2011. február 15., kedd

Hagyd abba a panaszkodást!

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Pszichológiát tanuló egyetemisták két csoportját bemikrofonozták, és azt a feladatot kapták, hogy egy adott időszakban szabadon beszélgessenek az emberekkel. Az egyik csoport tudta, hogy a kísérlet a panaszkodás/zúgolódás szintjét fogja mérni a normál beszélgetésben, a másik csoport viszont nem. Végül mind a két csoportot megdöbbentette az eredmény, hogy milyen gyakran zúgolódtak. Az a csoport, amelyik tudta, hogy mi a felmérés célja, csaknem ugyanannyit panaszkodott, mint azok, akik nem tudták, hogy mi a kísérlet célkitűzése. Ahogy a nagykönyvben meg van írva – szó szerint! Ha szembesítenek minket döntéseinkkel és tetteinkkel, ösztönösen reklamálni kezdünk: „Az ő hibájuk volt, nem az enyém; ha ők nem tették volna… én sem tettem volna”. Ádámnak nem kellett leckét vennie a kifogások művészetéből. Mikor rajtakapták, ezt mondta Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem… az asszony [Éva] így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem” (1Mózes 3:12-13). Egyikük sem vállalta fel, hogy saját maga felelős a döntéséért. Mivel pedig Isten nem segít azokon az embereken, akik nem vállalják a felelősséget, kiűzte a két panaszkodót a paradicsomból. Ha utólag rá is jöttek valaha, hogy mi a panaszkodás következménye, tudásukat nem adták át leszármazottaiknak, Izráelnek: „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1). Figyeld csak meg más fordításban: „És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr…” (4Mózes 11:1 Károli).
Minden panaszkodás Isten füle hallatára történik, pedig Ő nyilván nem akarja hallani! Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11).
Tisztítsd meg a beszéded! Határozd el, hogy felkutatsz, kiselejtezel és kidobsz minden panaszkodást, kifogást és zúgolódást a szótáradból!


„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
A zúgolódás mérgező. Megfertőzi a zúgolódót is, de mindenki mást is hallótávolságon belül.
Néha azt hisszük, hogy segítünk a zúgolódással. Állítjuk, hogy: „Ha senki nem szól semmit, akkor soha semmi nem fog változni!” – mintha jöhetne pozitív változás negatív szavakból. Azt hisszük, ha zúgolódunk, akkor teszünk valamit az ügy érdekében, de épp ellenkezőleg, amikor panaszkodunk, nem nézünk szembe a problémával, és főleg nem jutunk közelebb a megoldásához. Zúgolódunk, ahelyett, hogy közreműködnénk a konstruktív változásban, és ezzel magunk is a probléma részei leszünk, ahelyett, hogy a megoldás részesei lennénk. Minél többet zúgolódsz, annál inkább a problémára összpontosítasz, és minél jobban összpontosítasz a problémára, annál többet fogsz zúgolódni. Végül a saját zúgolódásod jobban fog hatni rád, mint bárki más. A zsoltáríró azt mondja: „Hangosan kiáltok Istenhez… de lelkem nem tud megvigasztalódni” (Zsoltárok 77:2-3). Ha már senki más nem figyel a szavaidra, te igen. Mielőtt kimondanád, már elgondolod őket: „…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Amikor pedig kimondod őket, hallod is őket, és hiszel is nekik, egészen úgy, mintha szavaid megbízható hivatalos forrásból származnának. Ahányszor csak kimondod őket, megerősíted feletted gyakorolt hatalmukat, míg végül saját panaszaid áldozatává teszed önmagad! A lelkedet (a magatartásodat) nem a mások által okozott problémák és nehézségek terhelik, hanem a saját panaszaid által generált aggodalom.
Tehát: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Filippi 2:14-15).


„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Hiszen a panaszkodás egyszerűen csak szavakból áll, nem? Nem, a panaszkodás sokkal több annál! Először is a panaszkodás kiengedi az irányítást a kezedből, és átadja azoknak az embereknek és körülményeknek, melyek miatt panaszkodsz, ezáltal azok áldozatának érzed magad. Kevésbé tudsz a megoldásra koncentrálni, gondolataidat negatívvá hangolja, és egyre kevésbé leszel képes fogadni az Istentől jövő kreatív ötleteket. Negatív talajon nem nőnek pozitív eredmények! Nem lehetsz egyszerre panaszkodó és kreatív. „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét?...” (Jakab 3:11-12).
A panasz a negatív meggyőződések szavakba öntése. Törli a pozitív célkitűzéseket és megvallásokat, így nem lesz erőd learatni mindazt a nyereséget, melyet Isten kínál. A panasz a múltra összpontosít, melyet már nem tudsz megváltoztatni, így folyton a múlt törmelékeit söprögeted, bizonyítékot keresve arra, hogy „ki, mikor, mit, hogyan csinált”, miközben a jelened terméketlenül tovatűnik. Másodszor, a panaszkodás mérgezően hat a kapcsolataidra: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Korinthus 5:6). A panaszkodás másokat is panaszkodásra hív. A beinjekciózott méreg az egész testet megfertőzi. Lassan és alattomosan a kapcsolataid, a családod, a munkahelyed, a gyülekezeted és az egész környezeted szennyezett lesz.
A panaszkodás megosztja a kapcsolatokat. Akik nem szeretik a stresszt, az aggodalmat, a negatívumot, azok fokozatosan eltávolodnak tőled. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21) – a te életed és halálod, valamint mások élete és halála.
Ezért imádkozz így: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3) – segíts, hogy kerüljem a panaszkodást!


„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Azt mondod: „Nem lehet, hogy jogos a panaszom?” De lehet. Az igazságtalanság, visszaélések, árulás, rablás, pletyka, rágalom, előítélet, fizikai bántalmazás, és ezekhez hasonlók, ami téged vagy családodat ér, jogos indokok lehetnek. „És ha nem kezdek valamit ezekkel, az nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a kötelességemet?” Ismét igaz! Arra kaptál elhívást, hogy só és világosság légy ebben a világban, és megoldd az emberek életében támadó problémákat azáltal, hogy a spirituális alapelvek szerint élsz. Ha semmit sem tennél ilyen helyzetben, akkor megbízhatatlannak és engedetlennek bizonyulnál Isten szemében. A panaszkodás azonban nem azt jelenti, hogy teszel valamit, legalábbis Isten értelmezésében nem. Azt mondod: „Jól van, ha tehát Isten a panaszkodás ellen van, akkor mit kezdjek jogos panaszaimmal?” Először is: Semmit, amíg nem beszélted meg Istennel! Csak akkor fogsz tudni helyesen cselekedni, ha rászántad az időt arra, hogy helyes tanácsot kapj. Az imádság megvilágítja a lehetőségeidet és javítja kilátásaidat. Kioltja haragodat, helyreállítva benned az objektivitást és a józan gondolkodást. A második lépésed sokkal valószínűbben vezet sikerre, ha az első lépésed az, hogy Isten bölcsességét keresed: „…kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5). Másodszor: Mielőtt bármit mondanál vagy tennél, ellenőrizd a hozzáállásod! Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az igazi teendőm itt? Az, hogy megmutassam nekik, hogy nekem van igazam, ők pedig tévednek? Az, hogy emelt fővel távozzam, miközben őket megbántottam? Az, hogy személyes győzelmet arassak, vagy az, hogy olyan módon oldjam meg a problémát, ami Istent dicsőíti?” Mielőtt megszólalnál, vizsgáld meg, hogy mi van a szívedben: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Ha a szíved állapota tetszik Istennek, akkor készen állsz arra, hogy kezelni tudj bármilyen jogos panaszt.

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Ha a panaszod jogos, először azzal a személlyel beszélj, aki ellen panaszod van. Amikor azonban nagyon fel vagy zaklatva, akkor erős kísértést érzel arra, hogy mindenkinek elmondd. Ez jogosnak és igazságosnak, sőt még gyógyhatásúnak is tűnik. A jó szándékú barátok támogatni fogják, sőt talán még segítenek is a terjesztésében. „Jobban fogod érezni magad, ha kiadod magadból, ami nyomja a lelked” – mondják. De Isten Igéje elítéli a panasz kezelésének ilyen módját! Ha így teszel, problémáidat még az Isten iránti engedetlenség bűnével is tetézni fogod – és nem várhatod, hogy Isten együttműködjön veled, miközben te Igéje ellen cselekszel. „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). Bátorság, alázat és bölcsesség kell ahhoz, hogy személyesen nézz szembe azzal, aki megbántott, de ez Isten módszere. Ez enyhíti a viszályt, minimálisra csökkenti a szégyent, és növeli a megoldás és helyreállás valószínűségét, Isten számára pedig ez az igazán fontos. Aztán: beszélj szeretettel, ne ártó szándékú szavakkal! Szavaid kedvesek, békülékenyek legyenek, a megoldásra törekedj, ne pedig arra, hogy felülkerekedj a másikon. A Biblia ezt tanácsolja: „Inkább szeretettel mondjuk el az igazságot, így… növekedni fogunk…” (Efézus 4:15 NIV). Növekedni Krisztusban, ez a cél – szeretettel mondani el az igazságot, ez az eszköz, mely a célhoz vezet. Mondd el annak, aki megbántott, hogy nem az a célod, hogy őt megalázd, vagy megtorold a sérelmet, hanem az, hogy megoldjátok a kettőtök közti problémát, erősítsétek a kapcsolatotokat, és dicsőítsétek Istent. Így nem ellenségeddé, hanem szövetségeseddé teszed, akivel együtt tudsz működni egy mindkettőtök közös javát és Isten dicsőségét munkáló küldetésben!


