Jézusra célozz, ne csak a hit peremére

…míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra… Efezus 4:13


Amikor golfoztam, azt hittem, hogy már akkor elég jó leszek, ha a labdát valahova a lyuk köré ütöm.

Hogy őszinte legyek, az igazi célom az volt, hogy a zöldet elérjem anélkül, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, így annak nagyon tudtam örülni, ha a labdám lyuk közelébe ért.

Egyszer a helyi golf profi azt mondta nekem, hogy a különbség az átlagos és a nagyszerű játékos között a következő: az igazán jó játékosok a lyukra célozva ütnek, nem a lyuk köré vagy máshova a zöldre. A cél közvetlenül a lyuk.

Azt mondta nekem, hogy "A lyukat kellene a céloddá tenned." Erre az én intelligens, meggondolt válaszom az volt, hogy: "Na ja, arra kiváncsi leszek."

Nem gondoltam, hogy valaha is képes leszek a lyukba ütni a labdám, így meg se próbáltam. Sokan azért rekedünk meg az Istennel való kapcsolat elmélyítésében, mert nem hisszük, hogy az egyáltalán lehetséges, legalábbis számunkra. Ezért nem is próbálkozunk.

Pedig igenis lehetséges a fejlődés, el lehet jutni a "Krisztus teljességét elérő nagykorúságra". Gyakorolnunk kell, és ezt a gyakorlatot tanítványságnak hívják. Segítenünk kell egymást a növekedésben, ezért vannak a kis csoportok.

Azonban a jó hír az, hogy az Úr maga munkálkodik bennünk, Ő hoz minket Jézus igazi képével egy szintre. Ebben az évben, célozz Jézusra ne csak a hit peremére.

Tanítsd és prédikáld azt, amiről a Biblia alapján meggyőződtél

"Továbbra is a Krisztusról prédikálunk mindenkinek, teljes bölcsességgel intve és tanítva minden embert, azért hogy Krisztusban érett emberként állíthassuk Isten jelenléte elé." (Kol 1:28 NCV)


A lelki fejlődés harmadik mércéje a meggyőződés. A szótárak általában úgy definiálják a meggyőződést, mint szilárd, erős hitet. A meggyőződés azonban ennél sokkal több. A meggyőződésed magában hordozza az értékeidet, elkötelezettségedet és motivációidat. Nekem az a definíció tetszik, amit Howard Henricks-től hallottam: "A hit egy olyan dolog, amiért vitába szállnál. A meggyőződés egy olyan valami, amiért meghalnál!" A meggyőződéseink meghatározzák a magatartásunkat, ezek miatt tesszük amit teszünk az életben.

Amikor valaki keresztény lesz, először gyakran azért csinál dolgokat, mert más keresztények azt tanácsolták, vagy azokat látja tőlük. Lehet hogy azért imádkoztál, olvastad a Bibliát, jártál gyülekezetbe, mert láttad mások példáját. Ez teljesen rendben van egy új keresztény esetében. A kisgyerekek is ugyanígy tanulnak. Azonban, ahogy növekedsz, ki kell hogy fejlődjenek a saját indokaid, hogy mit miért csinálsz. Ezek az indokok válnak meggyőződésekké. A Bibliából következő meggyőződések elengedhetetlenek a lelki fejlődéshez és érettséghez.

Egy meggyőződések nélküli embert a körülményei sodornak. Ha nem határozod meg, hogy mi a fontos és hogy hogyan akarsz élni, a körülötted levők megteszik majd helyetted. Egy meggyőződések nélküli ember gyenge, medúzaszerű egyén, aki gondolkodás nélkül követi a tömeget. Úgy hiszem Pál a meggyőződésről beszélt, amikor a Róma 12:2-ben azt mondta: "ne engedjétek hogy a világ a maga módján formáljon benneteket, de hagyjátok, hogy Isten átalakítsa a gondolkodásmódotokat" (LB)

A gyülekezetnek muszáj bibliai meggyőződéseket tanítania, hogy ellensúlyozza a világi értékrendet aminek a hívők egyfolytában ki vannak téve. Ahogy a régi közhely is mondja, ha nem tudod merre mész, akkor mindenfele vinni fognak. Elég ironikus, hogy manapság az embereknek erős meggyőződésük van kevésbé lényeges dolgokról (foci, divat, stb) miközben ingatag meggyőződéseik vannak a fontos dolgokat illetően (mi jó és mi rossz).

