kulcsszó a Róma 12-ben, amire ma érdemes odafigyelni:

1. Igazodni. A szótár szerint az igazodás a következőket jelenti: "ugyanolyat tenni vagy ugyanazzá válni", illetve "konvencionális módon viselkedni úgy, hogy kérdés nélkül elfogadjuk a szokásokat, tradíciókat, és az általánosan uralkodó véleményt". Milyen gyakran tesszük ezt? Sokszor gondoljuk úgy, hogy " ha mindenki más is ezt teszi, biztos, így a jó." De Isten azt mondja: "Ne igazodjatok e világhoz. Álljatok meg, és gondolkodjatok el, mit is csináltok."

2. Megváltozni. Ennek a szónak a jelentése "megváltoztatni valaminek az állapotát, működését, természetét, karakterét vagy személyiségét". Ez belülről történő változást jelent. A Róma 12-ben Pál azt mondja, hogy ne úgy változzunk meg, hogy megpróbálunk olyanná válni, mint a világ többi része, hanem úgy, hogy megújul az elménk, és megváltozik a gondolkodásmódunk.

Isten egy olyan új embert akar látni, aki nem csak külsőre új, hanem aki másképpen él, gondolkodik, beszél és cselekszik. Olyan új embert, aki 180 fokos fordulatot vett, más irányba fordult, és már nem egy régi élet elvárásainak akar megfelelni, nem másokhoz akar igazodni vagy hasonlóvá válni. Isten azt akarja, hogy elméd megújulásával legyél új ember, és Krisztushoz válj hasonlóvá.

Kutasd a Bibliát kérdésekkel!

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22)


„Ne csak hallgassátok Isten szavát. Meg is kell tennetek, amit mond. Különben csak bolonddá teszitek magatokat.” (Jakab 1:22 – NLT fordítás)

Amint azt néhány héttel ezelőtt tanítottam, a keresztyén meditáció (bibliai elmélkedés) azt jelenti, hogy gondolkozunk a Szentírásról. Amikor gondolkozol a Biblián, az hasonló, mint mikor a tehén megrágja a felkérődzött takarmányt: megrágja, aztán újra megrágja és újra megrágja.

A „Kutasd ki!” Biblia tanulmányozási módszer egy nagyszerű módja, hogy ezt tedd. Mikor ezt a módszert alkalmazod, akkor kérdésekkel pásztázod, kutatod át a szöveget, mint egy légkalapács. Azért, hogy segítselek téged ezt gyakorolni, megosztom veled az egyik legfurcsább mozaikszót, amit valaha is használtam: SPACEPETS (=űrállatkák – a kifejezés egy szójáték, amit a magyarban nem tudok ugyanígy visszaadni – a fordító megjegyzése). A kifejezés minden betűje egy-egy kulcsszó első betűje, melyekkel kérdezheted Isten Igéjét.

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy az éppen olvasott szakaszban…

1. S sin = bűn
Van-e valami bűn, amit meg kell vallanom? Megmutatott valamit Isten szava, amit rendeznem kell vele?

2. P promise = ígéret
Van-e valami ígéret, amire igényt tarthatok? Istennek több mint 7000 ígérete van a Bibliában. Kérdezd meg magadtól, hogy az olvasott szakasz tartalmaz-e általános ígéretet. Kérdezd meg magadat, vajon teljesíted-e minden feltételét az ígéretnek. Minden ígéretnek van előfeltétele.

3. A attitude = viselkedés, magatartás, beállítottság
Van-e olyan viselkedés, amelyen változtatnom kell? Van-e valami, amiről másképpen kellene gondolkodnom? Kell-e dolgoznom a negatív hozzáállásomon, aggódásaimon, félelmeimen, a magányon, a keserűségen, a gőgön, az ellenszenven, az önzésen?

4. C command = parancs
Van-e valami parancs? Van-e olyan parancs, amelynek engedelmeskednem kell, nem számít, hogyan érzek vele kapcsolatban?

5. E example = példa
Van-e valami példa, hogy kövessem? Vannak-e követendő pozitív példák, vagy elkerülendő, negatív példák?

6. P prayer = imádság
Van-e imádság, amit én is imádkozhatok? Pál, Dávid, Salamon, Illés, Ézsaiás és még sokan mások imádkoznak a Bibliában. Használhatod az imádságaikat, és tudd, hogy ezek az imádságok választ kapnak, mert benne vannak a Bibliában, és benne vannak Isten akaratában.