„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Íme három záró gondolat a panaszkodás gondolatkörében.
Először is: Ne panaszkodj, inkább kérj! Bármennyire jogos is a panaszod, nyafogásnak fog hallatszani – nagyban csökkentve ezzel a jó kimenetel esélyét. Bármi is a helyzet, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy megkapod azt, amit kedvesen kérsz, mint annak, hogy helyrehozod azt, ami miatt panaszkodsz. Ha azt kérdezed: „Megtennéd, kérlek ezt [előnyben részesített viselkedés], ahelyett, hogy azt tennéd [régi viselkedés]?” – ez tiszteletteljes, világos, elkerüli a múltbeli dolgok feletti vitát, hiszen azon már úgysem lehet változtatni, és mindig jobb eredményt hoz. Másodszor: Ha már kimondtad, hát rendben, de most már hagyd Istent dolgozni! Az emberek megváltoztatása Isten dolga, tehát vonulj vissza, légy türelmes és adj esélyt Istennek! „De nem kellene valakinek figyelemmel kísérni, hogy csakugyan megváltoznak-e?” Hacsak nincsenek rácsok mögött, és nem te vagy a börtönőr, akkor a válasz: nem! Állj félre Isten útjából, és hagyd, hogy ő végezze el, amit te úgysem tudsz! Neki olyan eszközei és olyan módszerei vannak, amilyenekről te soha nem is álmodtál. Ha hagyod, hogy átvegye a feladatot, akkor Ő tökéletesen el fogja végezni. Harmadszor: Mit kell tenned, amíg Isten munkájára vársz? Nos, üldögélhetsz sértődötten a múlton rágódva, vagy tanulhatsz valamit Józseftől. Neki minden oka megvolt rá, hogy felpanaszolja a családja rossz bánásmódját, és bosszút álljon, amikor fordult a kocka. Ehelyett lelkiismeretesen és ügyesen tette, amit tennie kellett, kivárva azt a stratégiai pillanatot, amelyet minden probléma felkínál, amikor a megoldás részévé tudott válni. Megtette, és így a családja újra egyesült, Isten pedig még nagyobb áldásokkal ajándékozta meg őt. Tanulj tőle!

2011. február 12. szombat

Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. (Jelenések 21:7)


Hol leszünk az örökkévalóságban? Mennyország vagy pokol? Mi a különbség a kettő között? Az alábbi történet segít eligazodni:

Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

- Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.

Hozzátenném ehhez a történethez, hogy a Pokol itt is lehet a Földön, mert valójában ez egy Isten nélküli állapot. Isten országában azonban az üdvözülők serege az Urat dicsőíti majd és Ő velünk fog lakni. A kárhozat pedig az Úr nélküli szörnyűséges, fájdalmas állapot. Imádkozzunk a jelenleg odatartókért!

2011. február 11. péntek

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”


Ismerős számunkra a lábmosás története (Jn 13). Jézus, a tanítványok Mestere, a világ Megváltója, a keresztre feszítése előtti éjszaka kötőt helyez maga elé és elkezdi mosni a tanítványok lábát. Egy világi közösségben ez éppen fordítva történt volna. Én vagyok a főnök, a vezető, mossátok meg a lábam! – hangzott volna valószínűleg. Ez parancs! És ugrottak volna a szolgálatkész emberek. Jézus azonban nem így gyakorolja a hatalmat, hanem úgy, ahogy övéire bízta: Aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. A rabszolgák feladata volt abban az időben gazdáik lábának megmosása, és Jézus mégsem érezte méltóságon alulinak, hogy így cselekedjen. A János evangéliumában olvasható leírásból kiderül, hogy egyedül Péternek volt szava a tanítványok közül ehhez az egészhez. Ő látja, hogy mi történik itt és szól: „Az én lábamat nem mosod meg soha”. „Ha nem moslak meg, semmi közöm hozzád” – válaszol neki Jézus. Péter pedig erre így szól: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is.” E párbeszéd kezdetén ezt mondja Jézus Péternek: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted”. A mi esetünkben is az a kérdés, hogy megértjük-e azt, hogy az a nagyobb közülünk, aki szolgál? Hogy aki nagyobb szeretne lenni másoktól, az lépjen a szolgálat útjára! Hogyan is van ott egyik énekünkben? „Tudjunk utolsók lenni, a bajt vállunkra venni e földi élten át.”

/Katona Béla/

2011. február 10. csütörtök

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”


A korabeli vallási vezetők úgy gondolkodtak, hogy aki különb a többi embernél hitében, erkölcsös életfolytatásában, az nem ereszkedik le vámszedőkhöz, és egyéb a társadalom peremén elhelyezkedő emberekhez. Jézus pedig azt mondta: Mindenkihez jöttem! Mindenkit keresek, hogy Istenhez közelebb kerüljön, és ez nem függ attól, hogy kinek mi a foglalkozása vagy a társadalmi ranglétrán hol a helye. Az írástudók és a farizeusok megvetették Jézust, amiért Ő egy asztalhoz ült bárkivel. A bűnösök barátjának nevezték Őt. Pontosan azért, mert hatalmával másokat megmenteni, szolgálni igyekezett. Ez a közöttetek ne így legyen hatalmas figyelmeztetés a mindenkori tanítványok felé. Azt jelenti ez, hogy lássátok meg mi van a világban, de látnotok kell azt is, hogy én, a Megváltótok, milyen példát adtam elétek. Jézus a hatalmát szolgálatra használta, vagyis rávilágított arra, hogy akinek hatalma van, akkor teszi vele a legjobbat, ha mások szolgálatára használja. Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. – Ezt mondja Jézus. Nem éppen szokványos gondolatok ezek. Teljesen idegen ez a gondolkodásmód a világtól. Nem is sokan gyakorolják. Esetleg felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy milyen könnyű ezt kimondani. De lehet ezt egyáltalán gyakorolni? Jézus hitelessége abban áll, hogy Ő nemcsak beszélt valamiről, hanem a gyakorlatban is megélte.

/Katona Béla/

2011. február 9. szerda

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”


Jézus elmondja nekik, hogy nézzék meg a népeket: fejedelmeik uralkodnak, hatalmaskodnak rajtuk, de közöttetek ne így legyen. Az, ahogyan a világban gyakorolják a hatalmat csak egy dolog. Uralkodnak, hatalmaskodnak, elnyomnak, letipornak, háttérbe szorítanak, ha a szükség úgy hozza, de közöttetek ne így legyen. Akarjatok naggyá lenni, elsővé válni, de ennek útja a szolgálat. Nem a hatalmaskodás, az elnyomás, hanem a szolgálni tudás. Jézus önmagát állítja követendő példaként a tanítványok elé. Önmagáról mondja, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul mindenkiért. Jézus Krisztus azért hiteles ezen a téren, mert megmutatta, hogy hogyan kell ezt kivitelezni. Ismerjük Jézus szavait, melyet feltámadása után mond: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. És mit tett a világ Ura? Hatalmaskodik, leigáz vagy elnyom? Nem! Közösséget vállal minden emberrel és szolgál.

/Katona Béla/

2011. február 8. kedd

Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Mire ők így feleltek neki: „Meg tudjuk tenni.” Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.” Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.