Tudni hogy mit tegyél (tudás), miért tegyél úgy (látásmód), és hogyan tedd (készség) mind hiábavaló, ha nincs meggyőződésed ami késztet arra hogy meg is tedd azt. Jézus életét az a meggyőződés irányította, hogy az Atya akaratát tenni jött a földre. Emiatt a meggyőződés miatt volt mélyen tudatos életének célja felől, emiatt nem tántorodott el mások hatására. Tanulmányozzuk a részeket, amikor Jézus azt a kifejezést használta, hogy "kell" (amikor belső késztetés miatt cselekszik) hogy betekintést nyerjünk a meggyőződéseibe amik vezették. Amikor az emberek krisztusi meggyőződésekre jutnak, akkor értik meg az élet értelmét is.

A meggyőződésnek van egyfajta vonzó ereje. Ez megmagyarázza sok kultusz népszerűségét. A hitük téves, gyakran logikátlan, de mégis intenzív meggyőződéssel hiszik azt. Ellentétben ezzel, tiszta és erős meggyőződés nélkül a gyülekezetek soha nem fogna olyan elkötelezettséget kiváltani, mint amit Krisztus érdemel. Meggyőződéssel kell tanítanunk és prédikálnunk.

Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok, amikről meggyőződéssel beszélsz?

* Hogyan változna az evangélizáció és a szolgálatod hatékonysága, ha meggyőződéssel beszélnél róluk?

Túl elfoglalt vagy Jézushoz?

"Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." Lk. 10:41-42

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

"Könnyű annyira elfoglaltnak lenni Jézusért, hogy közben nincs időd Jézusra."

A Jézusért való szolgálat annyira lefoglalta Mártát, hogy nem maradt ideje Jézussal együtt lenni.

Jézus Márta nappalijában ült, de ő csak a konyhában főzte a zöldségeket Istennek. Ne értsd félre; nem kétség, hogy Jézusnak áldás volt egy tál meleg étel Betánia legjobb szakácsától.

De mivel Jézus mindig többre értékelte az emberekkel való kapcsolatot mindennél, valószínűleg jobban értékelt volna egy darabka sajtot olívás kenyérrel, csak cserébe időt tölthessen Mártával.

El tudod, képzelni, hogy Jézus csak egyszerűen pihen a batátai között, és ez áldást jelent számára?

Ahogy Rick pásztor (Saddleback Church - Lake Forest, California) tanította nekünk a héten, könnyű annyira elfoglaltnak lenni Jézusért, hogy közben nem marad időnk Jézusra, és könnyű annyira lefoglalni magunkat a gyülekezeti szolgálattal, hogy nincs időnk az emberekre.

Nem az a célom, hogy okot adjak az embereknek, hogy ne szolgáljanak; sokkal inkább az, hogy figyelmeztesselek téged és magamat is, hogy állítsunk fel fontossági sorrendet. Először keressük Istent (töltsünk időt Jézussal), és aztán tegyük, amit ő akar, hogy tegyünk.

A cél az, hogy szeretetben szolgáljunk másokat anélkül, hogy bármi elvonná a figyelmünket, teljes odaadással és rájuk összpontosítva. Néha csak a jelenlétünkkel szolgálunk embereket.

Lehet, hogy olyan dolgokkal vagy elfoglalva, amelyek nem szerepelnek Isten rád vonatkozó tervében. Talán azért teszed, mert bűntudatod van, vagy mert úgy gondolod, hogy ezt kell tenned, de az is lehet, hogy azért, mert mindenki más ezt csinálja.

Telepedj le te is Mária mellé Jézus lábaihoz, és tudd meg, mi Jézus terve. Ő egy személyre szóló listát fog adni neked a tennivalókról, mert Ő tudja, hogy az Atya milyen célra formált téged.

Okos évkezdet

„…az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.” (Jób 17:9)

Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!

Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).

Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.

Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!

A VÉGSŐ DIADAL

        
  "Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." (Zsid 10:37-38)
 
  Zarándoktársaim, most még a földi tevékenységek árnyékában és izgalmában élünk, de Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy elhozza számunkra a szabadulást és a nyugalmat. Szemléljük hitben az áldott új világot, ahogy azt Isten keze lefestette. Aki meghalt a világ bűneiért, szélesre tárja a Paradicsom kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harcot nemsokára megharcoljuk és a győzelmet elnyerjük. Nemsokára meglátjuk Őt, akiben az örök életre irányuló reményeink összpontosulnak. Az ő jelenlétében a próbák és a szenvedések semminek fognak tűnni. Az előző dolgok "ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak". (Ésa 65:17) "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik." (Zsid 10:35-37)
  Nézzetek fel, nézzetek fel, hitetek folyamatosan növekedjék! Ez a hit vezéreljen titeket a keskeny ösvényen, mely egy csodálatos városnak a kapuin keresztül a nagy messzeségbe vezet, a széles távlatú, korlátlan és dicsőséges jövőbe, mely a megváltottaké. "Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van." (Jak 5:7-8)
  A megváltott nemzetek nem fognak a menny törvényein kívül más törvényt ismerni. Mindannyian egy boldog, egységes családot fognak alkotni, a dicséret és hála ruháját fogják viselni. A hajnalcsillagok együtt énekelnek, Isten fiai örömkiáltásokat hallatnak, Isten és Krisztus együttesen jelentik ki, hogy nincs többé bűn és nincs többé halál. (Review and Herald, 1915. július 1.)

