Békesség...

A mai nap imádsága:
Uram! Add a Te békédet, hogy békében legyek a világgal, s önmagammal! Ámen


Maga a békesség Ura adjon nektek mindig,
minden körülmények között békességet.
2 Thessz 3,16

Békesség... értéke akkor nyilvánvaló, ha nincs. Vannak élethelyzetek, melyekben nem találjuk meg a békességünket: társunk elvesztése, betegség, halál - tőlünk független körülmények, melyeken nem áll módunkban változtatni. Különös boldogság, ha valaki békét tud teremteni (Boldogok, akik békét teremtenek...) önmagában, s ezekután másoknál is.

Életünk telve van számos gonddal, bajjal, megoldatlan élethelyzettel - így aztán nem csoda, ha szorongunk, idegesek vagyunk, s békétlenkedünk. Először csak önmagunkban, aztán a JóIstennel is, s végül a környezetünkkel is. Nincs terhesebb, mint a békétlen ember. Már a puszta jelenléte is irritáló, hiszen sugárzik belőle az elégedetlenség. Az ilyen emberrel nehéz beszélgetni, "megtalálni vele a hangot". Érdemes feltenni a kérdést: Velünk mindig megtalálják a "hangot"?

Ezért nagyon fontos tudni, hogy miért élünk ezen a világon. Ha megtudjuk, akkor azt is megtanuljuk, hogyan kell élnünk. Korunk nagy baja, hogy az emberek nem tudnak igazán élni... Aki meg azt gondolja, hogy az "élet" egyenlő a bulizós "dolce vita"-val, az alpjaiban téved. Az is elvéti a célt, aki az életben lemondások sorozatában látja élete értelmét. Isten azért teremtette meg ezt a világot olyannak, amilyennek, hogy éljünk benne. Lehetőségeinkhez, adottságainkhoz képest élvezzük a "létet". Örüljünk a napsütésnek, a tiszta levegőnek, a finom ételeknek, a társunknak, a gyermekeinknek, a családunknak, a közösségnek, ahová tartozunk... Egyszóval lehetne ezt megfogalmazni: élni az élet normalitását. Azaz éljünk kedvünkre, de tudnunk kell azt, hogy Isten mindenért megítél minket. Ezért érdemes szeretettel fordulni mindenhez, s mindenkihez, mert a szeretet szabadsága nem tesz korlátoknélkülivé...

Békességet kívánni akkor tudunk, ha magunk is békében élünk. Mindenekelőtt Istennel, aztán szeretteinkkel, felebarátainkkal, s az egész világgal...

Csapdáink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Benned bízzak, s ne emberekben reménykedjek. Tedd látóvá szívemet, hogy ne tévedjek el a világban, s minél inkább megvalósíthassam szeretet-akaratodat ott, ahová állítottál! Ámen



Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Péld 3,26

Etimonokban (ős-szavakban) világelső nyelvünk - kétharmadrészt nyelvünk etimonokból áll, ha elfogadjuk a Sorbonne egyetem számítógépes nyelvi elemzését -gyönyörűen "hozza", hogy a csapda az "becsap"... Azt hiszi az ember, hogy veszélytelen dologról van szó, s közben pontosan az ellenkezője az igaz. (A német nyelvben pl. a "Falle" csak azt jelzi, hogy a csapdába beleeshet az ember.) Nem kell magyarázni, hogy aki csapdába lép, az nemcsak igen fájdalmas, de vannak halálosan megsebző csapdák is...

Az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a test, de a lélek is csapdába léphet. Az viszont már nem magától értődő, hogy a lélek csapdáinak nagy részét mi magunk állítjuk fel! Ez történik akkor, amikor "becsapjuk magunkat", mert nem hiszünk a valóságnak, a tiszta érzéseink belső hangjának. Tipikus példája ennek, amikor futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel vagy reménykedünk emberekben, jóllehet soha nem emberé a megoldás, hanem a kegyelem Istenéé: "Ember tervez, Isten végez."