A tanítványok nagyon emberi és őszinte gondolataival találkozunk itt. Úgy gondolkodnak, hogy a betegeket gyógyító, a kenyérszaporító, a tengeren járó, a halottakat feltámasztó Jézus hamarosan Izrael trónjára ül és ebből nekik, a tanítványoknak, a legközelebbi bizalmasoknak profitálni kell. A párbeszéd további részében Jézus rámutat arra, hogy az a sors, amely Őrá vár a tanítványok osztályrésze is lehet, de két különböző síkon gondolkodnak. Jakab és János csak a földi dolgokat, a hatalmat és az ezzel járó előnyöket látja, míg Jézus az Isten országának rendjét villantja fel. Ha van egy közösség, akkor előfordulhat, hogy egyesek kitörési pontokat keresnek. Többek, nagyobbak akarnak lenni, mint a többiek. Ez haragot, összeütközést von maga után. Hallottuk az Igéből, hogy a többi tanítvány meghallván Jakab és János kérését megharagudott rájuk. Az egyik írásmagyarázó szerint nem azért bosszankodott a másik tíz tanítvány, mert megtudták, hogy mit kér Jézustól két társuk, hanem azért, mert megelőzték őket e kérésben. Azaz bennük is ott volt a nagyravágyás, a „milyen jó lenne, ha nagy lennék” vágyakozása. E magyarázatot alátámasztja a Lukács evangéliumának leírása, mely szerint „versengés támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.” (Lk 22:24) Tehát a tanítványok szívében is ott volt a versengés, a méricskélés, melyikük ér többet, melyikük a legkiválóbb? És Jézus nem mondja, hogy ez baj! Nem mondja, hogy ilyesmin ne járjon az eszetek! Jézus szerint ugyanis az nem gond, ha naggyá akar lenni valaki, az igazi kérdés viszont az, hogy hogyan lehet valaki naggyá…

/Katona Béla/

2011. február 7. hétfő

Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”


Igénk az emberi nagyravágyás, az elsővé lenni kérdését boncolgatja! Naggyá lenni, elsővé válni valamiben, nagyon sok ember szívében jelenlévő gondolat. Ez testet ölthet abban, hogy valaki legjobb tanulója legyen az osztályának, legjobb sportolója legyen csapatának, legjobb dolgozója legyen munkahelyének. Persze legjobbnak lenni valamiben viszonylag keveseknek adatik meg. Ám annál többeknek mozgatja meg a fantáziáját, az álomvilágát. Naggyá lenni azonban nemcsak önmagunk miatt, valamilyen teljesítményünk kapcsán lehetünk, hanem akkor is, ha olyan valakinek tartozunk a belső köréhez, aki sokra hivatott. Talán erre szokták mondani, hogy valaki jókor volt (van) jó helyen. Furcsák vagyunk mi, emberek, mert még Jézus mellett is naggyá kívánunk lenni. Igénk arról számol be, hogy két tanítvány, Zebedeus fiai, azaz Jakab és János nem mindennapi kéréssel fordulnak Jézushoz. Mivel közel érzik Jézus megváltói pályájának tetőpontra jutását, ezért szeretnének jobb és bal keze felől ülni a trón mellett. Ez nem kevesebbet jelent, mint a Jézus utáni második és harmadik helyet szeretnék maguknak biztosítani. Elítéljük őket emiatt vagy bennünk is jelen van a naggyá lételnek ez a lehetősége?

/Katona Béla/

2011. február 5. szombat

Elég neked az én kegyelmem... (2Kor 12:9)


Az egyik közismert és közkedvelt, remek focista szerint a futballisták nem keresnek sokat. Nem? Példának hozza fel az angol válogatott egyik ászát, a heti 250.000 angol fontot kereső, mostanság meglehetősen halovány sztár „gyenge” keresetét. Ez tényleg nem sok. Számítsuk csak át: 320X250.000 = 80.000.000. Ennyit keres forintba átszámolva ez a sajnálni valóan kevés bevételű focista. Hetente. Ez tényleg nem sok. Vajon meg tud élni belőle? Nem a kedélyeket szeretném borzolni, de ha jól belegondolunk, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a legtöbb ember hazánkban egész életében (!!) nem keres annyit, mint a fent említett focista egyetlen hét alatt. Mégis elégedetlenkednek időnként ezek a csillagászati árakat kereső profik. Irigykedni persze nem érdemes senkire. Aki jelentősen jobban keres, mint mi – legyen bármi a foglalkozása, vagy hivatása –, gondoljunk arra, hogy vajon tudnánk-e azt csinálni és olyan minőségben, mint ő? Továbbá mi, hívő emberek nem feltétlenül csak a földi dolgokra tekintünk. Mi tudjuk, hogy az odafenn valókkal kell törődnünk. A földi életre nézve pedig az Úr azt mondja nemcsak Pál apostolnak, hanem nekünk is: elég neked az én kegyelmem. Erre lehet, sokan azt mondanák, hogy Isten kegyelméből nem lehet megélni. Ám mi tudjuk, hogy csak abból lehet megélni, mert az elég. Mindenre.

/Katona Béla/

2011. február 4. péntek

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)


Egyszer egy tanítványt elküldött mestere a folyóhoz, hogy kosárral merje ki annak vizét. S mikor az panaszkodott, hogy ez lehetetlen vállalkozás, válaszul azt kapta: „De legalább a kosár már tisztább lett.” Ez azt jelenti, hogy tisztulhat a gondolkodásunk Isten előtt, ha Igéjét hallgatjuk, ami nagyon jó dolog. Közelebb visz Istenhez. De szükségünk van egy sokkal fontosabb tisztító tényezőre, amit így olvasunk: „Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől – olvassuk János levelében. A mai ószövetségi Ige azt mondja, hogy „újból ki kell mosni és akkor lesz tiszta.” Jézus mondja a sok-sok Igét hallgatott tanítványának, Péternek a kereszt előtt, a lábmosás történésénél: „Ha nem moslak meg, semmi közöm hozzád!” Sokat tisztultak az addig Jézust hallgató, vele közösségben lévő tanítványok, de szükségük volt egy második, sokkal fontosabb megtisztulásra. Jézus ezért ment a keresztre, hogy áldozzon ott helyettünk és helyettes áldozatként, vére ereje által megtisztítsa azokat, akik Ő elé járulnak, és e kegyelemből akarnak élni. Ezt nevezhetjük egy második, tökéletes megtisztításnak. Jézus érdemébe rejtőzés ez. Aláhúzza, hogy nem elég hallgatni Isten Igéjét, s érezni szívünkben, hogy már tisztogat, helyre tesz, int, fedd, vezet, hanem egész életünket kell Jézus Krisztus érdeme által az Atya kezébe tenni. Jézus vére örökre megtisztít. Persze az ember hajlamos arra, hogy ezt a szövetséget újra és újra megrontsa, bepiszkolja. De Jézus Krisztusban az Atya kész arra, hogy felemeljen, bátorítson és tovább vezesse azokat, akik reá bízzák életüket. Jézus mondja övéinek: „Boldogok a tiszta szívűek, mert Ők meglátják az Istent!” Onnan indultunk, hogy milyen nagy szakadék a tiszta Isten és a tisztátalan ember között. Közben felismerhettük, hogy a Jézus áldozata által teremtett tiszta szív mégis képes arra, hogy Istennel találkozzon, és örökre boldog legyen. Így kérjünk ma ezt a tiszta szívet az Úrtól, a zsoltáros Dáviddal együtt: „Teremts bennem tiszta szívet, és az erős lelket újítsd meg bennem!”

/Berencsi Balázs

2011. február 3. csütörtök

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)


Az Ószövetségben a papoknak adta Isten parancsba, hogy úgy áldozzanak az Úr előtt, hogy válasszák el az áldozatban a késsel a tisztát a tisztátalantól. Nem lehetett tisztátalant vinni Isten elé. Ez előképe ma annak, hogy Isten előtt milyen fontos a tiszta szándék, a tiszta indíték, a tiszta élet. Ugyanez a gondolat fordul elő a Zsidókhoz írott levélben, csak ott nem a pap kése, hanem az Ige kétélű éles kardjáról olvashatjuk, hogy áthatol az elme, a lélek, az ízületek kettéválásáig és megítéli a szív gondolatait és szándékait, nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte. Neki kell majd számot adnunk! Éppen ezért elsősorban a belső tisztaságot Jézus Krisztus is fontosnak tartotta. Tanítványaihoz egyszer így szólt: „Ti már tiszták vagytok az Ige által, amit mondtam nektek.” Egy érdekes dolgot említ itt Jézus. Ti már tiszták vagytok az Ige által. Aki Igét hallgat, az már tiszta? Valami olyat jelent ez, s az igehallgatás szent következményét mutatja, hogy sokat tisztít az ember gondolkodásán, ha hallgatja Isten Igéjét. Hall a tisztáról, és rendbe teheti az ember gondolatait az Isten. Visszavezetheti oda, ami Isten előtt fontos, ami számára érték, legyen az a menny üzenete, az örök élet, vagy akár az Ő szerinte való, földi erkölcsi tisztaság. Ezekről nagyon sokat hallunk és olvasunk az Igében és Isten már ez által is tisztogatja gondolatainkat, hogy ne a világ szerint gondolkozzunk életünk felől, hanem Ő szerinte.