HITT AZ Ő ISTENÉBEN

"Semmi sérelem nem találtatott őrajta, mert hitt az ő Istenében." Dániel 6,23c

Az egyetlen ok, amiért Dánielt semmi sérelem nem érte az oroszlánok vermében, hogy "hitt az ő Istenében". Semmi más nem tarthat meg téged sem. Megragadtad-e már hittel, hogy Isten által vitt az ő szerelmes Fiának országába? (Kol 1,13b). Amíg hitben jársz, addig maradsz Krisztusban! Ameddig Rá támaszkodsz, addig maradsz Benne! Isten befogja az oroszlánok száját, és nem árthatnak neked. Bármi fog történni veled, körülötted, ne feledkezz meg róla, hogy higgy a te Istenedben! Azokat az embereket, akik Dániel ellenségei voltak, ugyanoda dobják, ahol Dániel volt, és az oroszlánok szétmarcangolják őket. Az a védettség, ami Krisztusban a tied, a Jézus Krisztusban való védettség. Hit által őriz meg az Úr. Hit által állhatsz meg Előtte az év utolsó napján, és hit által fogsz hatalmas dolgokat cselekedni a rád következő évben is az ő dicsőségére. Ha majd hazavisz az Úr magához, nem dicsőítheted őt hit által. Vége lesz a hitnek. Ott már a látás dicsőíti Istent! Sehol nem lehet őt úgy megdicsőíteni, mint az oroszlánok vermében. Örülj, hogy Isten ezt a nagy lehetőséget adta neked, hogy itt élhetsz a földön, és napról napra dicsőítheted őt. Megbizonyíthatod az ő valóságát ennek a hitetlen világnak az életeden át. Bízd Rá magad ren-díthetetlen hittel, és járj Vele engedelmesen. Istennek tervei vannak veled. Az egyetlen út, ahogy a terv valósággá válik, ha megragadod a hitet, és az elkezdett bizodalmat mindvégig megtartod. Majd ha hazaérsz az Úr elé, Isten angyalai csodálkozva néznek rád: "Semmi sérelem nem találtatott benne, mert hitt az ő Istenében."

Uram! Csendesíts most el színed előtt. Segíts, hogy megláthassam a te ajándékaidat!

Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Sokszor használjuk ezt a szót: szabadság. Meg vagyunk róla győződve, tudjuk, hogy mit jelent. És így magunkat is szabadnak hisszük. Úgy képzeljük, mivel kellően önállóak vagy kreatívak vagyunk, ezzel már szabadok is. És biztosak vagyunk abban, hogy ha minden korlátot áttörünk, ha az összes befolyásoló tényezőt megszüntetjük, akkor minden a miénk lesz ezzel. Akkor teljesen szabadok leszünk.

Pedig éppen ezzel válhatunk leginkább rabbá. Lekötöz minket a saját önzésünk, beképzeltségünk. Annak az eszméje, hogy minden, ami befolyásolni akar, rossz. És minél inkább feszegetjük a határainkat, annál inkább rádöbbenünk, hogy van végső korlátja lehetőségeinknek. Hogy mindenféle fizikai adottságaink, a halál, a saját tökéletlenségünk kíméletlenül kicsi mozgásteret hagy nekünk. Ezzel szemben az igazi szabadság csak Krisztusban lehet a miénk. Mert így nem kell minden áron, görcsösen ragaszkodnunk az állandó kitöréshez, a saját öncélú elképzeléseinkhez. És benne mosódhat csak el a halál számunkra eltörölhetetlen határvonala.

Ha hiszed, hogy a bűneidért meghalt és megigazulásodért feltámadt Krisztusban testvérségre és fiúságra jutottál, s erre meg vagy keresztelve, akkor nyugodtan mondhatod: Ameddig ebben a testvériségben és fiúságban maradok, nem vagyok Ádám gyermeke, és nem vagyok bűnös. (Luther)

Istenem! Segíts, hogy megkülönböztessem az igazi szabadságot attól, amit csak annak mondanak, vagy szeretnék annak hinni! Engedd, hogy elhiggyem, teljesen csak te tudsz megszabadítani engem! Áldj meg azzal, hogy ráhagyatkozhassam erre az örömhírre, és valóban, szívemből tudjak ujjongani rajta. Tedd enyémmé a szabadításodat! Szent Fiad nevében kérlek. Ámen.