A hívő ember ügyel arra, hogy a világ ígéretei, csillogása ne veszejtse el józanságát, ezért figyel lépteire - "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága az." Sokan azért boldogtalanok, mert nem látják be, hogy döntéseiknek mindig elhordozandó következménye van... Lehet össze-vissza ugrálni az életben, de az bizony balesetveszélyes! Lehet játszadozni a kísértő gondolatokkal, de "Vigyázzon az, aki áll, nehogy elessék!" Ahogyan egy arab közmondás mondja: "Átlépni a szenvedélyek küszöbét könnyű, visszalépni nagyon nehéz."

Aki Istenre figyel, az távlatokban gondolkodik, s éppen ezért a horizonton túlra is ellát. Aki Istent, s az Ő életet és közösséget védő törvényét tagadja, az nem lát az orránál tovább... Hogy mire jutott a rövidlátó ember a nagy eszével a huszadik században - azt keserűen megtapasztaltuk, hogy mire megyünk a sok technikai vívmányunkkal, miközben élhetetlenné tettük környezetünket - ezt még csak most kezdjük érezni: allergiás megbetegedések (mert csak a bolond gondolja, hogy a szegény virágpor az oka mindennek); stressz, s egyéb "modern" nyomorúságok sokasága. Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy belássa az ember: a vegyszerek, a gyógyszerek, az elszennyezett ivóvizek, az eleddig felrobbantott mintegy 2700 atombomba - a csernobilokról s a kisebb-nagyobb atom-balesetekről, s ipari katasztrófákról most ne is szóljunk! - külön-külön, de együtt különösen is hatással van életminőségünkre.

Az ember tehát felállította a maga csapdáit. Ha elveszíti Isten-hitét, s ezzel erejét és szeretetét, akkor rövid időn belül józansága is köddé foszlik, s innen már csak egy pillanat a végzetes lépés, s csattan a csapda...

Egymásért.

A mai nap imádsága:
Uram! Engedd, hogy embertársaim szemében megláthassam teremtettséged szeretetre hívó csodáját, s életem a Te kezedben áldássá váljék mások számára is! Ámen.



A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.
1 Jn 4,18-19

Réges-régen, amikor eleink még úgy kezdték munkájukat: "No hát... az Isten nevében!" -, amikor a születés csodája és halál titka nem kórházi osztályok zárt falai között, hanem az élet hétköznapjaiban lepte meg őket, akkor jobban is értették a szeretet többdimenziós voltát. Isten kezéből vették a mindennapi kenyeret s a munkát, Isten segítségével küzdötték át magukat az élet viharain. A mai "felvilágosult" ember igen nagy sötétségben él, mert mindent, amit az Isten arra adott, hogy a közösségnek szolgáljon vele - magának tart meg. Javait, nagyrabecsült vagyonkáját, melyben reménykedik, megemészti a rozsda és moly. Gyermekeit sem a mások segítésére, a közösség szolgálatára neveli, hanem erősnek, saját akaratának mindenáron való érvényesítésére idomítja. Nos, nem is lesznek boldogok... Így történik meg, hogy az önmegvalósítás fájától nem látják a teljes lét erdejét!

Minden cselekedetünknek közösségi vetülete is van. A gyermek nem csak az enyém, hanem az emberiségé is, a mások mellé odarendelt emberek nem alárendelt "beszélő szerszámok" hanem méltósággal rendelkező teremtményei az Istennek, mégha pillanatnyi állapotukban ez nem is látható. A szerelem, a vallás, a saját vélemény sem magánügy, hanem minden a szűkebb és tágabb közösség ügye is. Ha életünk dolgait nem ilyen összefüggésbe állítjuk, akkor irányt tévesztünk.

Az iránytévesztés mindig csak később válik nyilvánvalóvá, általában akkor, amikor a súlyos következmények sötét fellegei felettünk tornyosulnak. Ilyenkor félelem keríti hatalmába az embert. Félelem a jövőtől, de félelem az "itt és most" pillanataitól is. Ebben a bénult állapotban a gyötrelem egyre csak lehúz, s még messzebb kerülünk a megoldástól, ami mindig föntről jön... Ilyen helyzetben hiába minden jótanács és biztatás, működőképesnek látszó ötlet vagy szépen csengő életfilozófia. Ilyenkor egyetlen megoldás van: a mindent átfogó, Teremtő és Megtartó Szeretet. A régiek egyszerűen csak úgy tudták: az Isten tenyerében vagyok... S ha ott vagyok, akkor nem azért szeretek, mert én akarom, hanem azért, mert Isten szeretetére én sem tudok másképpen válaszolni: csakis szeretettel.