/Berencsi Balázs

2011. február 2. szerda

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)


A farizeusokat ismerjük. Jézus sokat ostorozta őket, mivel a törvényből többnyire csak a külső tisztaság fontosságát tanították. Az Ószövetség alapján népszerűsítették a nép körében, hogyan tisztulhat meg az ember, de ez mindig csak külső megtisztulásra vonatkozott. Jézus rá is mutat, hogy mennyire vigyáznak ezek az emberek arra, hogy külső életüket tisztának tartsák meg, de belül tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. Jézus egy olyan pohár példáját hozza fel magyarázatként, amit megpróbál a tulajdonosa állandóan kívülről tisztogatni, törölgetni, de a piszkosság az bizony belül van. Erre mondja Jézus: előbb belül tisztítsd meg magad. Tisztának lenni – ez az üzenet tehát elsősorban a belső állapotunkat, a szívünket, Isten előtti igazi valónkat célozza meg. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, mondja Sámuelnek az élő Isten, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. A tisztaság titka is benne van ebben az Igében. Az ember Isten előtti tisztaságának legfontosabb kérdése, hogy milyen a szívünk állapota Ő előtte? Ő a bensőnket nézi. Arra fókuszál, mert tudja, hogy menthetetlenek vagyunk, ha belül mérgezett, tisztátalan és szentségtelen a saját világunk: gondolataink és szándékaink.

/Berencsi Balázs

2011. február 1. kedd

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)


A Biblia egyik fontos tanítása, hogy Isten és ember kapcsolata azért nehéz, mert az ember képes ezt a kapcsolatot szüntelen beszennyezni. Az ember tisztátalan, bűnös – tanítja a Szentírás, képes vétkezni, ilyen bűnös természettel született mindenki erre a világra. S ahhoz, hogy Isten igaz ismeretére, a vele való zavartalan, élő kapcsolatra eljuthasson, meg kell tisztulnia. Isten szent, s az Ő igénye, hogy mi is szentek, tiszták legyünk Ő előtte. Ezért a tisztulás, megtisztulás gondolata nagyon sokszor előfordul a Szentírásban. Így olvashatunk Mózes harmadik könyvében is a tisztulási szertartásokról, arról, hogy mit hív Isten az Ő népe között rituálisan tisztának, hogyan kell a papoknak a ruha újra megmosását ajánlaniuk, s akkor teljesen tiszta lehet valaki. Mint olyan sok helyen, itt is egy bibliai előképpel találkozunk. Ez a ruhabeli tisztaság, akkor külsőképpen egy sokkal fontosabb dologról beszélt, mégpedig az ember teljes tisztaságának a fontosságáról. Nemcsak külső, hanem belső tisztaságról is. Mivel az ember Istennel való kapcsolatában sokkal fontosabb a szív állapota.

/Berencsi Balázs

2011. január 31. hétfő

Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg. (Jelenések 21:23)


Sokan szeretnék látni Istent szemtől szemben. Hívőkben és kétkedőkben egyaránt jelen lehet e szándék. Ez nem egy természetellenes gondolat. A jelenlegi, a földi közeg azonban erre teljesen alkalmatlan, mert a bűn következtében megromlott és újjáteremtésre vár, amit Isten megígért és meg is valósít majd akkor, amikor ennek eljön az általa rendelt ideje. Mai Igénk arról beszél, hogy a kiteljesedő Isten országában az Úr dicsősége fog világítani. Isten nagyságát hűen támasztja alá a következő történet is:

- Szeretném meglátni Istenedet – mondta Traianus császár egy rabbinak.
- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt – válaszolta amaz.
De a válasz a császárt nem elégítette ki.
- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! – javasolta a rabbi -. Nézz az égre és szemléld a Napot!
- Még mit nem! – szólt a császár, - hiszen ha belenézek, elvakít!
- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?

Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus!

/Katona Béla/

2011. február 12. A év, évközi idő, 5. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

Ter 3,9-24

Az Úr Isten azonban szólította az embert: ,,Hol vagy?'' Az így válaszolt: ,,Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.'' Erre megkérdezte tőle: ,,Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?'' Az ember azt felelte: ,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.'' Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: ,,Miért tetted ezt?'' Ő így felelt: ,,A kígyó rászedett és ettem.'' Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: ,,Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.'' Az asszonynak pedig azt mondta: ,,Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!'' Ádámnak pedig azt mondta: ,,Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, -- mert por vagy, és visszatérsz a porba!'' És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket, és azt mondta az Úr Isten: ,,Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!'' Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Mk 8,1-10

Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ,,Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Ha étlen bocsátom haza őket, elgyöngülnek az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.'' Tanítványai azt felelték neki: ,,Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?'' Ő pedig megkérdezte őket: ,,Hány kenyeretek van?'' Azok azt felelték: ,,Hét.'' Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették. Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket. Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.

2011. február 12. ? Szombat

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
   enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ?Sajnálom a
   népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha
   pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen
   közülük messziről jöttek.? Tanítványai így feleltek: ?Honnan vehetnénk
   itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?? Jézus ekkor
   megkérdezte tőlük: ?Hány kenyeretek van?? Azt felelték: ?Hét.? Akkor
   meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét
   kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák
   szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is.
   Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is
   laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy
   négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival
   hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
   Mk 8,1-10


   Elmélkedés:
   A két csodás gyógyítást követően Jézus egy újabb csodát tesz a pogány
   vidéken. De most nem egyetlen beteg gyógyításáról, hanem egy egész
   népsokaság ellátásáról van szó. A napok óta Jézus közelében tartózkodó
   több ezer ember jóllakik az általa megszaporított hét kenyérrel és
   néhány hallal.
   Az ószövetségi időkben, a pusztai vándorlás korában Isten égi kenyeret,
   mannát adott a választott népnek, hogy gondoskodjon róluk. A
   kenyérszaporítási csodánál pedig Jézus személye áll az emberek előtt,
   aki gondoskodva az emberekről szintén kenyeret ad. De egy másik, ennél
   sokkal jelentősebb csoda is eszünkbe jut: Jézus a szentmisében
   megáldott és átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben önmagát
   adja táplálékul nekünk. Az Eucharisztia Isten gondoskodó szeretetének a
   jele. Fogadjuk el és éljünk vele!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e
   világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt!
   Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned
   béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül
   te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
   Canisius Szent Péter

12. szombat

Ter 3,9-24; Zs 89; Mk 8,1-10
    Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba

Ter 3,9-24

Az Úr Isten azonban szólította az embert: ,,Hol vagy?' Az így válaszolt: ,,Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.' Erre megkérdezte tőle: ,,Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?' Az ember azt felelte: ,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.' Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: ,,Miért tetted ezt?' Ő így felelt: ,,A kígyó rászedett és ettem.' Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: ,,Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.' Az asszonynak pedig azt mondta: ,,Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!' Ádámnak pedig azt mondta: ,,Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, -- mert por vagy, és visszatérsz a porba!' És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket, és azt mondta az Úr Isten: ,,Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!' Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Zs 89

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.' Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

Mk 8,1-10

Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ,,Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Ha étlen bocsátom haza őket, elgyöngülnek az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.' Tanítványai azt felelték neki: ,,Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?' Ő pedig megkérdezte őket: ,,Hány kenyeretek van?' Azok azt felelték: ,,Hét.' Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették. Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket. Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétségét, és adj  nekem igaz hitet, biztos reményt és  tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet! Ámen!


Hálát mondok neked, Jézus Krisztusom, a tökéletes szeretetedért, tanácsokért és a Szentlelkednek erejéért! Ámen.


Irgalmas Isten, hálát adok neked és áldom szent nevedet, a nagy  és megbecsülhetetlen jótéteményedért, hogy velem megismertetted magad és az én Megváltómat Jézus Krisztust! Ámen


Istenem, feléd emelt kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik el napom imádság nélkül. Ezért nyújtsd ki reám áldó kezedet és vezess engem a munka és az imádság útján a Te üdvösségedre! Ámen


Istenem! Ha Te mondod nekem, hogy elég, akkor nekem se lehet más szavam. Az elég se nem több, se nem kevesebb, mint amire szükségem van. Köszönöm, hogy elég lehet nekem is a Te kegyelmed. Nem is óhajtok többre, másra vágyakozni, mint a Te mindenre elégséges kegyelmedre, hiszen ez bűnbocsátó, üdvözítő kegyelem. Áldalak érte! Ámen


Istenem, irgalmadban bizva kérem Szentlelked erejét, hogy a benned hivő keresztyének  szerte e Földön  szent felelőséggel munkálják az enyhülést, a népek közti bizalmat és biztonságot. Ámen


Istenem! Senkinek sem jó, ha bennem neheztelés, harag van. Árt ez nekem is, de a másokkal, sőt a Veled való kapcsolatnak is. Szeretnék megbocsátani az ellenem vétőknek és megtanulni bocsánatot kérni, ha én vétkezem. Veled sikerülhet. Ámen