Uram! Hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. És ha gyümölcsöt terem - jó. Ha pedig nem, azután vágd ki azt.

Lukács 13,8-9

Uram!
A terméketlen fügefáról szóló példázatodban elmondod,
mint beszélget a szőlősgazda a vincellérjével. Úgy
gondolom, ilyenféleképpen beszélgetsz mennyei Atyámmal
rólam. Mindennap. De különösen ilyenkor, az év
fordulóján.
Ugyan mit mond rólam az Atya?
Azt-e, amit a gazda mondott a fügefáról? Gyümölcsöt
keresek a fán és nem találok? Vagy azt-e, ami ennél is
inkább borzasztóbb: "Miért foglalja a földet is
hiába?" Gyümölcstelenségem mellett talán még útjában
is állok Istennek? Miattam nem tud közelférni az
enyéimhez? Az életük azért nem kaphat napfényt, mert
az én árnyékom ezt gátolja?

Uram!
Ilyen kérdések szorongatnak. Nehéz sejtelmeim között
egyetlen bizonyosság ad megkönnyebbülést. A mennyben
rólam folyó beszélgetésben Te az Atya jogos kifogására
a mai igének ezzel a könyörgésével felelsz. Értem
könyörögsz, egyetlen Közbenjáróm. Tudom: e kegyelemnek
köszönhettem a ma elmúló évet is. És erre a kegyelemre
támaszkodva nézhetek a holnap kezdődő új esztendő felé.

A Szerető

    Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.             — János 16,27.
Semmi sem adhat nagyobb erőt és vigasztalást, mint az a tény, hogy maga az Atya ismer téged, szeret téged és vágyik megáldani téged!
Valójában a János 17,23 azt mondja, hogy Isten szeretett minket, amiként Jézust szerette. Milyen döbbenetes gondolat! Mégis igaz! Jézus mondta ezt!
Az AtyaIsten a te Atyád! Ő gondoskodik rólad. A személyedben érdekled őt — nem csak mint csoport vagy a hívők Teste, vagy mint gyülekezet.
Istent érdekli minden egyes gyermeke; és Ő mind-egyikünket ugyanazzal a szeretettel szeret. Ismerkedj meg Atyáddal az Igéjén keresztül. Az Ő Igéjéből fogod megismerni a mennyei Atyádat, az Ő szeretetét, az Ő természetét, azt, hogy Ő hogyan gondoskodik rólad, mennyire szeret téged.
Ő mindaz, amit az Ige mond róla. És megteszi mindazt, amit az Ige mond, hogy meg fog tenni!

Az év végére

Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket.
(Ezsdrás 7, 10)

Legyen jó és áldott befejezése ennek az évnek. Ne evéssel, ivással, feledtető szórakozással világi társasánban ünnepeljünk, hanem Isten gyermekeivel, az isteni Igére figyelve. Mindenekelőtt azonban legyünk csendben, mint Ezsdrás. Álljunk Isten jelenlétének világosságába! Vannak csapongó lelkek és felkészült szívek - ez a kettő az év utolsó napján élesen szétválik. Ezsdrás a mély, belső életű emberek közé tartozott. Istenben gyökerezett. Élete Isten Igéjére épült, szíve mélyéből kereste Isten törvényét. Kutatta, elmélyedt benne. Lelki szeme megnyílt az isteni igazságokra.

A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban. Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon. Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait. A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket. Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16). Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat. Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.

Isten Igéjére kell felépülni az egyes ember, a család és a nép életének, különben elmaradhatatlan a romlás. „Vissza az Igéhez, a Bibliához!" - ez legyen a jelszavunk, különben nem lesz hajnal a sötét éjszaka után (Ézs 8, 20). Ezsdrás élete felett Isten jóságos keze nyugodott (Ezsd 7, 9). Ha eddig hiányzott életünkből ez az áldás, akkor magunkban keressük ennek okát. Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket újra és egészen Krisztusra!

„Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk. Jézus neve pajzsunk, mellyel harcol s győz is népünk. Kössünk vele szent frigyet. Bölcsességre Ő vezet. - Jézus téged nem hagyunk, ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk. Akkor áldott lesz utunk, szép célunkhoz eljutunk."

?Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről sem.? ?Akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.?

(Jn. 16:23);(I.Kor. 13:12)

?A világegyetem minden kincse kutatásra tárul fel Isten megváltott gyermekei előtt... E föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre, a legparányibbtól a legnagyobbig, a Teremtő neve van felírva. Minden az ő végtelen hatalmát hirdeti. És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet tud meg az ember Istenről, annál jobban csodálja az ő jellemét...