Élet...

A mai nap imádsága:

URam! Csodáiddal tele a világ... Add, hogy meglássunk benne Téged, s szeretetben éljünk teremtettségedben! Ámen

    

Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.

Jób 12,7-10

Régi felismerés, hogy a természet különösképpen is prédikál az Isten végtelen hatalmáról... Nagyon régen úgy hitték, hogy fűben-fában, nagy hegyben "van" az Isten, ma már megmosolyogjuk ezeket a korabeli naív elképzeléseket. Amióta feltárult az atom titka, s megtanultunk félni az atomenergiától - persze még mindig nem eléggé - azóta tudjuk, hogy az anyag átalakítható energiává, s majd egyszer talán az energiát is vissza tudjuk alakítani anyaggá... De Isten sem nem anyag, sem nem energia! Isten Lélek, az a Világátfogó Rend, Örök Törvény, Végtelen Információ, Aki teljességgel soha meg nem ismerhető, csak kereshető, kutatható. Ő tükröződik tehát mindenben, ami csak "van"...

A természettudósok nagy része hívő ember - jóllehet nem a klasszikus egyházak-közvetítette dogmatikus elképzelések szerint. A természet rendjében megtalálható/meglátható tökéletesség ugyanis egyszerűen lenyűgöző, csodálatos! Mindennek helye, s feladata van, s semmi nincsen "csak úgy" önmagáért... Aki ezt felismeri, az belesimul Isten tenyerébe, hiszen az ÚRIstené a világmindenség. A hívő ember számára nem az a fő kérdés, ami a hitetlen számára, hogy Isten létezik-e vagy sem, hanem az, hogy mit kezdjen praktikusan azzal a felismeréssel, hogy Isten ott van mindenekben?

Sajnos a mai világ elveszítette érzékenységét az Istenre, s helyette neki tetsző istenképeket fabrikál. Gondolhatunk a modern kor virtuális tereire, melyekben minden benne van - mű-érzelmek, a mű-demokrácia, a mű-boldogság, a mű-biztonság - csak az élet valósága (maga az Isten!) hiányzik. A virágok színeihez azonban hozzátartoznak az illatok, a naplementéhez pedig az utoljára melengetően meg-megsimogató fénysugarak is... Modern korunk átláthatatlan szisztémája "rendszeridegenné" tette az Istent - a következményeket pedig most kezdjük csak érezni: erkölcsben, romboló életvitelben, tisztességtelen kereskedelmeben, rablógazdaságban, csillapíthatatlan nyersanyag-, s energiaéhségben...

Aki bölcs, az tanul a mindenségből. Alázatot és kitartást, érzékenységet és szeretet, irgalmat és megbocsájtást. Ettől lesz minőségi az élete, s nem a birtoklás örömétől, ami idővel rendre elmúlik...


Uram! Ezekben a napokban különösen is sokat gondolkodtam a halálról, s az elmúlásról. Látom Uram, hogy Te vagy az élet, s ha nem Téged választalak, akkor csak keserűség és fájdalom kísérnek életutamon. Adj Uram szívembe hitet és reménységet, hogy mindig Benned bizakodhassam, s hogy ha a halál völgyének árnyékában is kell járnom, akkor is az Életet, azaz Téged válasszalak! Ámen.


Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!" Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.
Lk 7,12-15

Jézus feltámasztás-történetei az Ő feltámadás-oratóriumának bevezető nyitány-hangjai... Érteni-elemezni fölösleges foglalatosság, ez sokkal inkább az elfogadásról szól: Vajon tetszik-e nekünk a "fő motívum"? No de ki az, akinek ne tetszene az Élet győzelme a halál felett? Mennyi mindent megtesznek az emberek azért, hogy éljenek! S még ennél is többet, még az életüket is képesek feláldozni az igazukért! Van, aki képtelen lemondani (vélt) igazáról, inkább "belepusztul"... bizony pusztulás ez, mert nincs értelme... Így pusztítja el önmagát évente több mint egymillió(!) ember a világon, akik végső megoldásként a halált választják. Tényleg a halál adná a megoldást?

Régiek mondogatták: "Majd a temetőben! Ott az agyagos föld kiszív belőlünk minden fájdalmat!" Tényleg nincs más út a teljességre csak a halál? Jézus egész tanítása, földi tevékenysége azt az üzenetet közvetíti: Válaszd az Életet! Az Élet, pedig maga az Isten... az Istennel való közösség. Az istenített élet azonban nem a teljességre,hanem éppen ellenkező irányba viszi az embert. Mert ugyan önmagunkat (is) meg kell találnunk, de nem a világban, hanem az Istenben, mert aki e világot akarja megnyerni, az elveszíti azt...

De mi történik akkor, ha a legdrágábbat, a gyermeket veszítjük el? Választ erre csak azok tudnak adni - ők is csak részlegest, mert erre nem elegendő az emberi szó - akiknek meg kellett élniük gyermekük elvesztését... Ha gyermek meghal, akkor a jövő esik kútba, a reménység foszlik szét. Isten óvjon minket minden ilyentől! S ha mégis megtörténik, akkor kiben kereshetnénk vigasztalást, ha nem az Istenben? Hiszen az ilyen nagy sebet csak Isten képes begyógyítani, csak Ő tud képessé tenni, hogy aztán továbbra is terheket hordozhassunk a reánk bízottakért.

A naini ifjú története tulajdonképpen a naini özvegyasszony története, aki reménytelenségében új reménységet nyert... Reménységének alapja Krisztus volt, Aki a halál örvényéből kiragadta az özvegyasszony gyermekét, s visszaadta az Életnek. Az életben helye van a halálnak, de ugyanígy az Istennek is. Aki Istent a szívébe zárja, az az életet választja, aki megtagadja az Élet Urát, az pedig a halált választotta... A választás rajtunk áll, vajon mennyire bölcsen hozzuk meg döntésünket?

Küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
Uram! Légy erősségem! Ámen

   

Ha pedig versenyez valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen küzd.
2 Tim 2,5

"A szabály az szabály!" - Bármennyire is nehéz betartani a törvényt, aki tartja, azt a törvény is megtartja. Isten teremtettségbeli rendje lenyűgöző. Akár a mikrokozmosz, akár a makrokozmosz csodáit fürkésszük, csak ámulunk a rendszerek egymásra épülésén. A rend megtartó jóságát látjuk, mégis személyes életünkben gyakran rendszertelenek vagyunk.

Jól tudjuk, hogy vétkeink, bűneinek, mulasztásainknak következménye nem válik semmissé. Azokat bizony hordozni kell. Sok keresztény mégis azt gondolja, hogy a hívő élet azt jelenti, hogy mentesülünk hibás cselekedeteink következményeitől. Az elkövetett bűnre fogadhatjuk a bűnbocsánatot, de az nem semmisíti meg a következményeket. Ha így lenne, akkor az áldozat kijönne a sírból... Pál arra tanítja ifjú apostol-tanítványát Timótheust, hogy a szabályokat tartsa mindig szem előtt. Nem az emberieket, mert azok változnak, hanem az Istentől kapottakat. A tízparancsolat figyelmeztetéseit érdemes megfontolni - betölteni a törvényt azonban csak a szeretettel lehet.

A keresztény embernek célja a Krisztussal való találkozás. Ez célratartás, azaz naponkénti Krisztusra-figyelés nélkül nem megy. Az élet számtalan részletében megfigyelhetjük a kitűzött célokért tudatos fáradozásból következő élet és a céltalanul tengődő élet szembetűnő jellegzetességeit. Az utcán egészen másként halad az, aki meghatározott céllal kelt útra, mint az az ember, aki csak céltalanul lődörög. A hitéletünkben is ugyanígy van. Aki fut, értelemszerűen gyorsabban halad, s aki az pálya szélén álmodozik a célról, az ne csodálkozzon, ha sosem jut be a finisbe...