7. E error = hiba, tévedés
Van-e valami hiba, amit el kell kerülnöm? Bölcs dolog tanulni a tapasztalataidból, és még bölcsebb tanulni mások tapasztalataiból. Nincs elég időnk arra, hogy minden hibát magunk kövessünk el. Szóval, mit tanulhatok a Szentírásban leírt hibákból?

8. T truth = igazság
Van-e valami igazság, hogy higgyek benne? Gyakran olvasunk olyan dolgokról a Szentírásban, amelyekkel semmit nem tudunk tenni. Egyszerűen el kell hinnünk, amit mond a Biblia Istenről, az Atyáról, Jézusról, a Szent Lélekről, a múltról, a jövőről, a Mennyről, a Pokolról és más témákról.

9. S something = valami
Van-e valami, bármi, amiért dicsérhetem, imádhatom Istent? Mindig találhatsz valamit az olvasott szakaszban, amiért hálás lehetsz Istennek, amit megtett érted, vagy amitől megóvott.


A lista minden kérdésében van egy ige (cselekvést… kifejező szó). Van valami, amit megtehetsz vele kapcsolatban. Írd ezeket a Bibliádba, vagy egy jegyzetlapra, amit a Bibliádban tartasz. Ezek segítenek majd, hogy „az Igének cselekvője” legyél mindig, amikor elmélkedsz a Biblián.

Miután elolvastad a „Kutasd ki!” módszert, térj vissza a Szentíráshoz, és alkalmazd a módszert tegnapi csendességedben olvasott szakaszra. Milyen új igazságokat fedezel fel?

Isten melyik ígéretére támaszkodhatsz ma?

Tedd a szeretetet életcéloddá!

"A szeretet mindennél fontosabb. Ez az, ami mindent teljesen összeköt."

Kol 3,14 (CEV fordítás)

Tudni akarod, hogyan tudod legjobban élni az életed? Hát itt a megoldás: SZERESS!

Isten azt mondja, meg kell tanulnod, hogyan lehet a szeretet az első és legfontosabb célod az életben. Miért mondja ezt? A szeretet 4 dolog miatt fontosabb, mint bármi más. Ma kettőt nézünk meg.

1. A szeretet igazolja a hitünket
Isten azért akarja, hogy megtanulj szeretni, mert hasonlóvá akar tenni Magához. A Biblia a János 4,20-ban ezt írja: "Ha azt mondjuk, szeretjük Istent, de utálunk másokat, hazugok vagyunk, mert nem szerethetjük Istent, akit még nem láttunk, ha nem szeretjük az embereket, akiket látunk." (TEV ford.) A szeretet igazolja a hitedet. Ez mutatja, hogy igazán Isten gyermeke vagy.

2. A szeretet fogja össze az életünket
Sok mindent választhatsz fontos életelvként, de kell, hogy legyen valami az életed középpontjában, ami sziklaszilárd, ami nem esik darabjaira, amikor jönnek a próbák - amikor úgy tűnik, hogy a talaj kicsúszik a lábad alól, amikor érzelmi földrengések rengetik meg az életed, vagy amikor viharos idők járnak az anyagi életedben. Amikor nehéz időszakon mész át és mindenféle problémákkal kell megküzdened, fontos, hogy legyen valami, ami összetartja az életedet, különben darabokra hullhat.

A Biblia azt írja, hogy az egyetlen szilárd dolog, ami erre képes, az a szeretet - Isten és az emberek iránti szeretet. Amikor ez lesz életed középpontjában, mindent más szemmel látsz majd.

A Kol 3,14 ezt írja: "A szeretet mindennél fontosabb. Ez az, ami mindent teljesen összeköt." (CEV ford.)

Beszéljünk róla:

* Milyen más célok vagy ambíciók vannak az életedben, amelyek akadályoznak abban, hogy a szeretet legyen a legfontosabb célod?
* Hogyan helyezhetnéd a szeretetet életed középpontjába? Hogyan lehetne ez az erősséged?
* Vajon mások hogyan jellemeznének Téged mint Isten gyermekét? El tudnák mondani rólad, hogy nagy szeretet van benned?