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. Tökéletes harmónia és boldogság tölti be a végtelen nagy teremtettséget. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Az élők és az élettelenek, a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig, mind hirdetik tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hogy Isten a szeretet.?

(Nagy küzdelem, A küzdelem véget ért c. fejezetből)

Ne szóld – kiáltsd a győzelmedet!

Napkelettől fogva napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!

– Zsoltárok 113:3


 Dicsérd Istent. Dicsérd Őt reggel. Dicsérd délben. Dicsérd éjjel. Ha még soha nem dicsérted Istent, akkor kezdd el most. Dicsérd Őt a szabadságodért. Dicsérd Őt a gyógyulásért és a keresztért. Dicsérd Őt Jézus nevéért.

Munkába menet és munkából jövet is kiáltoznod kellene! Ha van valami, amit az ördög nem állhat, az a dicséret.

Ha területet szereztél az ördögtől, és ő most vissza akarja szerezni azt, akkor nem annak van itt az ideje, hogy leülj, és azon siránkozz, hogy miért nem működnek a dolgok. Nem annak van itt az ideje, hogy azt gondold, Isten levette rólad a kezét.

Annak van itt az ideje, hogy elmélyülj az Igében, és újra lehorgonyozz Isten ígéretei mellett. Itt az ideje, hogy folyamatosan a szemed előtt és a szívedben tartsd az ígéretét. Itt az ideje, hogy hittel imádkozz, és megnyugodj abban, hogy Ő gondoskodik rólad. Itt az ideje, hogy folytasd azokat a dolgokat, amiket tudod, hogy tenned kell.

Amikor a sátán megrengeti a földet alattad, ne hátrálj meg, és ne keress menedéket. Szólj a hegyhez [a problémához] hatalommal, Jézus Krisztus nevében. Ezután kezdd el dicsérni Istent, és kiáltsd a győzelmedet.

Nem kell félned az ördögtől. Ő fog félni tőled!

Igei olvasmány:  Zsoltárok 50:1-23

TEGNAP

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.

Idő...

A mai nap imádsága:

URam,Istenem! Köszönöm Neked az erőt, a kitartást, amivel érdemtelenül megajándékoztál, s gondviselő jóságod számos jelét, amit adtál az elmúlt esztendőben is! Kérlek áldd és óvd minden szerettemet, közelben és távolban, add meg nekik mindazt, amire szükségük van, s hogy Benned lelkük nyugalmat találjon, s életüknek általad haszna és értelme legyen! Hála Neked kimondhatatlan jóságodért! Ámen

Minden kedves Olvasómnak az ÚRIsten gondviselő szeretetével egybefont új esztendőt kívánok!

Imádságos szeretettel: fm


Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva...
Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"
Lk 12,35. és 40. versek

Jóllehet óév-esti/délutáni istentiszteleteknek nincsen különösebb liturgiai üzenete - ellentétben a nagyünnepiekkel ill. a vasárnappal -, mégis sokan eljönnek ezekre az alkalmakra, hogy a múlt és jövő határán visszatekintsenek elmúlt egy évükre, s hálát adjanak a JóIstennek mindazért, amiben részesültek az elmúlt 365 napban... Jegyezzük azért meg, hogy azért ez is egy "eléggé keresztény" ünnep, mert - ha jól számoltak eleink -, akkor URunk 2011. esztendejébe léphetünk át, hiszen Jézus Krisztus születése óta számolják az idő múlását... A keresztény ember tehát számol, de nem számító. Ugyanakkor jól tudja, hogy különleges értéke van a kiszámíthatóságnak, hogy övéi, felebarátai számára ott van, segítőkészségével és szeretetével támogatja barátait, munkatársait és lendületet ad, amikor azok megfáradnak a hétköznapok sodrásában.

Sokan vannak, akik nagy fogadalmakkal készülnek, s próbálják holnaptól megvalósítani azt, amit eddig éveken át nem voltak képesek. Ez a mai nap, meg a rákövetkező néhány nap izgalommal-teli újdonságérzete: Lám-lám, meg tudom én ezt csinálni, ha akarom! - elhiteti, így lesz majd ez hosszútávon is, de amikor a feladatok mókuskerekében az élet - és/vagy önmagunk görcsösen megfelelni-akarása - megemeli a sebességet, akkor rövid időn belül újra elbukunk. Átélni a keserű valóságot, hogy a fogadalom, a jószándék kevés - meglehetősen lehangoló. A hívő ember azonban jól tudja: egyedül nem megy, ezért nem is a maga akaratára, hanem az Isten kegyelmére alapozza életét. Boldog megtapasztalása, hogy eddig is az Isten oldotta meg az igazán nagy problémáit, hogy eddig is az Isten segedelmével sikerült megfelelni a kihívásainak erőt kölcsönöz a nehezebb pillanatokban, percekben, életszakaszokban.