Azt a parancsot kaptuk, hogy szolgáljuk Istent

"A hozzáállásod legyen olyan, mint az enyém, mivel én, a Messiás nem azért jöttem, hogy engem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak és életemet adjam." (Máté 20:28, LB fordítás)

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy Istent szolgáljuk. Jézus félreérthetetlen volt: "A hozzáállásod legyen olyan, mint az enyém, mivel én, a Messiás nem azért jöttem, hogy engem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak és életemet adjam." (Máté 20:28, LB fordítása)

A keresztyének számára a szolgálat nem egy olyan dolog, amit beszúrunk a naptárunkba, ha van rá időnk. Ez áll a keresztyén élet középpontjában. Jézus azért jött, hogy szolgáljon és adjon - ez a két ige kellene, hogy meghatározza itt a Földön a te életedet is. A szolgálat és az adakozás összefoglalja Isten negyedik célját az életedre vonatkozóan. Teréz anya egyszer ezt mondta: "Szentül élni annyit jelent, mint Isten munkáját mosolyogva végezni."

Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség önmagában sohasem egy végcél. Az érettségre a szolgálathoz van szükség! Azért növünk fel, hogy adni tudjunk. Az nem elég, ha folyamatosan csak tanulunk. Meg kell cselekednünk, amit megtanultunk és gyakorlatba ültetni azt, miről azt állítjuk, hogy hiszünk benne. Ha nem éljük meg a bennünket ért hatásokat, az depressziót okozhat. A tanulás szolgálat nélkül lelki stagnáláshoz vezet.

Még mindig igaz az a régi hasonlat a Galileai-tengerről és a Holt-tengerről. A Galileai-tenger egy olyan tenger, amely tele van élettel, mert a víz bele is folyik, de ki is folyik belőle. Ezzel ellentétben a Holt-tengerben semmi sem él, mivel kifolyás nélkül a víz megrekedt.

A legutolsó dolog, amire a hívőknek szüksége van az, hogy elmenjenek egy újabb Biblia tanulmányozásra. Már így is sokkal többet tudnak, mint amennyit gyakorlatba ültetnek. Amire igazán szükségük van, az a szolgálati tapasztalat, amiben meg tudják mozgatni a "szolgáló izmaikat".

A szolgálat természetes hajlamunk ellentéte. Legtöbbször sokkal jobban érdekel bennünket az, ha minket szolgálnak, mint maga a szolgálat. Azt mondjuk, "olyan gyülekezetet keresek, ahol megtalálom, amire szükségem van és olyat, ahol áldást nyerek", ahelyett, hogy "olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldás lehetek". Azt várjuk másoktól, hogy bennünket szolgáljanak és nem fordítva.

De ahogyan növekszünk Krisztusban, életünk fókuszpontjának egyre inkább affelé kellene elmozdulnia, hogy szolgáló életet éljünk. Jézus érett követője nem azt kérdezi, hogy "Ki fogja betölteni a szükségeimet?", hanem azt, hogy "Kinek tölthetem be én a szükségét"?

Beszéljünk róla:

* Hogyan növekedsz a lelki érettségben?
* Milyen módon mutatható ki növekedésed a szolgálatban?

Járj Isten kedvében azzal, hogy pénzügyi nyilvántartást vezetsz

Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké... (Példabeszédek 27:23-24a)

Amikor Jézus követésére gondolsz, valószínűleg nem jut eszedbe, hogy megfelelő pénzügyi nyilvántartást vezess, de Isten azt akarja, hogy tartsd szem előtt amit költesz, amivel tartozol és amit megkeresel.

Ha annyi időt töltenél el azzal, hogy írásba foglalod a pénzügyeidet, mint amennyit azzal töltesz, hogy aggódsz miattuk, akkor valószínűleg sokkal kevesebb dolog miatt kellene aggódnod.