Istenünk! Te látod a bennünk lévő versengő hajlamot, de bárcsak a jóban, a Neked való szolgálatban, a másokon való segítésben versengenénk! Persze az előbbiek sem feltétlenül versengést kell jelentsenek számunkra, sokkal inkább hitből fakadó tevékenységet. Áldj meg bennünket ilyen lelkülettel! Ámen

A MEGFESZÍTETT ÉN

  "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal 2:20)
 
  Ő szintén és komolyan meg kell fontolnunk a kérdést: megaláztuk-e magunkat Isten előtt, hogy a Szentlélek átformáló erejével tevékenykedhessen általunk? Nekünk, mint Isten gyermekeinek előjogunk, hogy a Szentlélekkel együtt dolgozzunk. Akik énjüket megfeszítették, a megtört szívűeket a Szentlélek birtokába veszi és tisztességre méltó edényekké teszi őket. Olyanok az Ő kezében, mint az agyag a fazekas kezében. Jézus Krisztus megerősíti az ilyen nők és férfiak lelki, fizikai és erkölcsi erejét. A Lélek kegyelme szilárdságot ad a jellemnek. Az ilyen emberek jó befolyást fognak gyakorolni másokra, mert Krisztus lakozik a szívükben.
  Ha ez az átformáló erő nem hatja át gyülekezeteinket, ha nem következik be az Isten Lelke általi ébredés, a gyülekezeti tagokat valamennyi hitvallásuk sem fogja keresztényekké tenni. Vannak még bűnösök Sionon, akiknek szükségük van arra, hogy drága kincsként őrizgetett bűneikből megtérjenek. Míg ezek a bűnök láthatóak, és nem távolítják el azokat szívükből, míg minden hibát és visszataszító jellemvonást a Lélek befolyása át nem alakít, addig Isten nem tudja hatalmasan kinyilatkoztatni önmagát. Több remény van ahhoz, aki nyíltan vétkezik, mint ahhoz, aki igaznak vallja magát, miközben nem tiszta, szent és makulátlan...
  Ki az, aki kész az Ő kezébe helyezni önmagát? Ki az, aki kész kezét dédelgetett bálványaira tenni és megengedni Krisztusnak, hogy megtisztítsa a templomot, kiűzze a vásárlókat és az eladókat belőle? Ki készült fel arra, hogy beengedje Jézust lelkébe, hogy megtisztítsa azt mindentől, ami elhomályosítja és tönkreteszi? A színvonal adott: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5:48) Isten felhívja a férfiakat és nőket arra, hogy űzzék ki szívükből az ént; így a Szentlélek akadálytalanul beléphet oda. Hagyj fel azzal, hogy magad próbáld elvégezni a munkát! Kérd Istent, hogy dolgozzék benned és általad, míg az apostol szavait te is elmondhatod: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." (Manuscript Releases, 1. kötet, 366-367. oldal)

2011. február 12. szombat

JÉZUS KIVONULÁSA:

 Az "exodus" szó kivonulást jelent. Krisztus halálával kapcsolatban használták, amikor a szelleme elhagyta a testét, hogy az Atya Istennel legyen.
Az átváltozás hegyén Mózes és Illés beszélt Jézussal a haláláról, az exodusáról, amit Jeruzsálemben kell beteljesítenie.

Jézus a Megdicsőülés hegyén 

És íme, két férfi beszélt vele? Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két férfit, akik ott álltak vele.
Lukács 9:30-32,

Péter, János és Jakab szeme láttára  dicsőült meg Jézus, mert az Atya másodszor szólt és jelentette ki a Fiát.

Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.
Lukács 9:29,

És hang hallatszott a felhőből:
"Ez az én Fiam, akt kiválasztottam, reá hallgassatok!"
Lukács 9:35,

Péter is előre megmondta, hogy elhagyja a földi sátrát hamarosan.

De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint  a mi Urunk Jézus Krisztus kijelentette nekem.
2 Péter 1:13,14,

A próféciák sokasága van a bibliában, arról, hogy a megváltó megszületik, hogy megöletik és harmadnapra feltámad.
Példa erre :

    Ahogy ábrahám elindult a hegyre feláldozni gyermekét, és a harmadik napon pillantá meg a helyet.
    Vagy József amikor megfejté az álmot és megmondja a sütőmesternek, hogy harmadnapra felakasztják és madarak eszik le a húsát.
    Vagy Eszter királynő amikor meghirdeti a böjtöt és azt három napra határozza meg.

A Bibliában a három, mindíg Krisztushoz köthető, hogy a harmadik napon feltámad, de az a három nap egy szomorúság.
Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet istenetek, az Úr ad nektek birtokul.
Józsué 1:11,

Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek.
Józsué 2:16,

Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.
Jónás 2:...1,

Az a három nap egy sötétségben rejtőzködésben telt idő, Jézus abban a három napban sem volt tétlen, mert a pokolban járt és ott munkálkodott.

Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor.
1 Péter 3:19,

Nem egészen világos, hogy a istentelen embereknek prédikált, vagy a legyőzött ellenségnek mutatta meg, hogy legyőzöttekké váltak. Ezek titkok amik igazán nem kerültek nyilvánvalóvá. A ma emberének erre többféle teóriája van, úgy hogy ne bonyolódjunk bele. Ha ezt az ismeretet nem adta meg az Atya, nyugodjunk bele.

Ez a három nap hídként áll Krisztus keresztre feszítése és feltámadása között.

Február 12.

Isten képmására teremtette

"27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. " (1Mózes 1,27)
Mindegyikünk őriz néhány képet családtagokról, barátokról, önmagáról. Érdekes végignézni, hogy miként változtunk az évek múlásával. Vannak, akik csak a fiatalkori képeiket szeretik nézegetni. Öregedve már nem szívesen szembesülnek a múló idő rajtuk is látszó jegyeivel. Vannak képek a szívünkben is. Egyet Isten adott önmagáról, aki Lelkét adta belénk. Ahogy futó pillantást vetünk az arcunkra, kérdezzük meg a szembenézőtől: hol van benned Isten keze nyoma, Krisztus lelkülete, gondolatai, hite, szeretete és tiszta lénye? Valóságos tükröt csak Isten tart nekünk, amikor igéjébe, a Lélek világosságába tekintünk.
Amit látsz, sokszor elgondolkodtat, olykor hálára indít, máskor elrettent. És megkérdezed, ez is én lennék? Haraggal vagy szégyennel ne titkold el, ne másítsd meg, amit Isten magadról mutatott neked. Azért tette, hogy megtisztítson, helyreállítsa benned, akivé formálni akart Krisztusban.
Vajon mit lát ő bennünk, gyermekeiben, keresztyénekben, magyar baptistákban? Az ő szeme csalhatatlan. A miénket régi és új illúziók homályosíthatják el. Kérjük Urunkat, nyissa meg szemünket látni őt, járni az utat, együtt lépni eljövendő országába egykor! Találkozzunk hát ott! /ÚF/
Újvári Ferenc


Jézus igazi rokonai

"19Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. 20Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." 21Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják."" (Lukács 8,19-21)
Elképzelhetetlen a földi életünk emberi kötődések nélkül. Családtagok, szülők, testvérek, rokonok, barátok, mind sokat jelentenek nekünk életünk adott szakaszában. Olykor gondolkodás nélkül adunk a szavukra. Aztán minden kapcsolatunk egy csapásra megváltozhat. Amikor más, fontosabb emberrel találkozunk, aki tanítónk, példaképünk lesz, akit társként választunk, mind átalakítja életünket, kapcsolatainkat.
Igazán akkor változik meg minden, ha megismerjük és befogadjuk a szívünkbe azt, aki az életünket átformáló, megtartó személy, Jézus Krisztus. Attól kezdve nem lesz idegen és ellenséges az ige, még ha vitatkozunk vele, ha elevenünkbe hasít is, hanem az Isten szeretetének éltető szava. Attól kezdve megnyílik az életünk az emberek szeretetére, mert mindenkinél fontosabb lesz nekünk ő.
A csoda mégis az, hogy ő szeret minket, ő választott barátainak, és ő hűséges hozzánk mindhalálig. Ő készít fel, hogy megálljunk az ítélet napján az Atya előtt, ő adta életét értünk, mert ő szeret bennünket igazán!
Gondold át napodat, hetedet, mivel mutatta meg Urad, hogy szeret téged, és te mivel mutattad meg, hogy szereted őt mindeneknél jobban. Készülj a holnapra, és gondold át, hogy mit teszel szeretetből érte, vele, testvéreidért, embertársaidért! Akkor látod meg igazán, hova tartozol. /ÚF/
Újvári Ferenc

Február 12.

Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Máté 20,16 b

Uram! Egyszerű, megnyitott szívvel szeretném most elolvasni a szőlőmunkásokról mondott és sokszor félreértett példázatodat. Megrajzolod benne az embert. Jól ismered, mert valóban ilyen az ember. Legszívesebben tétlenül ácsorog. Hapedig rászánja magát valami munkára, azonnal a markát nyújtja a jutalomért. Jutalomért munkahelyet és gazdát cserél. Hazát tagad meg. Elveket és meggyőződést váltogat. Fájdalmas igazság ez az emberről. Megrajzolod példázatodban Istent. Te ismered. Csak Te ismered. Isten a rest, a lázongó embert szeretetével tiszteli meg: munkatársává fogadja. Ebben adja meg az embernek élete legfőbb tartalmát.

Uram! Így mondtad: sokan vannak a hivatalosok. Így is mondhattad volna: mindenki hivatalos. Ezt a kegyelmet akkor értem meg igazán, ha a hívás után engedem magamat ki is választatni, és ottmaradok örömmel Atyám országában. Nem a jutalomért. Mert a keresztyén élet nem "jó üzlet". Egészen más: Istennel való boldog egység.

2011. február 11. A év, évközi idő, 5. hét, péntek (Szűz Mária Lourdes-i megjelenése) A nap liturgikus színe: zöld

Lourdes a betegek számára sokat jelentő zarándokhely, ahol sokan meggyógyultak, de még többen megerősödtek a betegségük hordozásában. Szűzanyánk közbenjárását kérjük, hogy Isten kegyelmével tudjuk életünk keresztjeit hordozni.

Négy évvel a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvő barlangban, 1858 február 11-én megjelent a Boldogságos Szűz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedő embereken.
Szent Bernadett együtt imádkozta a Rózsafüzért a Boldogságos Szűzzel. Mi a szentmise Kezdőénekével köszöntjük a lourdesi Szent Szüzet:

Üdvözlégy, Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
Aki az ég és föld Ura, mindörökkön örökké.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Mi mindannyian emberi gyarlóságokkal, hibákkal, sőt bűnökkel fertőzöttek vagyunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy a bűnbánatban megtisztulva szeplőtelenül vehessünk részt a szentmise áldozatban.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki Édesanyádban sem akartál találkozni a bűnnel:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akinek keresztáldozata érdemeiért Isten eleve megóvta a Szent Szüzet az áteredő bűntől:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Édesanyád kérésére tetted az első csodát:
Uram, irgalmazz!
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Édesanyja közbenjárására árassza reánk kegyelmét, és áldjon meg minket testi-lelki egészséggel.


    Olts szívünkbe, Urunk, el nem múló szeretetet égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz iránt.
    Adj buzgóságot, hogy áhítattal imádkozzuk a Szűzanya köszöntését, a Rózsafüzért.
    Sokasítsd meg, Urunk, irgalmad jeleit a Boldogságos Szűz közbenjárására.
    Engedd, hogy a Szent Szűz iránti bizalomért enyhülést találjanak a szenvedők és betegek.
    Add, Urunk, hogy halálunk óráján a Boldogságos Szűz Országodba vezessen minket.


Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod érdemeiért a mennyei Atya előre megóvta Édesanyádat az eredeti bűntől, és így Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Kérünk, add, hogy az Ő hathatós közbenjárására rajtunk is megtörjön a bűn hatalma, és pártfogásával eljuthassunk Országodba. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

           
Ter 3,1-8

A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: ,,Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?'' Az asszony azt felelte neki: ,,A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.'' A kígyó erre azt mondta az asszonynak: ,,Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!'' Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
Mk 7,31-37

Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!'', azaz ,,Nyílj meg!'' Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!''

2011. február 11. - Péntek

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
   érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
   kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
   fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett
   az égre, fohászkodott, és így szólt: ?Effeta?, vagyis ?Nyílj meg!? Erre
   megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.
   Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban
   tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt
   mondták: ?Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat,
   a némáknak pedig a beszédet.?
   Mk 7,31-37


   Elmélkedés:
   A süketnéma meggyógyításának történetével még koránt sincs vége a
   csodás gyógyulások sorozatának. Sőt, még csak ezután következnek a
   jelentősebbek, például a vakok gyógyítása. A mai evangéliumban szereplő
   gyógyítás végén is szerepel a tiltás, hogy a meggyógyult ne beszéljen
   erről senkinek. Ezt talán azért kérheti Jézus, hogy ne csupán az
   terjedjen el róla az emberek között, hogy csodákra képes.
   Jézus személyében ugyanis nem csupán egy csodatevő gyógyítót kell
   látnunk, aki isteni erejének köszönhetően segít a mindenféle
   betegségben szenvedőkön, hanem Ő a Megváltó és az Üdvözítő. Személyét
   és küldetését élete egészén keresztül látjuk helyesen, amelynek a
   tanítás és a gyógyítások mellett legfontosabb eseménye a szenvedés, a
   kereszthalál és a feltámadás. Jézus nem csupán a testi bajoktól képes
   megszabadítani, hanem megváltó halálának köszönhetjük, hogy
   megszabadulva lelkünk bűneitől, eljuthatunk az üdvösségre.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és
   áldom egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám
   küldtél vagy megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és
   csodálatra méltó. Szent akaratod történik mindenben és minden által,
   bármennyire lázadozzék is ellene természetem. Legyen áldott és imádott
   isteni végzésed mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes
   szívemből hiszem, Uram, hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést,
   sőt, sokkal többet is megérdemlek bűneimért. Azért ezt a
   megpróbáltatást szívemből vállalom a te dicsőségedre, igazságod
   kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére, szenvedésed iránti
   tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
   Eudes Szent János

11. péntek (A lourdes–i Szuz Mária, Aniáni Szent Benedek)

Ter 3,1-8; Zs 31; Mk 7,31-37
    Olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó, és mi a rossz

Ter 3,1-8

A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: ,,Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?' Az asszony azt felelte neki: ,,A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.' A kígyó erre azt mondta az asszonynak: ,,Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!' Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

Zs 31

Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.' És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Mk 7,31-37

Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!', azaz ,,Nyílj meg!' Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!'
Áldalak Jézusom a megváltó kegyelmedért és szeretetedért mindenkor! Ámen.


Atyánk, köszönjük Neked, hogy nem vonod meg tőlünk beszédedet, szüntelenül szólsz hozzánk és szereteted ajándékaként gyermekeiddé fogadtál a mi Urunk Jézus áldozata árán. Kérünk, tégy minket állhatatosakká utad követésében. Ámen.


Drága Jézusunk, köszönjük, hogy megkeresel és megtalálsz minket mindennapi bűneinkben, tőled elforduló életünkben. Köszönjük, hogy amint vagyunk, szennyes lélekkel, bűnökkel terhelten is odamehetünk kereszted alá és Te elfogadsz minket és nyújtod nekünk szabadításodat. Áldott legyen szent neved! Ámen.


Drága Krisztusom hallgasd meg kiáltásomat azért, hogy a Te szeretetedben megerősödjem és a benned való hitben legyőzzem a bennem uralkodó kétségeket és félelmeket. Ámen


Drága Megváltónk, köszönjük, hogy újra és újra megmutatod magad nekünk és olyan látást adsz, amellyel minden földi kincsnél drágábbat nyerünk: Téged. Kérünk, Lelked által légy segítségünkre, hogy mindig téged lássunk és kövessünk. Kegyelmedbe ajánljuk konfirmáló ifjainkat, öleld őket körül szereteted erős, megtartó karjával, hogy megtapasztalják: amikor egyedül téged látnak, akkor lesz életük teljes követésedben. Áldott legyen szent neved. Ámen.


Felséges Isten, küldj nekem Szentlelket, hogy megvédjen a kisértő minden hatalmától! Ámen!


Felséges Isten, támassz bennem buzgó szivet és adj örömet a Te szolgálatodban! Ámen!


Felséges Úristen! Szenteld meg akaratomat, hogy mindenkor azt akarjam, ami neked kedves, azt pedig ne akarjam, amit te gyűlölsz. Szenteld meg szivemet, hogy abból rossz gondolatok ne származzanak, hanem jó gondolatok műhelye legyen. Ámen!