Az igeolvasó ember örömmel veszi a figyelmeztetést: Derekad legyen felövezve, azaz: Légy (útra) készen, ha menned kell, mert Istentől küldetésed van! Akinek a lámpása ég, vagyis élete útmutató fény mások számára, az különlegesen szép találkozásokat élhet át. Az élet ugyanis fény! Ha jól belegondolunk, akkor minden fényből van ebben a világban! Fény nélkül nem lenne élet a Földön... Aki azonban (még) a lélek sötétségben él, annak a világ hazug csillogása, az ígéretek hamis csillogása jelenti az "életet".

A rövidke ünnep tüzijátékos csillogása elmúlik, de ugyanígy elmúlik az életünk is. Sokan lesznek, akik már nem érik meg a következő szilvesztert, s sokan voltak, akik ennek a mostani évbúcsúztatónak sem lehettek részesei. Bizony behatárolt a létünk, s nagyon sokszor az emberi butaság okozza a korai véget. Sajnos most lesznek, akik alkoholosan/drogosan ülnek volán mögé, akik elveszítve józanságukat olyat tesznek, amit később nagyon bánni fognak... Adja Isten, hogy ne legyenek "bal-esetek" akkor sem, ha emberek elveszítik minimális önkontrolljukat! Ugyanakkor tudnia kellene mindenkinek, Isten nem fogja egy szilveszteri mulatság kedvéért megváltoztatni a fizika, a biokémia, a lélekvilág egyetemes törvényeit...

Szilveszter napja van, ilyenkor mindenki különlegesen (meg)érzi az idő múlását. Az idő azonban nem a miénk, az idő Istené! Tőle kaptuk -kölcsönbe(!), hogy azt jól felhasználva gyümölcsöt teremjen életünk. Erre segítsen mindannyiunkat a kegyelem Istene!

Időnk, s lehetőségeink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Hálát adok Neked ezért az esztendőért. Minden örömért amivel megajándékoztál, s minden bánatért, amivel megpróbáltál. Bocsásd meg fölösleges aggodalmaskodásaimat, s kérlek fargd le bennem a jövőtől való félelem boldogságromboló készségét. Tedd életemet nyitottá mások bajainak meglátására, add hogy szívemmel és kezeimmel is szolgálhassak Neked és embertásaimnak a következő esztendőben is! Ámen



De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk.
Józs 24,15

Nyakunkon a szilveszter! Mintha bottal ütötték volna ezt az évet, olyan gyorsan szállt el... Az idő múlásának koncentrált érzete ezen a napon mindenki számára nyilvánvaló, hiszen ma még 2008-at, néhány óra múlva pedig 2009-et írunk! Különleges nap ez a mai, s nemcsak azért mert mindenki a mag módján ünnepel. Vannak, akik nagy társaságban "eszem-iszommal" és tánccal, vannak, akik az "árral szemben úszva" alkohol nélkül és önmegtartóztatva várják az éjfélt, s persze olyanok is akadnak, akik nemcsak egyedül és csendben, de magányosan és keserűséggel a szívükben várják, hogy múljék el a 2008-as esztedő...

Fogadkozások nagyívű tervek és választásaink nyilvános felvázolásának időszaka is ez. A reménység különleges egy-két napja, amikor még hisszük, hogy most sikerülni fog, amit eddig sehogyan se tudtunk "tető alá hozni". De tényleg ennyire más ez a mai nap? Nyilvánvalóan nem... Ez a nap is 24 órából áll - mégha többnek is éljük meg -, de a nap végére ugyanúgy elfáradunk mint az előző napon, s ugyanúgy álomba szenderülünk, ahogyan tegnap...

Nemcsak a mai vagy a holnapi, de tudatos életünk minden egyes napja magában hordozza a választás, a változás lehetőségét. Egyedül rajtunk áll, hogy milyenek az ünnepeink, hogy hogyan éljük meg, mennyire "ünnepesen", méltósággal a hétköznapokat. Nincs ember, aki ne élte volna át a tanácstalanság nyomorúságos érzését. Mit tegyek, hogyan oldjam meg, hova lépjek tovább abból a nyomasztó helyzetből, melynek szorítását egyre nehezebben tudom elviselni?