A Biblia azt mondja, hogy szükségünk van arra, hogy gondosan figyelemmel kövessük pénzügyi érdekeltségeinket. "Ismerd meg juhaidat egyenként...". Ma azt mondanánk: 'Ismerd meg részvényeidet egyenként.' Más szóval, szükséges, hogy tudjuk, mire megy el a pénzünk. Az emberek azt mondják, hogy a pénz beszél, de igazából csak csöndben elsétál. Mi pedig csodálkozunk, hogy hová tűnt el.

Az, hogyha nem tudod hová folyik el a pénzed egyenes út a katasztrófához. Adósságba jutsz, mert nem vezetsz megfelelő nyilvántartást, ami megmutatja neked, hogy valójában mi is történik a pénzügyeid területén. Ahogy a mondás tartja, odajutsz, hogy olyan pénzt költesz el, ami nem a tied, olyan dolgokra, amelyekre nincs szükséged, azért, hogy olyan embereknek imponálj, akiket még csak nem is kedvelsz.

És ez mindenféle problémát gerjeszt az életedben. Amikor csodálkozol, hogy az összes pénzed mire ment el, akkor az egy figyelmeztető jelzés. Már bajban vagy, hogyha nem tudod, hogy a pénzed mire megy el, mert a tudatlanság és a könnyen megszerezhető hitel bajt eredményez.

Tudnod kell azt, hogy mivel tartozol, mid van és mit keresel. Hogyha a következő tíz évedet Isten elhívásának akarod szentelni, akkor megfelelő pénzügyi nyilvántartást kell vezetned, mert a vagyon nagyon gyorsan el tud tűnni.

Gondolkodj el ezen: Ha annyi időt töltenél el azzal, hogy írásba foglalod a pénzügyeidet, mint amennyit azzal töltesz, hogy aggódsz miattuk, akkor valószínűleg sokkal kevesebb dolog miatt kellene aggódnod. Megfelelő pénzügyi nyilvántartást kell, hogy vezess, ha azt akarod, hogy Isten megáldja a pénzügyeidet.

Válaszolj meg egy kérdést, és növeld megtakarításaidat

"Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt." Példabeszédek 21:20


A mai igeversünk bemutatja Isten IQ tesztjét. Lássuk, mennyire vagy okos: a bölcs emberek megtakarítanak a jövőre, de az ostobák elköltenek mindent, amit csak megszereznek.

Ha Isten áldását várjuk a pénzügyeinkre, meg kell tanulnunk megtakarítani és befektetni a jövőnkre. Kell, hogy tegyük ezt, bevételtől függetlenül, mert a lényeg az, hogy Isten arra tanít minket, hogy bánjunk fegyelmezetten és bölcsen a pénzünkkel. Arra tanít, hogy kevesebből éljünk, mint amit megkeresünk havonta, így félretehetünk valamennyit.

Isten azt mondja, ezt jelenti felelősnek lenni.

Van egy kérdés, amit feltehetsz magadnak, ami segít, ha több pénzt akarsz megtakarítani. Nagyon egyszerű. Ha készen állsz, hogy megvásárolj valamit, csak kérdezd meg magadtól: "Tényleg szükségem van erre?". Aztán légy őszinte magadhoz!

Például, tényleg szükségem van egy új autóra? Hát... tudom, vágyom rá. De tényleg szükségem van rá? Tényleg szükségem egy jobbra? Szeretném..., de tényleg szükséges?

Egy alapvető pénzügyi elv így hangzik: Ha elköltöd a pénzed, az már nincs. Míg, ha félreteszed a pénzed, az neked dolgozik. Ha Isten útmutatása szerint teszed a dolgokat, képes leszel nemcsak kimászni egy adósságból, hanem befektetni a jövőbe - azzal, hogy félreteszel.

Ezen a héten kérdezgesd magadtól: "Tényleg szükségem van erre?"

ÉRTÉKELD A FELESÉGEDET!