ELMÉNK MEGÚJULÁSA

  "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12:2)
 
  Az ember része lelkének üdvösségében az, hogy higgyen Jézus Krisztusban, aki tökéletes Üdvözítő, de nem mások, hanem önmaga számára. A menny Istenében kell bíznia, Őt kell szeretnie és félnie. Van egy bizonyos munka, amit el kell végezni. Az embernek ki kell szabadulnia a bűn hatalmából. Istennek pedig minden jó munkáját el kell végeznie benne. Ha Krisztus szavai szerint cselekszik, akkor szent bizonyossága lehet afelől, hogy házát szilárd alapra építette. De ha hallgatja, elmondja és prédikálja Krisztus szavait, ám nem cselekszi azokat, akkor a fövényre épített.
  Akik Krisztus szavai szerint cselekszenek, azok jelleme tökéletes krisztusi jellemmé fog alakulni, mert Krisztus akarata az ő akaratukká lesz. Így formálódik ki bennük Krisztus, a dicsőség reménysége. Mintegy tükrön keresztül szemlélik Isten dicsőségét. Ha Krisztust tesszük elmélkedésünk tárgyává, akkor ő lesz beszélgetésünk témája is, és szemlélés által valóban ugyanarra az ábrázatra változunk el dicsőségről dicsőségre az Úrnak Lelke által. A bukott ember megváltozhat elméje megújulása által, hogy megvizsgálja, "mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata". Hogyan tudja megvizsgálni? Úgy, hogy ha a Szentlélek birtokba veszi elméjét, lelkét, szívét és jellemét. Hol történik ennek a próbája? "Látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek." (1Kor 4:9)
  Az igazi munkát a Szentlélek végzi az emberi jellemben, ám ennek gyümölcsei láthatóak. Ahogy a jó fa jó gyümölcsöt terem, ugyanúgy az a fa is, mely most már az Úr kertjében van elültetve, jó gyümölcsöt terem az örök élet számára. Az Úr a kínzó bűnöket kiirtja, a bűnös gondolatokat nem engedi be az elmébe, a lélek templomát megtisztítja a gonosz szokásokból. A rossz hajlamok most jó irányba fordultak. A rossz hajlamok és érzések gyökerestől kiirtattak. Szent indulatok és megszentelt érzések azok a gyümölcsök, melyek most a keresztény fáján teremnek. Teljes átalakulás ment végbe. Ennek a folyamatnak végbe kell mennie. (Elder E. P. Daniels and the Fresno Church, 8-9. oldal)

2011. február 11. péntek Bertold, Marietta napja 1300.

A mai nap meditációs fogalma:
Teremtő...

A mai nap imádsága:
URam! Tedd szívem nyitottá arra, hogy érezzem Teremtő jóságod, s add, hogy kicsiny ember-létem mindennapjaiban is megtapasztalhassam végtelen gondviselésed! Ámen


Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?
4 Móz 23,19

Mivel szláv gyökerekkel bírok, magam is hallottam többször, úgy a családban, mint a faluban - mely színtiszta evangélikus falu, ahogy mondani szokták "tömbgyülekezet" volt(?), hiszen ezeken a helyeken talán a legnagyobbak veszteségeink a gyülekezeti életet illetően -, hogy "kicsinyítenek": kenyérke, napocska, Istenke... Ez utóbbinál tehát nem "Jajj, Istenem!" hanem "Jajj Istenkém!" volt az általános felsóhajtás. A teremtményi ember már csak ilyen: antropomorfizál. Az Elképzelhetetlent, a Végtelent nagyon is végesként képzeli el, hogy minél inkább megfogható, s valós legyen az Elérhetetlen, mert a teremtménynek szüksége van arra, hogy Teremtőjéből napi szinten "részesedjen". Jól tudjuk a Szentírásból (is): "Az Isten Lélek, s lélekben kell/lehet őt imádni", de minden emberi formákba, szavakba kapaszkodó birtoklása a JóIstennek, csak próbálkozás marad, Isten marad az, Aki: vagyis Isten.

Ezért furcsa, amikor az emberke -mert Isten előtt porszemek, semmik vagyunk -, elszámoltatja Teremtőjét: "URam, miért engedted meg, hogy megtörténjen életemben a kudarc, a betegség, a visszafordíthatatlan veszteség? URam, hát nem ezt ígérted?!"... Amit Isten ígért azt általában szeretetből létrehívott teremtményének, AZ EMBERNEK ígérte. A nagytávlatú, ember számára beláthatatlan és szinte felfoghatatlan "üdvtervében" azonban nem az életünkön túlmutatót keressük elsősorban, hanem a számunkra legfontosabbat, - Miatyánk-kéréseinkben is ez az első -, az életünktől elválaszthatatlant: a mindennapit... S számunkra nemcsak a kenyér (mely önmagán túlmutató szimbólum) a fontos, de ugyanolyan fontos a mindennapi munka-öröm, sikerélmény, a mindennapi szeretet, s az egység megtapasztalása családban, szeretteink körében, s mindennapi boldog megélése annak - ha csak néhány pillanatra is -, hogy van értelme küzdelmeinknek, s az áldozatnak, amit hozunk "mieinkért" a családban, a ránkbízottakért vagy éppen a gyülekezeti közösségért.

Mivel Isten ígéretei időben hangzottak el, ezért mi időben várjuk azok beteljesedését, s igen türelmetlenek vagyunk, hogy az Örökkévaló "órája" nem úgy jár, mint a mienk... Éppen ezért életünk legnagyobb próbája a türelem. Aki nem tud/akar hinni az Isten gondviselésében, annak reménysége viszonylag hamar szétfoszlik, s meglévő hite (önmagában, s a jobb jövőben) megtörik, s szeretete megfakul. Mindez lehangoló és közömbösségbe fordító, de akik Isten ígéreteit nem földi határok közé szorítják be, hanem azokon túlra, az örök életbe is vetítik, azok számára már az ígéret önmagában óriási erőt, belső békességet kölcsönöz, mely úgy megszépíti az életet, hogy istenadta, boldogító sors lesz belőle...

2011. február 11. péntek

„azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és   tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”Zsidók 2:9-10,

Ezért van az, hogy a szenvedést nekünk sem lehet elkerülni, mert attól válunk mi is tökéletessé.

A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
Ézsaiás 53:9,

A Szentírás a halál három módját mutatja be, ami az emberre is vonatkozik.


Szellemi halál
Amikor vétkezett Ádám, szelleme meghalt, mert Istentől elválasztotta magát. A Szellem és a lélek el van választva Istentől.


Fizikai halál
A fizikai halál a testi halál. Az első ember 930 évig élt, a szellemi halála után. Ilyenkor a szellem és a lélek elválik a testtől. És aki az Úrban hal meg az a teremtőjéhez megy vissza szellemben, hisz tőle kapjuk a lelkünket és a szellemünket.


Örök halál
Az örök halál állapotában a szellem és a lélek örökké el van választva Istentől, mert nem született ujjá. Ez a második halál. Az az ember aki elutasítja Jézust az örök élet egyetlen reménységét, az csak örök halált szenvedhet. Örökre elválasztva Istentől az maga a pokol.
Amikor az Atya Isten elhagyta Krisztust, akkor" megízlelte" az átkozottak kínját. Csak kis időre ugyan, de átérezte milyen nélküle lenni, a bűn volt az ami elválasztotta őt, a mi bűneink.

Azt mondja magáról Jézus: "… és az élő, halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké."

Jel 1:18,

Ki és hogyan meri lebecsülni ezt a csodálatos halált?

Február 11.

Jó cselekedetekben elöl járni

"8Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek." (Titusz 3,8)
Egyre bonyolultabb a világ, utak, vezetékek kusza hálózata szövi át. Ha el akarunk igazodni ezeken, egyértelmű jelzésekre van szükségünk. Különben végképp eltévedünk. Valójában egyetlen utat keres minden ember, hogy az élő Istenhez eljusson, és benne megmaradjon. Tudjuk, hogy ő láthatatlan, felfoghatatlan földi halandóknak, ám mégis kijelenti magát az őszinte keresőnek. Aki pedig rátalált, helyesebben rávezette Isten az élet útjára, egyszerre csak kitűnik a sok céltalan sorsú ember közül. Jelt hagy másoknak is, mert a "jó Mestert" követi, hát az útján is meglátszik ez.
Merre tartasz ma? Helyes az utad, helyénvalók a tetteid, szavaid? Ami nem a célra mutat, az tévesztés, azaz bűn Isten előtt, és félrevezető a körülötted levőknek, persze magadnak is.
Tedd a jót, amit Isten helyesel, mindenben! Ne azt, amit mindenki cselekszik, vagy ami éppen kézenfekvő, kifizetődő. És tedd őszintén, szívből, ne nógatásra mások figyelő szeme miatt! Elöl járni a jó tettekben nem más, mint gyönyörködni Isten igazságában, és ráállni annak útjára mindennap. Elöl haladva és nem hátul kullogva. Mit tenne Krisztus a helyemben? Kérdezd meg őt, és tedd azt a jót! /ÚF/
Újvári Ferenc


Az engedelmesség a szeretet jele

"1Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. 2Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. 3Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1János 5,1-3)
Amikor valakit szeretünk, sose kell nógatni bennünket, hogy ezt kifejezzük felé. Egyszerűen magától értetődik. Egy föltételünk van csupán, hogy mi választhassuk meg a személyt és az időt.
Isten szeretete nem ilyen. Személyválogatás nélküli, és mindig tettre kész. Ezért lehetsz részese, s tudhatod ma is, hogy holnap is teljes és biztos az, építhetsz rá. Először föllángolsz Isten iránt, szeretni akkor tanulod meg őt, amikor ragaszkodsz hozzá, bármi történjen veled.
Amikor megtérsz, a testvérekben földre szállt angyalokat látsz, szeretni akkor tudod őket, ha meglátod emberi erőtlenségeikben is bennük azt, akiért a Krisztus meghalt, éppúgy, mint érted. Hiszen Urunk is emberi testben jött el, szeretett bennünket mindhalálig a kereszten, hordoz szeretetében mint bukdácsoló, őt sokszor megbántó szolgáit.
Kérd, válassza ki ő, akit holnap szeretetedre bízhat! Hozd elé, akit ma rád bízott! Ha nem vállaltál eddig senkit, vagy nem tettél érte semmit, még van módod rá, hogy imádkozz érte. A hit győzelme közös diadalunk, először Krisztussal, aztán testvéreinkkel a szeretetben. /ÚF/
Újvári Ferenc

Február 11.