Az élet és önmagunk nagy becsapása, hogy megoldhatom úgy is, ahogyan a "többiek". Tömeg-méretben felgyülemlett problémákat nem lehet tömeg-szerűen megoldani. A megoldások mindig egyéniek, hiszen ahány ember, annyiféle helyzet és lehetőség adódik. Lehet, hogy tömegek választják a modern együttélési formákat, de lemásolni a másik ember életét, vagy megoldási képletét nem helyes... Ha nehézség köszönt például egy párkapcsolatra - melyikre nem? -, akkor nem célszerű a rövidzárlatos megoldásokat alkalmazni. Mégis sokan önmagukat is becsapva, azt gondolják, hogy az élet csak nekik még számtalan lehetőséget tartogat, s eddig csak azért nem sikerült személyes boldogságukat összekovácsolni, mert nem akarták eléggé... Azután kiderül a következő "élet-fejezetben", hogy nem az akaráson múlik, hanem a belátáson.

Belátni azt, hogy Isten nélkül semmi vagyok nem kicsinységünk beismerése, hanem az Isten nagyságának elfogadása. Ez pedig nem lesújt a porba, hanem felemel, olykor még a fellegekbe is. S aki föntről tud körülnézni, az távlatokban látja az Élet dolgait, s hamar kiderül számára mi az, ami fontos, s mi az ami nem, mi az érték, s mi az, ami elhagynivaló bóvli, bazári vacak, azaz csak teher...

Jozsué döntését - a többség ellenében! - bátran felvállalja. Nem ő vakmerő, hanem azok, akik fontolgatják, hogy talán az Isten nélkül mégis csak jobb lenne... az élet. Jozsué a "házanépével", azaz a családjával az ÚR szolgálata mellett döntött, de ezzel az elhatározással nemcsak az Istent, de övéit és saját boldogulását is szolgálja...

Isten igéje...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Hálát adok Neked az elmúlt napok százaiért! A lehetőségért, hogy egészséggel és erővel ajándékoztál meg, s mindenek előtt a vággyal, hogy Igéd mellett elcsendesedjek. Kérlek Téged, segíts meg ezután is. Törd le bennem azt, ami emberi, s okoskodó, s növeld bennem azt, ami a Tied. Adj nekem alázatos szívet, hogy engedelmes eszközként szolgálhassak Neked, s hasznára legyek másoknak is. Áldott legyen kegyelmed gazdagsága, amit annak ellenére megtapasztalhatok, hogy botladozó Krisztuskövető vagyok... Köszönöm Uram a Tőled kapott készséget, köszönöm mindazokat, akiket mellém adtál, hogy örüljek velük, s örüljünk mindannyian a megtapasztalt szeretetedért! Istenem, segíts meg ezután is mindannyiunkat, áldd meg szívünk gyönge akarását, s gyújtsd meg bennünk Szereteted tüzét! Ámen



Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!... .Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely a számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem
Ézsaiás 55,6 és 10-11

Az év utolsó reggele van, s útmutatóm utolsó lapjához értem... itt fekszik az asztalomon, a használat meglátszik rajta. A legeslegutolsó igéje ez "Losungunknak", ahogyan a herrnhuti testvérek nevezik - 2008-ban idestova 280(!) éve. 1728 óta sokat változott a világ, s hiába a szatelitok tucatjai az égen, a kábelkilóméterek milliói, s a megszámlálhatatlan digitális kommunikációs csatornák özöne - az ember alapjában véve nem lett jobb tőle. Ugyanúgy megváltásra szorulunk, mint eleink, esendőek, gyarlók vagyunk. Ahogyan evangélikus eleink örültek az Igének, úgy örülünk mi is. Utainkon mécses az Ő szava, döntéseinkben biztos támaszték, érzelmi hullámzásainkban nyugtató erő. Az év ezen napján, a visszatekintés, s a személyes hang talán nem terhes, éppen ellenkezőleg... joggal elvárható.

Nekem nagyon sokat jelentenek ezek a reggeli elcsendesedések az Isten Igéje mellett. Örülök, hogy sokakhoz eljut a világhálón keresztül is. Rendszeresen olvassák nemcsak Belgiumban és Finnországban, de ahová magyarok elvetődtek, s nem felejtették el evangélikus gyökereiket, s csodálatos ősi magyar nyelvünk vonzását még érzik - s van internetük - ránk "klikkelnek". Isten áldja meg szándékukat, nekem pedig adjon bölcsességet, hogy ne hiábavaló gondolatokat fogalmazzak meg reggelenként, hanem az Isten-ismeret útján járóknak egyszerű segítőtársa lehessek, szavakba öntve azt, amit minden Krisztuskövető, vagyis keresztény velem együtt érez. Mindannyian - mint virágok az Isten teremtettségének a mezején - egy kicsit mások vagyunk, de egyformán igyekszünk a fény felé, s ebben a törekvésünkben megerősítő lehet a másik "útonlevő" vallomásos biztatása.