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” (Példabeszédek 31:10)

Van fogalmad arról, hogy milyen sok munkával jár feleséged számára, hogy jó anya legyen? Képzeld el ezt: Hat apát letesznek egy lakatlan szigeten hat hétre, fejenként egy autóval és három gyerekkel. Mindegyik gyerek kétféle sportot űz, és zene vagy táncórákra jár. Nincsenek gyorséttermek, minden férfinak át kell néznie a házi feladatokat, és segíteniük kell a tudományos kísérletekben, főzniük kell, mosniuk kell, költségvetést készíteni a bevásárlásokról, befizetni a számlákat, úgy, hogy nincs rá elegendő pénz, észben tartani a családtagok és barátok születésnapját, és üdvözletet küldeni. Továbbá le kell vágatniuk minden gyerek haját, időpontot kell kérni az orvosnál és a fogorvosnál, süteményt sütni az iskolai rendezvényekre, virágot ültetni, és szalonképes állapotban tartani a lakást miden időben. Csak akkor nézhetnek tévét, amikor a gyerekek már lefeküdtek, és amikor már minden házimunkával végeztek, de még házastársuk intim közeledésére is azonnal készen kell állniuk. Ápoltnak kell lenniük, templomba kell menniük legalább egyszer egy héten, olvasniuk kell a gyerekeiknek, és imádkozni velük minden este, uzsonnát kell csomagolniuk nekik a kedvenc nassolnivalójukkal, reggelit kell készíteniük és odafigyelniük arra, hogy a gyerekek biztosan elérjék a nyolcórás iskolabuszt. A hat hét végén minden férfinak tesztet kell írnia. A teszt ilyen kérdéseket tartalmaz: a gyermekek magassága, testsúlya, cipőmérete, kedvenc színe, kedvenc dala, kedvenc üdítője, kedvenc játéka és legnagyobb félelme. És most jön a legjobb rész – a győztes tovább játszhatja a játékot a következő 18-21 évben! Nos, még mindig azt gondolod, hogy szívesen helyet cserélnél a feleségeddel? A Biblia azt mondja: „Férfiak … szeressétek feleségeteket!” (Efézus 5:25), mert a jó feleség értékesebb az igazgyüngynél!

Mi a te mentséged?

„De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lukács 14:18)

Nézzük meg, milyen kifogásokat találunk arra, hogy nem igyekszünk beteljesíteni az Istentől kapott álmunkat. Első: „Az olyan átlagos embereknek, mint én, nem válnak valóra az álmai.” A Wright fivérek repülni akartak. Winston Churchill egy szabad Európáról álmodott. Martin Luther King álma a faji egyenlőség volt. Nem kell azonban világhírű személyiségnek lenned ahhoz, hogy legyen egy álmod. Épp az elérésére fordított igyekezet különbözteti meg az átlagos embereket a különlegesektől. Átlagos emberek is élhetnek különleges életet, ha követik az álmukat. Miért mondom ezt? Mert az Istentől kapott álmok arra fognak indítani, hogy fontos változásokat vigyél véghez az életedben. Nem fogsz megváltozni azért, hogy megéld az álmodat; nem, kezdd el keresni az álmod beteljesülését, és ez a folyamat fog megváltoztatni téged, és mindazt, amit elérhetsz. Másként fogalmazva: az álmod nem csupán a célod, hanem a katalizátorod is. Második: „Ha az álom nem nagy, nincs értelme küzdeni érte.” A méret nem határozza meg a jelentőséget. Az álmodnak nem kell nagynak lennie, csupán nálad kell nagyobbnak lennie. Teréz anya mondta: „Nem tudunk nagy dolgokat tenni, csak kis dolgokat nagy szeretettel.” Harmadik: „Nem most van az ideje, hogy az álmom beteljesítésén igyekezzem.” Két tényező van, amely feljogosít, hogy küzdj az álmodért: Isten és te magad. George Eliot regényíró mondta: „Sohasem késő azzá válni, ami lehettél volna.”

Az időzítés sohasem lesz teljesen tökéletes az álmod eléréséhez, úgyhogy akár most is elkezdheted. Ha nem teszed, jövőre egy évvel idősebb leszel, és egy lépéssel sem leszel közelebb hozzá.