A te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Máté 20,15

Uram! A szőlőmunkásokról szóló példázatodban olvasom ezt a kérdőmondatot. Válasz ez a munkások zúgolódására, akik a gazda osztó-igazsága ellen lázadoztak. Éppen úgy, amint ellenfeleid sem tudták túltenni magukat ilyenféle figyelmeztetéseden: A vámszedők és a bűnösök megelőzhetik őket a mennyek országában. A gazda nem volt igazságtalan. Isten sem az. A gazda csak jó volt. Amint Isten is - az ember számára néha érthetetlenül - kegyelmes.

Uram! Kérdésedet ma az én önző szívem elé állítod. Azért kérésemet így adom eléd: szabadíts meg sanda tekintetű szememtől, melynek tiszta látását eltorzítja az irigység. Emiatt minden ízes örömömbe belevegyül az üröm keserűsége. Olyan szemet adj helyébe, mely jól meglátja: mennyi kegyelemmel halmozott el mennyei Atyám, amikor országában nekem is helyet adott. Hadd tudjak ennek - minden mellékgondolat nélkül - igazán örülni.

2011. február 10. Szent Skolasztika szűz A nap liturgikus színe: fehér

Skolasztika az imádság és a lelki beszélgetés embere, aki Istenhez akar közelebb kerülni testvére segítségével. Ha figyelünk egymásra, megláthatjuk Isten akaratát a másik, a hozzánk közelálló szükségében.

forrás: Hankovszky Miklós
Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség alapítójának, Szent Benedeknek volt az ikertestvére. Fiatalon az Úr szolgálatára adta magát. Eleinte otthon élt, majd testvére példájára kolostorba kívánkozott. Benedek Piombariolában egy kis zárdát épített számára, de ez rövidesen kicsinek bizonyult. Sokat böjtölt, imádkozott, és fáradhatatlanul tevékenykedett az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában. Szerette a magányt, még testvérével is évente csak egyszer találkozott. Életét Nagy Szent Gergely pápa örökítette meg.
Szent Skolasztika megértette és követte az Úr szavát. Erről szól a szentmise Kezdőéneke:

Jöjj Krisztus jegyese, fogadd a koronát,
amelyet örökre neked szánt az Úr!
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Csak bűntelen lélek hallja meg az Úr indításait. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy meghalljuk és kövessük az Úr szavát.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki egészen nekünk adtad magad, hogy mi teljesen Neked éljünk:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki szolgálatodra hívtál minket:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki a Téged szeretőknek megadod Országod dicsőségét:
Uram, irgalmazz!
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Az élet példája nemcsak vonzó, hanem másoknak is életcélt adhat. Életünk eszménnyé válásáért kérjük Urunk, Jézus Krisztus segítő kegyelmét.


    Adj, Urunk, korunknak önfeláldozó szenteket, akik egész életükkel szolgálnak Téged.
    Erősíts minket, hogy gondolkozásmódunkban és viselkedésünkben egyaránt keresztények lehessünk.
    Érintsd meg a fiatalok lelkét, hogy szeretetüket az örök célra irányítsák.
    Tedd vonzóvá híveid életét, hogy mások is vonzódjanak Hozzád.
    Engedd, hogy itt a földön is, és Országodban is nyomodban járjunk.


Urunk, Jézus Krisztus! Te a szenteket adtad vonzó és követendő példának, hogy az üdvösség útjára biztosan rátaláljunk. Kérünk, Szent Skolasztika példájára add, hogy a szeretetben megnövekedve eljuthassunk Hozzád, életünk Végcéljához és boldogságához; Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Uram, Istenem, hallgasd meg a kiáltást és az imádságot
Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség alapítójának, Szent Benedeknek volt az ikertestvére. Fiatalon az Úr szolgálatára adta magát. Eleinte otthon élt, majd testvére példájára kolostorba kívánkozott. Benedek Piombariolában egy kis zárdát épített számára, de ez rövidesen kicsinek bizonyult. Sokat böjtölt, imádkozott, és fáradhatatlanul tevékenykedett
az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában. Szerette a magányt, még testvérével is évente csak egyszer találkozott. Életét Nagy Szent Gergely pápa örökítette meg.
           


A év, évközi idő, 5. hét, csütörtök
Ter 2,18-25

Azt mondta továbbá az Úr Isten: ,,Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!'' Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket -- mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. -- Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: ,,Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!'' Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek. Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
Mk 7,24-30

Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. Ő azt mondta neki: ,,Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.'' De az csak kérlelte: ,,Ez igaz, Uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!'' Erre ő azt felelte neki: ,,Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.'' Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.

2011. február 10. - Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
   házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott
   titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg,
   tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az
   asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze
   ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: ?Hadd
   lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a
   gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!? De az asszony így
   folytatta: ?Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból,
   amit a gyermekek elmorzsálnak.? Jézus azt válaszolta: ?Szavad
   jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.? Amikor hazaért,
   leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
   Mk 7,24-30


   Elmélkedés:
   Miután Jézus elhagyta Názáret környékét, Galileán kívül, a pogány
   vidékeken folytatja útját, ahol két csodát is tesz. Először a pogány
   asszony gonosz lélektől megszállt lányát gyógyítja meg, majd egy
   süketnéma embernek adta vissza hallását és beszédképességét.
   A mai történetben tulajdonképpen nem is a gyógyítás leírása a fontos az
   evangélista számára, hiszen a lány nincs is jelen az esetnél. Szent
   Márk ehelyett inkább Isten üdvözítő tervének egyetemességéről szeretne
   tanítást adni. A pogány asszony és Jézus párbeszédéből ugyanis kiderül
   számunkra, hogy az üdvösség nem csak a zsidó nép kiváltsága, hanem
   minden ember számára elérhető. Isten üdvözítő kegyelmét egyetlen nép
   vagy csoport sem sajátíthatja ki magának és senki sem zárhat ki abból
   másokat. Ne gondoljuk senkiről, hogy nem méltó az üdvösség örömhírének
   hallgatására!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal
   is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
   szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
   testvéreink javára.
   Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
   javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
   fogadják el.
   Boldog Charles de Foucauld

10. csütörtök: SZENT SKOLASZTIKA

Ter 2,18-25; Zs 127; Mk 7,24-30
    A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez

Ter 2,18-25

Azt mondta továbbá az Úr Isten: ,,Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!' Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket -- mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. -- Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: ,,Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!' Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek. Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

Zs 127

Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár! Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján, és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!

Mk 7,24-30

Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. Ő azt mondta neki: ,,Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.' De az csak kérlelte: ,,Ez igaz, Uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!' Erre ő azt felelte neki: ,,Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.' Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
Add Istenem a hirdetett igédnek gazdag gyümölcsözését, a mi szivünkben, igéreted szerint. Ámen


Add Istenem, hogy benned keressem az életem javait és az tegyen boldoggá engem! Ámen!


Add Mindenható Isten, hogy én mindig reád figyeljek és a Te igéd legyen az én szövetnékem! Ámen!


Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket. Ámen!


Áldalak Istenem a figyelmeztető szóért és a nekem adott hátramaradott időért. Ámen


Áldalak Istenem a Te gondviselő oltalmadért, kegyelmedért és a napról napra benned erősödő bizalomért! Ámen


Áldalak Istenem mindazért a sok jóért, amit eddig Tőled kaptam. Köszönöm, hogy ismerhetlek Téged és Atyának hivhatlak Jézus Krisztus által. Köszönöm, hogy meghallgatsz és nem állok egészen védtelen kisértéseimmel szemközt. Te adj erőt nekem, Uram Jézus Krisztus, aki meg tudsz indulni a mi gyarlóságaikon, hiszen megkisértettél hozzánk hasonlóan. Ámen.


Áldom Istent, minden jó barátomért! Ámen
b