Köszönöm mindenki érdeklődését! Azokét is, akik ismeretlenek előttem, de érdeklődésükkel megajándékoztak minket tataiakat. Látogassanak el máskor is honlapunkra, s ha tetszett, ha találtak "morzsákat", hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét is virtuális újságunkra. Jóllehet az áhítatokat magam írom, de nem egyedül. Magam mögött tudom ugyanis az értem is imádkozó gyülekezetemet, s mindazokat, akik egy-egy sóhaj erejéig ránk gondolnak. Isten ismer mindannyiunkat, s ugye megtapasztaltuk: másokért elmondott imáink áldásából mireánk is vissza-visszahullottak az áldás harmatcseppjei.

Tanítás...

A mai nap imádsága:

Uram! Taníts minket, hogy bölcsüljünk! Ámen


Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.
2 Tim 4,2

Szegény Édesapám gyakran mondogatta gyerekkoromban: "Kisfiam, ha valamit tudsz, az sosem baj, de ha tudhatnád és mégsem tudod, az nagy baj!" Amióta az iskolarendszerben vagyok - ennek már bizony negyven éve, igaz mostmár a másik a oldalon -, az iskolával kapcsolatban mindig az újítások és reformok jutnak eszembe. 70-es évek elején "kísérleti jelleggel" már egésznapos iskolába jártam... akkor még nem hangoztatták az "élethossziglani tanulást" pedig ez sem új találmány, hogy egész életen át nemcsak tanulnunk illik, de kell is...

A tanítás a legnemesebb és legnagyszerűbb feladat a világon! Kezdve a csecsemőkortól egészen az egyetemi katedráig, sőt azon túl is. Ha méltósággal végezhetik, akkor ez a legnagyobb örömforrás, ha méltatlan körülmények között, kényszerűen csinálják, akkor az egyik legtöbb nyomorúság ebből fakad: teljesítménykényszerből fakadó szorongás, önértékelési zavar, frusztráció stb. Nem mondok újat, ha azt állítom: válságban van az oktatás! A válság nem amiatt van, mert nincs elég digitális tábla vagy számítógép az iskolákban. A válság oka az örömtelenség! Ha nincs meg az ismeretlen megismerésének felfedezéses izgalma, a rácsodálkozás öröme, akkor pont az nincs meg a pedagógiában, ami annak a célja, hogy necsak tudást adjon tovább, de jellemet is formáljon.

Mára - tisztelet a kivételeknek -, az iskolák nagyrésze szolgáltatóként működik az "elpiacosodott" oktatásügyben, az iskolák egymásra licitálnak, hogy mit képesek nyújtani a leendő tanulóiknak, s a jóhiszemű szülők el is hiszik a propaganda-szövegeket - egyik ilyen a varázsszó a "kompetencia" -, s már nyúlnak is mélyen a zsebükbe, hogy teljesítsék a financiális kötelességüket utódjaikkal kapcsolatban. Mindeközben remélik a sikert... Aztán kiderül, hogy nemcsakhogy munkahelyet nem talál gyermekük - százezret meghaladó csak a diplomás munkanélküliek száma -, de értelmes munkát sem. S ha a munka csak a pénz megszerzésének a kényszerű eszköze, akkor egy idő után belefárad az ember, örömtelenné válik az, ami élethossziglan örömet kellene hogy adjon...

Az ige hirdetése tanítás. Ha az életre készít fel, akkor felemel, s távlatot ad, ha csak bonyolít, s természetellenes viselkedésre próbálja "idomítani" az embert, akkor abba a lélek beleroppan... előjönnek a pótcselekvések, s a különböző fojtásokból, hárításokból fakadó súlyos életvezetési problémák. Tessék megnézni, hány olyan közösség van, ahol elfordultak az élet valóságától, tagadják annak szépségét, s normalitásnak nem az Isten szeretetét, hanem a törvényeskedés abnormalitását teszik meg.

Mikor alkalmas az idő, s mikor nem? A kérdés nem arra akar rávezetni minket, hogy mikor állnak össze úgy a körülmények, hogy azt mondhatjuk: "Na, most kezdhetjük, ez alkalmas idő!" -, sokkal inkább azt akarja aláhúzni, hogy nekünk, akik tanításra szántuk életünket (lelkész, pap, tanár, szülő) folyamatosan, akár alkalmas nekünk, akár nem, akár kedvünk van hozzá, akár nem, mindig emberként és méltósággal tanítsunk. Erre az képes igazán, aki nem paragrafusra, iskolaigazgató direktívára, életidegen elvárásokra, hanem az ÚRIstenre néz! Ő ugyanis mindenkit a közösségbe teremtett, s oda akarja "beemelni" az embert. Nem az érdekcsoportokba, hanem a hordozó, építő közösségekbe...